IV. Páll Endre-emléktúra, okt 23

Borongós szombat reggelen gyűltünk össze 36-an a Rozsnyói-szoros bejáratánál. 2021 október 23-án immár negyedik éve, hogy szeretett barátunk, túratársunk – Páll Endre – emlékére szervezzük az emléktúrát, mindeddig olyan helyeken, ahol Endre előszeretettel túrázott vagy mászta az égig érő sziklafalakat.

Indulás előtt elhangzott néhány szó Endréről, majd a túraútvonalat ismertettem. Kényelmes erdőkitermelő úton érkezünk be a szorosba, ahol néhány pillanatig az ég felé tekintettünk és fürkésztük a nehéz sziklafal különböző pontját. Már néhányan pók módjára fent is voltak a falon, valamilyen teljesítendő útvonalat mászva. Kiérve a szorosból folytattuk felfele a völgyön, majd egy útelágazáshoz érünk. Balra a Felső Tömös felé vezető út található, mi jobbra fordulunk a Három Fenyő tisztása felé. Hamarosan elhagyjuk a völgyet és meredek kapaszkodót küzdtünk le a bükkös erdőben. Idővel a terep megenyhült és kényelmes túrában volt részünk, noha jóformán végig felfele meneteltünk. Kiérünk a túránk legmagasabb pontjára, egy nagy tisztásra, ahol még a Nap is kisütött. Nem győztük csodálni a Keresztényhavast a fehér szikláival és a napsütötte színes erdejével. Fantasztikus látványt nyújtott.

Végigmegyünk a Három Fenyő tisztásán, majd egy könnyű séta után a Székely tisztáson levő menedékház udvarára költöztünk be, pontosan a piknikező helyre. Közel egy órát töltöttünk a helyszínen. A pihenőnk elején még tartott a napsütés, élveztük a melegítő sugarakat. Habár nagyon forgalmas helyen fekszik a menedékház, örvendetes dolog, hogy ki van alakítva egy piknikező hely padokkal és asztalokkal, ahol elfogyaszthatjuk a saját ételünket. Piknikezés nagyon vidáman telt, még a gyerekek is feltalálták magukat, közben egy rakás csokit elfogyasztva. Lefele indulás előtt csoportképet készítettünk a menedékház udvarán, háttérben a Keresztényhavassal.

A sárga háromszöggel jelzett út lefele sokkal kényelmesebb volt. Hatalmas fenyő- és bükkfák között haladtunk lefele, immár jóval gyorsabb tempóban. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan elértük a völgyben levő erdőkitermelő utat, hamarosan kereszteztük a reggeli ösvényünket, amelyen felfele tartottunk. Bezártuk tehát körutunkat és visszatértünk az autóinkhoz a szoroson keresztül, még egyszer szemügyre véve a sziklafalakat.

A túra végeztével sorsot húztunk a jövő évi emléktúra helyszínéről. A Zernyesti- és a Révi-szorosok közül az utóbbira esett a választás, úgyhogy egy nagyon gyönyörű helyen fogunk kirándulni.

Érdekes módon ahogyan megérkeztünk az autókhoz, senki nem sietett haza, több mint egy fél órát is beszélgettünk egymással és még egy kisebb táncparti is kerekedett, amelyet be kellene vezessünk minden túra után.

Köszönjük szépen a részvételt, az együttlétet Páll Endre barátunk emléktúráján!

Fotók itt

Kisbakancs-túra Sirnea környékére, okt 10

Az elmúlt napok kedvezőtlen időjárása igen elbizonytalanította a kirándulás megszervezését. Alig egy nappal a túra előtt a térségben ráadásul le is havazott és sűrű köd borította a tájat. De bízva bízván a kedvenc meteorológiai előrejelzésben – na meg Rétyi Zsuzsa időjárásjavító táncában – még a hét elején meghírdettük a kirándulást. Hála mindenkinek, vasárnapra igazán szép kirándulóidő lett. A szél azonban meg-meglebbentette magát és vastag öltözékbe bújtatta a túrázókat.

Ilyen körülmények között találkoztunk Sirnea központjában 2021 október 10-én vasárnap. A kis falu vegyesboltja, temploma és iskolája előtt pontosan 128-an gyűltünk össze, ebből 52 gyerek volt. A több mint 30 autó a központ kis terén és a mellékutcákban kapott helyet. Gondolom a település néhány lakosa rég nem látott ilyen csapatot összeseregleni a helyszínen.

Miután köszöntöttem és ismertettem a csapattal az útvonalunkat, elindultunk sétatempóban Ciocanu felé. Kényelmes és keskeny aszfaltúton gyalogoltunk. Az út korszerűsítése nagyobb autós forgalmat von maga után, ezt mi is tapasztaltuk, hiszen többször félre kellett álljunk a járművek elől. Kiérve a völgyből, csodálatosan előtűnt a két magashegy – Királykő és Bucsecs – amelyek őrködnek a törcsvári hágó felett. A kellemes napsütést a gyenge, de annál hidegebb szél ellensúlyozta. Az erdei táj felvette őszi köntösét, a Nap sugarai hatására igazán szép színeket varázsolt szemeink elé a természet.

Az aszfaltos út után makadámon folytattuk menetelésünket takaros kis házak között. Nagyjából rendes gazdák lakják a vidéket, hiszen udvarukon minden a helyén látszik, rendezett életet élnek. Beereszkedtünk ismét a völgybe, pontosan a falutól délkeletre a műútra, amelyen autóval idejöttünk. Egy ott rostokoló hernyótalpas markológépre mászott fel jó néhány gyerek, mókás fotókat készítehettünk róluk. Felettünk tornyosult egy nem túl magas szikla, vagyis az Ördög-köve (Piatra Dracului), ahová néhányan már gyorsan fel is másztak.

Az utunk felénél tartottunk. Útvonalunk iránya megváltozott nyugatra, egy másik makadámutat követtünk. Egy bizonyos idő után, üres tisztásra telepedtünk le az élelmünket elfogyasztani. A gyenge hideg szél még mindig zavart bennünket, de hamarosan a napsugarak áttörtek a felhők közül és valamelyest felmelegítettek bennünket. Egy szűk órát töltöttünk itt, ezalatt a felnőttek egymással társalogtak, a gyerekek egy része focizott, mások lovat simogattak, vagy csak futkároztak az őszi tájban. Pihenő után egy dombra másztunk ki, ahonnan a túranap legszebb kilátása nyílt a környékre. Sokan családi fotót készítettek, majd közös csoportképet is sikerült összeállítani.

Ezekután még egy rövid gyaloglás következett és vissza is tértünk a központba az autóinkhoz. Mivel útvonalunk nagyon rövid és kényelmes volt, így a kirándulásunk is hamarabb véget ért a szokásosnál. Néhányan azonban nem is mentek egyenesen haza, hanem a napot kitöltötték más úticélokkal a közelben. Akik hazamentek, még a délutáni ebédet elfogyaszthatta, vagy a házimunkát elvégezhette.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt lehettünk ezen a szép vasárnapon.

Fotók itt