Báj-havas északi részén diákokkal, jún 13

A nem megfelelő időjárás miatt elhalasztott kirándulást, 2026 június 13-án szombaton sikerült megtartani nagyon szép időben a Kovászna Megyei Kiválóságközpont diákjaival. Habár néha jókora fellegek tarkították az eget, ez inkább a fotózáshoz szebb körülményeket teremtett. Összesen 26-an érkeztünk vonattal a predeáli vasútállomásra, majd taxikkal utaztunk a Csaplya-negyed szélébe, ahonnan gyalogútvonalunk indult (1150 m / 8,40 h). Miután köszöntöttük a társaságot, ránéztünk a Keresztény- és Nagykő havasokra, majd elindultunk. Első fázisban a jólismert és gyakran járt útvonalon meneteltünk fel az egykori Susai menedékházhoz, ahol most egy újabbfajta vendéglői épület van, azonban vendégeket mostanában nem vár, hiszen láthatóan elhagyatott állapotban található. A Bucsecs irányába való kilátást a magasra nőtt fenyőfák eltakarják, de közöttük még azonosíthattunk néhány völgyet és csúcsot. Megálltunk pihenni és falatozni, de sokat nem időztünk, mert még messze volt a túra vége és a szél is hidegen fújdogált (1420 m / 9,40 – 10,10 h). A Susai elnevezés valószínüleg az ott gyakran jelenlevő mezei csorbóka növénytől ered, tehát magyarul akár Csorbóka tisztásnak is hívhatnánk.

Továbbálltunk és egy kényelmes ereszkedőt követően az Azuga-patak völgyébe jutottunk le. Ezen a szakaszon nagyon sok szarvasnyomot láttunk, a medve is jelen van rendesen ezen az ember által gyéren járt erdőségekben. Az Azuga patakot ezen nap folyamán összesen hatszor ugrottuk át, vagy kényelmesen átsétáltunk fölötte a hídon. Elhagyva a patakot egy hosszan tartó emelkedőt követtünk a Retevoiu oldalában. Egyre fennebb érve, többet és többet láttunk a Bucsecs-hegység keleti oldalából, majd délre a Német-havas és Báj-havas központi részét vettük figyelmünkbe. Két szarvastehén ugrott át előttünk az ösvényen, ezt csak a csapat első résztvevői láthatták. Tócsákban rengeteg ebihalat találtunk, de alpesi gőtét is szemügyre vettünk. Immár kényelmes ösvényen folytattuk tovább, míg megérkeztünk a Vörös tóhoz, egy nagyon szép és hangulatos helyen található gyöngyszemhez. A fenyőfákkal körülvett tavacska a fény hatására most zöld színben pompázott, ennek partján kissé lepihentünk (1500 m / 12,50 – 13,10 h).

Egy meredek ereszkedő következett és ismét az Azuga patakot ugrottuk át, ezentúl ennek forrásvidékén. Itt sajnos erdőkitermelő munka megy végbe, emiatt elég nagy sarat kellett kerülgetnünk, sikerült is jól összemocskolni bakancsainkat. Továbbá erdőkitermelő utat is követtünk felfele egy jó darabon, szerencsére a turistajelzés kitért ebből és ismét szép erdei ösvényen találtuk magunkat. Két patakvölyget is kereszteztünk egy meredek oldalon, majd kiérünk egy jókora tisztásra. Mivel az óra állása eléggé előrehaladott volt, úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a főgerinc felé tartó szakaszt és lefele tartunk. Mivel vonathoz voltunk kötve, ezért esélyünk sem lett volna az utolsót elérni. Így egy jó nagyot pihentünk, falatoztunk, csoportképet készítettünk (1500 m / 14,10 – 15,00 h). Felfedeztük a tájat is, láttuk a Hargitát, Nemerét, Háromszéki havasokat és települések közül Sepsiszentgyörgyöt is.

Elindultunk lefele egy meredek lejtőn, odalent ismét átugorva az Azuga patakot és ezt követtük 3 km-en át egy kényelmes erdei úton lefele. Aztán elhagyjuk a völgyet végérvényesen és egy hosszabb emelkedőben volt részünk a fenyvesben. Megközelítettük a Susai környékét, de most nem mentünk fel az építményekhez, hanem lent kikerültük kényelmes úton. Hamarosan bezártuk körutunkat és már egy kevés maradt a túránkból a Csaplya-negyed széléig, amelyet gond nélkül, kissé elfáradva gyalogoltuk le (1150 m / 18,30 h).

Köszönjük mindenkinek a részvételt, nagyon vagány társasággal túráztunk együtt!

Fotók itt

Kiskirálykő diákokkal, jún 1

A Kovászna Megyei Kiválóságközpont diákjaival és az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályával közösen túrát szerveztünk a Kiskirálykőre 2026 június elsején. A túra már korábbi időpontra volt igazítva, de a rossz időjárás miatt, a gyereknapi dátumra halasztódott. Most sem volt verőfényes napsütésünk, már reggel felhők borították az eget. Délutánra egy kis eső is megáztatott bennünket pontosan a sziklás terepen, de hamarosan elállt és gond nélkül fejeztük be túranapunkat.

Vonattal utaztunk a zernyesti vasútállomásra, brassói átszálással. Innen öt taxival és egy magánautóval jutottunk fel mind a 24-en a Botorog forráshoz, ahonnan gyalogtúránk indult (820 m / 9,40 h). Az útvonal rövidnek mutatkozott, de jelentős szintkülönbséget kellett leküzdeni, úgy fel mint le. Szerpentines ösvényen jutottunk fel a Zanoaga tisztásra, ahonnan gyönyörűen látszott a Királykő teljes gerince. A felhőplafon magasan volt, ezért ez nem bizonyult zavarótényezőnek. Végigmentünk a gyönyörű tisztáson, majd egy fenyőerdős ösvényt követően megérkeztünk a Curmatura menedékházhoz (1470 m / 11,40 – 12,30 h). A kellemes időjárást kihasználva, a kinti padokon ültünk le pihenni és elfogyasztani az elemózsiánkat. Bőséges időtöltést közben, aki akarta, megnézhette belülről is a nagyon jó állapotban levő menedékházat.

Pihenő után felkerekedtünk és meg sem álltunk a felettünk levő Hasadék nyeregig, ahonnan megpillantottuk a Kiskirálykő sziklás oldalát. Egy-kettőre fel is érünk a sziklák alá, kezdődött a mászkálós rész, amit nagyon élveztünk. Az izgalmat azonban fokozta az egyre jobban eleredő eső, szerencsére nem tartott soká. Azonban ez elég volt, hogy a mészkősziklák nagyon csúszósak legyenek, ezért fokozott figyelemmel haladtunk. Két kényesebb szakaszt hagytunk magunk után, amelyek drótkötéllel voltak biztosítva. Majd törpefenyők között jutottunk fel a Kiskirálykő csúcsára, ahol kicsit megpihentünk a petyergő esőben és édességet majszoltunk (1816 m / 13,50 – 14,10 h). A Királykő gerince teljességében felhőkbe volt burkolózva, de néha a szél elfújt egy adaggal belőle és mintha egy ablakon tekintettünk volna a hegység gerincének részletére. Sokat nem időzhettünk itt az eső miatt, inkább továbbálltunk és a lennebb álló keresztekhez mentünk, amire az eső is elállt. Itt csoportképet készítettünk és elindultunk lefele.

Nagyon meredek ereszkedő következett egészen a Zanoaga tisztásig, bő 400 méter szintet kellett a csúszós köves erdei talajon figyelemmel haladni. Szerencsésen leértünk a tisztásra, majd muszáj volt megpihenni e fárasztó szakasz után. Eső után szépen látszott a Bucsecs és előttünk a Zernyesti-szoros sziklái látszottak a mélyben. Továbbálltunk és körtúránkat bezártuk a tisztáson levő csorgó mellett, majd ugyanazon a szerpentines ösvényen ereszkedtünk le a Botorog forráshoz, amelyen feljöttünk (820 m / 16,30 h). Taxikkal, vonattal és vonatpótló busszal utaztunk haza Sepsiszentgyörgyre, pontot téve egy kalandokkal teli túrázásra és utazásra. Köszönjük szépen mindenkinek a részvételt!

Fotók itt

Istenszéke, május 23

Gyönyörű és kellemes tavaszi időben vágtunk neki az Istenszékének, 2026 május 23-ánm szombaton. Személy szerint nem voltam nagyon sokszor ezen a csodálatos helyen és ezért most két olyan völgyet is kinéztem, amely ismeretlen volt számomra. Tehát a túrát a következőképpen képzeltük el: felmenetel az Utas-patak völgyén a Medvés-tisztás irányába, majd a gerincen az Istenszékére. A lejövetelt a Hidas-patak ösvényén akartuk véghez vinni.

Nos autónkat az Utas-patak torkolatánál hagyva indultunk a vízfolyás mellett felfele (610 m / 10,20 h). Még egy Kolozs megyei számosabb csapat készülődgetett az autójuk mellett, indulásra hamarosan készen. Mi ketten követtük a patakot és a keskeny ösvénykét enyhe emelkedővel. Jólesett menni a hűvös erdőben, vízfolyás mellett, hallgatva annak csobogását. Az erdei hangok mellett azonban egy röfögést véltünk felfedezni és tőlünk nagyjából 30 méterre egy vaddisznó igyekezett négy kismalacával az oldalon felfele. Elég gyorsan haladtak és az erdő sűrűje miatt sajnos nem sikerült lefotózni. De maradtunk ezzel a szép emlékkel. Folytattuk utunkat felfele, lassan elértük a patak forrásvidékét, ahonnan jóval meredekebbé vált az ösvény. Sietségre nem volt okunk, így nyugodt iramban értünk fel az Istenszéke előtti nyeregbe (1050 m / 11,40 h).

Rövid pihenőnket követően felkerekedtünk és elindultunk a gerincen. Kék sávval jelölt út már ismerős volt számomra, amely lentről jön Dédabisztráról. Igaz már régen jártam itt, úgyhogy jól jött egy kis emlékezetfrissítés. Nem haladunk nagyon sokat az emelkedőn, egyszer egy medvét veszünk észre, amely nyugodtan sétált az is szintén úgy 30 méterre tőlünk az erdőben. A sűrű fák között nem lehetett ezt sem lefényképezni, de figyeltük, ahogyan szép lassan elcammogott. Nos a Kelemen-havasok vadonja nem hazudtolta meg magát, hiszen rövid idő alatt híres vadállatokat tekinthettünk meg.

Egyre meredekebb ösvényt követően értünk fel az Istenszéke peremére (1360 m / 12,55 h). Az Információs táblát egy rázuhanó fa eléggé megrongálta. Innen jobbra tértünk és kimentünk a keleti kilátóhoz, ahonnan csodálatos látványban volt részünk a Kelemen-havasok gerincére és a Görgényi havasokra is. A távolban halványan, de látszott a Csalhó is. Mindezeket az ott elhelyezett távcsővel megfigyelhettük. Ottlétünk alatt nagy örömünkre Marosvásárhelyi EKE tagokkal találkoztunk, akik egy fiatalokból álló csapatot kalauzoltak. Nos hamar közös témák kerültek szóba és sokmindent megtudtunk a tájról is. Jó sok időt töltöttünk itt szép kilátással, kellemes emberek között. Majd elbúcsúztunk és a forráshoz mentünk. A hideg víztől felvidulva elsétáltunk az Istenszékén található Hegyimentő kunyhóhoz, majd a nyugati kilátóig meg sem álltunk, ahol letelepedtünk falatozni (1360 m / 13,30 – 14,00 h). Falatozás közben a Maros völgyét és településeit figyeltük meg, egészen Régen városáig.

Egy kövér felhő jött fejünk fölé, de alig néhány csepp esett belőle. Mire elindultunk, már a szél ezt is elvitte, úgyhogy ismét napsütésben folytattuk utunkat. A Hidas-patak meredek ösvényén indultunk lefele. Egészen a forrásig tartott ez a nagyon meredek szakasz, utána jóval enyhébb lett a lejtőszög. Hatalmas fákat figyeltünk meg az utunk során és észrevettük azt is, hogy a hegység vízben nagyon gazdag terep. Mindenhonnan kisebb-nagyobb erecskék indultak lefele a völgybe, hogy a Bisztrát, majd később a Maros folyókat elérjék. Leértünk mi is szerencsésen a Bisztra-patak völgyébe, hamarosan egy aszfaltos utat követtünk az autónkig. Örvendtünk nagyon, hogy egy tartalmas túranapnak tehettünk pontot a végére (610 m / 17,00 h).

Fotók itt

Kisbakancsos Via Transilvanica - Terra Borza Teutonica II: Kóbor - Halmágy - Újsinka, máj 1-2

Túratervünk szerint sikerült az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának kisbakancsos csapatával bejárni a Terra Borza Teutonica útvonal második kétnapos szakaszát. Ezennel kijelenthetjük, hogy az említett útvonal több mint felét sikeresen lejártuk 110 km hosszúságban, két hétvége alatt.

2026 május elsején pénteken bérelt autóbusszal indultunk Sepsiszentgyörgyről, kora reggel, 5 órakor. Összesen 39-en vágtunk neki a kaland második részének, jóformán ugyanazzal a társasággal mint februárban. A csapatot 27 felnőtt és 12 gyerek alkotta. Szépen kivirradt mire Kóborra érkeztünk, e kis Brassó megyei falvacskába, amely egykoron jóval szebb időket élt meg. Még emlékeztünk arra a februári kora estére amikor szürke homályban érkeztünk a református erődtemplom falai alá, nyirkos-sáros időben, elfáradva. Nos, most csodálatosan szép reggelen szökdécseltünk le az autóbuszról, frissen, indulásra készen. Errefelé jövet láttuk, hogy vastag hóharmat borította a réteket, így tudtuk, hogy a hőmérséklet negatív tartományban van, május eleje ellenére. A falu központjában találkoztunk Kósa Jolán tanítónővel, aki kivezetett bennünket a református erődtemplom elé és megkezdte beszédét a falu és a lakosság torténetéről. Majd bementünk egy régi faajtón az erődbe, utána a templomba. A kinti csípős hidegből jólesett a templom hideg épületébe bemenni és tovább hallgatni a tanítónő szívmelengető beszédét. Kitartása a közösségért példaértékű, harcias – de ugyanakkor szelíd – szelleme segítette a megmaradt lakosságot egyben tartani békében. Mindent részletesen elmagyarázott, tiszta szívvel és lélekkel mutatta be nekünk a falu és a templom életét, magyar és szász lakosainak szokásait. Mire visszatértünk a falu központjába, ahol szépen megköszönve elbúcsúztunk a tanítónőtől, már hétágra sütött a Nap, valamennyire felmelegítve a légkört (510 m / 8,00 h / 0 km).

Kényelmes útvonal következett számunkra. Kimentünk egy dombtetőre, ahonnan gyönyörűen előtárultak a Fogarasi-havasok hófehér gerince és az északi gerincek vonulatai. Kissé párás levegő volt, de így is látszott a távoli Királykő és a Bucsecs is. Ezeket a hegységeket egész nap előttünk láttuk, főleg a Fogaras lassan de biztosan egyre közeledett felénk, ahogyan haladtunk előre. Szásztyúkos faluba ereszkedtünk be, elmentünk a szép erődtemplom mellett, majd a központi bolt előtt telepedtünk le reggelizni. A Nap már jócskán fent volt, kellemes időben volt részünk, a bolt előtti lépcsőkre is ki lehetett ülni, anélkül, hogy felfázzunk. Még az ostyás fagyi is jólesett a reggeli után (480 m / 9,40 – 10,15 h / 6 km).

Pihenő után továbbálltunk. Tudtuk, hogy a következő település jó messzire van (15 km), ezért lelkileg is fel kellett készülni erre. A faluból kimenve egy gyönyörű réten folytattuk utunkat, ahol öreg tölgyfák sokaságait csodálhattuk. Lankás emelkedőket és ereszkedőket hagyunk magunk mögött, tisztások és erdei ösvények váltogatták egymást. A réteken gyönyörű virágok diszítették a tájat, közülük az agárkosbor lila virágainak tömkelege késztetett arra, hogy gyakran fényképezzük. A virágos rétekről még-még felpillantottunk a Fogarasi havasokra, ugyanakkor egy magasabb dombról a Hargita vonulatát is felfedeztük, ha pontosan ellenkező irányba figyelőztünk. Tökéletes kiránduló időben volt részünk, jobbat nem is kívánhattunk volna. Hamarosan megpillantottuk az számunkra kedves Olt folyót, amely jelezte, hogy hamarosan beérünk a következő településre. Virágzó almafák között, egykori gyümölcsösben ereszkedtünk le Sona faluba. Megkerestük a pecsételő helyet és egy idős néni fogadott bennünket. Friss hideg vizet vehettünk magunkhoz, nagyon kedves volt velünk szemben. Mivel a kis faluban nem találtunk nyitva boltot, ezért továbbálltunk és a falu határában telepedtünk le az Olt partján. A kövér fűben elnyújtóztunk, megebédeltünk, pihentünk (450 m / 16,00 – 16,40 h / 21 km).

Továbbálltunk és innen jóformán az Olt folyását követtük az utunk hátralevő részén. Nem pontosan a parton, hanem dombokra is felmenve. A sonai halmok között sétáltunk fel, majd hosszan fel a dombtetőre, ahonnan ismét gyönyörködhettünk a tájban. Halmágy szélén elénkbe jött a házigazdánk Ambarus Aladár Zsolt, akit még februárban megismertünk a túránk első részén. Most már gyalogosan vonultunk be a faluba, széles utcán haladtunk végig. Megálltunk Varga Katalin szobra előtt, majd gyalogtúránkat az evangélikus templom melletti imaháznál fejeztük be megelégedve és boldogan (460 m / 18,50 h / 30 km). Vacsora előtt házigazdánk bevezetett a templom rendezett udvarára, ahol megtekintettük Sissi királyné szobrát. Utána a beléptünk a gyönyörű templomba, amely egy különleges építészeti stílusra utal és van amire büszkék legyenek a helybeliek. Az értékes történelemóra után majálisos hangulatú vacsoránk volt, hiszen a leves után miccset fogyasztottunk. Az est fénypontja Fekete Ábel szülinapja volt, akit meglepetésszerűen köszöntöttünk fel és finom tortáját elfogyasztottuk. Este mindenki elvonult a szálláshelyére, megérdemelt pihenőjére.

Május másodikán, szombaton reggel 8 órakor gyülekeztünk a templom melletti imateremnél. Jóval enyhébb reggelnek voltunk tanúi, szép napsütésben (460 m / 8,00 h / 0 km). Csoportkép elkészítése után elindultunk az aszfaltos úton lefelé az Olt irányába. Házigazdánk és két kedves kutyája elkísértek bennünk az Olt hídjáig, ahol elköszöntünk, megköszönve minden segítséget amit adott és finomat amit készített. Sárkányig többnyire az aszfaltos úton haladtunk, kis időre térve le róla a Sinka-patak mentén. Bemelegítő menetelés után Sárkány településen megálltunk a görögkatolikus templom szomszédságában reggelizni, az út mentén (450 m / 9,30 – 9,50 h / 5 km).

Reggeli után kiértünk a faluból, folytattuk utunkat a Sinka-patak folyása mellett. A mai napon jóformán síkságokon kellett haladni, szintkülönbség nagyon kevés volt.Gyalogoltunk a Brassó – Fogaras műút hídja, majd vasútja alatt, szántóföldek mellett, egyre közelebb érve a Fogarasi havasokhoz. Útvonalunk kissé elhagyja a Sinka patakot, egy másik patak medre mellett gyalogolunk, hogy aztán később átgyalogoljunk azon és visszatérjünk az eredeti patakmederhez. A bokáig érő patakot könnyen átgázoltuk, egy vastagabb csutakot gurítottunk bele és annak segítségével mindenki szerencsésen átjutott. Hamarosan közeledtünk Vád településre. Előttünk kövér esőfelhők gyülekeztek, de mozgásukból kiszámíthattuk, hogy elkerülnek bennünket. Mire beértünk a faluba, alig néhány csepp hullott ránk. Egyszer elmentünk egy panziónál található pecsételőhelyhez, majd utána a vegyesbolthoz, ahol megpihentünk (460 m / 12,00 – 12,30 h / 11 km).

Ottlétünk alatt elkezdett esni az eső, induláskor beöltöztünk a köpenyekbe, de mire felvettük azokat az eső elállt és a Nap is kisütött. Újból szántóföldek között a Sinka-patak medrében gyalogoltunk. Egy elhanyagolt vasúti sín mellett találtuk magunkat, majd hamarosan begyalogoltunk Ósinkára, ahol szintén a vegyesbolt előtt telepedtünk le pihenni, falatozni (530 m / 13,45 – 14,15 h / 16 km).

Ósinkáról egy szép dombra kapaszkodtunk fel, ez az alig 50 méteres szintkülönbség kapaszkodó elég szokatlan volt az eddigi síkvidékekhez képest. Odafentről gyönyörűen beláttuk a Sinka-patak völgyét és az előttünk álló útvonalat. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy a távolban esőfellegek zárják a láthatárt és reméltük, hogy ezek sem érnek el bennünket. A dombtetőn való pihenő után leereszkedtünk a völgybe és a patakmeder mellett folytattuk utunkat. Hosszú gyaloglás következett, kisebb pihenőket kellett beiktatnunk. Aztán át kellett menjünk a térdig érő Sinka patakon is, amely egy kis kalandnak bizonyult. Lehúztuk a bakancsainkat és gyerekek egy részét nyakba véve átsétáltunk. Voltak gyerekek aki találtak más helyet és átszökdöstek, volt aki megvizesedett a patakban, de minden jó ha a vége jó alapon szerencsésen átjutottunk. Szép erdei úton meneteltünk továbbra, majd egy viadukt tetejéről megpillantottuk a mai célunkat, az újsinkai templom tetejét. A viadukton egykor vasút volt, ezt később állapítottuk meg leírások alapján. A közelben kisebb záporok voltak, de mind kikerültek bennünket, nagyon szerencsések voltunk. Még egy szép szivárvány is megjelent az égbolton, ez jelentette gyalogtúránk megkoronázását. Beérve Újsinkára, meg sem álltunk a falu központjáig, a polgármesteri hivatal szomszédságáig. Itt tettünk pontot a Terra Borza Teutonica útszakasz második hétvégéjére, 60 km gyaloglás után (530 m / 18,50 h / 29 km). Míg pihentünk, a gyerekek egy része a közeli játszóteret próbálgatták, mintha nem is egy egész napos gyaloglás után lettünk volna. Hamarosan megjött a buszunk és kényelembe helyezve magunkat utaztunk haza a városnapok forgatagába.

Köszönöm a részvételt, csodás emberek vagytok! A kaland folytatódik!

Fotók itt

 

Kisbakancsos kalandozás a Börzsönyben, ápr 10-13

Ezelőtt másfél évvel egy teljesítménytúra alkalmával jártam először e szép, erdős vidéken. Azonban akkor az ősz esős, ködös arcát mutatta, így nemigazán tudtam szemügyre venni a tájat. Akkor határoztam el, hogy vissza kell térjek erre a vidékre és ezt most tudtuk megvalósítani 2026 április 10-13 között. Most szép tavaszi időt kaptunk, kilátás minden irányban és virágok zömét fotóztuk.

Egész napos autós utazásunkat követően megérkeztünk Szokolya vasútállomása melletti Lokó tanyára. Kedves személyek vártak itt, eligazítottak mindenben, majd bepakolhattuk csomagjainkat és elhelyezkedtünk. Összesen 11-en vettünk részt, vagyis 7 felnőtt és 4 gyerek. Kevés szálláshely miatt sajnos nem jelentkezhetett nagyobb csapat. Estére befőtöttünk a házakba és a kinti tűzön is elkészítettük az ennivalónkat. Nyugovóra tértünk, mert másnap reggel korán kezdődött a kaland.

Másnap reggel 6 órakor madárcsicsergésre és gyönyörű szép időre keltünk. Két vonattal jutottunk el Kismarosra, ahol egy látványpékséget is felkerestünk reggelizés céljából. Majd erdei vasúton jutottunk fel Királyrétre, ahonnan gyalogtúránk indult. A kellemes és érdekes vonatozások után, jólesett elindulni a 25 km-es útvonalra. Jó ideig aszfaltos utat követtünk, majd erdei ösvényt. Kényelmes úton haladtunk, enyhe emelkedőket hagytunk magunk mögött. Felérkeztünk a 938 m magas Csóványosra, amely egyben a Börzsöny hegység legmagasabb pontja. Az erdő mélyén egy 22 m magas kilátót építettek, amelyre csigalépcső vezetett fel. Odafentről csodaszép a kilátás a Dunakanyarra, tiszta időben azt mondják, hogy még a Magas Tátra is látszik. Most kissé párás volt a levegő, de így is körbe-körbe messze elláthattunk.

A Csóványosról elgyalogoltunk a Nagy Hideg-hegyi turistaházig, amelynek teraszán rövid pihenőt tartottunk. Tisztaság és kellemes légkör jellemezte a házat, öröm volt betérni, ha még ilyen rövid időre is. Hosszan tartó ereszkedőt követően visszatértünk Királyrétre, ahol 20 km után volt erőnk kipróbálni a hajtánypályát is. Hát ez nagy élmény volt mindenki számára aki kipróbálta. Az utolsó 5 km-t jól bemelegedve gyalogoltuk le és boldogan érkeztünk meg a szálláshelyünkre. Következett a vacsora és lefekvés.

Vasárnap reggel ismét 6 órakor keltünk, újból madárcsicsergésre. Két vonattal ezúttal Szobra utaztunk, ahol egy vegyesboltban vásároltunk reggelinek valót. A Bezina völgyi erdei vasúttal a Nagyirtás pusztáig mentünk gyönyörű erdőben, szerpentines utakat leküzdve. A megállótól indult gyalogtúránk, amelyet 22 km-esre terveztük. Folyamatos emelkedővel értük el a Sas-hegy tetejét, ahonnan kilátásunk volt a Dunakanyar környékére. Aztán a Sóhegyre kapaszkodtunk fel, amely kissé hasonlított a mi Veczer tetőnkre, főleg ilyenkor amikor a virágok pompáztak. Innen egészen Márianosztráig ereszkedtünk, ahol a pálos rendi templomot látogattuk meg. Pihenés után felkapaszkodtunk a rövid de meredek Kálvária tetejére. Átgyalogoltunk Kóspallagra, ahol fagyival lehetett ünnepelni az eddigi fáradalmakat. Börzsönyliget érintésével Kismarosra érkeztünk, ahonnan két vonattal érkeztünk vissza a szállásunkra.

Véget ért tehát a kétnapos gyalogtúra kalandunk, ahol gyönyörű tájakat ismertünk meg. Hétfőn egy újboli egésznapos utazással érkeztünk haza szerencsésen. Köszönöm mindenkinek a részvételt!

Fotók itt

Vándorlás Predeál és Busteni között diákokkal, márc 23

Ezek az igazi hétkezdések, amikor túrázással indítjuk a hétfőt! Nem sokszor, sőt nagyon ritkán dicsekedhetünk hétfői napon szervezett túrával, főleg, hogy nem is ünnepnapról van szó. A Mikes Kelemen elméleti líceum VII.B osztályos diákjainak csapatával vágtunk bele egy igazi vándorlásba Predeál és Busteni között. Sok szép márciusi idő után, kissé borongósabbá vált az időjárás, de ez nem tántorított meg bennünket a tervünk véghezviteléhez.

2026 március 23-án kora reggel gyülekeztünk a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson. Összesen 18-an indultunk e csodálatos napi kalandnak, izgalommal telítve. Brassóban vonatváltást követően hamarosan Predeálra érkezünk és a fiúcsapat mint kis csikók dübörögtek a vonat folyósólyán, leszállást várva. A hó lazán pilinkézett az ország legmagasabbban fekvő vasútállomásánál. Miután leugrottunk a vonatról, elmagyaráztam az útvonalat és az íratlan szabályokat amiket be kell tartani a túra során.

8 óra 30 perckor hagytuk el a vasútállomást és megkezdtük gyalogtúránkat Predeál városában. Könnyed emelkedővel hagytuk el a várost, majd a Leánykahavas felé igazán sok medvenyomot keresztezve tapostuk a havas terepet. Lazán tartunk egyre fennebb, még az egykori magyar-román határ kövét is felfedezzük, hiszen akkoriban itt húzódott Magyarország és Románia közötti államhatár. Felérve a Leánykahavas tetejére csoportképet készítünk és elindulunk lefele irányban. Kényelmes ereszkedőt követően megérkezünk a Predeál – Rozsnyó közötti műúthoz, egy igazán gyors gyaloglás után.

Fokozott figyelemmel követtük az aszfaltos utat párszáz méteren keresztül, majd balra tértünk a Dihám menedékház felé. Eleinte kényelmes erdei úton haladunk, majd egyre sárosabb ösvényen. Szerencsére viszonylag fagyos volt a talaj, ezért a sárnak csak a “krémjét” kaptuk. Egy hosszú tisztást követően, felértünk a Dihám menedékházhoz, 1350 m magasságban, ahol utunk felét el is könyvelhettük. Hétvégén hatalmas forgalomnak örvendő menedékház, most kongott az ürességtől. Az ott levő egyedüli gondnok kiszolgált minket ami maradt a hétvégéről, de így is nagyon jól esett főleg a meleg zöldségleves, tea, forró csoki. Déli óránkat töltöttük itt, felfrissültünk, megmelegedtünk, regenerálódtunk.

Indulás előtt csoportképet készítettünk, majd egy rövid emelkedő után, kényelmes utat követtünk méteres hótorlaszok mellett. Március vége van, de mégis jó nagy a hómennyiség a hegyekben, aminek kifejezetten örültünk. Kamaszkori gyerekek kihasználták teljes mértékben a havat, hócsatákat rendezve. Könnyű dolgunk volt a továbbiakban. Folyamatos ereszkedő egészen a Dihám torkolatáig, majd egy 5 km-es aszfaltos séta egészen Busteni vasútállomásáig. Több mint egy órát kellett várnunk a vonatig, ezalatt lenyugodott a csapat. A vonat érkezése előtt azonban mindenki erőre kapott és igazi ricsajjal utaztunk be Brassóba, majd haza Sepsiszentgyörgyre.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, örvendek, hogy együtt túrázhattunk, remélem találkozunk a hegyek rejtett ösvényein!

Fotók itt

Vándorlás a Keresztényhavason diákokkal, márc 21

A Kovászna Megyei Kiválóságközpont diákjaival, 2026 március 21-én tavaszi túrán vettünk részt a Keresztényhavason. Ezúttal egy kevésbé járt útvonalat kerestünk fel, jóformán egyirányú vándorlásban volt részünk a hegység lábánál, amelyet széles ívben megkerültünk. Sepsiszentgyörgyről vonattal indultunk korai órában, majd Brassóból városi busszal mentünk fel Brassó Pojanába, ahonnan túraútvonalunk indult. Összesen 28 lelkes kiránduló alkotta a csapatot.

Tehát a buszállomásból indultunk (1000 m / 8,10 h), végigmentünk az üdülőtelepen. Már sokan készültek sízni menni a Keresztényhavas magaslataira, ahol havas télies táj fogadta az arrajárókat. Idelent a hó foltokban volt és kissé fagyos is volt az időjárás, aminek kifejezetten örültünk, hiszen megszabadultunk a sártól. A Farkasok sípályát kereszteztük, amely szépen előkészített tereppel várta a sísport szerelmeseit. Jó iramban haladtunk, piros pont jelzést követtünk. Nemrégiben újíthatták fel a jelzést, hiszen nagyon jó állapotban volt. Emelkedőket és ereszkedőket követve, kereszteztük a Nagy Vánga völgyét és végig erdős terepen jutottunk el az Aranygödör zsombolyának szájához. Itt a 30-40 m mély (pontos adatokat nem tudok) zsomboly környékén letelepedtünk és megreggeliztünk (1041 m / 10,10 – 10,40 h). Sokat nem időzhettünk, hiszen a hűvös idő nem engedte a lustálkodást.

Indulásunkat követően egy szikla oldalában vezetett le utunk, amely lánccal volt biztosítva. Utána egy meredek ereszkedővel jutottunk le a völgybe, aszfaltos úra. Itt hétvégi házak és panziók között sétáltunk a Rozsnyói-szoros felé, amelyet hamarosan meg is pillantottunk. Jó iramunknak köszönhetően hamar megérkeztünk a szorosba, ahol megfigyeltük a hatalmas sziklafalakat és egy sziklamászót is, aki ügyeskedett felfele. A huzatos szorosban nem időztünk sokáig, inkább továbbálltunk (800 m / 12,20 – 12,40 h).

Kényelmes erdei úton haladtunk tovább, majd jobbra fordultunk egy völgyben, amely a Székely-tisztás felé vezetett. Immár sárga háromszög jelzést követtünk, amelyet kissé kopott állapotban találtunk. Az erdőkitermelő út végén meredek kapaszkodót kellett leküzdenünk, majd fennebb érve enyhűlt a dőlési szöge. Nagyon szép erdőben haladtunk felfele, majd egy hófoltos tisztásra értünk, ahol a menedékházat is találtuk. A Székely tisztáson a Nap is kikandikált a felhők közül, ezért a kinti padokra letelepedtünk és elfogyasztottuk az elemózsiánkat (1070 m / 14,00 h – 14,50 h). Sikerült egy hosszabb pihenőt beiktatni, de a hideg gyenge szél indulásra késztetett.

Predeál felé indultunk, sárga sáv jelzést követve. Közben visszapillantottunk a Keresztényhavasra, amely nagyon szép arcát mutatta a szórványos napsütésben. A Három Fenyő szálloda szomszédságában megbámultuk a karnyújtásnyira levő Bucsecs hegységet és igyekeztünk beazonosítani a felhőkkel fedett csúcsait, ahol még a tél az úr. Innen a túraösvény többnyire az aszfaltos úton vezetett, néha betért az erdőbe, megszabadítva bennünket az autós forgalomtól. Hamarosan beértünk Predeálra, majd egy jókora ereszkedőt követően a városban, pontot tettünk a gyalogtúránk végére az ország legmagasabban fekvő vasútállomásán (1040 m / 16,30 h). Köszönjük mindenkinek a részvételt és találkozunk az áprilisi túránkon!

Fotók itt