A Maros- és Olt forrásvidékén, júl 30

A sok száraz hetek után, végre beköszöntött egy esős periódus tájainkon. A csapadékos idő azonban nem kedvez a turistáknak, de az elmúlt napon valahogy megkegyelmezett nekünk. Úgymond két eső között sikerült a kitervezett útvonalunkat bejárni Marosfő és Gyergyószentmiklós között.

2022 július 30-án szombaton 12-en gyülekeztünk a marosfői vasútállomás mellett, ahová autóinkat parkoltuk (790 m / 6,30 h). Egymás üdvözlése után elindultunk a 30 km-es útvonal lejárására. Célunk a Maros- és Olt forrásait felkeresése volt. Épp az indulásnál fel kellett kapnunk az esőköppenyeinket, de szerencsére amire kiértünk a településről, az eső elállt. Egyre fennebb haladva, gyönyörű volt az alattunk elterülő táj. A felcsíki-medence ködből kiemelkedő dombjait fedeztük fel, mint egy tengerből kiálló szigetecskék jelentek meg előttünk. Néhány esztena mellett is elhaladtunk, itt hangos kutyaugatás üdvözölte a még álmos csapatunkat. A kutyák ugatása és a huzamos emelkedő a Fekete Rez felé, hamar elűzte az álmot szemeinkből. A magas páratartalmú meleg levegő keményen izzasztott bennünket utunk során. Jó iramú, kitartó menetelés után a Fekete Rez fenyőkkel körülvett csúcsán álltunk (1538 m), majd gyorsan a közelben levő Maros forrásához, igyekeztünk, az első célpontunkhoz (1480 m / 8,15 – 8,50 h). Minden szemszögből igyekeztünk lefényképezni és természetesen a forrásvíz kóstolása sem maradt el, amelynek nagyon finom értékelést adtunk. A forrás közelében, menedékhely található és egy lefödés padokkal és asztallal. Itt megreggeliztünk. A menedékhelyen négy vaspriccs található, szükséges izolír és hálózsák az éjszakázáshoz.

Pihenő után visszamentünk a Fekete Rez csúcsára, ahol csoportképet készítettünk, majd egy jókora ereszkedő következett az alattunk levő nyeregbe. Útközben málnát és áfonyát szedegettünk, nagyon jól esett desszertként a reggeli után. 300 m szintkülönbség elvesztése után ismét egy ugyanakkora kapaszkodó következett a Sípos-kő tetejére. Nagyon meredek emelkedőt küzdöttünk le, viszonylag rövid távon, ez jelentősen megnövelte a pulzusszámainkat. A csúcs előtti tisztáson visszatekintettünk a Fekete Rez magaslatára, illetve a Nagy Hagymás vonulatában is gyönyörködhettünk. A Sípos-kő teteje egy lapos, erdővel borított vidék, kis tisztással (1567 m / 10,30 h).

Utunk további része ereszkedésben zajlott. A Kovács Péter irányába mentünk, közben jócskán belakmároztunk az erdő gyümölcseiből. A nyeregből erdei úton gyalogoltunk be Gyergyószentmiklós felső felébe, majd a központi Marcipán cukrászdájában vártuk a közben eleredő eső végét (700 m / 14,10 – 15,15 h). A Nap végre kisütött és szárazon megúszva megérkeztünk a vasútállomásra. Mivel autóink Marosfőn várakoztak ezért vonattal kellett leutaznunk. Némi késéssel befutó bukaresti gyors mozdonya épp itt romlott el, ezért várnunk kellett a csodára. A csoda meg is érkezett, aminek köszönhetően szűk két órai késéssel láthattuk viszont leparkolt autóinkat. Csapatunk mindvégig jelesre vizsgázott ezidő alatt, nem a türelmetlenkedés volt rajtunk az úr, hanem a felhőtlen jókedv.

Köszönöm e szuperkedvű csapatnak, hogy eljöttetek és végigjárhattuk e csodálatos vidéket!

Fotók itt

VIII. Kovács István-emléktúra a Retyezátban, júl 13-14

2022 július 13-14 között szerveztük nyolcadik alkalommal Pityu barátunk, kiváló hegymászó, közösségi társ emlékére a Retyezát-hegység túrát. A kilencvenes évek közepén bő hetet töltöttünk e magashegy világában Pityuval, akinek egyik kedves helye volt ez a mesebelien szép vidék. Most sok-sok év után visszalátogattunk néhány emléket felidézve.

Szerda reggel 7 órai autózást követően érkeztünk meg a Buta-menedékház alatti “La Beci” nevű helyre. A 10 km-es erdőkitermelő út utolsó fele nagyon rossz állapotban van, autóval is alig lépésben haladtunk. Öten indultunk a hegynek, a közeli menedékházhoz nagyon hamar felértünk (1580 m / 9,15 h). Csapatunk jelenleg kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi résztvevőkből állt. A menedékháznál Béla bácsit, Margit nénit és Cristi unokájukat találtuk és üdvözöltük. A háznál jelenleg munkálatok mennek végbe, melegvizes rendszert szerelnek be. Ennek ellenére fogadják a turistákat tiszta szobákban, úgy a kis főépületben, mint a melléképületekben.

Reggeli után máris túrázni indultunk, rettenetesen türelmetlenül vártuk meglátni a hegység különleges világát (1580 m / 10,10 h). A kissé fennebb található sátorozó helyen belépőt fizettünk a hegyimentőknek (10 lej / 7 napra / személyenként), elmagyaráztuk útitervünket. Bemelegítőnek jókora emelkedőt küzdtünk le, melynek végén a Kárpátok főgerincére kerültünk, a Plaiul Mic nyeregbe (1880 m / 11,00 h).

Utunkat északkelet felé folytattuk, hamarosan magunk mögött hagyva a törpefenyőket és elénk tárult a varázslatos világ, amiért jöttünk. A Retyezát-hegység központi részének minden csúcsában gyönyörködhettünk, igaz bizonyos szélvédettebb pontokról, hiszen helyenként roppant erős szél fogadott. Egy hosszadalmas emelkedő után kipipálhattuk az első magas csúcsot, amit beterveztünk. A Kusztura tetejéről körbe-kereken láttuk az alattunk elterülő tájat, illetve az útvonalunk további szakaszait (2457 m / 12,40 – 13,15 h).

A szél picit alábbhagyott a csúcsról lefelé tartó utunkban. Hamar beereszkedünk a nyeregbe, majd ismét hosszadalmas kapaszkodó következett a Papusa csúcsára. Előszőr a kis csúcs alatti harántozást követtük, majd a nagyon meredek sziklás ösvényen jutottunk fel a Papusa csúcsára (2508 m / 15,00 – 15,30 h). Innen más szögből láttuk a legmagasabb Peleaga csúcsot, illetve a Retyezát csúcsa is teljes pompájában tündökölt.

A Peleaga nyeregbe való ereszkedés és a csúcsra való kimászás alatt ismét rettenetesen erős szelet kaptunk. Nagyon megnehezítette az előrehaladásunkat, hiszen ruháinkat is már-már tépte le rólunk. Kemény kapaszkodót követően a hegység legmagasabb pontjára, a Peleága csúcsra érünk (2509 m / 16,30 – 17,00 h). Valahogy kapunk egy viszonylag szélvédett helyet, ahol megpihentünk. Alattunk a Bucura-tó hatalmas víztükre csillog.

Gerinctúránkat itt befejeztük és egyenesen leereszkedtünk a tóhoz. Néhány szót váltunk a hegyimentőkkel, majd leültünk piknikezni a Bucura-tó partjára, közben szemlélve a körülöttünk levő csúcsokat (2040 m / 18,00 – 18,30 h). Első napi túránk utolsó szakaszán beereszkedtünk a Peleaga tisztásra, majd onnan ismét jókora emelkedővel értük el a Plaiul Mic nyerget, ahol bezártuk körutunkat. Már az ismert ösvényen sötétedés előtt a menedékház előtt álltunk (1580 m / 20,45 h). Itt találkoztunk a nagybányai barátunkkal, tehát csapatunk hat személyre bővült.

Mosakodás után beülünk a menedékház kényelmes ebédlőjébe, ahol finom levest fogyasztunk (20 lej). Kifizettük a szállásunkat (80 lej), majd még egy kis társalgás után megérdemelten lepihentünk kényelmes ágyainkba.

Csütörtökön reggel korai ébredést követően hárman vállaltuk be a Jorgován-kő irányába a túrázást. Reggeli után indultunk, gyönyörű és főleg szélcsendes időben (1580 m / 6,30 h). Ismét visszakapaszkodunk a főgerincre, majd egy hosszú, de kényelmes útvonalon, gyephavason kerültünk egyre közelebb célunkhoz. A Jorgován mészkősziklatömbje egyre közelebb került, illetve a Godján-hegység masszívumát is figyeltük utunk során. A gyors menetelésnek köszönhetően a hegy alatt álltunk, majd egy kis sziklás kapaszkodó után a csúcson pihentünk (2014 m / 9,30 – 10,00 h). A szélcsendnek köszönhetően nagyon kellemesnek bizonyult pihenésünk, a napsütötte szikla tetején.

Visszafele ugyanazt az utat követtük és a menedékház környékén üdvözöjük a kipihent társainkat (13,00 h / 1580 m). Néhányat falunk, ősszepakolunk, elbúcsúztunk a menedékház személyzetétől és visszatértünk az autóhoz. Szerencsésen leérve a rettentő rossz erdei úton, még hazaindulás előtt meglátogatjuk a Lázár-völgyi vízesést, amely felfrissítően hatott egy magashegyi túra után. Hobicaurikányban elbúcsúztunk nagybányai barátunktól és megkezdtük a hosszú utat hazafelé, ahová szerencsésen megérkeztünk késő este.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt tölthettük e két napot a Retyezát-hegység különleges világában.

Fotók itt