Pontosan két évvel ezelőtt jártam először ezen a vidéken egy vártúra alkalmával és nagyon lenyűgözött a Nagyhagymás látványa a Várbükkről. Ekkor elhatároztam, hogy többször meg szeretném még látogatni e helyet, mivel talán legszebb a kilátás az imént említett hegységre. 2025 szeptember 20-án szombaton 19-en össze is gyűltünk Csíkszentdomokos katolikus temploma mellett, igazi hűvös reggelen. Túra előtt a Márton Áron múzeumot látogattuk meg, ahol a kedves önkéntes vezetőnk a püspök rendkívülien nehéz életútját mutatta be. Ezután még elautóztunk a Vársarka alá, ahonnan a gyalogtúra indult (830 m / 11,15 h).
Rövid sétával értünk fel az egykori vár dombjára, ahol Jártó Gábor vártúra szakértő avatott bele a történelmébe. Elindultunk a gerinc felé egy széles erdei úton, mogyoróbokrok és más lombhullatók árnyékában. Később fenyveserdő kellemes övezetében sétáltunk, emelkedtünk folytonosan felfele. Nagyon sok gombát szedtünk, pöfetegek, csiperkék, őzlábak sokasága került bele tarsolyainkba. Felértünk a gerincre és csodálatosan tárult elénk a Nagyhagymás, az Egyeskő és az Öcsém fehér sziklái. Mintha kezünkkel simogathatnánk Székelyföld eme csodáját, annyira közel voltak. Kimentünk a Várbükk tetejének szomszédságába, letelepedtünk a nagy tisztásra, előttünk mint egy óriási poszter a Nagyhagymás. Ennél szebb pihenőhelyet nem is választhattunk volna (1150 m / 14,00 – 15,10 h).
Evés után kényeztettük magunkat a napsugarakkal, a gyerekek játszottak. Voltak akik egy igazi bunkert építettek fenyőágakból. Csoportkép készítése után elindultunk lefele. Könnyedén haladtunk a gyönyörű vidéken, balról a Naskalat gerince, jobbról az Olt és Maros forrásvidéke mutatott szépséges látványt. Különböző magángazdaságok mellett is elhaladtunk, ahol kutyák vicsorogtatták fogaikat és ugattak bennünket. Beereszkedtünk egy völgybe és ezen igyekeztünk lefele a Vársarka alá, ahol körutunkat befejeztük. Még egy rövid séta választott el az autónkig, amelyek közelében egy friss medveürüléket is találtunk, jelezve, hogy nemrég járt erre a tenyeres-talpas (830 m / 17,15 h).
Autóval még egy kicsit felkerültünk a gerincre, ahonnan gyönyörűen be lehetett látni a vidéket, majd egymástól elbúcsúzva hazatértünk. Köszönöm mindenkinek a részvételt, nagyon szép napnak tettünk pontot a végére.
Fotók itt
