2020. augusztus 9., vasárnap

Fogarasi-havasok: Serbota és Scara csúcsok

Gyönyörű szép nyári reggelen indultunk ketten útnak a Fogarasi havasokbeli Serbota völgyéből (1000 m / 6,30 h). Gyaloglásunk előtt elég rossz minőségű erdei úton felautóztunk egy kőbányáig, ahol leparkoltunk. A parkolótól számítva 1-2 km-en belül az erdőkitermelő utat meredek ösvényre váltottuk a Negoiu-menedékház irányába. A meredek, de szerpentines ösvénynek hála hamar elértük a menedékházat, ahol az ott alvó turisták épp ébredeztek és szürcsölgették a reggeli itókájukat (1540 m / 7,50 – 8,10 h).

Egy hüsítő elfogyasztása után úgymond nyakunkba vettük a hegyet és a kék sáv jelzést követve megkezdtük a kapaszkodót a Serbota gerincén. Azaz eleinte egy meredek keskeny ösvény vezetett fel a hegy oldalában, amelynek következtében a mellékgerincen találtuk magunkat. Nagyon sok áfonya található ezen a szakaszon a menedékháztól felfele. Az egyre nagyobb meleg megtatte a hatását, rendesen folyt a víz rólunk. Menetelésünket lazábbra fogtuk, nem akartunk kifulladni a meredeken és a hőségben. Ennek ellenére nagyon jól haladtunk és ahogy fennebb értünk gyakrabban megálltunk rövid időre csodálni a tájat. Nyugatra előbukkant a Scara- és a Ciortea sziklás csúcsai, keletre pedig a Negoiu sziklavára tornyosult az ég felé. Alattunk egyre nagyobb űr tátongott a katlan irányába. A mellékgerinc vége egyre sziklásabb lett, de könnyedén túljutottunk rajta és máris a Serbota csúcsán álltunk (2331 m / 9,50 – 10,30 h).

Felértünk a Fogarasi-havasok és egyben a Kárpátok főgerincére. A szél elég zavaróan kezdett fújni, úgyhogy a tízóraizásunkhoz egy védettebb helyet kerestünk. Az energiánk feltöltése után körbefényképeztük a tájat és indultunk nyugat irányba a piros sáv jelzésen. Eleinte egy komoly ereszkedőt hagytunk magunk mögött majd a Musceaua Scarii háztető alakú gerincére másztunk ki. A gyephavas után sziklásabb terepet tapostunk, közben folyton szemünk előtt voltak a Ciortea impozáns csúcsai és a katlanban csillogó Feleki-tó. Az ösvényünk kisebb csúcsokat került meg, majd a Scara nyeregből megállás nélkül a Scara csúcsáig küzdöttünk le újabb 150 méter szintkülönbséget. A Scara nyeregben (2150 m) a régi menedékhely nyújt továbbra is 10 személynek alvóhelyet, az új létesítményt a szél szétszedte, gondolom egy nyitva hagyott ajtó miatt. A Scara csúcsán magyar fiatalok csoportjával találkoztunk Erdély több részéből jöttek. Fent a csúcson pihenőt tartottunk és szemléltük a csodálatos tájat (2306 m / 11,50 – 12,10 h).

Közben a napos időt egyre nagyobb felhők gyülekezése váltotta fel. Esőtől azonban nem kellett tartani, így nem aggódtunk. Piros kereszt jelzésen hagytuk el a főgerincet és észak irányban ereszkedtünk a Barkács-menedékház felé. A Scara csúcsról való ereszkedés során több turistával is találkoztunk akik felfele tartottak. Meglepő módon több tíz év körüli gyerekeket láttunk, akik saját csomagukat cipelve mentek a szüleikkel a magaslatok felé. Mi lefele elértük a mellékgerincet, amely hosszan nyúlt észak irányban, egy ideig jóformán egyenesen haladhattunk. Ki is használtuk a terep könnyedségét, gyorsabb tempót diktáltunk. Emiatt kissé figyelmetlenek lettünk és a menedékház felé vezető ösvényről letértünk. Úgymond egy másik jelzést követtünk, amely a Barkács- és a Negoiu menedékházak közötti ösvényre vezetett. Tehát egy picivel lerövidítettük a tervezett utunkat. A Barkács menedékház meglátogatását már nem láttuk értelmes dolognak.

Ígyhát a piros pont jelzést követve nagyjából az 1500 méteres szintet tartva gyalogoltunk a Negoiu-menedékház irányába. Az ösvény többnyire keskeny és benőtte mindenféle zöldség, ami arra utalt, hogy nem sokan használják e útvonalat. Egy völgybe ereszkedtünk be, majd egy mellékgerincre kapaszkodtunk fel és a célpontunk máris a szemünk elé került. Egy huzamosabb gyaloglás után a Serbota-vízesés fölé vezetett utunk, jókorát ittunk a finom édesvízből. A menedékházig egy újabb jókora kapaszkodót hagytunk magunk után, szerencsére immár erdőben, ahol a nagy meleg nem zavart. Bementünk a menedékházba picit körülnézni és lehűsölni (1540 m / 14,45 – 15,15 h).

Az előszobában le kell húzni a bakancsokat és mezítláb vagy papucsban lehet bemenni. Az ebédlő tágas és tiszta, rögtön egy hüsítővel oltottuk szomjunkat. Az árak elég magasak, más menedékházakhoz képest feltűnt nekem elég hamar. Igaz, nemrég renováltak és kényelmes tiszta szobák várnak a pihenni vágyókra. Az új tulajdonosok – fiatal pár – híresek a kedvességükről, úgyhogy mindeféleképpen ajánlatos meglátogatni őket.

Rövid pihenőnk után elindultunk lefele a szerpentines széles ösvényen. Fáradtságot nem érezve gyorsan szedtük a lábunkat, persze a gravitáció is jelentősen besegített. Leérve az erdőkitermelő útra egyre több autót láttunk leparkolva, úgyhogy ez a vidék nagyon forgalmas főleg hétvégeken ebben az időszakban. Autónkhoz visszatérve megszabadultunk a bakancsainktól és a jéghideg patakvízbe mártottuk lábainkat (1000 m / 16,10 h).

Csodálatos túranapnak tettünk pontot a végére. Köszönöm István barátomnak, hogy velem tartott és újra felfedezhettük a Fogarasi havasok különleges táját.

Fotók itt