Kisbakancs-túra Sirnea környékére, nov 22

Nemhiába szerveztünk túrát novemberben Sirnea környékére. Ha kellemetlen is az időjárás ebben a hónapban, legalább a táj elvarázsolja a kisbakancsos csapatot bármilyen időjárással is nézünk szembe. Hiszen egy nagyon szép vidékre készültünk, bátran kimondható, hogy Románia egyik legszebb kiránduló helyére.

Az előrejelzések megfelelő időt jósoltak, azonban amikor Sirneára érkeztünk egy kiadós esővel álltunk szembe. Tudtuk azonban, hogy ez nem lesz hosszú életű, hiszen a szél nagyon gyorsan szállította a felhőket. Mindenki megérkezett a kihírdetett időpontra, ezért idejében el is tudtunk indulni (1180 m / 10,20 h). Összesen 38-an indultunk el a kirándulásra, piros háromszög jelzést követve. Kényelmes útvonal állt rendelkezésünkre, a Groapele-nyereg irányába. Útközben megfigyelhettük a hagyományos házakat, de a modern építkezéseket is. Kényelmes és széles szekérúton jutottunk fel a Groapele nyeregbe, ahol keresve egy szélmentes övezetet, elfogyasztottuk elemózsiánkat (1394 m / 11,10 – 12,00 h). Evés közben élvezhettük a kilátást Magura felé és a Zernyesti-szoros irányába, de a felhők minden alkalommal nemigazán engedtek tökéletes rálátást a vidékre.

Ebéd után elindultunk immár a Kárpátok főgerincén és egy rövid idő után egyre jobb időjárásban van részünk. A köd felszáll és amikor tisztásra érünk egyből elénk tárul a Bucsecs és a Királykő magaslata. Végre beigazolódik a meteorológusok jóslata és szép idő lesz. Tiszta öröm végigmenni az útvonalunkon, nagyon lezser iramban, végig szemügyre véve a legszebb tájakat. Nagyon jó kedvűen érkezünk le a főúthoz, majd egy kis kitérőt téve haladunk a végcélunk felé, vagyis az autókhoz. Mindvégig velünk van a Bucsecs és Királykő látványa, amelyben végig gyönyörködtünk. Az utunk utolsó szakaszán azonban egy heves eső gyorsította lépésünket vissza az autóinkhoz, ahová hamarosan megérkeztünk szerencsésen (1180 m / 15,15 h). A helyi kisbolt forgalmát kissé felbojgattuk a jó értelembe véve.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, örvendek, hogy együtt tölthettük ezt a novemberi szép napot. Csodálatos emberek vagytok és megérdemlitek a következő fotókat itt

Bucsecs-hegység déli része diákokkal, nov 15

Igazán szép őszi napot fogtunk ki 2025 november 15-én szombaton, amikor a tervezett túránknak kezdtünk a Bucsecs-hegység déli részén. A Kovászna Megyei Kiválóságközpont és az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának keretén belül szervezett kiránduláson összesen 20-an jelentünk meg. A sepsiszentgyörgyi vasútállomáson már hajnalosan gyülekeztünk és a brassói átszállást követően Szinajára érkeztünk (800 m / 8,50 h). Még dideregtünk, amikor a Prahova-völgyi állomáson elmondtam a tudnivalókat, de indulás után hamar bemelegedtünk ahogyan a sok-sok lépcsőt magunk után hagytuk az üdülőtelepen. A csúcsokat már a Nap sugarai simogatták, vágyakoztunk mihamarabb kijutni oda. Egész nap a rendelkezésünkre állt, azonban figyelembe kellett venni a korai sötétedést, tehát jól ki kellett számítani a leérkezésünket. Hosszú emelkedő és számtalan lépcsőzés után kiértünk a városból és folytattuk utunkat a lombhullató erdőben. A fák nagyrészben elhullatták a színes lombokat, jó vastag avart rugdostunk a felfele való menetelésünk során. Néhányszor kereszteztük a Cota 1400 elnevezésű helyig, ahol a felvonók köztes állomása található. A turistaút mellett található a hegyikerékpár út, amely színes szalaggal van elhatárolva, hogy a gyalogos és a kerékpározó is saját útvonalát használja. Feljutunk a felujítás alatt található Alpin szállóhoz, majd a felvonók állomásához (1430 m / 10,50 – 11,20 h).

Kijutottunk az erdőből, innen a nyári turistaúton szándékoztunk felmenni a továbbiakban. A Nap sugarai rendesen melegítettek, talán november közepét meghazudtoló hőmérsékletben volt részünk. Na de ennek kifejezetten örvendtünk. Kényelmes, széles utat követtünk a továbbiakban. Egyre fennebb jutva, pihenések alkalmával visszapillantottunk az alattunk elnyúló Prahova völgyére és mögötte emelkedő Báj-havas gerincére. Nem siettünk, gyakori és rövid pihenőket alkalmaztunk és közben lehetett csodálni a tájat. Egy róka is mellénk szegődött és engedte magát fényképezni. Felértünk a felvonók felső állomásához, majd a Furnica-csúcs közelébe, ahonnan fantasztikus panoráma tárult elénk (2070 m / 14,10 – 14,40 h). A Bucsecs teljes platóját szemügyre vehettük, ezekből kiemelkedtek a havas Omu-, Kostila- és Caraiman csúcsok. Keletre a Csukás és a Grohotis emelkedett ki, északra egészen a Tusnádi szorosig láttunk. Nyugatra pedig a Jézer-Papusa és a Királykő gerincének részlete is kirajzolódott.

Idefent nem erős, de hideg szél fújt, így sokat nem is időzhettünk, na meg sötétedés előtt le szerettünk volna érni. El is indultunk lefele, most már gyorsabb iramban. Most a téli turistaútvonalat választottuk ki, hogy a csapat ezt a szakaszt is ismerje meg. A gyorsabb menésnek köszönhetően hamar leértünk a felvonók köztes állomásához (1430 m / 15,50 – 16,10 h). A Nap már lemenőben volt, nem sütött ránk ezen a keleti oldalon, úgyhogy sokat nem időzhettünk. Mikor kezdtünk vacogni, indulásra készen álltunk. Az erdőben már kezdett szürkölödni és amire elértük Szinaja felső részét, már a város lámpái is kezdtek felgyulladni. A sötétség beállta előtt érkeztünk vissza a vasútállomásra és pontot tettünk erre a gyönyörű és kiadós kirándulásra (800 m / 17,45 h).

Fotók itt