Kirándulásunk pontosan Szent Miklós napjára esett, ezért különlegesebbnek is nevezhető túra volt a kisbakancsosok körében. Autós utazásunk során jól megfigyelhettük főleg a Nagyhagymás hegységet, megfelelő látási viszonyok közepette. Reménykedtünk, hogy a túránk során is hasonlóan szép kilátásban gyönyörködhetünk. Nos a Pongrác tetőre felérve teljesen mások voltak az időjárási viszonyok, sűrű köd és hideg szellő fogadott. Személy szerint örvendtem a szélnek, mert reménykedtem, hogy hamarosan szétoszlatja a fellegeket. Összesen 39-en indultunk a hágóról a Kárpátok főgerincén, a Likas irányába (1252 m / 10,15 h).
Kényelmes és széles útvonalat követtünk észak felé. Ahogyan közeledtünk a Nyerges-nyak felé, egy forrás szomszédságában hirtelen eloszlottak a fellegek, kisütött a Nap és máris gyönyörű kilátás tárult elénk. Előttünk a Gyergyói-havasok, majd hátrébb nyugatra a Görgényi-havasok emelkedtek az égbolt felé. Nagy örömmel folytattuk utunkat, a napsütés egy hirtelen jókedvet adott csapatunk számára. A Nyerges-nyak térségében a Likas-hegy emelkedett elénk és mellette a Kishavas társult. Kettő közötti Likas nyeregben felhők vonultak, így máris elkönyvelhettük, hogy visszatérünk a ködbe. Egy merészebb emelkedőt követően az erdőben ismét ködös, sejtelmes tájban folytattuk utunkat. A nyeregben éreztük a szél hatását és megfigyelhettük a folyamatos felhőszállítást a szél segítségével. A fenyőfák itt fehérbe öltöztek, felöltve a téli ruhájukat. Alig tettünk néhány lépést az egyre közeledő menedékhely felé, ismét elillantak a fellegek és örvendhettünk a napsütésnek. A táj egyre szebb lett és mire kiértünk a menedékhely mellé, arra már jól megfigyelhetővé vált a Nagyhagymás és a Fekete Hagymás is. A Likas pusztai menedékhely szomszédságában vártuk a Mikulást (1470 m / 12,15 – 13,50 h).
A Mikulás eljövetele előtt fát gyűjtöttünk, sajnos egytől-egyig nedvesek voltak és nagyon nehezen gyúlt meg a tűzünk. Szinte egy doboz tűzgyújtópasztillát is elhasználtunk és folyamatosan felváltva kellett legyezni a tüzet, hogy ne aludjon ki. Így nagy nehézség árán lehetett sütögetni, de legalább jó élmény maradt. A gyerekek a menedékhelyet birtokukba vették, a vidék zengett a ricsajtól. A Mikulás eljövetelekor azonban mindenki lecsendesedett és miután mindenki megtudhatta Szent Miklós történetét, megkapták ajándékukat. Visszaindulásunk előtt kimentünk a menedék feletti gerincre, ahonnan átláttunk észak felé, a Csalhó, Vithavas irányába. Fantasztikus felhőtenger látványban volt részünk, a hegyeket mintegy hatalmas sál fedte volna. Itt készítettük el a csoportképünket, majd indultunk vissza ugyanazon az úton, amelyen feljöttünk. Sokkal hamarabb haladtunk, hiszen a szintkülönbség nagyrésze lefele volt. Útközben nagyon jó rálátásunk volt a Kelemen havasokra is, tehát teljes mértékben elégedettek voltunk a mai nappal. Vidáman tértünk vissza a Pongrác tetőre, ahol elbúcsúztunk egymástól, kellemes ünnepeket kívánva (1252 m / 15,40 h). Gyönyörű napnak tettünk pontot a végére, ugyanakkor az év utolsó kisbakancs túráját élveztük. Köszönöm mindenkinek a részvételt!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése