Vándorlás Predeál és Busteni között diákokkal, márc 23

Ezek az igazi hétkezdések, amikor túrázással indítjuk a hétfőt! Nem sokszor, sőt nagyon ritkán dicsekedhetünk hétfői napon szervezett túrával, főleg, hogy nem is ünnepnapról van szó. A Mikes Kelemen elméleti líceum VII.B osztályos diákjainak csapatával vágtunk bele egy igazi vándorlásba Predeál és Busteni között. Sok szép márciusi idő után, kissé borongósabbá vált az időjárás, de ez nem tántorított meg bennünket a tervünk véghezviteléhez.

2026 március 23-án kora reggel gyülekeztünk a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson. Összesen 18-an indultunk e csodálatos napi kalandnak, izgalommal telítve. Brassóban vonatváltást követően hamarosan Predeálra érkezünk és a fiúcsapat mint kis csikók dübörögtek a vonat folyósólyán, leszállást várva. A hó lazán pilinkézett az ország legmagasabbban fekvő vasútállomásánál. Miután leugrottunk a vonatról, elmagyaráztam az útvonalat és az íratlan szabályokat amiket be kell tartani a túra során.

8 óra 30 perckor hagytuk el a vasútállomást és megkezdtük gyalogtúránkat Predeál városában. Könnyed emelkedővel hagytuk el a várost, majd a Leánykahavas felé igazán sok medvenyomot keresztezve tapostuk a havas terepet. Lazán tartunk egyre fennebb, még az egykori magyar-román határ kövét is felfedezzük, hiszen akkoriban itt húzódott Magyarország és Románia közötti államhatár. Felérve a Leánykahavas tetejére csoportképet készítünk és elindulunk lefele irányban. Kényelmes ereszkedőt követően megérkezünk a Predeál – Rozsnyó közötti műúthoz, egy igazán gyors gyaloglás után.

Fokozott figyelemmel követtük az aszfaltos utat párszáz méteren keresztül, majd balra tértünk a Dihám menedékház felé. Eleinte kényelmes erdei úton haladunk, majd egyre sárosabb ösvényen. Szerencsére viszonylag fagyos volt a talaj, ezért a sárnak csak a “krémjét” kaptuk. Egy hosszú tisztást követően, felértünk a Dihám menedékházhoz, 1350 m magasságban, ahol utunk felét el is könyvelhettük. Hétvégén hatalmas forgalomnak örvendő menedékház, most kongott az ürességtől. Az ott levő egyedüli gondnok kiszolgált minket ami maradt a hétvégéről, de így is nagyon jól esett főleg a meleg zöldségleves, tea, forró csoki. Déli óránkat töltöttük itt, felfrissültünk, megmelegedtünk, regenerálódtunk.

Indulás előtt csoportképet készítettünk, majd egy rövid emelkedő után, kényelmes utat követtünk méteres hótorlaszok mellett. Március vége van, de mégis jó nagy a hómennyiség a hegyekben, aminek kifejezetten örültünk. Kamaszkori gyerekek kihasználták teljes mértékben a havat, hócsatákat rendezve. Könnyű dolgunk volt a továbbiakban. Folyamatos ereszkedő egészen a Dihám torkolatáig, majd egy 5 km-es aszfaltos séta egészen Busteni vasútállomásáig. Több mint egy órát kellett várnunk a vonatig, ezalatt lenyugodott a csapat. A vonat érkezése előtt azonban mindenki erőre kapott és igazi ricsajjal utaztunk be Brassóba, majd haza Sepsiszentgyörgyre.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, örvendek, hogy együtt túrázhattunk, remélem találkozunk a hegyek rejtett ösvényein!

Fotók itt

Vándorlás a Keresztényhavason diákokkal, márc 21

A Kovászna Megyei Kiválóságközpont diákjaival, 2026 március 21-én tavaszi túrán vettünk részt a Keresztényhavason. Ezúttal egy kevésbé járt útvonalat kerestünk fel, jóformán egyirányú vándorlásban volt részünk a hegység lábánál, amelyet széles ívben megkerültünk. Sepsiszentgyörgyről vonattal indultunk korai órában, majd Brassóból városi busszal mentünk fel Brassó Pojanába, ahonnan túraútvonalunk indult. Összesen 28 lelkes kiránduló alkotta a csapatot.

Tehát a buszállomásból indultunk (1000 m / 8,10 h), végigmentünk az üdülőtelepen. Már sokan készültek sízni menni a Keresztényhavas magaslataira, ahol havas télies táj fogadta az arrajárókat. Idelent a hó foltokban volt és kissé fagyos is volt az időjárás, aminek kifejezetten örültünk, hiszen megszabadultunk a sártól. A Farkasok sípályát kereszteztük, amely szépen előkészített tereppel várta a sísport szerelmeseit. Jó iramban haladtunk, piros pont jelzést követtünk. Nemrégiben újíthatták fel a jelzést, hiszen nagyon jó állapotban volt. Emelkedőket és ereszkedőket követve, kereszteztük a Nagy Vánga völgyét és végig erdős terepen jutottunk el az Aranygödör zsombolyának szájához. Itt a 30-40 m mély (pontos adatokat nem tudok) zsomboly környékén letelepedtünk és megreggeliztünk (1041 m / 10,10 – 10,40 h). Sokat nem időzhettünk, hiszen a hűvös idő nem engedte a lustálkodást.

Indulásunkat követően egy szikla oldalában vezetett le utunk, amely lánccal volt biztosítva. Utána egy meredek ereszkedővel jutottunk le a völgybe, aszfaltos úra. Itt hétvégi házak és panziók között sétáltunk a Rozsnyói-szoros felé, amelyet hamarosan meg is pillantottunk. Jó iramunknak köszönhetően hamar megérkeztünk a szorosba, ahol megfigyeltük a hatalmas sziklafalakat és egy sziklamászót is, aki ügyeskedett felfele. A huzatos szorosban nem időztünk sokáig, inkább továbbálltunk (800 m / 12,20 – 12,40 h).

Kényelmes erdei úton haladtunk tovább, majd jobbra fordultunk egy völgyben, amely a Székely-tisztás felé vezetett. Immár sárga háromszög jelzést követtünk, amelyet kissé kopott állapotban találtunk. Az erdőkitermelő út végén meredek kapaszkodót kellett leküzdenünk, majd fennebb érve enyhűlt a dőlési szöge. Nagyon szép erdőben haladtunk felfele, majd egy hófoltos tisztásra értünk, ahol a menedékházat is találtuk. A Székely tisztáson a Nap is kikandikált a felhők közül, ezért a kinti padokra letelepedtünk és elfogyasztottuk az elemózsiánkat (1070 m / 14,00 h – 14,50 h). Sikerült egy hosszabb pihenőt beiktatni, de a hideg gyenge szél indulásra késztetett.

Predeál felé indultunk, sárga sáv jelzést követve. Közben visszapillantottunk a Keresztényhavasra, amely nagyon szép arcát mutatta a szórványos napsütésben. A Három Fenyő szálloda szomszédságában megbámultuk a karnyújtásnyira levő Bucsecs hegységet és igyekeztünk beazonosítani a felhőkkel fedett csúcsait, ahol még a tél az úr. Innen a túraösvény többnyire az aszfaltos úton vezetett, néha betért az erdőbe, megszabadítva bennünket az autós forgalomtól. Hamarosan beértünk Predeálra, majd egy jókora ereszkedőt követően a városban, pontot tettünk a gyalogtúránk végére az ország legmagasabban fekvő vasútállomásán (1040 m / 16,30 h). Köszönjük mindenkinek a részvételt és találkozunk az áprilisi túránkon!

Fotók itt