Nagykőhavas-túra, nov 27

Advent első vasárnapján nagyon sokan készültünk a Nagykőhavasra. A Brassóból induló buszra alig tudtunk bepréselődni. Fél órai utazásunk alatt még a levegőt is alig sikerült vennünk, de nagyon élveztük a helyzetet. Vidáman ugrottunk le a Malomdomboknál, György Sándor barátunk 113 leszálló személyt számolt meg a negyvenvalahány férőhelyes buszról. A mi csapatunkat 24 túrázó alkotta. 2022 november 27-én vasárnap a Nagykőhavasra készültünk. Szép számmal vettek részt a Csíkszéki EKE tagjai, de voltak Kézdivásárhelyről és Barótról. Kiss András barátunk két zabolai származású diákjával is megjelent.

Borongós, télies időjárásban indultunk útnak a Malomdomboktól (700 m / 9,00 h). Klasszikus útvonalunkat kissé megváltoztatva haladtunk a menedékház felé. Ez alkalommal a Sipoly völgyén gyalogoltunk elég gyors iramban, majd a Hétlétrák előtt a Medveszakadék felé vettük az irányt. Itt már látszódtak a tél első jelei, vékony porhóréteg fedte az erdei talajt, a fák zimankós ruhájukat öltötték fel. Meredek ösvényen pontosan a magas sziklák alatt kapaszkodunk egyre fennebb. Útközben figyeljük a fejünk fölött tornyosuló és visszahajló falakat, amelyeken különböző nehézségű sziklamászó útvonalak vannak kialakítva.

Nemsokára egy kerülővel felérünk a Medveszakadék tetejére, mostmár fentről szemlélhettük az előttünk elterülő fehéredő tájat (1220 m / 11,10 – 11,30 h). A hegy csúcsára nem volt rálátásunk a felhők miatt, de az alatta levő erdőségeket előszeretettel fényképeztük. Szépen látszódott azonban a szomszédban levő Keresztényhavas.

Havas ösvényen folytattuk utunkat a menedékház felé, immár a közismert családi úton. A forrás utáni tisztásról már beláttunk a Barcasági medencébe és a háttérben levő Persány-hegység is kirajzolódott. Távolban északra a Kakukk-hegy csúcsa emelkedett, ahol épp egy hete jártunk. Rövid útszakasz után felértünk a menedékházhoz, de mielőtt bementünk volna, még néhány fényképet készítettünk a környéken (1630 m / 12,40 – 13,50 h). Bakancsainkat lehúztuk az előszobában, majd úgy léptünk be az ebédlőbe. Itt a kellemes melegben elfogyasztottuk ételeinket és nagyon jó hangulatban töltöttük a bő egy órát. Megtudtuk, hogy a menedékházban jelenleg nem lehet aludni a felujítások miatt.

Indulásunk előtt csoportképet készítettünk a tornácon, majd a csúcs felé vettük az irányt. 2-3 cm-es porhóban könnyedén haladtunk, a kilátóhelyeken sűrűn fényképezgettük főleg a Csukás irányába elterülő tájat. A csúcs már egy kőhajításnyira került hozzánk, sajnos mire felértünk köd fogadott (1843 m / 14,50 – 15,10 h). Jóformán mindenki külön fotót kért magáról a csúcstábla mellett, majd természetesen a csapatunkat is megörökítettük.

Innen már csak lefele vezetett utunk a Tamina-vízesés irányába. Ahogyan megkezdtük az ereszkedést, kiértünk a ködből és szépen kivehető volt az előttünk elterülő táj. Teljes mértékben látszott a Neamțu- és Báj-havas, tőle jobbra a Bucsecs sziklavölgyei húzódtak fel egészen a fellegekig. Mielőtt beléptünk volna a sötétedő erdőbe, 2-3 őzet is szemügyre vettünk, igaz jelentős távolságra tőlünk. A meredek lejtőn hamar leértünk a Tamina vízeséshez, ahol már nagyon szürkölödött (1200 m / 16,40 h). Emiatt kihagytuk a vízesés látogatását, inkább előszereltük fejlámpáinkat és elindultunk a vasútállomás felé. Eleinte nem volt szükség a világító eszközeinkre, de aztán a teljes sötétségben fejlámpák fényénél érkeztünk le a Tömös völgyébe. Menet közben adventi énekeket és néhány népdalt is énekelgettünk. Egy vadmacska éles és hangos nyávogása tudatta, hogy ő is jelen volt a közelben. Az aszfaltos úton nagy elővigyázatossággal haladtunk libasorban, útszélen. Hamar elértük a Felső tömösi vasútállomást, ahol befejeztük a 18 km-es magashegyi túránkat (800 m / 17,45 h).

Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt! Örvendek, hogy egy vidám csapatnak a részese lehettem.

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Kakukk hegyen, nov 19

Dél Hargita legmagasabb hegyét céloztuk meg ez alkalommal a kisbakancs-csapattal, 2022 november 19-én szombaton. Vad tájakon, de kényelmes úton haladtunk, medveetető közelében és vadcsapásokat keresztezve értük el célunkat. Az időjárás megkegyelmezett a csapadéktól, azonban a felső régiókban ködöt találtunk és hideg szelet. De bátran állta a 29 fős csapat – ebből 9 gyerek – az időjárás viszontagságait és sikeresen teljesítette a nap feladatait.

Csíkszentimrén találkoztunk mindannyian, majd még 7 km-t autóztunk tökéletes minőségű makadám úton, egészen a Vermed patakáig (840 m / 8,20 h). Rövid köszöntő és tájismertető után kényelmes erdei úton indultunk a Kakukk-hegy felé, kék háromszög jelzésen. Röviddel az indulásunk után máris kellemes meglepetésbe botlottunk. Egy fajdkakas sétált előttünk az úton, egyáltalán nem zavartatva magát. Épp amikor a gyerekek már-már próbálták ölbe venni, akkor szállt fel az első fára, kitéve magát fotózkodásra. Nagyon érdekes élmény volt mindenki számára. Utunk a Verrmed patakát elhagyta és az Almás patakot keresztezte, majd egy mellékgerincre vezetett fel. Óriási fenyőerdőben gyalogoltunk, később egy korábbi fakitermelés után beültetett fiatal fenyőerdő szélén haladtunk előre és egyre fennebb. Rengeteg vadcsapást kereszteztünk, ez bizonyította, hogy az erdő lakói gyakran járnak errefelé. Egy ködös tisztáson ismét fajdkakast láttunk felröppenni a földről, de ez már jelentős távolságra volt tőlünk. Kiértünk a Szentsimoni Nagygödör szélére, ahol a Nap éppen-éppen át tudta halványan törni sugarait a vastag ködön. Ez azonban nem volt elegendő, hogy felmelegítsen, hiszen a szél egyre erősödött és annak hidege rendesen átjárt bennünket. A kráter tetején folyamatos emelkedővel értük el a túránk legmagasabb pontját, a Kőhíd tetejét, amely a maga 1551 méterével alig marad el a Kakukk-hegy csúcsának magasságától. Egy rövid ereszkedő után elértük a Hargita-hegység főgerincének jelzését, a kék sávot. Innen egy pár lépés választott el célunkig, a Kakukk hegyi menedékhelyig (1490 m / 11,30 – 12,30 h).

Pontosan itt értük utol a Csíkszéki EKE kirándulóit, akik Büdösfürdőről indulva érkeztek ide. Ők a csúcsra is kigyalogoltak, ezért csak néhány túrázóval találkoztunk. De pihenésünk és falatozásunk alatt elbeszélgettünk a veterán Dénessel, aki bevárta saját csapatát a házikóban. Szerettünk volna egy nagy találkozásban örömöt lelni, de a hideg miatt egy óránál többet nem várhattunk. Csoportkép készítése után elindultunk vissza ugyanazon az úton melyen feljöttünk. Utolsóként indulva volt szerencsém találkozni a csíki csapat egy részével, akik épp akkor érkeztek vissza a menedékhelyhez. Gyorsan üdvözöltük őket és jólesett egy rövid beszélgetés erejéig találkozni. Aztán gyorsan siettünk a mi csapatunk után, akik a hideg és a szél miatt rettenetes sebességbe kapcsoltak. Pont a Kőhíd tetején a Nagygödör kráter szélén értük utol, ahonnan folyamatosan ereszkedtünk. Lennebb a felhőplafon alatt egészen Csíkszeredáig beláttunk, a napsugarak gyönyörűen megvilágították az Alcsíki medencét. Közeledvén az adventi ünnepekhez, néhány fenyőágat is gyűjtöttünk a koszorúk elkészítéséhez, amelyekről büszkén dicsekedhetünk, hogy a Kakukk hegyről vannak. Gyors iramunknak és a kényelmes útnak köszönhetően, hamar visszaértünk autóinkhoz (840 m / 14,40 h). Ezt követően le kellett mosnunk a sarat magunkról és főleg a gyerekekről, hiszen a túránk véget ért, de a programunk nem.

Visszaautóztunk Csíkszentimrére, ahol meglátogattuk a Krausz kézműves csokoládégyár műhelyét. A tulajdonos készségesen bemutatta kis üzemét, betekintést nyertünk a csokigyártás folyamatába, közben kóstolgattunk kedvünkre több fajta csokoládét, csokis mazsolát, de még kakaómagot is. A gyerekek energiájukat sikeresen feltöltötték jelentős mennyiségű csokoládé bevitellel.

Köszönöm mindenkinek a részvételt! Bátor kisbakancsosoknak tekinthetitek magatokat, hiszen helytálltatok a vadonban és bírtátok a barátságtalan időjárást. Hasonló élményekkel még fogunk találkozni!

Fotók itt

Pokol-völgy - Bálványos - Kőmöge, nov 6

2022 november 6-án vasárnap 20-an gyűltünk össze, hogy felfedezzük – többnyire járható utakon – a Bodoki-havas északkeleti szegletét. Már egy ideje járom ezt a vidéket, hiszen máskülönben nehezen jutunk el, turistautak hiányában nemigazán vonzó terep egy gyalogló számára. Kivéve természetesen a vadászokat, a természetfotósokat és az erdőiparban dolgozó munkásokat. Nos eddig felfedeztünk már néhány útvonalat ezen a vidéken, még maradt a Jajdon völgyéből átjutni Bálványosra szakasz, amelyet most napirendre tűztem az egyesületünk keretén belül.

Autóinkkal a Jajdon-völgy göröngyös erdei útján utaztunk fel, közel a Pokol völggyel való összefolyásig (720 m / 8,20 h). Novembert meghazudtoló kellemes idő jellemezte az egész napunkat, noha fent a főgerincen azért a hideg szél éreztette a hatását. Utunkat a Pokol-völgy felújított fürdője mellett folytattuk, majd beléptünk az ismeretlenbe. Térképpel magunk előtt próbáltuk a számunkra legmegfelelőbb utat találni Bálványosfürdő felé. Bő 3 órát igényelt amíg megpillantottuk az alattunk fekvő Csiszárfürdőt, Bálványos egyik ékességét. Eddig jónéhány völgyet és hegygerincet kellett bejárnunk, illetve egy gyönyörű tisztást is utunkba ejtettünk, ahonnan fantasztikus kilátásunk volt észak irányban. Belátható volt a Büdös-barlang sziklája, a Bálványos-vár romja, a Cecele csúcsa és mellettünk karnyújtásnyira a Begyenkő érdekes sziklás kiemelkedése. Meglátogattuk a kiépített Csiszárfürdő medencéit, mofettáját, szaunáját, majd egy kis borvízkóstolás után felsétáltunk a szálloda melletti nyeregbe, ahol egy udvaron szép fűben és napsütésben elfogyasztottuk ebédünket (940 m / 12,20 – 13,00 h).

Utunk következő szakaszát a Bodoki-havas északi főgerince jelentette. Itt nem adódtak meglepetések, hiszen a turistajelzéssel ellátott gerincrészletet többször bejártuk. Most a Kőmöge csúcsáig mentünk, amely egyben a hegység legmagasabb csúcsa is. Jól lehetett haladni, friss avart rugdosva. A turistajelzések kezdtek nagyon elhalványodni, lekopni. Ráférne egy újítás a gerincút sárga sávval jelzett túraútvonalára. Felérve a Kőmögére, csúcsfotót készítettünk (1241 m / 15,00 h).

Utolsó útszakaszunk következett, éspedig beereszkedés a hegyről vissza az autóinkhoz. Felfedezésre váró utunkat egy nagyon kemény ereszkedővel kezdtük, miután visszagyalogoltunk a gerincen párszáz métert. Célunk visszatalálni autóinkhoz felfele út nélkül, csak kimondottan ereszkedéssel. Hát ez nem jött össze, mivel a térképen elnéztem a mellékgerincet, amelyet el kellett volna találnunk, így kényelmesen egy völgybe értünk, pont oda ahol a reggel elhaladtunk. Nos itt már tudtuk, hogy egy utolsó, de nagyon meredek szakaszt ki kell másznunk. Ezt sikeresen teljesítettük, majd egy pihenő után már problémák nélkül értünk vissza az autóinkhoz. Épp napvilág elértük, úgyhogy fejlámpáinkat nem kellett használnunk (720 m / 17,30 h). Búcsúzás után még töltöttem a közelben levő finom kénes borvízből.

Köszönöm a bátor és lelkes csapatnak, hogy együtt felfedezhettük e gyönyörű vidéket!

Fotók itt