2022. október 31., hétfő

V. Páll Endre-emléktúra a Révi szorosban, okt 28-30

Erdély több városából gyűltünk össze az emléktúra alkalmából, immár ötödik alkalommal. Nagybányáról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Gyergyószentmiklósról, Kolozsvárról jöttek résztvevők megemlékezni egykori barátunkról. 2022 október 28-án pénteken este gyülekezett a csapat egy része a Kolozs megyei Csúcsán, a kolozsvári EKE tulajdonában levő házánál. A késő esti érkezésünket gyors lefelkvés követte, majd másnap reggel autókkal igyekeztünk a kőrösrévi sportcsarnokhoz, a túránk kiindulópontjához.

Itt alakult ki a teljes csapatlétszám, ami összesen 25 túrázót jelentett, ebből 11 gyerek volt. Kellemes idő fogadott bennünket, sőt akár túl kellemesnek is lehetett értékelni, figyelembe véve a kalendárium időpontját. Egy rövid köszöntő és megemlékezés után elindultunk egy meredek kapaszkodón, amely felvezetett a szoros jobb oldalának tetejére. Több helyen az ösvényünk kivezetett a szakadékok szélére, ahonnan gyönyörű kilátásban volt részünk az alattunk elterülő területekre. A sok-sok kilátóhely lényegesen lassította menetelési ritmusunkat, ezért alig vettük észre az idő múlását. A jobb oldal talán legszebb kilátóhelye, a Kereszt-kilátónak elnevezett szikla volt. A társaság teljes egészét sikerült lencsevégre venni ezen a nem túl tágas, de lapos tetejű sziklán. Levonultunk a völgybe, majd a vasút mellett a Zichy-barlang nyílásához sétáltunk.

Előre megbeszéltük jelenlétünket az ott tartózkodó hölggyel, tehát tudtak az érkezésünkről. Mivel épp egy csoport tartózkodott a barlangban és mivel már a délidő jócskán elmúlt, ezért a helyszínen levő padokon elhelyezkedve megebédeltünk. A másik csapat kijövetele után, libasorban vonultunk be a föld alatti tájba, ahol magyar nyelvű idegenvezetőnk igyekezett elmagyarázni a tudnivalókat. Az egy órai bent tartózkodásunk alatt sok-sok érdekességgel gazdagodtunk és néhányunkban feléledt a barlangászat iránti vágy. Sőt jónéhány gyerek rendkívülien izgatottan tapasztalták e különleges világot. Kiépített lépcsőkön és átjárókon könnyen felfedeztük a barlang turisták által járható részét.

A barlangból kiérve már késő délutánra járt az idő. Ezért néhányan úgy döntöttek, hogy az egyenes úton mennek vissza az autókhoz, a szoroson keresztül. Mi többiek tartottuk az eredeti tervet, hogy a szoros bal oldalának vonulatát is bejárjuk. Egyáltalán nem csalódtunk a választásban, noha egy különleges kilátóban részesültünk, de a lemenő Nap fényében pontosan a legszebbnek bizonyult az utunk során. A Devencei barlangok melletti meredek ereszkedőn jöttünk vissza a völgybe, sőt a 3-as számú barlangba is bementünk lámpáinkkal, ameddig lehetett. Visszatérve a völgybe egyre hűvösebb kezdett lenni. Egészen a Zichy-barlang bejáratához kanyarodtunk vissza ismét, majd a hídon átmenve a vasút vonalát követtük végig, a gyerekek nagy örömére. Még egy alagútat is kipipáltunk utunk során és volt szerencsénk egy épp arra közlekedő vonatot is tapasztalni egész közelről. A szorosból kiérve rátaláltunk autóinkra és az ott várakozó túratársainkra. A csúcsai csoportunkkal visszautaztunk a házikóhoz, ahol az egész este nagyon jó hangulatban telt. Bent a csempekályha melegénél a gyerekek szórakoztak, kint finomságokat sütöttünk, közben felevenítve az Endre-féle emlékeket.

Vasárnapi reggelit követően búcsúztunk egymástól. Néhányan azonban nem haza indultak, hanem visszamentek a szorosba vasalt utat mászni. Csodálatos hétvégében volt részünk, köszönjük szépen mindenkinek a részvételt. Jövőre is találkozunk ismét, immár a Zernyesti szorosban.

Fotók itt

2022. október 26., szerda

Kisbakancs-túra Máramarosszigeten és a Kőhát-hegységben, okt 21-25

2022 október 21 és 25 között zajlott a címben szereplő kirándulásunk, amely az eddigi történetünk leghosszabb kiruccanásának is lehetett nevezni. Nemcsak távolságban, hanem időben is. Ugyanakkor közlekedési eszközként nem a személyautókat választottuk, hanem a vonatot, amely sokkal érdekesebbnek bizonyult az autónál. Maga a túraszervezés nagyjából két hónapot vett igénybe, ezalatt le kellett bonyolítani a szállásfoglalásokat, túraútvonalakat, vacsorákat, illetve a bérelt helyi buszok elintézését.

Végre eljött a várva-várt nap, vagyis az indulás. Az eseményünk nulladik pontjaként egy vetítést szerveztünk be a sepsiszentgyörgyi Művész moziban. Mivel indulásunk késő éjszaka következett, ezért az esti filmnézés épp ideális előszele volt a vonatos utazás előtt. A könnyű családi vígjáték után, a vasútállomáson találkoztunk mindannyian. Szerencsére vonatunk néhány perces késése nem okozott különösebb problémákat. Befutott a hosszú szerelvényünk, ez alkalommal egy hálókocsival és egy fekvőhelyes kocsival többel, mint a megszokottkor. Két vasúti kocsit rendeltünk csapatunk számára, plusz a meglévővel utaztunk az éjszakában. A Román Vasúttársasággal meglepően könnyen ment a szervezési kommunikáció, amelyet őszintén nem hittem volna.

Kellemes utazás után, szombaton délelőtt megérkeztünk Máramarosszigetre, Vonatról való leszállás után elsétáltunk a Perla szállóig, ahol csapatunk kisebb része volt elszállásolva. Innen továbbsétáltunk óriási csomagjainkkal a központon keresztül a Buci szállóig, amely teljes egészében számunkra volt félretéve a következő két napra. Elszállásolás után némi szabadidő állt rendelkezésünkre, amíg a kiránduláshoz előkészültünk. Dél irányban hagytuk el a város szélét, a Várhegy-tető (Solovan) felé indulva. Egy rövidítést szerettem volna kihasználni, amely nem bizonyult a későbbiekben jó döntésnek. A rövidített út sikerült, azonban nagyon meredek kapaszkodót kellett legyűrnünk, szerencsére rövid szakaszon. A gerincre felérve az összegyűlt csapattal mentünk fel immár kényelmes ösvényen a fenti tisztásra, közel a Solovan tetőhöz. A borongós égbolt valamennyire megengedte a kilátást, főleg északra és keletre az alattunk elterülő Máramarosi medencére. Visszafele a jelzett úton ereszkedtünk be a városba, pontosan a Malomkert szálloda mellé. Az Iza-folyó lengőhídján keresztül, az imént említett szálloda mellett haladtunk el. A parkban levő játszótéren a gyerekek kipróbálták az alkalmatosságokat, majd egy megbeszélt esti időpontra kellett visszatérni a szállodánkhoz, az esti vacsorára. A nagy teremben óriási jókedvvel és gyerekzsivajjal fűszerezett estét töltöttünk.

Vasárnap a svédastalos reggeli után, bérelt buszaink vártak a központban. Ezekkel utaztunk a közelben levő Kabolapatakra és annak a központjába. Elkezdődött a túraútvonalunk bejárása a Kopasz-kő irányába. Végigmentünk a takaros porták előtt. A gazdák rengeteg almát termesztenek a vidéken, zsákokban, vagy csak egyszerűen fából készített óriási tárolókban tartják azokat. Sáros erdei úton haladunk felfele kényelmesen. Az emelkedő enyhe, nem okoz gondot számunkra. A térképet azonban nagyon kell figyelni, mert jelzésnek se híre se hamva. Rengeteg útkereszteződést hagytunk magunk mögött, itt nagyon szemfülesnek kellett lenni. A nagyobb kapaszkodó előtt egy ebédszünetet iktattunk be, egy szép tisztáson. Ahogyan később beigazolódott, szükség volt felerősíteni szervezetünket, hiszen egy bozótos – nagyon meredek – szakaszt kellett legyűrnünk a Kopasz-kő irányába. A térkép pedig itt jelzett ösvényt jelölt, de ennek még nyoma sem volt. A lényeg az, hogy mindenki szerencsésen felért a tetőre, sajnos ködbe kerültünk, ezért kilátásunk nem volt. A gerincen végigsétáltunk, sajnos semmit nem láttunk csak egymást. Feljutottunk a Cigány kőre, amely a Kőhát-hegység legmagasabb pontja (1222 m). Az egyre szelesebb időjárás a felhőket kezdte mozgatni, de sajnos ez nem volt elég, hogy kitisztuljon az égbolt. Lefele vezető utunkon ismét nagyon meredek szakaszon akart térképünk levezetni. Ezt inkább egy hosszabb, de jóval kényelmesebb úttal helyettesítettük. Elértünk egy erdőkitermelő utat, majd a felhőplafon alá kerülve egy aszfaltozás előtt levő útra kerültünk. Ezen meneteltünk kényelmesen az Egres kulcsosházig, immár napsütésben. A kulcsosháztól letértünk a kényelmes utunkról és megtaláltuk a nekünk való túraösvényünket, amely levezetett Kabolapatakra, a reggeli kiindulópontunkba. A megbeszélt időpontban érkeztek buszaink, amelyekkel visszatértünk a szálláshelyeinkre. A kis kitérővel 24 kilométert gyalogoltunk és nagyjából 800 méter szintet emelkedtünk, illetve ereszkedtünk. A túra után szállásunkon kicsit rendbe hoztuk magunkat, hiszen vendéglőbe voltunk hivatalosak ezen az estén. A “Casa Iurca de Călinești” nevű román hagyományosan máramarosi vendéglőhöz sétáltunk, annak bejáratánál népviseletbe öltözött muzsikusok fogadtak. A vacsora közben is többször bejöttek a gyönyörűen kidíszített termünkbe, hogy hangulatunkat fokozzák zenéjükkel. A gyertyafényes vacsora után visszatértünk a szálláshelyünkre nyugalomra térni.

Hétfőn a reggeli után városnézésre és annak történetének a megismerésére voltunk hivatalosak. A helyi RMDSZ vezetőjének jóvoltából, több magyarvonatkozású épületet megtekintettünk a központban. Elszomorító, hogy az egykori pezsgően életerős város, mára egyszerű településsé vált, ahonnan főleg a magyarság iszonyatosan nagymértékben távozott. Egykoron a só- és a fakitermelés emelte magasra az életszínvonalat és a koronavárosok egyike is volt. A történelemóra után meglátogattuk a város érdekes piacát, ahol Ukrajnából hozott csempészcigarettától és az édességektől a különböző helyi zöldségekig minden megtalálható. Sokan megkóstoltuk főleg az édességeket, néhányan tasakoslag vásárolták azokat. A piactól szabadprogram elöltésére volt lehetőség, egészen a vonat indulásáig. Kisebb csapatokra oszolva ki-ki a saját útjára ment. A vonat indulás előtt egy órával gyülekeztünk az állomáson, a gyerekek a síneken minden követ összeszedve játszodtak.

Szerelvényünk befutott, majd számunkra teljes egészében lefoglalt ülőhelyes kocsiban foglaltunk helyet. Ezzel jöttünk közel 12 órát Sepsiszentgyörgyig. Unalomnak azonban nem volt helye, hiszen mindenki kapott beszélgetőtársat. A gyerekekről nem is beszélve, hiszen nagyon fel voltak dobódva az elfogyasztott édességektől, végigfutkorászták és végigmászkálták az összes helyet. Késő este Fekete György szülinapja alkalmából zengett az egész kocsi, amikor felköszöntöttük éneklésünkkel. Ezek után elcsendesedett a társaság, a gyerekek nagy része elaludtak. Majd Csíkszereda után mindenki készülődött és egy kis késéssel érkeztünk haza Sepsiszentgyörgyre. A vonatállomás aluljárója után elbúcsúztunk egymástól és hazaindultunk.

Nagyon szépen köszönöm a túrán való részvételt, fantasztikusak voltatok mind egy szálig! Szeretettel várlak máskor is kirándulni!

Fotók itt

2022. október 3., hétfő

Kisbakancs-túra a Tamás gerincen, okt 1

Nemcsak az idei év, hanem az eddig szervezett 90 kirándulás közül a legnehezebbet teljesítettük 2022 október 1-én szombaton. A túra nehézségét nem a megtett 17 km jelentette, hanem a közel 1400 méteres szint leküzdése fel és ugyanannyi lefele irányban, amely egy felnőtt túrázót is próbára tesz. A kora reggeli – 5 óra körüli – kelés, az egész napos kitartás meghozta gyümölcsét és fáradtan de annál boldogabban érkeztünk vissza a kiindulópontunkhoz. A sikerélmény még azon felnőtt személyeknek sem maradt el, akik az út felétől rövidítőn tértek vissza. Volt aki sérülés következtében próbálta ki magát és volt aki otthonról hozott betegségéből gyógyult ki a kirándulás során. A gyerekek fantasztikusak voltak, egytől-egyig a kitartás magasiskolájáról tettek tanúbizonyságot. Nem utolsó sorban az időjárás mindvégig velünk tartott, ez nagyban hozzájárult a túra sikerességéhez.

Összesen 36-an jelentünk meg a Plaiul Foii parkolójában, ebből 13 gyerek volt (849 m / 7,40 h). A túra ismertetője után még álmosan indultunk a kényelmes úton, azonban nagyon rövid idő múlva a mellékgerincre tértünk, amely folytonos emelkedése kiszöktette az álmokat szemeinkből. Lassan nyertük a szintet méterről méterre, néhol meredekebb szakaszokon, néhol kényelmesebb ösvényen. Útközben gombákat szedegettünk, fennebb áfonyával kényeztettük magunkat, lilára festve nyelvünket és kezeinket. A hosszan tartó emelkedő után, egy nagy tisztáson telepedtünk le falatozni és pihenni (1550 m / 10,50 – 11,50 h). Evés közben szemeinket is pihentettük az előttünk kiemelkedő Királykő csodálatos mészkőszikláiban. Az egész északi gerinc és nyugati oldal élő moziként vetítődött elénk.

Pihenő után egy rövid emelkedő következtében a Nagy Tamás-csúcs alatt értük el a Kárpátok főgerincét. A gyér erdő lehetővé tette a kilátást a Fogarasi-havasok keleti részére, pontosabban a Budislavura, illetve a Iezer-Papusa-hegység Papusa csúcsára. Rövid szakasz után máris a Nagy Tamás csúcsán álltunk (1735 m / 12,20 h).

Az eddigi lassú kapaszkodós tempónkat, gyorsabb menetelés váltotta fel. Eljött a várva-várt könnyebb útszakasznak is az ideje. A gerincen elég erős szél fújt, időváltozásnak a szele volt ez. Azonban a Nap melege kellemessé tette gyaloglásunkat. Közel 400 méteres szintkülönbséget ereszkedtünk a Curmatura Foii nevezetű nyeregbe, közben figyeltük és fényképeztük az egyre közelebb kerülő Királykő magasztos vonulatát. Csoportképünk háttereként is szolgált a Kárpátok gyöngyszeme. Megérkeztünk a nyeregbe, ahol elbúcsúztunk a csapat kis részétől (1350 m / 13,50 h). Ők leereszkedtek egy rövidebb úton az autókhoz.

Mi folytattuk utunkat tovább a Királykő irányába. A kényelmes ereszkedő után, újabb 300 méteres szintet kellett visszanyernünk a Királykő válláig. Eleinte kényelmes erdei ösvényen gyalogoltunk, majd egy forrás hideg vizétől való felfrissülés után, meredek kapaszkodóban volt részünk. A Kis Tamás csúcsa után elhagytuk az erdőt és máris a Királykő jellegzetes kőfolyásán egyensúlyoztunk. A sziklákon egy zerge kacsingatott csapatunkra. Megpihenünk és falatozunk. Közben gyönyörködünk az eddigi megtett utunkon, a hatalmas hegyhátakon (1700 m / 15,15 – 15,40 h).

Sziklák alatt folytattuk utunkat kisebb-nagyobb kőfolyásokon. A gyerekek szerint az egész túra legszebb és legizgalmasabb és legérdekesebb szakaszán jártunk. Természetesen igazuk volt. Fáradtságot elfeledve lépkedtünk kőről-kőre, igaz immár lefele irányba változott utunk. A hatalmas visszahajló sziklafalak ámulatba ejtették csapatunkat, főleg azok számára volt különleges, akik még nem találkoztak ilyen tájjal. Lépteinket felgyorsítva érkeztünk meg a Spirlea menedékhelyhez (1420 m / 16,50 – 17,10 h). Kis pihenő után máris ereszkedtünk be a völgybe, a lombhullató erdőben. Az egyre kényelmesebb erdei úton hamar elértük a Plaiul Foii-nál található autóinkat (849 m / 18,30 h). Közben az erős szél kövér fellegeket hozott a hegység fölé, eltakarva annak magas csúcsait. Időváltozás következett be ezen tájakon. A ház kertjében mindenki kedvenc italával búcsúzott el a gyönyörű vidéktől.

Teljes körű gratuláció a csapat minden tagjának a túra teljesítéséért! Különösképpen a gyerekeknek, akik a nap hősei voltak. Egyre jobban növünk fel a hosszabb túrákhoz és a magashegyek világához. Folytatni fogjuk!

Fotók itt