Karácsonyi túra, dec 26

Összesen 39-en indultunk a sepsibükszádi vasútállomásról a Fenyőfarki borvíz irányába. Végre télnek megfelelő időjárásban túráztunk, fagyos talajon, lenge, de csípős szélben. Azonban a hó most is hiányzott, csak néhol volt meghintve a talaj, mint porcukorral a sütemény. Nagyon szép látványban volt részünk körös-körül. Beazonosítottuk a Nagy Murgót, a Nagy Piliskét, a Csomád hegységet és a Bodoki-havasok északi részét. Útközben egy farmon, gyönyörű lovakat csodálhattunk meg, majd a Fenyőfarki borvíznél tartottuk az első hosszabb pihenőnket, finom falatokat fogyasztva és koccintva az ünnepekre. A Dobrica felé tartó “indián ösvényen” hatalmas medvének friss nyomát fedeztük fel a vékony hóval borított avaron. Megérkeztünk a Dobrica vendégház udvarára, ahol néhány barátunk várt ránk tűzzel és minden jóval. Újboli pihenő után elsétáltunk az Alsó Sólyomkő tövében található egyetlen fenyőfához, amelyet feldíszítettünk, karácsonyi dalok kíséretében. Ezután felkapaszkodtunk az Alsó Sólyomkőre, ahonnan csodás kilátásban gyönyörködtünk a lábunk alatt elterülő Olt völgyére. Innen leereszkedtünk a völgyben található szabad termálhoz és pihenőt tartottunk annak környékén. A túra utolsó szakaszán óriási befagyott tócsákon próbáltunk csúszkálni. Nagyon jó hangulatban értünk vissza az autókhoz és kellemes ünnepeket kívánva egymásnak, feltöltődve értünk haza.

Fotók itt

Görögbérc diákokkal, dec 20

A Kovászna Megyei Kiválósági Központ keretén belül szervezett kirándulásunk elérkezett az utolsó állomásához, ami az idei évet illeti. Ha már állomást emlegetünk, akkor összesen 11-en verődtünk össze erre a túrára a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson, ahonnan Busteni városáig vonattal utaztunk már hajnalosan, 2025 december 20-án szombaton. A csillagászati ősz utolsó előtti napja, egy-két “lépés” és beáll a tél. Amikor decemberre gondolunk, egyből havas táj jut eszünkbe, de ez még a csillagászati naptár szerint többnyire őszi hónap és a mai napon tényleg egy nagyon szép őszies időjárásban volt részünk. A köd beszorult a medencék legaljába, míg a hegyeken kellemes időben túrázhattunk és feltöltődhettünk pozitív energiával a gyaloglásunk során. Hálásak is voltunk a kimozdulásunknak, hiszen nem kellett bent rekednünk a ködben, hanem szárnyalhattunk mint a szabad madár a gyönyörűszép környezetben.

Nos, Busteniben leszálltunk a vonatról, majd a közel 5 km-es aszfaltos utat taxival jártuk le, egészen a Dihám torkolatánál található vendéglőig, amely határállomásként is működött annak idején (1000 m / 9,00 h). A Nap már ebben az órában gyönyörűen sütötte a Bucsecs-hegység magaslatainak felső részét, én igyekeztem bemutatni minden részletet az érdeklődőknek. Kék háromszög turistajelzésen indultunk egy meredek kapaszkodón felfele, majd egyre fennebb érve az útvonal nehézsége megenyhült. Kényelmes és már egyre jobban ismerős ösvényen jutottunk fel a mellékgerincre, az egykori határmenti útvonalra. Séta következett a Dihám menedékházig, ezalatt be tudtunk azonosítani jónéhány hegységet, főleg észak irányban. Láttuk, hogy az alattunk levő medencékben köd uralta a teret, sajnáltuk is azon embereket akik lent maradtak a szürkeségben, ugyanakkor örvendtünk a jó döntésnek, hogy kiemelkedhettünk a felhők fölé, ahol elméinket is kitisztíthattuk.

Megérkeztünk a Dihám menedékházhoz, ahol betértünk a jó meleg ebédlőbe (1350 m / 11,00 – 12,00 h). Ebben az órában még kevés turista lépte át a menedékház küszöbét, de hamarosan egéész nagy csoportok érkeztek, úgyhogy az ebédlő tere kezdett megtelni turisták zsibongásával. Részünkről volt aki flékent, volt aki menedékházas levest, volt aki túrós puliszkát fogyasztott, de itt kijelenthetem, hogy az itteni kávénak és teának egy olyan íze van, amit évtizedek után is fel fogunk ismerni ha visszatérünk.Pihenés és feltöltődés után kimegyünk a napsütötte udvarra, ahol órákat lehetett volna eltölteni D-vitamin felvétellel. De mivel erőnk maximális töltődésében voltunk, így menni kellett. Kimegyünk a menedékház udvaráról, útközben kisfenyőfák sokaságai fel vannak diszítve mindenféle szépségekkel és finomságokkal a közelgő Karácsony ünnepe miatt. A Görögbérc felé vettük az irányt, kényelmes túraösvényen. A katonaság épületei mellett haladtunk el, enyhe emelkedőben volt részünk fel egészen a Görögbérc tetejéig (1442 m / 13,10 h). Csodálatos a kilátás a Bucsecs irányába, habár a fenyőfák kezedenek felnőni és takarják tökéletes rálátásunkat a karnyújtásnyira levő hegyekre. Beazonosítottunk minden hegyet-völgyet, majd megkezdtük meredek ereszkedésünket Azuga irányába. Kinéztük a vonatunkat is, ezért most már rákapcsoltunk nagyobb sebességre, hogy a késő délutáni szerelvénnyel hazaérjünk. A nagy meredeken nem is lehetett volna lassan sétálni, inkább engedtünk a gravitáció adta lehetőségnek, így nagyon hamar elértük az azugai vasútállomást (900 m / 14,30 h). Az első vonatra felülve robogtunk vissza elsősorban Brassóba, majd a későbbiekben Sepsiszentgyörgyre, ahová természetes módon a köd beült, de lelkünkbe tiszta égbolt maradt....legalábbis az elkövetkező kirándulásig.

Fotók itt

Kisbakancsos Mikulás-túra a Likas pusztán, dec 6

Kirándulásunk pontosan Szent Miklós napjára esett, ezért különlegesebbnek is nevezhető túra volt a kisbakancsosok körében. Autós utazásunk során jól megfigyelhettük főleg a Nagyhagymás hegységet, megfelelő látási viszonyok közepette. Reménykedtünk, hogy a túránk során is hasonlóan szép kilátásban gyönyörködhetünk. Nos a Pongrác tetőre felérve teljesen mások voltak az időjárási viszonyok, sűrű köd és hideg szellő fogadott. Személy szerint örvendtem a szélnek, mert reménykedtem, hogy hamarosan szétoszlatja a fellegeket. Összesen 39-en indultunk a hágóról a Kárpátok főgerincén, a Likas irányába (1252 m / 10,15 h).

Kényelmes és széles útvonalat követtünk észak felé. Ahogyan közeledtünk a Nyerges-nyak felé, egy forrás szomszédságában hirtelen eloszlottak a fellegek, kisütött a Nap és máris gyönyörű kilátás tárult elénk. Előttünk a Gyergyói-havasok, majd hátrébb nyugatra a Görgényi-havasok emelkedtek az égbolt felé. Nagy örömmel folytattuk utunkat, a napsütés egy hirtelen jókedvet adott csapatunk számára. A Nyerges-nyak térségében a Likas-hegy emelkedett elénk és mellette a Kishavas társult. Kettő közötti Likas nyeregben felhők vonultak, így máris elkönyvelhettük, hogy visszatérünk a ködbe. Egy merészebb emelkedőt követően az erdőben ismét ködös, sejtelmes tájban folytattuk utunkat. A nyeregben éreztük a szél hatását és megfigyelhettük a folyamatos felhőszállítást a szél segítségével. A fenyőfák itt fehérbe öltöztek, felöltve a téli ruhájukat. Alig tettünk néhány lépést az egyre közeledő menedékhely felé, ismét elillantak a fellegek és örvendhettünk a napsütésnek. A táj egyre szebb lett és mire kiértünk a menedékhely mellé, arra már jól megfigyelhetővé vált a Nagyhagymás és a Fekete Hagymás is. A Likas pusztai menedékhely szomszédságában vártuk a Mikulást (1470 m / 12,15 – 13,50 h).

A Mikulás eljövetele előtt fát gyűjtöttünk, sajnos egytől-egyig nedvesek voltak és nagyon nehezen gyúlt meg a tűzünk. Szinte egy doboz tűzgyújtópasztillát is elhasználtunk és folyamatosan felváltva kellett legyezni a tüzet, hogy ne aludjon ki. Így nagy nehézség árán lehetett sütögetni, de legalább jó élmény maradt. A gyerekek a menedékhelyet birtokukba vették, a vidék zengett a ricsajtól. A Mikulás eljövetelekor azonban mindenki lecsendesedett és miután mindenki megtudhatta Szent Miklós történetét, megkapták ajándékukat. Visszaindulásunk előtt kimentünk a menedék feletti gerincre, ahonnan átláttunk észak felé, a Csalhó, Vithavas irányába. Fantasztikus felhőtenger látványban volt részünk, a hegyeket mintegy hatalmas sál fedte volna. Itt készítettük el a csoportképünket, majd indultunk vissza ugyanazon az úton, amelyen feljöttünk. Sokkal hamarabb haladtunk, hiszen a szintkülönbség nagyrésze lefele volt. Útközben nagyon jó rálátásunk volt a Kelemen havasokra is, tehát teljes mértékben elégedettek voltunk a mai nappal. Vidáman tértünk vissza a Pongrác tetőre, ahol elbúcsúztunk egymástól, kellemes ünnepeket kívánva (1252 m / 15,40 h). Gyönyörű napnak tettünk pontot a végére, ugyanakkor az év utolsó kisbakancs túráját élveztük. Köszönöm mindenkinek a részvételt!

Fotók itt