2021. július 25., vasárnap

Az Ünő-kő elvarázsló árnyékában, júl 24

Felfedező túrának neveztük a szombati kiruccanásunkat a Radnai havasokbeli Ünő kőre. Hiszen néhányan egyáltalán, de a többség is a csúcsot északi oldalról közelítette meg mindeddig. Most délről indultunk Radnaborberekről, a Vörös-patak és az egykori bánya felől érkező patak kereszteződésétől. Körtúra formájában sikerült teljesíteni a napi túraadagunkat, megkoronázva ezt az Ünő-kő megmászásával. A mozgáson kívül azonban kulturális arculata is volt a túránknak, hiszen Reményik Sándor költészetének forrásvidékén voltunk.

Kilencen gyűltünk össze a fent említett helyen, csíki-, udvarhelyi- és háromszéki EKE képviselői (730 m / 7,30 h). Találkozásunkat megelőzte az autóval való hosszú utazás, a 330 km-es táv megtétele 5 és fél óra alatt jóformán szüntelenül. Na de barátainkkal való találkozás gyorsan elfeledtette az utazás fáradalmait. Ugyanakkor a reggeli csípős hideg megmozdította vérünket, gyors indulásra késztetett.

Kényelmes makadám úton indultunk, piros háromszög jelzésen. Szaporán lépkedtünk felfele a völgyön, elhaladtunk az egykori bányaépületek mellett, ahol annak idején aranyat és ezüstöt termeltek ki a mélyből. A bánya után egyre vadabbá változott az utunk, amely egyre elhanyagoltabbá vált. Hamarosan elhagyjuk a völgy mélyét és meredeken emelkedünk az erdős hegyoldalban. Gyaloglásunkat azonban könnyítette a szerpentines út. Szaporán emelkedtünk egyre magasabbra, majd hirtelen hatalmas tisztásra érünk. Akár erdőhatár szélének is nevezhettük a helyet. Egy kutyák ugatásától hangos esztena mellett mentünk fel. A nyáj őrei csak ugattak bennünket, vicsorgó fogaikat ezúttal nem mutogatták. Egy gyönyőrű füves oldal harántozása következtében felérünk a Curățel-menedékhely mellé, a napsütötte mellékgerincre (1480 m / 9,30 – 10,00 h). Megpihentünk, betekintettünk a menedékhely szobáiba, ahol tisztaság fogadott. Az itt éjszakázni szándékozó vándornak tudnia kell, hogy még priccsek sincsenek, a földön kell aludni. De a faépület jó állapotban van, tágas férőhelyekkel.

Szépen látszott a mellékgerincünk égbe törő útvonala a csúcs felé. Egyre gyönyörűbb kilátás nyílt a hegység legmagasabb csúcsaira. Próbáltuk is felismerni őket térkép segítségével. A mellékgerinc útvonala meredeken vezetett fel, az ösvény sem volt mindenhol egyértelműen látható, de tévedésnek nem adtunk esélyt. Utolsó rododendron bokrokat fényképeztünk immár a főgerinc közelében, különben nagyon erős illatú kakukkfüvet találtunk még ezen a szakaszon. A főgerinc elérésétől már csak egy köpésre volt az Ünő-kő csúcsa. Mire felértünk egy adag köd borított be bennünket, de különösen nem zavart, hiszen pihenni és enni készültünk (2278 m / 12,30 – 13,20 h). Ottlétünket nem zavarta senki, evés közben az alattunk levő kis Lála-tó tükrében gyönyörködhettünk. Csoportkép készítése után és továbbindulásunk előtt, György Sándor barátunk kézzel írott verset hozott fel, amelyet Bedőházi Róbert olvasott fel nekünk hozzáértő módon. A csúcson tehát egy kis Reményik Sándor-féle pillanatot élhettünk át a többek között.

Energiánk feltöltése után a főgerincet követtük szinte 4 km-en keresztül a Netedu-csúcs utáni nyeregig. Enyhe emelkedőkkel és ereszkedőkkel tűzdelt szakasz, a szelíd gyephavas jellegét néha-néha megtörte egy-egy sziklás lépcső, amely fokozott figyelemre intette a csapatunkat. Útközben a felhőplafon jól felemelkedett, így ennek köszönhetően többször is gyönyörködhettünk a tájban a szélrózsa minden irányába.

A Netedu csúcsról egy jó hosszú ereszkedő következett a Vörös-patak völgye felé. Elhagytuk a főgerincet és ismét egy mellékgerincen indultunk, immár egyfolytában lefelé. Mindaddig amíg be nem értünk az erdőbe, az Ünő-kő egyre távolodó impozáns, sziklás nyugati oldalában gyönyörködtünk. Az erdőben egy meredek ereszkedő után leértünk a Vörös-patak völgyébe, ahonnan már csak sétaút választott el az autóinktól. Jókedvűen és teljes sikerrel fejeztük be gyalogtúránkat a reggeli indulási pontunknál (730 m / 17,30 h).

Gyorsan átöltöztünk és a közelben levő Suzy-panzió udvarán Reményik Sándor piciny múzeumát tekintettük meg a tulajdonos néninek köszönhetően. Az évszázados faházikóban eredeti berendezéseket, képeket néztünk, pontosan itt ahol a költő alkotott. Ajánlom mindenkinek a szálláshelyet, bátran fel lehet keresni egy arrafelé tartó út során.

Az egymástól való búcsúzás előtt bementünk Óradnára pizzát vacsorázni. Az étterem keresése felért egy komédiával, hiszen az általunk románul érdeklődött „pizzerie” szavat, mindenki „frizerie” szónak értelmezte. Így szinte a borbélyhoz jutottunk a vendéglő helyett. Vacsora közben jókat nevettünk a kialakult helyzeten.

Mindezekután elbúcsúztunk egymástól, hiszen következett a hazaindulás ideje. Túránkat 24 óra elteltével fejeztük be egy gyönyörű, sikeres és eseménydús nap után.

Köszönöm a csapat minden tagjának, hogy bevállaltátok ezt a nemmindennapi eseményt!

Fotók itt

2021. július 11., vasárnap

Feredős kisbakancs-túra Bálványoson, júl 11

Július eleje...vagy mindjárt közepe, nem hazudtolta meg magát időjárás szempontjából. Úgy gyalogtúrázni, mint fürödözni ideális napnak bizonyult 2021 július 11 vasárnap. Háromszék csodálatos szegletébe utaztunk, pontosabban Bálványosra, hogy itt töltsünk egy ideális kiránduló napot.

Reggel 9 órakor pontosan mindenki megérkezett autójával a kijelölt helyszínre, vagyis a Vár-panzió szomszédságába. Összesen 70 személy gyűlt össze, ebből 25 gyerek volt. Sokat nem teketóriáztunk, hanem indultunk a fürdő utcáján egyre jobban befelé a vár dombja alá. Végigmentünk a településen, majd az erdő szélén rövid pihenőt tartottunk, ahol mindenkit bevártunk. Kemény kaptató következett az egyre elbokrosodó erdőben, de ügyes természetjáróink bátran vették a kitűzött célt. Menés közben síppal, kürttel jelezték néhányan főleg a macinak, hogy kirándulócsapat közeleg. A vár előtti nyeregben ismét összezártuk a csapatot és itt köszöntöttem mindenkit egy kis bemutatóval a túráról, illetve a nagyvadak elleni védekezésről és a velük való találkozás megelőzéséről.

Pihenő után bemengyünk a várba, vagyis annak a romjai közé. Sajnos egyre jobban benövi a különböző cserje, alig lehetett az udvarban előrehaladni. Itt letelepedtünk enni, majd kimentünk a vár legmagasabb pontjára, ahonnan csodálatos látványban volt részünk a Bodoki-havas északi részére és az alattunk elterülő Bálványosra. A gyerekek nagyon élvezték a mászkálást, volt aki kétszer-háromszor is kimászott a toronyba, természetesen a mozgás kedvéért.

Evés után visszajöttünk ugyanazon az úton Bálványosra. Délre magasan járt a Nap, épp előtt az ideje egy kis hűsülésre. Szerencsénkre nem volt nagy tömeg a Csiszár-fürdő medencéiben, ezért kedvünkre csobbanhattunk a különböző borvizes források vizeiben. Legtöbben a Csokoládé-fürdő medencéjét használták, hiszen az volt a legnagyobb és a vize is kellemes székely termál hőmérsékletű. Természetesen nem maradt ki a Timsós felmelegedett vize, a Gyöngyvér (Gyöngy és Vér) két kis medencéje, illetve a Hamvas és a Vallató medencéje sem. Az utóbbiak már eredeti székely termál hőmérsékletűek, igazán felpezsdítve vérünket, úgy a felnőtteknek mint a gyerekeknek. Hát szuper volt!

Mindenki a kedve szerint maradt a fürdésnél, néhányan hamarabb, mások későbben jöttek el. Még hazautazás előtt kielégítettük gyerekeink és ….miért ne, saját kívánságainkat a helyi kürtőskalácsosnál, vagy a Vár vendéglőben, vagy a hídon várakozó gombaárus néninél, akitől mindent felvásároltunk. Éljenek a kisbakancsosok! A néni boldogan hazamehetett Torjára.

Köszönöm szépen a bátor csapatnak, hogy együtt tölthettünk egy csodálatos napot! Máskor is szeretettel várunk a kirándulásokra!

Fotók itt

2021. július 5., hétfő

Kovács István-emléktúra, Fogarasi-havasok: Serbota - Scara, júl 4

Nehéz körülmények között sikerült végrehajtani az idei emléktúránkat, amelyet Pityu tiszteletére igyekszünk megszervezni immár 7 éve. Pityunak szíve csücske volt a Fogarasi-havasok vadvilága, ahol úgy télen mint nyáron előszeretettel és teljes szakértelemmel túrázott. Emiatt is esett a választás erre a hegységre az emléktúra lebonyolításához és még többször is vissza szeretnénk térni.

2021 július 4-én vasárnap, 14-en gyűltünk össze a Serbota völgyében található elhagyott bányánál. Araszolgatva jöttünk fel a rossz erdőkitermelő úton autóinkkal, majd leparkoltuk azokat biztonságos távban a magas sziklafalaktól. Indulás előtt röviden ismertettem Pityu életútját és a napi túratervünket (900 m / 7,00 h). Gyaloglásunk rövid szakaszon erdőkitermelő úton kezdődött, majd a szerpentines erdei ösvényen nagyon jó iramban felértünk a Negoj menedékházhoz (1550 m / 8,45 – 9,15 h).

Sötét fellegek borították a hegység magasabb régióját, az előrejelzéseket tekintve tudomásul kellett vegyük, hogy a mai napon semmilyen kilátásban nem lesz részünk. A menedékház előtti reggelizést követően elindultunk a Serbota gerincen felfele, a kék sáv jelzésen. Áfonyabokrok és törpefenyők között szerpentineztünk egyre magasabbra. Hamarosan teljesen elnyelt bennünket a köd, látótávolságunk méterekre zsugorodott. Mindvégig ügyeltünk, hogy nagyon ne szakadjon szét a társaság, ezért gyakrabban megálltunk és bevártuk társainkat utunk során. Időjárásunk egyre romlott, a sűrű köd mellett az eső is kezdett szemerkélni, ami lassan de biztosan áztatott bennünket. A csúcs előtt az egyre erősödő szél is „besegített” a csapat eláztatásában. Meredek kapaszkodó után értük el a túránk legmagasabb pontját, a Serbota csúcsot (2331 m / 11,30 h). Egyáltalán nem időzhettünk ezen a helyen, épp egy csoportkép erejéig álltunk meg.

Az itt kezdődő főgerinctúránkat nyugat irányba követtük a Scara-menedékhely felé. A gerincen nagyon erős szél fogadott, főleg amikor az ösvény a hegy északi oldalában vezetett. Nagyon oda kellett figyelnünk az előttünk levő útra a köd miatt és nem utolsó sorban társainkra, nehogy egymást elveszítsük. Mindenki megtartotta hidegvérét és nagyon ügyesen vette a csapat az akadályokat. A Scara-nyereg előtti részen a hegy déli oldalában meneteltünk, ahol megváltásképpen megszabadultunk az erős széltől. Hamarosan a nyeregben található régi menedékhelyen húztuk meg magunkat és próbáltuk feltölteni energiánkat a hátunkon cipelt elemózsiából (2150 m / 12,30 – 13,00 h). A pihenő helyrehozta lelkiállapotunkat és jobb kedvre derültünk. Úgy döntöttünk, hogy kikerüljük a betervezett Scara csúcsot és picit hamarabb elbúcsúzunk a Fogarasi-havasok főgerincétől.

Visszamentünk a nyeregbe és leereszkedtünk a katlan irányába észak felé. Két választásunk volt: lemegyünk a direkt úton a Negoj menedékházhoz, vagy a kissé kerülő úton a Scara mellékgerincén Barkács fölé. Mivel a katlan tele volt hóval, a köd miatt nem kockáztattuk a lemenetelt, ezért a kerülőt választottuk. Sárga kereszt jelzést követve mentünk le a Scara mellékgerincén, majd a Barkács fölötti gerincen be az erdőbe, kikerülvén a menedékházat (1600 m / 14,30 h). Végig alattomos esőben gyalogoltunk, de már szélmentes terepen.

Leértünk a Barkács-menedékház és a Negoj-menedékház közötti ösvénybe. Az utóbbihoz kellett eljussunk egy olyan ösvényen, ahol nagyon gyéren járnak turisták. A piros pont jelzést amúgy lehet követni, de több helyen benőtte a gaz, sokszor derékig érő növényzetben kellett utat törjünk magunknak. Természetesen ennek eredményeképp, deréktól lefele csuromvizesek voltunk, bakancsaink legalább fél kilóval többet húztak a beszívott víz miatt. De ez már kevésbé érdekelt, fontos, hogy jókedvünk nem szállt el. Visszatérve a Negoj menedékházhoz rövid pihenőt tartottunk (1550 m / 16,15 – 16,30 h).

Utunk utolsó szakaszán az eső is megkegyelmezett rajunk, igazán kellemes időben száguldottunk lefele az autóinkhoz. A túra végén a Nap is megmutatta magát, épp jól jött amikor vizes ruháintól igyekeztünk mihamarabb megszabadulni (900 m / 17,30 h). Végül egy kis emléklappal búcsúztunk egymástól, megköszönve mindenki bátor részvételét, hiszen csapatunk helytállásról tett tanúbizonyságot.

Fotók itt