Kisbakancs-túra a Vargyasi szorosban - Homoródalmás felől, aug 7

Székelyföld egyik legszebb szorosába immár másodszor látogatunk el csapatunkkal. Előszőr Vargyas felől közelítettük meg a helyszínt, most Homoródalmás felől. 2022 augusztus 7-én vasárnap, 54-en gyűltünk össze Homoródalmás központjában, ebből 24 gyerek volt. A nap folyamán nagyon kellemes időben részesültünk az anyatermészettől, ezért problémák nélkül lejártuk a tervezett útvonalat.

Autóinkkal átmentünk a jó állapotú makadám úton a Vargyas völgyébe, ahonnan kimondottan gyalogtúránk indult (610 m / 10,00 h). A csapat köszöntése után, kényelmes erdei úton jutottunk fel a Kőmezőre. A kilátóponton felállított távcső nagyon népszerű volt körünkben, amellyel végigszemléltük az egész tájat. A Tatárkápolna fával körülvett árnyékos helyén telepedtünk le hosszabb időre pihenni és falatozni (750 m / 11,10 – 12,40 h). Nem volt értelme a sietségnek, időnk bőven akadt és az időjárás is kedvezett.

Pihenő és csoportkép készítése után a Farkasok ösvényén ereszkedtünk be a Kőcsűrhöz, egy eleinte enyhe, majd egyre meredekebb ösvényen. Beérve a Vargyas-patak völgyébe, az ott található forrásnál kiegészítettük innivalóinkat e finom vízzel. Elsétáltunk az Orbán Balázs-barlang bejárata alá, majd vaslépcsőn kapaszkodtunk fel a bejáratához. Amennyit lehetett körbesétáltunk a jó hűvös falak között, gyerekek nagy élvezetére (630 m / 14,00 – 14,30 h).

Utunkat tovább folytattuk a patakmederben felfele, gyönyörűen magas sziklafalak alatt. A mesterségesen kialakított sziklába felszerelt átjárók, illetve a patakon átívelő lengőhidak nagyon jó állapotban voltak. Észrevétlenül értünk ki a szorosból egy gyönyörű tisztásra, már nagyon közel az autóinkhoz. Itt levetettük ruháinkat és a patak hűs vizében csobbanhattunk, vagy egyszerűen csak lábat áztattunk. A gyerekeknek fő attrakció volt a patakos tevékenység. Eközben a velünk tartó biosztanárnőnek köszönhetően, nagyítóval figyelhettük meg a patak élővilágának egy részét, érdekes információkkal gazdagodva úgy felnőtt mint gyerek (610 m / 15,30 – 16,40 h).

Autóinkkal visszatértünk Homoródalmásra, ahol a templom tövében található kis fagyizó készletét eléggé megcsapoltuk. Itt búcsúztunk el egymástól egy gyönyörű és tartalmas nap után.

Köszönöm, hogy együtt tölthettük e kellemes vasárnapot a Vargyas-szorosban.

Fotók itt

A Maros- és Olt forrásvidékén, júl 30

A sok száraz hetek után, végre beköszöntött egy esős periódus tájainkon. A csapadékos idő azonban nem kedvez a turistáknak, de az elmúlt napon valahogy megkegyelmezett nekünk. Úgymond két eső között sikerült a kitervezett útvonalunkat bejárni Marosfő és Gyergyószentmiklós között.

2022 július 30-án szombaton 12-en gyülekeztünk a marosfői vasútállomás mellett, ahová autóinkat parkoltuk (790 m / 6,30 h). Egymás üdvözlése után elindultunk a 30 km-es útvonal lejárására. Célunk a Maros- és Olt forrásait felkeresése volt. Épp az indulásnál fel kellett kapnunk az esőköppenyeinket, de szerencsére amire kiértünk a településről, az eső elállt. Egyre fennebb haladva, gyönyörű volt az alattunk elterülő táj. A felcsíki-medence ködből kiemelkedő dombjait fedeztük fel, mint egy tengerből kiálló szigetecskék jelentek meg előttünk. Néhány esztena mellett is elhaladtunk, itt hangos kutyaugatás üdvözölte a még álmos csapatunkat. A kutyák ugatása és a huzamos emelkedő a Fekete Rez felé, hamar elűzte az álmot szemeinkből. A magas páratartalmú meleg levegő keményen izzasztott bennünket utunk során. Jó iramú, kitartó menetelés után a Fekete Rez fenyőkkel körülvett csúcsán álltunk (1538 m), majd gyorsan a közelben levő Maros forrásához, igyekeztünk, az első célpontunkhoz (1480 m / 8,15 – 8,50 h). Minden szemszögből igyekeztünk lefényképezni és természetesen a forrásvíz kóstolása sem maradt el, amelynek nagyon finom értékelést adtunk. A forrás közelében, menedékhely található és egy lefödés padokkal és asztallal. Itt megreggeliztünk. A menedékhelyen négy vaspriccs található, szükséges izolír és hálózsák az éjszakázáshoz.

Pihenő után visszamentünk a Fekete Rez csúcsára, ahol csoportképet készítettünk, majd egy jókora ereszkedő következett az alattunk levő nyeregbe. Útközben málnát és áfonyát szedegettünk, nagyon jól esett desszertként a reggeli után. 300 m szintkülönbség elvesztése után ismét egy ugyanakkora kapaszkodó következett a Sípos-kő tetejére. Nagyon meredek emelkedőt küzdöttünk le, viszonylag rövid távon, ez jelentősen megnövelte a pulzusszámainkat. A csúcs előtti tisztáson visszatekintettünk a Fekete Rez magaslatára, illetve a Nagy Hagymás vonulatában is gyönyörködhettünk. A Sípos-kő teteje egy lapos, erdővel borított vidék, kis tisztással (1567 m / 10,30 h).

Utunk további része ereszkedésben zajlott. A Kovács Péter irányába mentünk, közben jócskán belakmároztunk az erdő gyümölcseiből. A nyeregből erdei úton gyalogoltunk be Gyergyószentmiklós felső felébe, majd a központi Marcipán cukrászdájában vártuk a közben eleredő eső végét (700 m / 14,10 – 15,15 h). A Nap végre kisütött és szárazon megúszva megérkeztünk a vasútállomásra. Mivel autóink Marosfőn várakoztak ezért vonattal kellett leutaznunk. Némi késéssel befutó bukaresti gyors mozdonya épp itt romlott el, ezért várnunk kellett a csodára. A csoda meg is érkezett, aminek köszönhetően szűk két órai késéssel láthattuk viszont leparkolt autóinkat. Csapatunk mindvégig jelesre vizsgázott ezidő alatt, nem a türelmetlenkedés volt rajtunk az úr, hanem a felhőtlen jókedv.

Köszönöm e szuperkedvű csapatnak, hogy eljöttetek és végigjárhattuk e csodálatos vidéket!

Fotók itt

VIII. Kovács István-emléktúra a Retyezátban, júl 13-14

2022 július 13-14 között szerveztük nyolcadik alkalommal Pityu barátunk, kiváló hegymászó, közösségi társ emlékére a Retyezát-hegység túrát. A kilencvenes évek közepén bő hetet töltöttünk e magashegy világában Pityuval, akinek egyik kedves helye volt ez a mesebelien szép vidék. Most sok-sok év után visszalátogattunk néhány emléket felidézve.

Szerda reggel 7 órai autózást követően érkeztünk meg a Buta-menedékház alatti “La Beci” nevű helyre. A 10 km-es erdőkitermelő út utolsó fele nagyon rossz állapotban van, autóval is alig lépésben haladtunk. Öten indultunk a hegynek, a közeli menedékházhoz nagyon hamar felértünk (1580 m / 9,15 h). Csapatunk jelenleg kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi résztvevőkből állt. A menedékháznál Béla bácsit, Margit nénit és Cristi unokájukat találtuk és üdvözöltük. A háznál jelenleg munkálatok mennek végbe, melegvizes rendszert szerelnek be. Ennek ellenére fogadják a turistákat tiszta szobákban, úgy a kis főépületben, mint a melléképületekben.

Reggeli után máris túrázni indultunk, rettenetesen türelmetlenül vártuk meglátni a hegység különleges világát (1580 m / 10,10 h). A kissé fennebb található sátorozó helyen belépőt fizettünk a hegyimentőknek (10 lej / 7 napra / személyenként), elmagyaráztuk útitervünket. Bemelegítőnek jókora emelkedőt küzdtünk le, melynek végén a Kárpátok főgerincére kerültünk, a Plaiul Mic nyeregbe (1880 m / 11,00 h).

Utunkat északkelet felé folytattuk, hamarosan magunk mögött hagyva a törpefenyőket és elénk tárult a varázslatos világ, amiért jöttünk. A Retyezát-hegység központi részének minden csúcsában gyönyörködhettünk, igaz bizonyos szélvédettebb pontokról, hiszen helyenként roppant erős szél fogadott. Egy hosszadalmas emelkedő után kipipálhattuk az első magas csúcsot, amit beterveztünk. A Kusztura tetejéről körbe-kereken láttuk az alattunk elterülő tájat, illetve az útvonalunk további szakaszait (2457 m / 12,40 – 13,15 h).

A szél picit alábbhagyott a csúcsról lefelé tartó utunkban. Hamar beereszkedünk a nyeregbe, majd ismét hosszadalmas kapaszkodó következett a Papusa csúcsára. Előszőr a kis csúcs alatti harántozást követtük, majd a nagyon meredek sziklás ösvényen jutottunk fel a Papusa csúcsára (2508 m / 15,00 – 15,30 h). Innen más szögből láttuk a legmagasabb Peleaga csúcsot, illetve a Retyezát csúcsa is teljes pompájában tündökölt.

A Peleaga nyeregbe való ereszkedés és a csúcsra való kimászás alatt ismét rettenetesen erős szelet kaptunk. Nagyon megnehezítette az előrehaladásunkat, hiszen ruháinkat is már-már tépte le rólunk. Kemény kapaszkodót követően a hegység legmagasabb pontjára, a Peleága csúcsra érünk (2509 m / 16,30 – 17,00 h). Valahogy kapunk egy viszonylag szélvédett helyet, ahol megpihentünk. Alattunk a Bucura-tó hatalmas víztükre csillog.

Gerinctúránkat itt befejeztük és egyenesen leereszkedtünk a tóhoz. Néhány szót váltunk a hegyimentőkkel, majd leültünk piknikezni a Bucura-tó partjára, közben szemlélve a körülöttünk levő csúcsokat (2040 m / 18,00 – 18,30 h). Első napi túránk utolsó szakaszán beereszkedtünk a Peleaga tisztásra, majd onnan ismét jókora emelkedővel értük el a Plaiul Mic nyerget, ahol bezártuk körutunkat. Már az ismert ösvényen sötétedés előtt a menedékház előtt álltunk (1580 m / 20,45 h). Itt találkoztunk a nagybányai barátunkkal, tehát csapatunk hat személyre bővült.

Mosakodás után beülünk a menedékház kényelmes ebédlőjébe, ahol finom levest fogyasztunk (20 lej). Kifizettük a szállásunkat (80 lej), majd még egy kis társalgás után megérdemelten lepihentünk kényelmes ágyainkba.

Csütörtökön reggel korai ébredést követően hárman vállaltuk be a Jorgován-kő irányába a túrázást. Reggeli után indultunk, gyönyörű és főleg szélcsendes időben (1580 m / 6,30 h). Ismét visszakapaszkodunk a főgerincre, majd egy hosszú, de kényelmes útvonalon, gyephavason kerültünk egyre közelebb célunkhoz. A Jorgován mészkősziklatömbje egyre közelebb került, illetve a Godján-hegység masszívumát is figyeltük utunk során. A gyors menetelésnek köszönhetően a hegy alatt álltunk, majd egy kis sziklás kapaszkodó után a csúcson pihentünk (2014 m / 9,30 – 10,00 h). A szélcsendnek köszönhetően nagyon kellemesnek bizonyult pihenésünk, a napsütötte szikla tetején.

Visszafele ugyanazt az utat követtük és a menedékház környékén üdvözöjük a kipihent társainkat (13,00 h / 1580 m). Néhányat falunk, ősszepakolunk, elbúcsúztunk a menedékház személyzetétől és visszatértünk az autóhoz. Szerencsésen leérve a rettentő rossz erdei úton, még hazaindulás előtt meglátogatjuk a Lázár-völgyi vízesést, amely felfrissítően hatott egy magashegyi túra után. Hobicaurikányban elbúcsúztunk nagybányai barátunktól és megkezdtük a hosszú utat hazafelé, ahová szerencsésen megérkeztünk késő este.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt tölthettük e két napot a Retyezát-hegység különleges világában.

Fotók itt

IX.Kisbakancs-minitábor a Măcin hegységben, jún 18-20

Tíz éve járjuk-keljük Székelyföld és Erdély különböző vidékeit a kisbakancsosokkal. Rengeteg gyönyörű tájat fedeztünk fel, számos kultúrával találkoztunk a lerótt kilométerek során. Megszaporodott csapatunk megérett arra, hogy egyre távolabbi helyeket felkeressünk, ezért a történelmünk során első alkalommal elhagytuk a Kárpát-medencét és egyenest Dobrudzsába kalandoztunk, a Măcin-hegységbe.

2022 június 18-20 között bonyolítottuk le a túránkat 92 résztvevővel, amelyből 41 gyerek volt. Találkozási pontnak a brăilai komp átkelőhelye volt megadva, ahová mindenki pontosan megérkezett. Különböző útvonalakon lehetett jönni, akár az Ojtozi szoroson, akár a Putna-vízesés felé, akár a Bodza völgyén egy kis kitérővel a sárvulkánok felé. A komppal való átkelés nagyon érdekes volt a gyerekek és szüleik számára, főleg akik még nem éltek ilyen átkelési lehetőséggel. Késő délutánra érkeztünk Greci faluba, ahol vártak ránk a Turtle kemping tulajdonosai. Autóink leparkolása után mindenki lázasan sátorhúzásba kezdett. Látszott a felnőtteken, hogy mihamarabb legyenek túl ezen a műveleten, minél több időt hagyva az egymás közötti eszmecserékre. Késő estig voltunk talpon, nagyon jól szórakozva töltöttük el az órákat. A gyerekek nyárimozi volt szervezve a tulajdonosok által, a kicsiknek fenntartott helyen. Következett a lefekvés ideje, hiszen nagyon rövid éjszakának néztünk elébe.

Másnap reggel 5 órakor talpon voltunk. Mosakodás és túrára való előkészület után elindultunk a hegy irányába. Korai indulásnak volt szükség, mivel a vadon élő teknősöket szerettük volna megfigyelni a természetes életterükben. Az egész falunk keresztül kellett mennünk, útközben fán termő eperből csemegézhettünk. A Nap pontosan szemből sütött, elég kellemetlen volt mindaddig, amíg a hegy aljába megérkeztünk. Elkezdődött a hegyi túránk első szakasza, ahol számomra ismerős terepen tüzetesen vizsgáltuk a földet teknősök után kutatva. Egészen jelentős szakaszon nem találkoztunk velük, már-már kezdtem aggódni, amikor valaki felkiáltott. Óriási élmény volt mindazoknak akik természetes életterükben most találkoztak teknőssel. De mindenki nagyon élvezte a találkozást és azt is, hogy megtapogathatták, felemelhették. Ezek után már a gyerekek is jónéhány példányt fedeztek fel utunk során. Megelégedve folytattuk utunkat az egyre meredekebb ösvényen, pontosan a Măcin-hegység legmagasabb pontjára, a Țuțuiatu csúcsra (467 m). Itt hosszabb pihenőt engedtünk meg magunknak, közben a gyönyörű tájat szemléltük. A Duna természetes ágát követtük szemeinkkel és annak partján fekvő Brăila és Galac városokat is megtaláltuk. A röghegység szomszédos dombjaiban gyönyörködtünk, amelyek kopár részeivel emelkedtek ki ezen a csodálatos környéken. A csúcsról körút formájában kezdtük az ereszkedést. A hegység keleti oldalába kerültünk, ahol a növényzet jobban megnőtt a nedvesebb talajnak köszönhetően. Szép erdőben túráztunk, kényelmes terepen. Ez pont jól jött, hiszen a déli melegtől jelentősen megvédett helyen gyalogoltunk. A hőség igazából a falu előtt csapott meg, amikor az erdő védelméből kiértünk. Szerencsére rövid távot gyalogoltunk a tűző Nap sugarai alatt és hamarosan a Nemzeti Park látogatóközpontjának előterében hűsűltünk. A 17 kilométeres gyaloglás, a nagyon kevés alvás és a sok-sok izgalom megtette hatását és nagyon elfáradva éreztük magunkat. A látogatóközpont igazgatója azonban nem hagyott sokat pihenni és részletesen bemutatta a múzeumot. A hegység geológiai felépítésétől egészen a növényzeten és állatvilágon keresztül, a környék sokrétű népviseletéig mindent bemutatott. Nagyon megtetszett a társaságunk és mindenáron szeretne még látni bennünket, felajánlva minden segítséget, amit nyújtani tud. A lelkes igazgató úrtól való elbúcsúzás után, a központi cukrászdát rohamoztuk meg, ahol befagyiztunk, hűsítőkkel próbáltuk magunkat felélenkíteni, de még nagyon finom pizzát is meg lehetett próbálni. Összeszedtük magunkat és visszatértünk a táborba. A vacsora előtti programként a Dunában való fürdés szerepelt. Mivel időben sikerült elkészülni, ezért autóinkkal a közelben levő római kori Troesmis-vár tövében levő partra mentünk. Kissé hínáros, de nagyon kellemes vízben töltöttük a vacsora előtti időnket. Mindenki minden fáradtságot félretéve, hatalmasakat csobbantak és úsztak a Duna természetes ágában. Ez teljesen helyrehozott bennünket, minden energiánkat visszanyertük. Vacsoraidőre visszatértünk, majd evés után ismét késő estig folytatódott a szórakozás ebben a csodálatra méltó kempingben. A gyerekek ismét nyárimozival voltak kényeztetve.

Eljött a hazatérés napja. Reggelizés és sátorbontást követően mindenki valamerre elindult. A hazafele út valamelyik változatát lehetett választani, de volt aki egyszer a tengerre is lekanyarodott csobbanni, majd úgy jöttek haza.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek ezeket a napokat, csodálatra méltó emberek vagytok! Ez erőt ad arra, hogy a továbbiakban is most már ne csak szűkebb hazánkat – Székelyföldet – látogassuk, hanem más vidékekre is elkalandozzunk.

Fotók itt

 

HEKE 130, május 27-29

 

Kellemes hétvégét töltöttünk Ikafalván, az egyesületünk megalakulásának 130 éves évfordulója alkalmából. A pénteki előkészületek után, szombaton gyalogtúráztunk az Ika várához, meglátogattuk a Szentkertet és a Csókás feredőt. Az utóbbi elég korhadó állapotban van. Visszafelé a Malomkert vendéglőben frissítettük magunkat különböző italokkal. Ugyancsak szombaton a biciklitúrázók Orbai- és Kézdiszék útvonalain karikáztak közel 100 km-t. A túrák után Kovács Zsuzsa lelkész mutatta be a település történetét és a helyi emberek szokásait. Nagyon értékes jegyzetfüzeteket lapozhattunk az 1750-es évektől kezdődően. Este, az ünnepi vacsoraként, igényesen megkészített ételeket fogyasztottunk, mialatt felolvastam az egyesületünk megalakulásának mozzanatait, illetve a Háromszéki EKE első kirándulásáról is betekintést nyertünk. Késő estig zenés buli következett, majd vasárnap délre összepakoltunk és hazajöttünk.

Köszönjük szépen mindenkinek a megtisztelő részvételeteket. Külön köszönet Kovács Gábornak az ünnepi vacsora elkészítését, György Sándornak a finom kenyerek helybeni megsütését. Köszönjük a túravezetőknek – Nagy Katalin és Jártó Gábor – a kirándulások megszervezését. Köszönjük Kovács Erzsónak, Hamar Zsófika néninek és mindenki másnak, akik nagyrészben hozzájárultak a hazaindulás előtti takarításban, igyekezni mindent úgy hagyni ahogyan kaptuk. Nem utolsó sorban köszönjük Konát Kálmán bácsinak és családjának a gyönyörű helyszín biztosítását.

Isten éltessen mindannyiatokat és Isten éltessen Háromszéki EKE!

 Fotók itt 

Kisbakancs-túra a Strunga nyeregbe, máj 22

Nagyon szép magashegyi túrának tettünk pontot a végére. A Bucsecs-hegység délnyugati részébe kirándultunk, pontosabban a Strunga nyeregbe, 2022 május 22-én vasárnap. Rendkívülien szerencsénk volt az időjárással, ennek köszönhetően gondtalanul végigjárhattuk a kitervezett útvonalat. A 10 évet meghaladó kisbakancs-történelem során, egyik legnehezebb túrájának vágtunk neki. Főleg a közel 1000 méteres szintemelkedés és ugyanannyi ereszkedés nem könnyű feladat főleg gyereklábak számára. De úgy látszik kissé alábecsültem a gyerkőcöket, hiszen nemhogy végigjárták hősiesen az utat, hanem amikor a felnőttek pihenésre telepedtek le, ezek a picikék még akkor is szaladgáltak fel-alá, sziklát másztak, játszadoztak, hóban csúszkáltak. Túra végén még a patakban gátat is építettek. Hát....minden elismerésem az övék! Szívből gratulálok!

Az 52 fős csapatunk – ebből 18 gyerek – reggel 4-5 óra között kelt fel, hogy a 7 órai találkozóra ott legyenek. Felső Moécs végében találkoztunk mindannyian, percre pontosan, késés nélkül. Nagyon fegyelmezett társaság gyűlt össze. Egy rövid bemelegítő séta után, köszöntöttem a csapatot, majd kis energiafelvétel következett. Erre szükség volt, hiszen egyből 700 méteres szintemelkedés következett a Buksa csúcsára. Főleg az alsó övezetben volt nagyon meredek a terep, egyre fennebb valamelyest enyhült. A csúcs alatti tisztáson ismét beiktattunk egy falatozásnyi pihenőt, majd az utolsó szakaszt bátran teljesítettük (1848 m / 10,30 h). Mivel a szél kezdett a magaslatokon fújdogálni, ezért előkerültek a széldzsekik.

A csúcstól ereszkedő következett, majd ismét egy kaptató a Strunga irányába. Jónéhány gyerek a havas terepet választotta, a száraz ösvénnyel ellentétben. Élvezték, hogy május vége felé van nekik lehetőségük és szerencséjük hóban játszadozni. Ezen a szakaszon gyönyörködhettünk egyik legszebb kilátásunkban. Észak-nyugatra a Királykő teljes gerince rajzolódott ki, illetve rögtön a háta mögötti Jézer-Papusa szinte teljesen havas gerince csábítgatott. Tőlünk délre egy karnyújtásnyira volt a Leaota, majd észak-keletre a Bătrâna sziklás oldalát figyelhettük, amely ugye már a Bucsecshez tartozik.

Hamarosan megérkezünk a Strunga nyeregbe, ahol egy bő órát szántunk pihenésre, evésre (1910 m / 11,45 – 12,45 h). Ahogyan már jeleztem, a felnőttek pihentek és a gyerekek futkorásztak mindenfelé, mászkáltak fel-alá, mintha eddig egy dombra sétáltunk volna fel.

Lefele indulás előtt a nyeregben csoportképet készítettünk és a Bătrâna-gerinc alatti kényelmes ösvényen jöttünk lefele. Hosszasan ereszkedtünk egészen a Guțanu elhagyatott menedékházáig, ahol egy vadiúj pad körül kifeküdtünk napozni és természetesen pihenni a meredek ereszkedő előtt.

Az útszakasz utolsó része az erdőben történt, ahol bő 300 métert kellett erőteljes ereszkedőben végigtaposnunk. Leérve a völgy aljába, a hideg hegyipatakban a gyerekek kihasználták a víz által nyújtott játéklehetőséget. Innen már egy kőhajításnyira voltak az autóink, ahová mindenki szerencsésen leért (1120 m / 16,00 h).

Nagyon köszönöm, hogy együtt túrázhattunk e gyönyörű vidéken, gratulálok még egyszer mindenkinek az elért teljesítményért! A magashegyek bebarangolása ezzel egy új lendülettel indul az elkövetkezőkben.

Fotók itt

Remetei sziklaszoros és Magyarigen, május 8

2022 május 8-án egy igazán csodálatos és sikeres túrán vettem részt kedves barátaimmal, a Remetei szurdokvölgyben. Összesen 8-an indultunk neki az eddig számunkra ismeretlen természeti szépségnek. A nyomdokainkban még jött két túratársunk, akik ha egy picit késve is, de sikeresen végigjárták ugyanazt amit mi. Autóinkkal a szoros bejáratához nagyon közel parkoltunk és indult a várva várt kaland.

Reggelizés után, fél 9-kor léptünk be a Remetei szorosba kényelmes ösvényen. Egyre bennebb haladva a sziklafalak kezdtek összeszűkülni, amelyek monumentális látványt nyújtottak számunkra. Aztán elfogyott az ösvényünk és következett a legizgalmasabb szakasz, vagyis a víz fölötti vaslépcsőkön való lépkedés. Nagyon élveztük ezt a különleges helyet, gyakran készítettünk fotókat is egymásról, no meg a gyönyörűen vad tájról. Megkerültük a Portált, amely egy sziklakaput képez az alatta folyó víznek. Átmegyünk a Kemence nevű helyen is, a szoros legszűkebb részén. A két hatalmas fal között alig 3-4 méter a távolság. A Kemence után azonban észrevettük, hogy tetszik-nem tetszik, bele kell gázolnunk a vízbe, átkelés céljából. Nos átváltottam a bakancsomat túraszandállra, feltűrve a nadrágot, térdig érő vízben egyensúlyoztam át a túlsó partra. Ezt a folyamatot többször is meg kellett ismételni a szorosban való túrázás során. A víz nem volt túl hideg, nagyon élveztük a lábmosást. A szoros felétől egyre szélesedett a látóhatár és többszöri vízben való átkelés után, száraz ösvényre jutottunk. Bevártuk az összes túratársunkat, visszahúztuk bakancsainkat és átsétáltunk a közeli Cheia faluba.

Hát ez a kis falu alig néhány házból áll és állandó lakossága egy fiatal család gyermekével. Kissé elbeszélgettünk velük, kiderült, hogy szívesen fogadnak turistákat akár eredeti móc házban, akár saját sátorral. Álomszép helyen laknak, ígértem nekik, még felkeressük a jövőben.

A kis települést elhagyva indultunk visszafele. Hamarosan találkoztunk barátainkkal, akik épp ekkor érkeztek meg vizes lábaikkal. Továbbra is jó utat kívánva, folytattuk menetelésünket felfele kapaszkodva a kecskepárkányra. Ez a párkány kb 100-150 méterrel a szoros fölött halad, fantasztikus panorámákban csodálkozhattunk. A keskenyebb részeken kifeszített drótkábelek vannak, ezek biztonságosabbá teszik az előrehaladást. Egyre csak fényképeztünk, fényképeztünk és fényképeztünk. Alig tudtunk betelni a tájjal. A párkány végén visszaereszkedtünk a völgybe, amely szintén drótkábel segítségével történt. Pontosan a szoros elejére érkeztünk vissza, ahonnan már közel voltunk az autóinkhoz. Összesen 6 órát vett fel a körtúránk, ennek minden pillanatát különösen élveztük.

A fantasztikus túránk véget ért, de következett a napunk másik része, amelyben Magyarigen községének református templomának meglátogatása szerepelt. Előre bejelentettem érkezésünket Szász Csaba lelkésznek, aki fogadott is a gyönyörű templomudvar bejáratában. Bementünk a 2 és fél évszázados épületbe, ahol a lelkész 80 perces történelemórát tartott csak kizárólag számunkra. Ámulva-bámulva hallgattuk a könnyed beszédstílusával rendelkező lelkészt, aki a település és környékének teljes történelmét bemutatta. A Háromszéken is szolgált lelkész 11 éve tért haza szülőfalujába, azóta is szolgálja a kis magyar közösséget. A történelemóra végén elmondtuk a Mi Atyánkot, elénekeltük a Magyar és a Székely himnuszokat. A templomból kilépve körbevezetett az udvaron. A felujítás alatt levő torony tövében megtaláljuk felsőcsernátoni Bod Péter és családja síremlékeit, aki a XVIII.század közepén itt szolgált. Megnézzük a 300 éves hatalmas hársfát is, amelyet Bod Péter is látott élete során. Minden állomásnál bőven beszélt Csaba lelkész az adott személyiségek életéről. Végezetül megtudtuk, hogy szeretettel várnak a Bethlen-nyaraló vendégszobáiba nyári szezonban, amely szintén a templom udvarán található. Megígértük, hogy visszatérünk ide nagyobb létszámmal is. Elbúcsúztunk a lelkésztől, megköszönve ezt a tartalmas és nagyon értékes bevezetőt a település és templom történetébe. Késő délután indultunk haza, egy szörppel, egy málnadzsemmel és nagyon finom konyakkal gazdagodva.

Köszönöm mindenkinek, hogy álmomat valóra válthattam Veletek és eljutottam erre a gyönyörű helyre.

Fotók itt