Kisbakancs-túra a Pádis környékén, okt 24-27

Egy izgalmas és kalandos túrában volt részünk 2026 október 24-27 között a Nyugati Szigethegységben, ahol a Pádis környékén gyalogoltunk több mint 40 km-t két nap alatt. Az első és utolsó napok az utazással telt el, úgyhogy két teljes nap állt rendelkezésünkre bejárni e csodálatos vidéket. Vasárnap mesébe illő gyönyörű őszi időjárásban a Csodavár környékét jártuk be. Hétfőn az időjárás teljesen más arcát mutatta, esőben és havazásban gyalogoltunk el Kőház (Casa de Piatră) településre egy körtúra formájában. Szállásunk a Varasó-menedékház (Cabana Vărășoaia) faházikóiban történt, 2-4 ágyas tiszta és kényelmes ágyakban, igaz fűtés nélkül, de tudtunk róla. A házigazdák nagyon kedvesek voltak, tőlük telhetőt mindent megtettek, hogy jól érezzük magunkat.

Szombat este érkeztünk meg a menedékházhoz, majd kipakolás után bementünk a bázisunkba amely egy nagyobb terem volt és ahol kandallóban ropogott a tűz. Ez az elkövetkező estéken nagyon sokat jelentett számunkra, hiszen a túranapok után volt ahol felmelegedni és vacsorázni. Kora este feküdtünk le, már 8 órakor mindannyian az ágyban voltunk, készülve másnapra. Vasárnap reggel igazi fagyra ébredtünk, gyönyörű tiszta égbolttal. Gyorsan bementünk a melegedőbe reggelizni, majd 8 órakor indultunk a gyalogtúrára. Kényelmes, széles úton gyalogoltunk a Glăvoi-rét irányába, útközben csodálva az őszi festői tájat, amelyet a Természet nyújtott. Megérkezünk az imént emített rétre, ahol nyári időszakban sátor sátort ér, rengetegen vannak. Most is sátoroztak néhányan a még hóharmatos réten, igaz kellemes időben. Mi is megpihentük egy teraszon teát-hűsítőt-kávét fogyasztva. Mindezek után elhagytuk a rétet és hamarosan a Csodavát körútján találtuk magunkat. Minden kilátón több időt eltöltöttünk, hogy szemügyre vegyük az alattunk elterülő hatalmas űrt. Csodálatra méltó látványban volt részünk, igyekeztünk fotózni minél többet ezt a természeti ritkaságot. A Csodavár körútja alkalmával egy kis kitérőt tettünk a Porcika zsombolyig, ahol szemügyre vehettünk egy jókora függőleges barlangot, amelyben 32 évvel ezelőtt igen izgalmas kalandban volt részem és amelyet el is meséltem a társaságnak. Visszatérve a Csodavár körútjára, leereszkedtünk a barlang egyik szájához, majd a monumentális portált is szemügyre vettük, mielőtt elbúcsúztunk volna tőle. Elsétáltunk a Csodavár menedékházhoz, majd felgyalogoltunk a Ponor rétre, ahol napsütésben fogyasztottuk el kései ebédünket. Evés után megkerestük a vízkeletet, majd ismét egy emelkedő következett fel a Pádisra. Hamarosan jött el a késő délután, sok idő nem jutott további pihenőre. Pádis számomra kissé lehangoló volt, az ott hagyott rozsdás fémbarakkok, félig abbahagyott betonépületek és dűledező tákolmányok. Természetesen vannak új épületek, de egységiben rossz képet festett a település az én szememben. A hegyimentők házánal hagytuk el Pádist, majd egy kellemes, de gyorsabb menetelés után egyre jobban közeledtünk a szállásunkhoz. A Hold is megmutatta magát, már a célunk közelében voltunk amikor felbukkant és erős fényénél még lámpát sem kellett gyújtani az utolsó métereken. Szerencsésen befejeztük első túranapunkat, majd következett a megérdemelt vacsora nagyon finom gombalevessel és csirkesülltel, amelyet a háziak készítettek el. Lefekvés előtt még megcsodáltuk a csillagokat és álomba merültünk.

Hétfőn teljesen más reggelre ébredtünk. Kövér fellegek borították az eget és szemerkélt az eső. Reggeliztünk és a bevállalósabb csapattal elindultunk a tervezett útvonalunkra. Autóval mentünk a Pádisig, innen kezdődött a gyaloglásunk. Eleinte aszfaltos úton meneteltünk ködszitálásban, majd elértük azt a részt az útnak ahol a munkálatok fojnak Kolozsvár irányába. Hamarosan úgy néz ki, hogy jóval rövidebb útvonalon juthatunk el Pádisra, amikor kész lesz az útszakasz. Szerencsére nem tartott sokáig ez a menetelési forma, rátértünk az erdei ösvényre egy esztena mellett. Kutyák üdvözöltek bennünket, problémák nélkük haladtunk tovább. A ködszitálás esőre váltott, azonban a felhőplafon annyira magas volt, hogy szemügyre tudtuk venni a tájat. Tájékozódni lehetett a gps segítségével, de azt is igyekezni kellett minél többet zsebre tenni az eső miatt. Kaszálókon és legelőkön mentünk fel és le, majd a Gârdișoara-völgy felső felét céloztuk meg, amelyen elkezdtünk ereszkedni. Nagyon jól haladtunk, igaz megállásra nemigazán volt kedvünk. A hőmérséklet is lassan, de biztosan csökkent, egyre jobban közelítette a fagypontot. Megnéztünk egy utunkba eső vízkeletet, majd a Vârtop-jégbarlang felé vezető ösvény előtt is elmentünk. Ez nyári időszakban van nyitva, előzetes bejelentkezés alapján. A Coiba Mică és Coiba Mare hatalmas bejáratú barlangok szája közelében haladtunk el, mire beértünk Kőház (Casa de Piatră) településre, ahová alig 20 éve vezették be a villanyt. Kerestünk egy helyet ahol megmelegedhetnénk, egy bácsi utasította, hogy egy kis filagória féleségben megpihenhetünk és ehetünk. Hát más megoldás nem volt, igaz egy kicsit megfagytunk mire befejeztük az evést, de muszáj volt feltölteni az energiánkat. A bácsi kávéval tudta kiszolgáni az érdekelteket. Elmesélte, hogy már panziója is van és nagyon sok turista keresi fel ezt a már nem éppen elszigetelt települést. Pihenő után gyorsan neki kellett indulni, hiszen meg voltunk kissé gémberedve. Az emelkedő azonban jót tett és kezdtünk felmelegedni. Fennebb az esőt havazás váltotta fel, ez nagyon feldobta a csapatunkat. Már a közelgő téli ünnepek néhány nótája is felcsendült az egyre vidámabb szájakból. Örültünk a havazónak, hiszen kevésbé áztat az esőnél és nem utolsó sorban szebb a látvány. Közeledve körútunk végéhez az esztenánál most mérgesebb kuyák környékeztek meg, de a pásztor is résen volt, így nem aggódtunk. Visszatérve a műútra nagyon erős szél kezdett fújni és jeges darabkákat vágott az arcunkba. Ez végigkísért teljesen az autóig és mikor beültünk mintha egy megváltás lett volna, mintha újjászülettünk volna. Szerencsére jókedvünk nem lankadt és értékeltük ezt a kalandos 23 km-t, amelyben részünk volt. Este nagyon jól jött minden ami meleg: tea, kávé, forralt bor. És természetesen a háziak vacsorája a zöldségleves több tányérral és a töltelékes káposzta, amelyet mindig kívánok amikor cudar idő van. Nagyon jól telt az este, igazi jókedvben, ismét korai lefekvéssel.

Kedden reggel a hazautazásunk előtt reggeliztünk és elsétáltunk a közeli Varasó tóhoz (Tăul Vărășoaia), amely nagyon szép helyen fekszik fenyőfákkal szinte teljesen körbevéve. Az elmúlt éjszakai havazás nagyon szép tájat varázsolt, az őszi és téli tájképet egyetlen „festménnyé” alakította. Hazaindulás előtt megköszöntük a kedves vendéglátást és a viszontlátás reményében jöttünk el.

Köszönöm mindenkinek a részvételt és az érdeklődést amit tanúsítottak a kirándulás iránt!

Fotók itt

IX.Páll Endre-emléktúra az Istenszékén, okt 17

Az időjárás előrejelzések nem a legszebb őszi időt jósoltak 2026 október 17-re szombatra. A borús idő bejött, de így is a magas felhőplafonnak köszönhetően jó messze el lehetett látni. Nem is beszélve az erdők színpompájában végig gyönyörködhettünk.

Korai indulást és hosszú utazást követően szerencsésen megérkeztünk Dédabisztrára, majd az Utas-patak torkolatához, ahol autóinkat leparkoltuk (620 m / 9,15 h). Összesen 18-an gyűltünk össze Marosvásárhelyről, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről. A túra érdekességéhez tartozik a Maros megyei hegyimentők eseménye, hiszen ők is ugyanabban az időben indutak az Istenszékére, igaz a Hidas-patak völgyén, két kilométerrel fennebb mint mi. Abban a csapatban közel 100-an voltak a beszámolójuk szerint és ebből elég sokan velünk akartak indulni, gondolván, hogy mi is a hegyimentők csapatába tartozunk. Emiatt sokat nem időzhettünk az indulásnál, hogy ne essenek tévelygésbe a más csapatba tartozók. Ezt az egészet nagyon mókásnak tartottuk, szerencsére mindkét tábor résztvevői humorosnak élték meg az esetet.

Elindultunk tehát az Utas-patak völgyén felfele, de előtte köszöntöttem a társaságot és röviden az emléktúra értelméről is szó esett. Az útszakasz első része picit kellemetlen volt, hiszen egy erdőkitermelés nyomain kellett menetelnünk és az előző napok esői elég sárossá változtatták a talajt. Szerencsére nem tartott soká, hiszen magunk mögött hagytuk egy idő után ezt a terepet, majd kimondottan a patak medrében haladtunk felfele vízben és köveken egyensúlyozva. Fennebb a patak is eltűnt maradtak a kövek, majd azok is eltűntek és egy rövid, de meredek kapaszkodót követően felértünk az Istenszéke nyeregbe, egy mellékgerincre (1050 m / 10,55 h). Rövid pihenő után folytatjuk utunkat a mellékgerincen felfele, néha egy-egy rövidebb ereszkedő könnyítette előrehaladásunkat. Az Istenszéke előtt még egy jókora meredek kapaszkodót kellett leküzdeni és máris fent is álltunk annak széles platóján. Elsétáltunk a keleti kilátóhoz, ahol megcsodáltuk a tájat. A Görgényi-havasok és a Kelemen-havasok legmagasabb csúcsai ugyan felhőben voltak, de az előttünk elterülő Maros völgyét és a lábunk alatt elterülő színesebbnél színesebb erdőségeket öröm volt nézni. Itt az idő is mintha kellemesebb lett volna, néha a Napocska is kikandikált, ezért itt fogyasztottuk el ebédünket (1350 m / 12,45 – 14,00 h). Jól megültük magunkat, közben megérkeztek a hegyimentők népes csapata is, tehát nagyon sokan voltunk az Istenszékén ezen a szombati napon.

Kiadós pihenőnk után továbbálltunk és a nyugati kilátót is meglátogattuk. Egy marosvásárhelyi EKE tagot kértünk meg csoportképünk elkészítésére, amit ezúton is köszönünk szépen. Épp hétvégi szolgálatát töltötte idefent e nemes helyen. A tájak megcsodálása után továbbálltunk és pontosan a hegyimentők megacsapatába kerültünk, nagyon kellett ügyeljünk, hogy ne keveredjünk el teljesen. A lefele út kezdésénél szerencsére sikerült előre kerülni és csapatunk így most már együtt volt ismét. Egy nagyon meredek ereszkedőn tettük próbára magunkat, kissé sáros és csúszós volt az ösvény, de odafigyeléssel szerencsésen lejutottunk könnyebb terepre. Ezek után egy nagyon szép erdőben mneteltünk, most már lényegesebben könnyebb terepen. Nagyon jól haladtunk, talán azért is, mert tudtuk, hogy a hegyimentők megacsapata a sarkunkban van. Szerencsésen leérkeztünk a Bisztra-patak széles útjára és innen már egy kevés választott el az autóinktól, ahol túránk befejeződött (620 m / 16,40 h). Nagyon szép őszi túrában volt részünk, csodálatos emberekkel.

Köszönöm nektek ezt a szép napot, felelevenítve Endre emlékét.

Fotók itt

Nagy Piliske-túra diákokkal, okt 3

Gyönyörű őszi reggelen szálltunk le a vonatról Tusnádfürdőn, összesen 10-en. Ismét elkezdtük a Kovászna megyei Kiválóságközpont diákjaival a túrasorozatot, amely a tanév végéig fog tartani és könnyebb kirándulástól egészen komolyabb magashegyi túráig lehet választani programjaink közül. Nos így bemelegítőnek egy 21 km-es útvonalat terveztünk, ahol a Hargita-hegység déli részének egy jelentős szakaszát jártuk le. Miután köszöntöttem a csapatot el is indultunk a célunk irányába (640 m / 9,15 h).

Átmegyünk az Olton, majd elhagyjuk a települést és kezdünk egyre fennebb emelkedni. Már a Nap elég magasan járt, így a levegő is nagyon kellemes volt. Az erdőben csend honolt, csak a patak zúgását lehetett hallani. Széles erdőkitermelő utat követünk a Bánya-patak mentén, majd ennek a végén egy meredek köves ösvényt voltunk kénytelenek bejárni. Nagyon jól haladt a csapat, ezen a nehezebb útszakaszon is, majd szerencsésen felértünk a főgerincre, ahonnan pihenés nélkül elgyalogoltunk a közelben levő menedékhelyig. Itt már felszusszanhattunk és lazán menetelhettünk, hiszen a felfele való szintkülönbséget magunk mögött hagytuk. A menedékhely előtt még a Bánya-patak vizéből pótoltuk a hiányt, innen már egy ugrásnyira volt a kis tisztás. A hegyimentők által készített menedékhely jó állapotban van, csak épp a kilincs szorul javításra. Aztán arrébb menve rátaláltunk a felújított erdészházikóra, amely szintén várja az arrajárókat. Jóval tágasabb és kényelmesebb, érdemes meglátogatni. Csak vigyázzunk rá turisták, mint két szemünkre! Itt beiktattunk egy pihenőt, ettünk és kissé ellazultunk (1200 m / 11,20 – 12,10 h).

A Nagy Piliske alatt voltunk és ennek teljes megkerülését céloztuk meg. Folytattuk utunkat még a főgerincjelzésen, majd egy keresztútnál élesen balra tartottunk. Így addig tartottuk ezt a bal irányt, míg megkerültük a csúcsot és visszatértünk a főgerincre. Ezen a szakaszon volt rálátásunk a Nagyhagymásra. Leértünk a Nagy Mezőre, ahonnan szépen látszott a Fogaras és a Királykő is. Végigmasírozunk a tényleges nagy mezőn, majd ismét erdei út következett. Mind lefele tartunk, kényelmes ösvényeken, de nem lazulhattunk immár sokat, mert a vonatot el kellett érnünk. Az Uzonkai-hágó előtt kiértünk az erdőből és előttünk magasodott a Nagy Murgó. Balra tőlünk a Bodoki-havas északi része húzódott és lennebb a Csomádot is észrevettük. A hágóban esztena is volt, de egy kutya sem jött felénk (700 m / 15,15 h).

Ezen a ponton elhagyjuk a főgerincet és megkezdtük az ereszkedést szekérúton Sepsibükszád felé. Nem mentünk direkt a vasútállomáshoz, hanem tettünk egy kis kitérőt a Vápa-vára felé. Egyre jobban láttuk a Bodoki-havas gerincét és a Csomád tömbjét és amikor hátra fordultunk, akkor a Nagy Piliskétől búcsúzhattunk. A Vápa várának tetején kis pihenőt megengedtünk magunknak, majd egy ereszkedőt követően a halastavakhoz értünk. Innen már csak egy rövid séta választott el a vasútállomástól, ahol túranapunk véget ért.

Köszönöm mindenkinek a részvételt és folytatjuk kalandjainkat a Kárpátok ösvényein!

Fotók itt

Nagykőhavas-túra, szept 27

Most egy szűk körben határoztuk el, hogy vasárnap nem maradunk mégsem otthon, inkább kirándulni megyünk a Nagykőhavasra. Nem a csúcs volt a cél, de még a menedékház sem, inkább a Hétlétra szakadékot, a Sziklasort és a Jégbarlangot akartuk meglátogatni. Gyönyörű időben volt részünk 2026 szeptember 27-én, ezen útvonalon már régen jártunk, úgyhogy izgalommal vágtunk neki a napnak.

A Malomdomboktól indultunk miután leparkoltuk az autónkat az út szélén (700 m / 9,30 h). Elég sok turista követte a széles kavicsos utat a Sipoly völgyön felfele, ennek az volt a jele, hogy lesz némi forgalom a Hétlétráknál. Nyugodtan, nem sietve menegettünk a kellemes időben, többnyire árnyékos helyeken. Megérkeztünk a Hétlétra előtti házikóhoz, ahol megvásároltuk a belépőket. De még nem indultunk, inkább egyet pihentünk és falatoztunk (950 m / 10,15 – 10,45 h).

A hasadékvölgybe belépve most is ámulatba ejtett a varázsa, habár már ki tudja hányadszor jártam itt. Kényelmes létrákon és folyósókon haladtunk egyre fennebb, majd a szorosból kiérve balra fordultunk a kék háromszög jelzésen. Meredekebb kapaszkodót hagytunk magunk után, majd egy kényelmes erdei ösvényen jutottunk fel a Medveszakadék tetején található kilátóhoz. Megbámultuk az előttünk tornyosuló Nagykőhavast és az alattunk levő mély szakadékot. Rövid pihenő után továbbálltunk.

Egy nagyon rövid szakaszon a családi utat követtük, majd balra leértünk róla a piros pont jelzésen. Egy meredek ereszkedő következett egy olyan úton, ahol erdőkitermelés folyt. Esős időben nagyon csúszós lehet itt. Aztán szerencsére elhagytuk ezt a kellemetlen terepet és újból emelkedő következett. Hamarosan a Sziklasor alatt kapaszkodtunk fel a meredek emelkedőn, közben arra emlékeztem milyen kicsik voltak a fenyőfák amikor itt jártam először a kilencvenes években. Végigmentünk a Sziklasor alatt és egy ereszkedő után rátaláltunk a Jégbarlang bejáratára (1400 m / 13,10 – 13,45 h). Egy nagyon szűk sziklaszorosban másztunk fel a bejárathoz, ellentétes erők használatával könnyebben ment. Felkapaszkodtunk addig ameddig lehetett, majd egy ereszkedő következett volna a végéig, de abbahagytuk. A jég itt teljesen elolvadt, emlékezetem szerint régebb volt jég már idefent is.

Visszatértünk a barlang bejáratához és rövid pihenő után folytattuk utunkat a kék sáv jelzésen a Bolnok irányába. Innen az út nagyon izgalmas, hiszen nem sokan járják, mint a forgalmas családi utat, vagy a Hétlétrás ösvényt. Látszott is az ösvényen, hogy nem annyira van kitaposva mint másutt a hegyen. Na de félni nem volt okunk semmitől. Két turistával találkoztunk és figyelmeztettek, hogy valami morgást hallottak, úgyhogy legyünk résen. Nos ezt mi is hallottuk később és ez nem volt más mint a fantasztikus szarvasbőgés. Nagyon örvendtünk, hogy hallgathattuk. Az ösvény többször emelkedett-ereszkedett, aztán egy nagyobb ereszkedőt követően kijutottunk at erdőből a Bolnok tetejének közelében. Nagyon szép kilátásunk volt észak irányban, látszott a Háromszéki medence Sepsiszentgyörggyel, Baróti- és Bodoki hegységek, de a Hargita, Csomád és a Nemere is. Legyalogoltunk az egykori Bolnok menedékház alapjaihoz, ahol pihentünk és ettünk. Csodálatos rálátasunk volt a Bucsecsre, amelynek tetején még a meteoház is látszott (1000 m / 15,40 – 16,10 h). Innen már egy rövid 3 km gyaloglás választott el az autónktól, erdőkitermelő úton (700 m / 17,00 h). Túránk befejeződött, de a kiruccanásunkra a négyfalusi Szent Mihály napok ünnepségén tettünk pontot.

Fotók itt

Kisbakancs-túra Újsinka és Törcsvár között, szept 5-6

Nagyon jól sikerült a gyalogtúránk a Via Transilvanica – Terra Borza Teutonica útvonalának harmadik kétnapos szakaszán. Szuper csapat, tökéletes időjárás, csodálatos tájak – ennél több nem kell. 2026 szeptember 5-6 közötti hétvégén jutottunk el erre a hozzánk egyre közelebb eső vidékre. Zernyest és környékét többször is felkerestük, de pontosan ez a vidék még váratott magára. A túra előtti időszakban már több hónapja le volt foglalva a busz, másfél hónappal a szállás, egy hónappal ezelőtt az étkezést is lebeszéltük. Szerencsére minden gördülékenyen ment, jól lehetett haladni a tervezéssel. A csapat összesen 42 személyből állt, ebből 13 gyerek volt.

Szombaton reggel 5 órakor elindultunk Sepsiszentgyörgy központjából és bő másfél óra múlva Újsinkára érkeztünk. Kora reggel tiszta égbolt üdvözölt és a község is kezdett életre kelni. Megkerestük a házat, ahol előzetes megbeszélés alapján a pecsétet megtaláltuk egy virágváza mögött. Miután elvégeztük az utca kövén a füzetbe való pecsét lenyomását, elindultunk a narancsárga “T” betű útvonalán (540 m / 7,10 h / 0 km). A hűvös reggelen nagyon jó iramban haladtunk, kényelmes erdőkitermelő utat követve. Többnyire erdőben vezetett utunk, kilátásra csak néha került sor, amikor a fák meggyérültek. Néhány szerpentin után még vissza tudtunk köszönni az alattunk elterülő Újsinkának, aztán keresztül mentünk a dombon és ereszkedni kezdtünk Paltin település irányába. Az ereszkedő egyértelműen még gyorsabban ment, mintha nem is a kisbakancsos csapatunkkal lettünk volna. Mindenki nagyon jól szedte a lábát, nagy meglepetésemre. Leértünk egy szélesebb völgybe, ahol a patak hídján megpihentünk és falatoztunk (650 m / 9,40 – 10,15 h / 10 km). Folytattuk az utunkat Paltin irányába ezen a széles völgyön lefele. A Persány-hegység hatalmas területének egy kis részét most alkalmunk volt bejárni. Beértünk Paltin településre, amelyet inkább tanyavilágnak nevezhetünk az elszórtan levő házaival. Utunk következő szakaszába léptünk innen, de egyszer még egy kert tövében lepihentünk. A ház gazdái vízzel szolgáltak, akik igényelték (600 m / 11,00 – 11,30 h / 14 km).

Második hegyen való átkelés picit nehezebbnek bizonyult, hiszen több volt a szintkülönbség és melegebben sütött a Nap. Eleinte néhány takaros gazdaság mellett haladtunk el, majd egy kaszálón jutottunk fel a gerincre. Útközben kikerültünk az erdőből és csodálatra méltó panoráma vett körül bennünket. Szombati napunk legszebb szakasza következett, amely kitartott utunk végéig. Megjelentek a gyümölcsfák, amelyek terméseit bőven lehetett kóstolgatni. Almából, szilvából és körtéből megtömtük hasunkat. Folytattuk kanyargós utunkat, közben rápillantottunk a Kotlára, amely ebből a szögből egy elég ismeretlen arcát mutatta. Hétágra sütött a Nap, a vízkészletünk kezdett fogyni, főleg a gyerekeknek. Egy szederültetvényre vezetett utunk, amelynek kiskapuja nyitva volt. Épp biciklis turistákkal találkoztunk, akik vásárlás céljából jöttek. Közölték, hogy hamarosan jön a tulajdonos. Jött is a néni, aki nagy kedvességgel közölte, hogy annyi szedret ehetünk amennyi belénk fér. Hát ezt nem kellett kétszer mondania. Óriás szemű szedrekből belakmároztunk, de annyira, hogy még étel sem kellett utána. Mikor megtudta, hogy vízhiányban vagyunk, gyorsan elvezetett a közeli házához és vizet tankolhattunk palackjainkba. Nagyon szépen megköszöntük kedvességét és egészséget kívánva továbbálltunk. Egy ereszkedő következett a patakvölgybe, az aszfaltos út kezdetéig. Árnyékos helyen haladtunk, szederrel hasunk megtömve. Elértünk az utunk kétharmadához, így hosszabb pihenőt iktattunk be. Pontosan a patak mellett telepedtünk le, árnyékos helyet keresve. A gyerekeknek is ideális hely volt játszadozni a vízben. Meg is ültük magunkat rendesen, kihasználva a kellemes időt (650 m /15,00 – 16,15 h / 21 km).

A harmadik és egyben az utolsó hegyen való átkelés következett. Rövid aszfaltos gyaloglás után, egy komolyabb kapaszkodót kellett leküzdeni a délutáni melegben. Volt aki könnyebben, volt aki nehezebben, de mindenki sikeresen kiért a tetőre, ahol ismét gyümölcsfák vártak, főleg körtéből lehetett falatozni. Mindenkit bevártunk, hogy ismét együtt indulhassunk az utunk utolsó szakaszán. Rendezett gazdaságok mellett kanyarodtunk fel és le. Tekintetünket a Bucsecs és a Királykő-hegység impozáns tömbjeiről csak ritkán vettük le. A kilátás leírhatatlan, ezt személyesen látni kell. Egy idő után megpillantjuk lent a mélyben Almásmezőt, a mai napunk célpontját. Szerencsésen megérkeztünk kora este a községbe, pontosan annak a központjába, ahol pecsételő helyszínünket is megtaláltuk. Fáradtan, de boldogan nyomtuk a füzetkébe igazoló pecsétjeinket és innen pár perc választott el bennünket a “Mama Leti” vendéglőig, ahol gyalogtúránk véget ért (650 m / 19,30 h / 29 km). Itt elfogyasztottuk az előre megrendelt ételeinket és már sötétségben sétáltunk át a közeli panzióba, ahol gyorsan álomba hajtottuk fejünket.

Vasárnap reggel a vegyesbolt látogatásával kezdődött a nap. Kissé lehűlt a levegő az előző naphoz képest, felhők vonultak át az égen. Reggeli után becsuktuk a panzió kapuját és elindultunk a hegynek fel (650 m / 8,30 h / 0 km). Jelentős kapaszkodóban volt részünk a széles köves úton. A túra könnyebben teljesíthető volt, hiszen jóval hűvösebb időjárás köszöntött ránk. Az égbolt azonban hamarosan kitisztult és látványban gazdag kilátással büszkélkedhettünk. Felértünk a gerincre és a pihenésünk alkalmával drónos fotók is készültek a tájról és csapatunkról. A Királykő északi része karnyújásnyira volt tőlünk, de a Bucsecs is gyönyörűen emelte magasba tömbjét. Egy hosszabb ereszkedő következett Zernyest városába, főleg erdős terepen. Bementünk a város szélébe, majd a piacra érkeztünk. Most valami különlegesebb vasárnapi piac lehetett, mert hosszan az utcán árulták mindenféle portékáikat az emberek, úgyhogy mi is végig kellett menjünk a kirakatok előtt. Beértünk a központba, “leparkoltunk” a főtéren és egy vegyesüzlet forgalmát egy kicsit fellendítettük (700 m / 12,00 – 12,40 h / 9 km).

Pihenő után kivonultunk a forgalmas kisvárosból és egyből a Természet lágy ölén folytattuk utunkat. A Törcsvári Magura lábánál gyalogoltunk kelet irányba. Utunk során nagyon szép kilátásunk volt a Barcasági medence irányába, de még a Háromszéki-havasokat is felfedeztük a határban. Kényelmes utunkat megszakítottuk egy több mint órai pihenővel, hogy ne érjünk be túl hamar Törcsvárra, mivel megbeszélt időpontra volt autóbuszunk. Pihenő után egyre többet erdőben vezett utunk és többnyire lefele. Hamarosan a lombok között megpillantottuk a törcsvári kastély falait, amely jelenleg felújítás alatt áll. Tudtuk, hogy utunk végéhez érkezünk hamarosan. Átmegyünk a patakon, kiértünk a műútra és elgyalogoltunk a kastély pénztárához, hogy pecsételjünk. A kis térség tele volt turistákkal, nagyon nagy volt a forgalom. Sikerült pecsételnünk és igyekeztünk is el onnan a nagy tömegből, amelyeket inkább a Drakula hírneve vonz. Még egy műút melletti rövid gyaloglás választott el a törcsvári piacig, ahol befejeztük a harmadik szakaszt (750 m / 17,30 h / 20 km). Jólesett hazáig pihenni az autóbuszon és feleleveníteni néhány emléket.

Köszönöm mindenkinek a részvételt és találkozzunk a Terra Borza Teutonica utolsó szakaszán novemberben!

Fotók itt

Kisbakancs-túra Fundáta környékén, aug 8

Eredetileg március végére tervezett Fundáta túránkat most tudtuk megtartani 2026 augusztus 8-án, ahol összesen 45 személy vett részt, ebből 17 gyerek és 28 felnőtt. Rossz időjárás miatt kénytelenek voltunk egy más időpontra váltani és ez jó döntésnek bizonyult, hiszen most túrázásnak megfelelő légkört találtunk.

A fundátai polgármesteri hivatal előtt gyülekeztünk és indultunk (1269 m / 9,10 h). Miután köszöntöttem a népes csapatot, Kisfundáta felé vettük az irányt, nem a megszokott módon felfele – ahogyan egy túra szokott kezdődni – hanem lefele. Előttünk a Bucsecs nyugati oldala emelkedett és a Leaota nyúlványai. Ebben az órában nemigazán volt fotogénikus a kilátás, hiszen a Nap szembe sütött és a nyugati oldalak homályban voltak. Leértünk Kisfundáta elszórt házai közé, innen hol aszfaltos, hol makadám úton meneteltünk előre. Az egykori magyar-román határ közelében és mentén túráztunk.

Egy nagyon szép útszakasz következett, éspedig Felső Moécsra való leereszkedés. Széles és meredek hegyhátakon, kaszálókon kényelmesen haladtunk, szó szerint lábaink alatt terült el az imént említett település. Beértünk Felső Moécsra, itt már a kissé forgalmasabb aszfaltos úton jutottunk el a francia fotoművész kis múzeumához, amelynek udvarán lepihentünk és falatoztunk (1010 m / 12,45 – 14,00 h). Megtekintettük az értékes kiállítást, röviden elbeszélgettünk a művésszel, majd továbbindultunk. Távolban esőfelhőket vettünk észre, tehát felkészültünk a csapadékra.

Visszaindultunk Felső Moécs központja felé, egy lángosos büfé mellett azonban le kellett telepedni és édességgel feltölteni magunkat. Itt megfigyelhető volt, ahogyan néhány helybeli a meredek oldalon hagyományos módon kaszálták a füvet. A falu központjából keskeny ösvényen jókora szintet kellett felkapaszkodnunk. De nem bántuk meg, hiszen a település ismét a lábunk alá került, illetve a Bucsecs nyugati oldala most napsütésben pompázott délután révén. A nagyobb eső is elkerült minket, néhány cseppet kaptunk, de még az esőköpenyeket sem kellett használnunk. Cheile Gradistei előtt sétáltunk el, ahol néhányan kerekes lécekkel utánozták a sífutást. Nekünk már nem maradt hátra sok a túrából, a végére kellemesen hűvös szellő hűtött le bennünket és épp a túra végére egy szivárvány is kialakult. Nem is lehetett volna szebb befejezése az útvonalunknak (1269 m / 18,00 h).

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt tölthettük ezt a szép szombatot, jó volt hallgatni és figyelni a gyerkszájakat, amelyek mindig mosolyt csalnak bárki arcára.

Fotók itt

Maderspach-emléktúra a Kis Retyezátban, júl 25

Mindig hatalmas örömmel tölt el bennünket természetjárókat, ha a tv képernyőjén megtekinthetjük a Hazajáró-sorozat valamelyik részét. És nemcsak örömet fejez ki számunkra, hanem ösztönöz újabb és újabb vidékek felfedezésére. Már régóta nem túráztam együtt a Hazajáró csapatával, ezért most nagyon eljött az ideje egy ilyenfajta kirándulásra is. Nagyjából két hónapja kaptam páromtól a túraajánlót, ezért betettük hétvégi programként a jegyzetfüzetbe és vártuk az indulásunk pillanatát. Maderspach Viktor személyéről elnevezett emléktúrát minden évben más helyen szervezi a Hazajáró, természetesen a Retyezát, Páreng, Vulkán hegységek azon vidékein, amelyek az otthonjának számítottak.

A túra előtt egy nappal elutaztunk Petrozsényba, hogy kipihenten vágjunk neki az emléktúrának. 2026 július 25-én kora reggel elautóztunk a Câmpușel-vadászház szomszédságába, a túra kiindulópontjához. Nagyjából 90-en gyűltünk össze, jóformán minden magyar és székely területekről voltak résztvevők. Többek között találkoztunk kedves ismerős túratársakkal Háromszékről és Csíkból, akiket boldogan köszöntöttünk. Gyönyörűszép időben indultunk útnak a túravezető és a Hazajáró köszöntője után (1200 m / 9,15 h).

Végigmegyünk egy tisztás szélén, majd az erdőben folytatjuk utunkat. Nincs sietség, de így is a nagy csapat meglepően jól haladt felfele az egyre meredekebb terepen. Közben beszélgetve és menetelve, észrevétlenül jutottunk ki a törpefenyvesek övezetébe, itt megálltunk bámészkodni, a tájat beazonosítani. Már láttuk a Jorgován-kő fehér sziklájának alsó részét, de addig még jelentős kapaszkodó várt ránk. A Kis Retyezát gerincének egy szakaszát is sikerült lencsevégre kapni, ugyanakkor pontosan ellenkező irányban az Oslea gerince nyújtott fantasztikus kilátást. Egy kis pihenőt követően folytattuk utunkat felfele a törpefenyők között, csodaszép virágokat megfigyelve, köztük a havasi gyopárban is gyönyörködtünk. Nyugodt lépésekkel jutottunk fel a Jorgován-kő közvetlen közelébe, majd a csúcsára, ahol nem sok ember fér el egyszerre (2014 m / ). A kilátás pazar minden irányban. Nagyon szépen látszott a Retyezát-hegység vonulata, habár néhány csúcsára felhő is került. Így is igyekeztünk beazonosítani azokat. Hideg szél fújt idefent, ezért kerestünk egy szélmentes helyet a szikla tövében, ahol megpihentünk és elfogyasztottuk ebédünket (1980 m / ). Pihenő után csoportkép készült, majd elénekeltük a székely- és magyar himnuszokat.

Mivel a társaság jó erőben volt és az időjárás is velünk tartott, ezért úgy döntött a túravezető, hogy körtúra formájában térünk vissza a völgybe. Ennek kifejezetten örvendtünk, hiszen többet megismerhettünk a hegységből. Egy rövid szakaszt jártunk le a Kárpátok főgerincéből, majd onnan megkezdtük ereszkedésünket a völgy irányába. Rengeteg áfonyát ettünk az utunk során, közben szép fotókat készítettünk a Jorgován-kő nyugati oldaláról. A Feneketlen-tó partján újabb pihenőt tartottunk, közel az erdőhatárhoz. Egy esztenán való áthaladás után máris beértünk az erdőbe, érdekességként lombhullató volt és nem fenyő. Néhány bükkfa mintha csokrokban nőttek volna, hiszen egy tőről több fa is emelkedett az ég felé. Jóval kényelmesebb ereszkedőben volt részünk, mint a felfele való utunk. Kissé hosszabb, de nem meredek. El is értük a patakot hamarosan, majd kiérve a makadám-, majd aszfaltos útra, már csak néhány lépés választott el a túra befejezésétől. Boldogan értünk vissza az autókhoz, de itt csak a gyalogtúrának tettünk pontot a végére (1200 m / ). Nagyjából egy fél óra autózás után, a Noring panzió udvarán pihentünk, finom pityókatokányt fogyasztottunk, emléklapot és kitűzőt kaptunk. A háziak részéről sört és dinnyét is lehetett fogyasztani, ez épp jól fogott a fáradt hazajáróknak.

Köszönjük a remek szervezést, nagyon jól éreztük magunkat. Találkozunk még a Hazajáró végtelen ösvényeinek valamelyikén!

Fotók itt