Azuga és Predeál között, dec 11

Pontosan egy meleg front elvonulása közepette érkeztünk vonattal Azugára, 2022 december 11-én vasárnap (970 m / 8,30 h). A plusz 10 fokos hőmérséklet erős széllel és némi csapadékkal társult már az indulásunk idején. A szél olyan erővel fújt, hogy az elenyésző eső is sűrű zápornak tűnt, amelyet kegyetlenül vágta az arcunkba. Ennek ellenére nagyon optimisták voltunk, hiszen az előrejelzések javulást mutattak a nap folyamán.

Elhyagytuk hamarosan a városi aszfaltot és egy rettenetes fakitermelés helyszínén kellett folytassuk utunkat. A jól kifestett sárga háromszög útvonalát követtük, pontosan azon a helyen, ahol az erőgépek letaposták az ösvényt. Mondanom sem kell, hogy sarat kellett dagasszunk a meredek úton felfele. A Görögbérc gerincére kapaszkodtunk, meredek-sáros úton. Szerencsére fennebb a turistajelzés elhagyta ezt a kellemetlen traktor útvonalat és kényelmes, igazi erdei ösvényen folytathattuk gyaloglásunkat. Az erős szél gyorsan lebbentette a kövér fellegeket, ennek hatására igazából is megjelent a napsugár a horizonton, nemcsak a képzeletünkben. Elértük a gerincet, kimentünk az erdőből és csudának csudájára, gyönyörű idő fogadott bennünket. A szél megtette dolgát, a fellegek nagy részét eltakarította, csak a Bucsecs legmagasabb csúcsai maradtak beburkolózva. Egy szép kilátóhelyen csoportképet is készítettünk, majd minden irányban ismertettem a látnivalókat. Learattuk ezáltal a kitartásunk gyümölcsét, nagyon boldogok voltunk, hogy a Természet így megajándékozott bennünket a kellemetlen időjárás- és sáros útvonal után. Innen egy kényelmes utat követtünk a Dihám menedékházig, ahol pontosan elkaptuk azt a csapatot, akik a ház előtti fenyőfasétányát díszítették fel a közelgő karácsonyi ünnepekre. A házhoz ereszkedvén újabb csodának lehettünk részesei. Éspedig egy szivárvány alakult ki a menedékház előtti térségben, amelyet előszeretettel fényképeztünk. A Nap hétágra sütött, ennek köszönhetően volt aki a pihenőnk alatt napfürdőzést választotta. Néhányan a menedékház ebédlőjében elfogyasztottunk egy finom tányér levest vagy másegyebet, majd társultunk a kint a többiekhez a napsugarak kényeztető simogatására (1350 m / 11,45 – 12,45 h).

Miután jól kiélveztük a Természet ajándékát, elindultunk Predeál felé a piros ponttal jelzett úton. A kényelmesen lefele tartó útszakaszon gyorsan haladtunk, majd kiértünk a műútra, amelyet kereszteztünk és a régi határvonal mentén folytattuk a kék keresztes ösvényen. Körülbelül 250 méteres szintkülönbséget kellett legyűrnünk rövid szakaszon a Fetifoi csúcsáig. Közben határköveket is felfedeztünk az utunk során. Mire felértünk az időjárás “elkeseredett” és esni kezdett. Ez már különösebben nem zavart bennünket, hiszen a jól bevált időjárásjelző erre is felkészített. Az erdővel borított csúcsról gyerekjáték volt beereszkedni predeáli vasútállomásra, ahol épp a vonat érkezésére pontosan megérkeztünk, megspórolva a várakozási időnket (1050 m / 15,30 h).

Köszönöm a 16 fős csapatnak a kitűnő társaságot és az együtt töltött időt!

Fotók itt

Kisbakancsos Mikulás-túra a Fenyőfarki borvíznél, dec 3

Immár harmadik alkalommal szervezünk az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályánál Mikulás túrát a kisbakancsos csapatunkkal. A kirándulás célja megismertetni a gyerekekkel és a felnőttekkel Szent Miklós igazi történetét. Ebben az évben, december 3-án szombaton indultunk a Mikulással találkozni, amelynek helyszíne a Fenyőfarki-borvíz volt.

Összesen 49-en gyülekeztünk a sepsibükszádi vasútállomás szomszédságában (610 m / 10,00 h). A résztvevők között 18 gyerek várta türelmetlenül a Mikulással való találkozást. A túraismertető után elindultunk az Olt völgyén felfelé. Ködös időben volt részünk, de nagyon reménykedtem a napsütésben, habár a csekély szintemelkedésünk nem igazán bíztatott erre. Hatalmas tócsákat kerülgettünk már az utunk elején. A gyerekek nagyon el voltak ragadtatva, viccelődve a Balatonhoz is hasonlítottunk egy-egy gigantikus méretű víztükröt. Pontosan az Alsó Sólyomkő aljában váltottunk irányt, majd elhagyatott bányák mellett folytattuk utunkat. Egy békésen legelő nyájat vettünk észre a távolban. A kutyák már jelezték közeledtünket, ezért csapatunkat szorosan egybealkotva haladtunk végig mellettük. Gond nélkül távozunk a helyszínről, majd gyönyörű bükköst keresztezve egy még csodálatosabb tisztásra érkeztünk. A Dobrica vadászház mellett álltunk meg pihenni, amely a Mikes család sepsibükszádi birtokának otthona (720 m / 11,20 – 11,45 h). Ottlétünk alatt körbejártuk a házat, megcsodáltuk annak nyugodt környezetét, majd picit falatoztunk az óriási faasztalnál. Közben kívánságom teljesült, hiszen a napsugarak áttörtek a fellegeken, felmelegítve még a lelkünket is.

Pihenő után továbbálltunk, átmentünk a tisztás bal felső sarkába, majd az erdőbe mélyedtünk. Egy nagyon szép fenyvesben sétáltunk, a sűrű avar mintha perzsaszőnyegen való lépkedésre emlékeztetett volna. Ember nem járt gyakran errefelé, hiszen az ösvény sok helyen bebokrosodott. Inkább az erdő lakói használják ezeket az utakat. Beérkezünk a völgybe ahol megtaláljuk az erdőkitermelő utat. Párszáz méter után máris a Fenyőfarki-borvíz mellett találjuk magunkat. A lefödés alatt rendesen berendezkedtünk, hiszen következett a finom falatok megsütése, illetve a Mikulás érkezése (730 m / 12,20 – 14,20 h). Gyorsan sikerült tüzet gyújtani a kialakított tűzhelyen. Jelentős mennyiségű fát hordtunk össze az erdőből, köszönhetően a szorgos apukáknak. Kovács Gábor a mesterszakácsokat megirigylő módon, ízlésesen készítette a finomabbnál finomabb falatokat. Természetesen mindenki igyekezett helyet foglalni a tűz mellett, melegételt készíteni. A patakon keresztülmenve finom borvizet lehetett kóstolni, jókat lehetett meríteni a fa köpüben foglalt Fenyőfarkiból. A gyerekek nagy része mindvégig a patakban játszadoztak, mintha nem is december elején lennénk. Evés után a napsütötte domboldalon megérkezett a Mikulás, mindenki nagy örömére. A Szent Miklós történetének ismertetése után minden gyerek óriási csomagot kapott, de még a felnőtteknek is jutott a nyalánkságokból. Nagy volt a vidámság, az egész vidék zengett a gyerekek ricsajától.

Az ünnepi alkalom végeztével összeszedtük csomagjainkat, mindent úgy hagyva ahogyan kaptunk. Az utánunk érkező tüzet gyújtó illető boldog lehet, hiszen jelentős mennyiségű, szépen összevágott fát hagytunk a helyszínen. Az erdőkitermelő úton ereszkedtünk lefelé, útközben gyönyörű lovakat fotóztunk, akik még közelünkbe is jöttek egy-egy kis simogatást kicsalva. A nagy széles mezőn hátrapillantva teljes pompájában látszott a Dél hargitai Nagy Piliske csúcsa. Tőle délre a Nagy Murgó azonban felhőbe burkolózott. Szerencsésen visszaérkeztünk a vasútállomás mellé, ahol autóink vártak ránk a ködös időben (610 m / 15,30 h). Egymástól elbúcsúzva vettük hazafelé az irányt.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, a jó hangulatot amit árasztottatok.Külön gratuláció a még 3 éves Farkas fábián Zoénak aki hősiesen végig teljesítette a távot! Köszönjük Hadnagy Istvánnak a Mikulás szerepet! Köszönjük a gazdag ajándékozást, ezzel is bizonyítva, hogy lelketek legmélyén ott van a Mikulás szelleme!

Fotók  itt