Szerencsésnek érzem magam, hiszen részt tudtam venni Kertész Csaba Zoltán
tagtársunk által szervezett túráján a Gutin hegységben. Túravezetőnk az idéntől
rádiós túrasorozatot hírdetett egyesületünk keretén belül, a Gutin-túra volt a
második ilyenfajta kirándulás. Mivel soha nem jártam ebben a térségben,
izgatottan vártam az indulás pillanatát. És gondolom nemcsak én, hiszen heten
indultunk két autóval Nagybánya irányába.
2019 március 16-án szombaton épp még délelőtt érkeztünk Máramaros
központjába, ahonnan velünk tartott egy számunkra jóismerős barátunk. Keskeny
autóúton mentünk fel Forrásligetre, ahol a tavasz még várat magára. Roppant
sűrű havazóban próbáltuk leparkolni autóinkat a keskeny út szélére, a
méteresnél nagyobb hótorlaszok mellett. Itt találkoztunk Magyarország bukaresti
nagykövetével, ővele tehát kiegészült a csapatunk, amely kilenc főre bővült.
Csend, sűrű havazás, kövér száguldozó felhők jellemezték a forrásligeti
tájat, ahonnan túránk indult (910 m / 12,50 h). Az időjósok javulást ígértek,
hát reménykedtünk ezerrel, hogy ez be is fog következni. El is indultunk egy
erdei utat követve, amelyen kerülve, de könnyebben közelíthettük meg aznapi
célunkat, a Rozsályt. Annak ellenére, hogy több mint egy méter volt a hó
vastagsága, csak térdig gázoltunk a friss hóban. Ennek természetesen külön
örvendtünk. Nagybányáról jött barátunk igyekezett minden útkereszteződésben
elmondani hol is járunk. Közben a szélnek köszönhetően – amelyet még annyira
nem érzékeltünk az erdőben – egyre jobban kezdett kinyílni a táj a fák között.
Még a tőlünk jelentős távolságra levő Kakastaréjt is felfedeztük barátunk
segítségével.
Az erdei emelkedő után kiértünk a Rozsály kopár gerincére. Itt tapasztaltuk
előszőr a szél egyre nagyobb erejét. Az erős szél azonban értünk dolgozott,
hiszen mire a csúcsra kiértünk, egyre jobban körvonalazódott körülöttünk a táj.
A Rozsály tetejéről Nagybányát pillanthattuk meg, de a Gutin kiemelkedő tömbje
is kiválóan mutatkozott. Csoportképet készítettünk, röviden falatoztunk és
különlegesen szeles körülmények között rádiós kapcsolatokat teremtett Éva és
Csaba (1307 m / 15,10 – 16,15 h).
Visszafele jóval könnyebb dolgunk volt, hiszen nyomdokainkon haladtunk
végig Forrásligetig. Lefele a kopár gerincen még sokáig gyönyörködhettünk a
Gutin nagyszerű tömbjében, majd az erdőben kényelmes szélmentes séta várt ránk
egészen a járműveinkig (910 m / 18,10 h).
Leautóztunk Nagybányáig, útközben azonban a kedves András barátunk borvízforrást
mutatott, illetve a hölgyeknek rózsával kedveskedett. Igazi nemes tisztelet
volt részéről. A városban megváltunk a délelőtt hozzánkszegődött barátainktól
és Koltóra mentünk a szálláshelyünkre. Igazi baráti fogadtatásba volt részünk
mindannyiunknak, finom vacsorát, tiszta szobákat bocsájtottak rendelkezésünkre.
Egy nagyon jóhangulatú beszélgetés után nyugovóra tértünk.
Március 17-én vasárnap reggel 6 órakor keltünk, hiszen hosszú nap várt
ránk. Odakint enyhe borús idő fogadott, de ismét javulást ígértek az időjósok,
úgyhogy aggodalomra nem adtunk okot. Összeszedtük a sátorfánkat, elbúcsúztunk a
tulajdonostól és autóba szálltunk. A faluból azonban ki sem mentünk mielőtt
bepillantottunk a Teleki-kastély udvarán található Petőfi Sándor-Szendrey Júlia
szoborhoz. Ugyanakkor megnéztük azt a helyet, ahol a híres költő verseit is
költötte a somfa árnyékában. Ezek után a Gutin hágón találkoztunk és indultunk
ismét az előző napi felállásban, tehát kilencen (950 m / 8,30 h).
Egy erdőben kezdtük túránkat, piros sáv jelzésen. Nagy örömünkre nyomok
voltak előttünk, tehát a hótörés nem okozott gondot. Útközben azonban elég
problémás volt az egyre sűrűbben kidőlt fák alatt bújkálni. Egy hatalmas
tisztásra érve a kidőlt fák problémája megszűnt, de az előttünk levő nyomok is
másfele vezettek. Szerencsére így is nagyon jól lehetett haladni, hiszen a
nagymennyiségű hó teteje annyira megkeményedett, hogy keveset süllyedtünk bele.
A tisztásról a Fekete hegyet figyelhettük meg, a rajta levő Suior sípályával.
A nagy tisztásról egy fenyőerdő sávban haladtunk a Kakastaréj felé.
Megfigyeltük, hogy rengeteg fenyőnek a teteje hiányzik, az erős szél letörte
azokat. Ismét egy hatalmas tisztásra értünk a Szekatura aljába. A szél kezdte
eltakarítani a felhőket, olyannyira, hogy most már megpillanthattuk a
Kakastaréjt. Szedtük is lábainkat, hogy mihamarabb érjünk az aljába. Egészen
jól láthatóvá vált a sziklaformáció amire odaértünk (1200 m / 11,00 h).
Próbáltunk is minél jobb fényképeket készíteni.
Utunk következő része egy kemény, de viszonylag rövid emelkedővel
folytatódott. Felérve a platóra sűrű ködben kellett tájékozódjunk. A Gutin
csúcsára egy gerinc vezetett fel, kisebb sziklák között haladva. A köd és egy nehezebb szakasznak
köszönhetően, csak öten mentünk fel a Gutin csúcsára (1443 m / 12,30 – 13,20
h). Az erős szélben most sem volt a legkellemesebb „pihenni” , de most is mint
az előző nap a szél a javunkra fújt, hiszen többször volt alkalmunk szétnézni a
tájban.
Csúcsfotó, kajálás és rádiós kapcsolatok teremtése után indultunk
visszafele. A többi társaink már vártak ránk a Kakastaréj szomszédságában,
amelyet egyre jobban sütött a Nap. Pontosan mire mentünk le a hegyről, az
időjárás szemmel láthatóan kezdett javulni, de így is különleges élményben volt
részünk. Nyomdokainkon mentünk vissza autóinkhoz, közben vissza-vissza
pillantva az egyre távolodó Kakastaréjra (950 m / 16,00 h). A Gutin nyeregben
aztán elbúcsúztunk barátainktól, hiszen öten a túra után haza is jöttünk.
Csodálatos hétvégében volt részünk. Köszönjük a túravezetőnknek e
fantasztikus élményt és az egész csapatnak a vidám társaságot.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése