XII.Kovács István-emléktúra a Bucsecsben, júl 11

Néhai barátunkról, tagtársunkról, Kovács Istvánról – Pityu – emlékeztünk meg ez alkalommal a Bucsecs hegységben, egy különlegesen szép és nehéz túra alkalmával. 2026 július 11-én szombaton összesen 16-an gyűltünk össze Barcarozsnyó határában, a hegység lábánál található parkolóban (900 m / 6,20 h). Erre a napra túrázáshoz megfelelő időjárást jósoltak a hegység vidékére, természetesen fel kellett készülni némi csapadékra is. Néhány napja jelentős lehűlés jellemezte a térséget, az Omul csúcson még havazott is, szerencsére hamar elolvadt. Mindenképpen maximális önbizalommal és jókedvvel vágtunk neki e különleges útvonalnak.

Elindultunk tehát a parkolóból egy kényelmes erdőkitermelő úton, hűvös reggelen. A Nap sugarai már simogatták a magas sziklabérceket, tiszta égbolt volt felettünk. Hamarosan elhagytuk a kényelmesen széles utat, majd egy patakon átkelve ösvényen kezdtünk emelkedni egyre kitartóbban. Egész nap a rendelkezésre állt, sietni nem volt okunk. Egy forrás mellett álltunk meg néhány percre, volt aki innen töltötte meg kulacsát az egész napos túrára innivalóként. Elértük a Dihám irányából érkező turistaút kereszteződést, majd ébresztőként és bemelegítőként egy jókora emelkedőt kellett leküzdenünk a kilátóhelyig. Innen a ragyogó napsütésben nyagyon jól ráláttunk a Kotlára, a Barcasági medencére és annak településeire. Háttérben még a Hargita nyúlványát is azonosítottuk a párás levegőben. A Malaesti menedékházig eleinte egy nagyon kényelmes útszakaszt követtünk, majd néhány emelkedő után megpillantottuk a házat (1720 m / 9,00 – 9,30 h). A kellemes napsütésben kint telepedtünk le az asztaloknál és megreggeliztünk a tarsolyunkból.

Magashegyi útvonalunk következett továbbra. A gyönyörű katlant csodálva, reggeli után felkerekedtünk és elindultunk a sziklák világába. Felgyalogolunk a glaciális völgy első szintjére és megkezdtük a körútunk első szakaszát, vagyis a felkapaszkodást a Zergék párkányára. A kék háromszöggel jelzett útvonal egy lezser sétát követően, hirtelen nagyon meredek kapaszkodóvá változott. Láncok is voltak helyenként kifeszítve segítőként. Bő 200 méter szintet emelkedtünk fel a párkány tényleges bekezdéséig a Pietrelor sziklavölgy szomszédságában. Felérve a párkányra kifújtuk magunkat, bámultuk az alattunk elterülő hatalmas űrt, a körülöttünk levő sziklavilágot és csodáltuk a rengeteg virágot, amelyek közül néhányat be is azonosítottunk. A párkányon nagyon lassan mendegéltünk, hiszen a gyönyörű tájképet minél többet igyekeztünk fotózni. Ugyanakkor a lépésekre is oda kellett figyelni, hiszen mégis alig egy méter széles ösvényről volt szó, balra tőlünk többszáz méteres szakadékkal. Az útvonal neve sem hazudtolta meg magát, hiszen zergéket is megfigyelhettünk utunk során. Ilyen csodálatos körülmények között érkeztünk fel a Buksoj gerincére, ahonnan egy meredek kapaszkodó választott el a csúcstól. Közben kövér fellegek jelentek meg az égen, de a szél hatására hamar eloszlottak, különösen nagyobb csapadékra nem kellett számítani. A Nagy Buksoj csúcsán rövid időre álltunk meg, néhány fotót készítettünk és körbenéztünk a határban. A környék látnivalói közül beazonosítottuk a Nagykő- és Keresztényhavast, a Királykőt és a Fogarasi-havasok keleti részét, illetve a Csukást kelet irányban. Délre fordulva a Bucsecs-hegység Sárkány gerincét figyeltük meg, amely egykoron a magyar-román határ vonalát képezte. Az Omul csúcs közelebbre került hozzánk, de ahhoz le kellett ereszkedni egy nyeregbe, majd ismét felkapaszkodni a csúcsra. Ezen a szakaszon havasi gyopárokat fotózhattunk egy napsütötte füves oldalon.

Szerencsésen megérkeztünk a Bucsecs legmagasabb csúcsára, az Omulra (2507 m / 14,30 – 15,15 h). Nos itt igazán nagy tömeggel találkoztunk, akik főleg a Babele irányából érkeztek. A menedékháztól arrébb egy helyet kerestünk letelepedni, hogy ebédünket elfogyaszthassuk és pihenjünk. Szerencsére a Nap is előbújt, úgyhogy igazán kellemessé tette ottlétünket. Indulásunk előtt benéztünk a menedékházba, hogy pecsételjünk a füzetünkbe, sajnos sikertelenül. Aztán meg kellett elégednünk a csoportképpel.

Elindultunk lefele a Scara irányába, széles és kényelmes ösvényen. Lépéseinket kellett szaporázzuk, hiszen elég hideg szél fújdogált idefent. Megérkeztünk a Malaesti-kémény felső részéhez és egy kis megfigyelést követően elindultunk lefele a meredeken. Nagy odafigyeléssel, lassan és megfontolóan lépkedtünk, ügyelve, hogy ne indítsunk köveket. Láncok segítségével ereszkedtünk egyre lennebb, majd egy kemény havas útszakasz is következett. Aki szükségesnek érezte, felcsatolta a körmöket a biztonságosabb ereszkedéshez. Így nyugodtan és problémák nélkül értük el a kémény alját, ahonnan már jóval könnyebb dolgunk akadt a Malaesti menedékházig. Egy rövid ideig tartó eső is elért bennünket, de mire beltöztünk arra jóformán el is állt. Körútunkat befejeztük a glaciális völgy első teraszán és leereszkedtünk a menedékházhoz. Itt találkoztunk a kézdivásárhelyi barátainkkal, akik egy más útvonalon töltötték e szép szombati napjukat. Egy kis piehenőt tartottunk a menedékház melegében, amely őszintén szólva nagyon jólesett (1720 m / 17,45 – 18,15 h).

Az erdei ösvényen való levonulás hamar ment, kis pihenőkkel tarkítva, csodálva a hatalmas fenyőfákat jutottunk vissza az autóinkhoz, ahol egy boldogsággal teli nap után elbúcsúztunk egymástól (900 m / 19,50 h).

Köszönöm, hogy együtt tölthettük ezt a különleges szombatot jókedvvel és tartalmasan!

Fotók itt

Királykő északi gerincrészlet, júl 4

2026 július 4-én szombaton egy túrán vettünk részt ketten Uzonkával a Királykőn. Kívánsága szerint valami izgalmas helyet nézzünk ki, ezért esett a választás az északi gerincre. Komoly kihívást jelent még egy edzett turista számára is. Figyeltük az időjárás előrejelzést és erre a napra találtunk egy megfelelő időszakot, hogy végrehajtsuk a tervet.

Kora reggel érkeztünk a Botorog forráshoz szemerkélő esőben, vastag fellegek borították az eget (820 m / 6,30 h). A szél is rendesen fújt amikor elindultunk az útvonalon, az esőköpenyt nem kellett felvenni, mert az erdőben védve voltunk a vízcseppektől. Az előrejelzés 10 óra után mutatott javulást, úgyhogy nagyon bizakodóak voltunk. Nagyon jó iramban haladtunk fel a szerpentines úton, majd a tisztásra kiérve végigjártuk azt, közben figyeltünk a Királykő felé, amely mindig vastag felhőbe burkolózott. Kényelmes ösvényen jutottunk a menedékházhoz, közben az eső is elcsendesedett (1470 m / 8,00 – 8,30 h). A házban csak a gondnokok voltak, az ebédlőben kellemes meleg volt, ez kifejezetten jólesett a kinti esős, nyirkos idő után. Megreggeliztünk a tarsolyunkból és teával, illetve forró csokival öblítettük le ételünket.

Pihenő után elindultunk a főgerinc irányába. A fellegek a szél hatására gyorsan vonultak, de még mindig uralták az eget. Meredek kapaszkodót küzdöttünk le, majd egy kényelmes erdei útszakasz után egy kőfolyáson kellett felgyalogolni. A nyirkos idő miatt nagyon oda kellett figyelni a lépéseinkre, mert nagyon csúszott. Sűrű ködben jutottunk ki az erdőből és hamarosan elértük a Hegyes-csúcs melletti menedékhelyet, ahová beültünk (2150 m / 10,15 – 10,45 h). Kissé feltöltöttük az energiánkat, jólesett üldögélni szélcsendes helyen és kellemes melegben.

Eljött az indulás ideje a főgerincen. Még mindig sűrű köd volt, a látóhatár úgy 100 méter lehetett. Most már nagyon vártam a beígért időjárás javulást. Menetelésünk közben néha-néha a szél elvitte a fellegeket és némi kilátásban volt részünk nagyon rövid időre. Miután elhagytuk a Nagy Cimbalmok csúcsát nagy boldogság öntött el bennünket. Nagyon rövid idő alatt elszálltak a fellegek és napsütés ragyogott ránk a gerincen. A kilátás fantasztikus volt minden irányban. Most már nyugodtan folytathattuk utunkat a sziklás gerincen. A szél is megszárította a köveket, ezért jóval biztonságosabban lépkedtünk. Láttuk a célunkat a Pásztor csúcsot, ahol emberek sokasága állt. Eddig mi azonban senkivel sem találkoztunk a mai utunk során. Az útvonal többször is vezetett fel-le, könnyebb-nehezebb szakaszokat hagytunk magunk mögött. Szép virágokat és pihenő zergéket fényképeztünk egy-egy pihenő alatt. Egyre jobban közeledtünk a Királykő legmagasabb pontja felé és szerencsésen meg is érkeztünk (2238 m / 13,20 – 13,50 h). Nagyon sokan jöttek fel főleg a Grind menedékhely felől, találkoztunk is néhány kedves ismerőssel. Végre találtunk egy helyet letelepedni, pihenni, falatozni. Jólesett a napsütésben lustálkodni, de aztán indulni kellett.

Durva ererszkedő következett a Grind menedékhely felé, nagyon kellett ügyelni lépéseinkre, hogy köveket se indítsunk az alattunk levő személyekre. Lassan de biztosan jutottunk egyre lennebb, elhagytuk a sziklás terepet, itt már felgyorsulhattunk és szerencsésen megérkeztünk a pirosra festett házikóhoz (1620 m / 15,20 – 15,40 h). Megérdemelt pihenőt tartottunk a puha fűben, közben figyeltük a szemben levő Bucsecs hegységet, ahogyan egyre jobban került ki a felhőkből. Rövid pihenő után egyre kényelmesebb ösvényt követtünk lefele a Vladuska forráshoz, majd a Table nyeregbe, a fontos turistaút csomóponthoz. Innen most már megszűnt a nehezebb terep, de lábainkat szednünk kellett, hiszen elég sok kilométer választott el a Botorog forrástól, végső célunktól. Szép füves tisztáson, majd erdőben jutottunk el az erdőkitermelő úthoz. Először a Macska szoroson mentünk végig, majd a Zernyesti-szoros magas sziklafalai között gyalogoltunk. Közben meg-megálltunk, hiszen sziklamászók próbálták ügyességüket és szemügyre kellett vegyük. Miután kiértünk a szorosból márcsak egy rövid útszakasz választott el a Botorog-forrás parkolójától, ahol nagy örömmel tettünk pontot túraútvonalunk végére (820 m / 17,30 h).

Fotók itt

Vargyas-szoros diákokkal, jún 26-28

A Kovászna Megyei Kiválóságközpont diákjaival, az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya keretén belül, évadzáróként háromnapos táborozást szerveztünk a Vargyasi-szoros természetvédelmi területen 2026 június 26-28 közötti hétvégén.

Pénteken délelőtt bérelt autóbusszal indultunk Sepsiszentgyörgy központjából a Vargyasi-szoros irányába, ahová pontban délben meg is érkeztünk. Meleg időben volt részünk amikor a sátrak felhúzása következett. Délutáni programként az Orbán Balázs barlangot kerestük fel, miután előzetesen egyeztettünk a szentegyházi hegyimentők tagjával, aki elkísért bennünket és bemutatta e csodálatos földalatti világot. A barlangban felfedeztük Csala sírját, a Függőkőt, a barlangászok asztalát és a medvetemetőt. Egészen a Kutyaszorító (Kutyalika) helyig jutottunk el, innen visszamentünk a felszíni világunkba. Nagyon jól éreztük magunkat a kinti meleg után kissé lehűteni magunkat a 8 fokban. Visszatértünk a táborhelyre és egyenes irány a patak kellemes vize volt, ahol jókat lehetett fürödni. Vacsora után késő este őrség következett egészen reggelig, de jóformán a fiatalok mindannyian csoportban végezték a szolgálatot, így sok idő nem maradt alvásra.

Szombaton nem kellett korán kelni, hiszen kirándulás volt tervünkben. Kora délelőtt indultunk a sátortáborból végig a Vargyasi szoroson. Elsősorban felmentünk a Tatárlikhoz, majd hosszan a szoroson eljutottunk a Vörös sziklákhoz, ahol hosszasan megpihentünk. A fiatalság nagy része ki is használta a helyzetet, hiszen a mély patakban jó nagyokat lehetett csobbanni. Mi néhányan megfigyeltünk egy szitakötő kibújását a lárvájából, amelyet bő másfél órát vett igénybe. Fantasztikus élményünk volt ez a ritka jelenség és nagy elégtétellel töltött el. Hamarosan kiértünk a szorosból, majd a homoródalmási bejáratnál álltunk meg egy árnyékos helyen hűsítőre. Innen felgyalogoltunk a Kőmezőre, a menedékhely mellett kút van ásva, ahonnan finom vizet ihat a szomjas turista. A nagy melegre való tekintettel nem mentünk fel a Nagy Mál tetejére, hanem a kilátót követően a Farkasok ösvényén jutottunk vissza a táborhelyre. Nem következett semmi lazulás, hiszen a fiatalok közös erővel finom pityókatokányt készítettek, amelyet vacsorára fogyasztottunk el. Ismét hajnalba nyúló beszélgetések következtek az egyre jobban világító Hold fényének mellett.

Vasárnap kora reggel volt az ébresztő, hiszen a Vándorsólyom vasalt utat akartuk lejárni. A hegyimentő közbenjárásával megkaptuk a szükséges felszereléseket és a jótanácsokat és máris indulhattunk. Négy sorozatban tudtuk bejárni az útvonalat, ezért minden csapatnak más órában volt a beindulási ideje. Az első két csapat még viszonylag kellemes időben mászkálhatott, azonban az utolsó kettő igen nagy forróságban izzadhatott végig a falon. Természetesen mindenki élvezte, ez volt a tábor egyik fénypontja. A hazainduláshoz hívott autóbusz időben ott volt, mi azonban egy órát késtünk amíg mindent összeszedtünk. Tisztán hagyva ottlétünk helyét indultunk vissza Sepsiszentgyörgyre.

Köszönet Hegyi Lajos hegyimentőnek a sok-sok segítséget, a kedves parkőrnek aki jóízű tanácsokkal is ellátott medveügyben, a buszsofőröknek akik kényelmes szállítottak ki a helyszínre és vissza. Itt elnézést kértünk az órai késésért, amit készségesen meg is értett a sofőr úr.

Külön köszönet minden diáknak, hogy velünk tartottak a tanév során szervezett kirándulásokon. Mi nagyon jól éreztük magunkat veletek és bízunk benne, hogy bizonyos fokú ismeretekkel gazdagodtatok a kalandjaink során!

Kellemes nyarat mindenkinek!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Höltövény várához, jún 21

Igazi nyárias idővel köszöntött bennünket az idei csillagászati nyár, Krizba szomszédságában. A Persány-hegység legmagasabb pontjára készülődtünk, egy olyan helyre, ahová mindeddig nemigazán jutottunk el. Hiszen nem bővelkedik gazdag turistaútvonal hálózattal, hegyi menedékházakkal, ezért figyelmünket eddig elkerülte ez az úgymond különleges hely. Bizony különleges, hiszen a tetejéről jó idő esetén fantasztikus kilátásban van része az arra járónak. Most kissé párás idő lévén, elmaradt a tökéletes kilátás, de a magashegységeket és nemcsak így is be tudtuk azonosítani. Kisbakancsos szemmel tökéletes útvonal választás, ha egy olyan vidékre készülünk, ahol csak mi lehetünk és a Természet.

Nos 2026 június 21-én vasárnap délelőtt mindannyian ezért találkoztunk Krizba központjában, hogy egy olyan helyre jussunk el, ahová nagyon kevesen túrát szervezni. Az előrejelzések épp megfelelő nyári időt jósoltak, ez be is következett, úgyhogy ebből a szempontból nyugodtak lehettünk. Amikor mindenki megérkezett a község központjába, még néhány kilométert autóztunk Kutastelepen keresztül egészen az erdő széléig, ahonnan gyalogútvonalunk indult (700 m / 9,45 h).

A csapat 44 személyből állt, amelyből 14 gyerek volt. Őket köszöntve és bemutatva az ismeretlent, elindultunk a túraútvonalunkon. Kényelmes és széles erdei utat követtünk közel egy kilométert, ennek már gondoltam meglesz a böjtje, hiszen 400 m szintet kellett emelkedni a csúcsig egy elég rövid távon. El is értük a Vénpatak völgyét, ahonnan nagyon meredek kaptatót kellett követnünk Szerencsére az emelkedő enyhült egy idő után, itt lehetőséget kaptunk megszusszanni és bevárni a társaságot. Érdekes és szép erdőkön mentünk keresztül, volt cserefa, bükkfa és gyertyán, ezeket jónéhány bodzabokor tette illatosabbá. Továbbá nagyon különleges módon áfonyabokrokat is találtunk, amely szokatlan ilyen alacsony magasságban. Egy nagy tisztást követően kirünk az erdővel borított csúcsra, ahol jónéhányan szívük kedvére fotókat készítettek családjaikkal, barátjaikkal. Innen visszatértünk a közeli tisztásra pihenni, falatozni és miért ne...aludni (1090 m / 12,15 – 13,00 h). Nagyon fontos volt, amikor egy jókora felhő érkezett a Nap elé, ekkor boldogak voltunk és el is szenderedtünk a kellemes időben. Természetesen a csapat nagyrésze már eleve árnyékos helyet talált magának pihenésképpen.

Elindulunk lefele a Höltövény-vár irányába, egyelőre ismert úton, majd balra térve egy erdei ösvényen megérkezünk a romokhoz. Egy elég nehéz átjutást követően megcsodáltuk az egykori tornyot, majd kiértünk egy sziklakiszögleléshez, ahonnan csodálatos rálátásunk volt a Barcasági medence irányába és az arrafele található hegyekre. Hőség tombolt a sziklabérceken, ezért sokat nem tudtunk időzni, ezért visszatértünk egy árnyékosabb helyre, ahol felolvashattam a vár történetét. Bízom a csapat érdeklődésében, mindenki meghallgatta az olvasmányt, majd elindultunk lefele ugyanazon úton amelyen feljöttünk. Hát azokat a meredek emelkedőket most ereszkedők formájában kellett megtegyük, ezt sikeresen teljesítettük a Vén pataka völgyéig problémák nélkül. Innen már egy kis séta következett vissza az autónkig, szép és kellemes erdei útvonalon, megfigyelve békákat és szarvasbogarakat, medvenyomokat amelyek diszítették gyaloglásunk útvonalát (700 m / 15,30 h).

Köszönöm kedves kisbakancsosok, hogy ennyien megtiszteltetek a túrán, várunk továbbra is különleges kalandjainkon!

Fotók itt

Báj-havas északi részén diákokkal, jún 13

A nem megfelelő időjárás miatt elhalasztott kirándulást, 2026 június 13-án szombaton sikerült megtartani nagyon szép időben a Kovászna Megyei Kiválóságközpont diákjaival. Habár néha jókora fellegek tarkították az eget, ez inkább a fotózáshoz szebb körülményeket teremtett. Összesen 26-an érkeztünk vonattal a predeáli vasútállomásra, majd taxikkal utaztunk a Csaplya-negyed szélébe, ahonnan gyalogútvonalunk indult (1150 m / 8,40 h). Miután köszöntöttük a társaságot, ránéztünk a Keresztény- és Nagykő havasokra, majd elindultunk. Első fázisban a jólismert és gyakran járt útvonalon meneteltünk fel az egykori Susai menedékházhoz, ahol most egy újabbfajta vendéglői épület van, azonban vendégeket mostanában nem vár, hiszen láthatóan elhagyatott állapotban található. A Bucsecs irányába való kilátást a magasra nőtt fenyőfák eltakarják, de közöttük még azonosíthattunk néhány völgyet és csúcsot. Megálltunk pihenni és falatozni, de sokat nem időztünk, mert még messze volt a túra vége és a szél is hidegen fújdogált (1420 m / 9,40 – 10,10 h). A Susai elnevezés valószínüleg az ott gyakran jelenlevő mezei csorbóka növénytől ered, tehát magyarul akár Csorbóka tisztásnak is hívhatnánk.

Továbbálltunk és egy kényelmes ereszkedőt követően az Azuga-patak völgyébe jutottunk le. Ezen a szakaszon nagyon sok szarvasnyomot láttunk, a medve is jelen van rendesen ezen az ember által gyéren járt erdőségekben. Az Azuga patakot ezen nap folyamán összesen hatszor ugrottuk át, vagy kényelmesen átsétáltunk fölötte a hídon. Elhagyva a patakot egy hosszan tartó emelkedőt követtünk a Retevoiu oldalában. Egyre fennebb érve, többet és többet láttunk a Bucsecs-hegység keleti oldalából, majd délre a Német-havas és Báj-havas központi részét vettük figyelmünkbe. Két szarvastehén ugrott át előttünk az ösvényen, ezt csak a csapat első résztvevői láthatták. Tócsákban rengeteg ebihalat találtunk, de alpesi gőtét is szemügyre vettünk. Immár kényelmes ösvényen folytattuk tovább, míg megérkeztünk a Vörös tóhoz, egy nagyon szép és hangulatos helyen található gyöngyszemhez. A fenyőfákkal körülvett tavacska a fény hatására most zöld színben pompázott, ennek partján kissé lepihentünk (1500 m / 12,50 – 13,10 h).

Egy meredek ereszkedő következett és ismét az Azuga patakot ugrottuk át, ezentúl ennek forrásvidékén. Itt sajnos erdőkitermelő munka megy végbe, emiatt elég nagy sarat kellett kerülgetnünk, sikerült is jól összemocskolni bakancsainkat. Továbbá erdőkitermelő utat is követtünk felfele egy jó darabon, szerencsére a turistajelzés kitért ebből és ismét szép erdei ösvényen találtuk magunkat. Két patakvölyget is kereszteztünk egy meredek oldalon, majd kiérünk egy jókora tisztásra. Mivel az óra állása eléggé előrehaladott volt, úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a főgerinc felé tartó szakaszt és lefele tartunk. Mivel vonathoz voltunk kötve, ezért esélyünk sem lett volna az utolsót elérni. Így egy jó nagyot pihentünk, falatoztunk, csoportképet készítettünk (1500 m / 14,10 – 15,00 h). Felfedeztük a tájat is, láttuk a Hargitát, Nemerét, Háromszéki havasokat és települések közül Sepsiszentgyörgyöt is.

Elindultunk lefele egy meredek lejtőn, odalent ismét átugorva az Azuga patakot és ezt követtük 3 km-en át egy kényelmes erdei úton lefele. Aztán elhagyjuk a völgyet végérvényesen és egy hosszabb emelkedőben volt részünk a fenyvesben. Megközelítettük a Susai környékét, de most nem mentünk fel az építményekhez, hanem lent kikerültük kényelmes úton. Hamarosan bezártuk körutunkat és már egy kevés maradt a túránkból a Csaplya-negyed széléig, amelyet gond nélkül, kissé elfáradva gyalogoltuk le (1150 m / 18,30 h).

Köszönjük mindenkinek a részvételt, nagyon vagány társasággal túráztunk együtt!

Fotók itt

Kiskirálykő diákokkal, jún 1

A Kovászna Megyei Kiválóságközpont diákjaival és az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályával közösen túrát szerveztünk a Kiskirálykőre 2026 június elsején. A túra már korábbi időpontra volt igazítva, de a rossz időjárás miatt, a gyereknapi dátumra halasztódott. Most sem volt verőfényes napsütésünk, már reggel felhők borították az eget. Délutánra egy kis eső is megáztatott bennünket pontosan a sziklás terepen, de hamarosan elállt és gond nélkül fejeztük be túranapunkat.

Vonattal utaztunk a zernyesti vasútállomásra, brassói átszálással. Innen öt taxival és egy magánautóval jutottunk fel mind a 24-en a Botorog forráshoz, ahonnan gyalogtúránk indult (820 m / 9,40 h). Az útvonal rövidnek mutatkozott, de jelentős szintkülönbséget kellett leküzdeni, úgy fel mint le. Szerpentines ösvényen jutottunk fel a Zanoaga tisztásra, ahonnan gyönyörűen látszott a Királykő teljes gerince. A felhőplafon magasan volt, ezért ez nem bizonyult zavarótényezőnek. Végigmentünk a gyönyörű tisztáson, majd egy fenyőerdős ösvényt követően megérkeztünk a Curmatura menedékházhoz (1470 m / 11,40 – 12,30 h). A kellemes időjárást kihasználva, a kinti padokon ültünk le pihenni és elfogyasztani az elemózsiánkat. Bőséges időtöltést közben, aki akarta, megnézhette belülről is a nagyon jó állapotban levő menedékházat.

Pihenő után felkerekedtünk és meg sem álltunk a felettünk levő Hasadék nyeregig, ahonnan megpillantottuk a Kiskirálykő sziklás oldalát. Egy-kettőre fel is érünk a sziklák alá, kezdődött a mászkálós rész, amit nagyon élveztünk. Az izgalmat azonban fokozta az egyre jobban eleredő eső, szerencsére nem tartott soká. Azonban ez elég volt, hogy a mészkősziklák nagyon csúszósak legyenek, ezért fokozott figyelemmel haladtunk. Két kényesebb szakaszt hagytunk magunk után, amelyek drótkötéllel voltak biztosítva. Majd törpefenyők között jutottunk fel a Kiskirálykő csúcsára, ahol kicsit megpihentünk a petyergő esőben és édességet majszoltunk (1816 m / 13,50 – 14,10 h). A Királykő gerince teljességében felhőkbe volt burkolózva, de néha a szél elfújt egy adaggal belőle és mintha egy ablakon tekintettünk volna a hegység gerincének részletére. Sokat nem időzhettünk itt az eső miatt, inkább továbbálltunk és a lennebb álló keresztekhez mentünk, amire az eső is elállt. Itt csoportképet készítettünk és elindultunk lefele.

Nagyon meredek ereszkedő következett egészen a Zanoaga tisztásig, bő 400 méter szintet kellett a csúszós köves erdei talajon figyelemmel haladni. Szerencsésen leértünk a tisztásra, majd muszáj volt megpihenni e fárasztó szakasz után. Eső után szépen látszott a Bucsecs és előttünk a Zernyesti-szoros sziklái látszottak a mélyben. Továbbálltunk és körtúránkat bezártuk a tisztáson levő csorgó mellett, majd ugyanazon a szerpentines ösvényen ereszkedtünk le a Botorog forráshoz, amelyen feljöttünk (820 m / 16,30 h). Taxikkal, vonattal és vonatpótló busszal utaztunk haza Sepsiszentgyörgyre, pontot téve egy kalandokkal teli túrázásra és utazásra. Köszönjük szépen mindenkinek a részvételt!

Fotók itt

Istenszéke, május 23

Gyönyörű és kellemes tavaszi időben vágtunk neki az Istenszékének, 2026 május 23-ánm szombaton. Személy szerint nem voltam nagyon sokszor ezen a csodálatos helyen és ezért most két olyan völgyet is kinéztem, amely ismeretlen volt számomra. Tehát a túrát a következőképpen képzeltük el: felmenetel az Utas-patak völgyén a Medvés-tisztás irányába, majd a gerincen az Istenszékére. A lejövetelt a Hidas-patak ösvényén akartuk véghez vinni.

Nos autónkat az Utas-patak torkolatánál hagyva indultunk a vízfolyás mellett felfele (610 m / 10,20 h). Még egy Kolozs megyei számosabb csapat készülődgetett az autójuk mellett, indulásra hamarosan készen. Mi ketten követtük a patakot és a keskeny ösvénykét enyhe emelkedővel. Jólesett menni a hűvös erdőben, vízfolyás mellett, hallgatva annak csobogását. Az erdei hangok mellett azonban egy röfögést véltünk felfedezni és tőlünk nagyjából 30 méterre egy vaddisznó igyekezett négy kismalacával az oldalon felfele. Elég gyorsan haladtak és az erdő sűrűje miatt sajnos nem sikerült lefotózni. De maradtunk ezzel a szép emlékkel. Folytattuk utunkat felfele, lassan elértük a patak forrásvidékét, ahonnan jóval meredekebbé vált az ösvény. Sietségre nem volt okunk, így nyugodt iramban értünk fel az Istenszéke előtti nyeregbe (1050 m / 11,40 h).

Rövid pihenőnket követően felkerekedtünk és elindultunk a gerincen. Kék sávval jelölt út már ismerős volt számomra, amely lentről jön Dédabisztráról. Igaz már régen jártam itt, úgyhogy jól jött egy kis emlékezetfrissítés. Nem haladunk nagyon sokat az emelkedőn, egyszer egy medvét veszünk észre, amely nyugodtan sétált az is szintén úgy 30 méterre tőlünk az erdőben. A sűrű fák között nem lehetett ezt sem lefényképezni, de figyeltük, ahogyan szép lassan elcammogott. Nos a Kelemen-havasok vadonja nem hazudtolta meg magát, hiszen rövid idő alatt híres vadállatokat tekinthettünk meg.

Egyre meredekebb ösvényt követően értünk fel az Istenszéke peremére (1360 m / 12,55 h). Az Információs táblát egy rázuhanó fa eléggé megrongálta. Innen jobbra tértünk és kimentünk a keleti kilátóhoz, ahonnan csodálatos látványban volt részünk a Kelemen-havasok gerincére és a Görgényi havasokra is. A távolban halványan, de látszott a Csalhó is. Mindezeket az ott elhelyezett távcsővel megfigyelhettük. Ottlétünk alatt nagy örömünkre Marosvásárhelyi EKE tagokkal találkoztunk, akik egy fiatalokból álló csapatot kalauzoltak. Nos hamar közös témák kerültek szóba és sokmindent megtudtunk a tájról is. Jó sok időt töltöttünk itt szép kilátással, kellemes emberek között. Majd elbúcsúztunk és a forráshoz mentünk. A hideg víztől felvidulva elsétáltunk az Istenszékén található Hegyimentő kunyhóhoz, majd a nyugati kilátóig meg sem álltunk, ahol letelepedtünk falatozni (1360 m / 13,30 – 14,00 h). Falatozás közben a Maros völgyét és településeit figyeltük meg, egészen Régen városáig.

Egy kövér felhő jött fejünk fölé, de alig néhány csepp esett belőle. Mire elindultunk, már a szél ezt is elvitte, úgyhogy ismét napsütésben folytattuk utunkat. A Hidas-patak meredek ösvényén indultunk lefele. Egészen a forrásig tartott ez a nagyon meredek szakasz, utána jóval enyhébb lett a lejtőszög. Hatalmas fákat figyeltünk meg az utunk során és észrevettük azt is, hogy a hegység vízben nagyon gazdag terep. Mindenhonnan kisebb-nagyobb erecskék indultak lefele a völgybe, hogy a Bisztrát, majd később a Maros folyókat elérjék. Leértünk mi is szerencsésen a Bisztra-patak völgyébe, hamarosan egy aszfaltos utat követtünk az autónkig. Örvendtünk nagyon, hogy egy tartalmas túranapnak tehettünk pontot a végére (610 m / 17,00 h).

Fotók itt