Mivel elég régen jártam e vidéken, már nagyon kívánkoztam eljutni a Gyergyói havasokba. Habár nincs messze Háromszéktől, mégis egy kicsit úgy érzem elhanyagoltam ezt a festői tájat. Nos, most egy alkalom adódott Gyergyószentmiklósra utazni, így összekapcsolva a “kellemest a hasznossal” címen egy kicsit belekóstoltunk a hegység által nyújtott természeti szépségekbe. Tehát egy egész napos gyergyószentmiklósi tartózkodás után, felautóztunk a Pongrác tetőre, ahonnan 2025 április 26-án este indultunk gyalogosan (1252 m / 19,15 h). Vastag felhőket mozgatott a szél, esőre nem volt kilátás és másnapra jó időt jósoltak. Ez szerencsénkre mind bejött. A Pongrác-tető nagyon kiépült az utóbbi időben. Sípálya és bobpálya található, illetve egy jó nagy épület is készülődőben van, gondolom szálloda lesz. Hát nagyon gyorsan kellett induljunk a Kárpátok főgerincén, mivel igen közeledett a sötétség és még azelőtt el szerettük volna érni az 5 és fél km-re található Likas pusztai menedékhelyet. Enyhe emelkedővel, nagyon kényelmes és széles erdei úton mentünk fel a Nyerges pusztára, útközben néhány bővízű forrás mellett. Itt megpillantottuk a Likas hegyet és a mellette levő Kishavast, ezek közötti nyeregben kellett áthaladnunk az éjszakai szállásunkhoz. Elhagyva a főgerincet, kék pont turistajelzést követtünk, eleinte szintgörbén, majd egy jó kaptatóval folytatva. Az úton szép nagy medvenyomokat láttunk, de hát ez nem lepett meg ezen a tájon egyáltalán. Egy szép erdei útvonal után kiérünk a Likas nyeregbe, majd egy meredek oldal harántozása következtében már meg is pillantottuk a menedékhelyet. A házikó nem ezen ösvény mellett van, hanem a Likas-csúcs felé vezető út mellett, a hegy oldalában, szélvédettebb helyen. Épp sötétedés előtt megérkezünk, lepakolunk, odakint tüzet gyújtunk, falatozunk (1460 m / 20,30 h).
Másnap reggelre a szél megtette hatását és napsütésre ébredtünk. A hajnal hűvös volt, a vizes fűszálak megfagytak. Csodálatos a kilátás a Nagyhagymás irányába, de még a Csalhó teteje is szépen látszott. Lent a völgyben pedig a Gyilkos-tó és a Békási-szoros környékét lehetett megfigyelni. Csomag nélkül iindultunk felfele (1460 m / 7,10 h), meredek emelkedőn. Így nem volt nehéz elérni a Likas tetejét, amelyet erdő borít. Kicsit továbbmenve rátalálunk az 52 m mély Likas zsombolyra, amelyet lefényképezünk. Visszatérünk a menedékhelyhez, ahová pontosan egy óra múlva érkeztünk az indulásunk óta. Reggelizünk, összepakolunk, kiseperjük a házikót és útnak indulunk (1460 m / 9,40 h). A Likas hegyet próbáljuk megkerülni és visszatérni a Pongrác tetőre. Kék pont turistajelzés elég halvány állpotban volt, ez vezetett a Kupás-völgy felső felében, a Vithavasra vezető út irányába. A keskeny ösvény, egy nagyon meredek oldalt harántozik az út során. Sűrű az erdő, nagyon sok a kidőlt fa, ezeken kisebb-nagyobb nehézségek árán átkeltünk. Amúgy nagyon szép az ösvény, vad tájjal, jó volna kitakarítani az útvonalat, megérdemelné az arra járó turista. Szerencsésen megérkeztünk a Vithavas felé vezető útra, ahol már kényelmes út várt ránk. Megpihentünk és gyönyörködtünk a látványban, hiszen a Kelemen havasok zárták a látóhatárt (1370 m / 10,50 – 11,10 h).
Kék sávval jelzett kényelmes úton meneteltünk tovább, vissza a Pongrác-tető irányába. A Likas másik oldalán kényelmesen vezetett az út, ezt kihasználják a motorizált járművel arrahaladó turisták is, akik zavarják a természet csendjét. Nagyjából 4 km után bezárjuk körtúránkat a Nyerges pusztán, itt kinéztük az esztenát, ahová bepakoltuk csomagjainkat. A Kishavas tetején levő sziklákra akartunk feljutni, mégpedig a nagy csomagjaink nélkül. Az esztenánál nem volt senki, az ajtó nyitva volt és leraktuk hátizsákjainkat odabent az amúgy tiszta szobában. Elindultunk egy meredek emelkedőn felfele (1360 m / 12,10 h). Térkép szerint kék háromszög jelzés kellene felvezessen a sziklákhoz, azonban ezekből a jelzésekből nagyon halványan és nagyon foghíjasan találtunk az erdős részen. Irányjelző tábla sem mutatta utunkat felfele, de térképpel jól lehetett tájékozódni. Egy tarvágás szélén mentünk fel, széles erdőkitermelő úton, majd beértünk az erdőbe. Innen egy alig látható ösvényt kellett követni toronyiránt, kidőlt fák között. A Kishavas csúcsára roppant meredek kapaszkodót kellett legyűrni, nagy hátizsákkal értelmetlen is lett volna kínlódni. Na de szerencsésen feljutunk az erdővel borított csúcsra, majd egy szusszanás után a gerincen elmegyünk a sziklákhoz, amelynek tetejéről bámulatos kilátás nyílt a Nagyhagymás irányába. Mindenféle kínlódást elfeledtünk és a napsütést kihasználva, több időt töltöttünk (13,00 – 13,30 h). Lefele már könnyebben haladtunk, a meredek oldalon jóformán meg sem lehetett állni, így hamar visszatértünk a Nyerges pusztai esztenához (1360 m / 14,10 h). Megpihenünk, elvesszük a csomagjainkat és kényelmes sétaút vár ránk vissza a Pongrác tetőre. Szerencsésen visszatértünk az autóhoz, most már jóval nagyobb turistaforgalom közepette, mint az elmúlt esti indulásnál (1252 m / 15,00 h).
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése