Bolondos időben volt részünk 2025 április 6-án vasárnap, amikor a Kovászna megyei Kiválóságközpont és az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályával karöltve túrát szervezett a Feketehalomra, diákok számára. Már ismerős csapattal vágtunk neki a hegynek, hiszen már jónéhány túrán részt vettünk együtt. Az időjárás előrejelzések drasztikus hidegfrontot jósoltak, ezt figyelembe vettük és készültünk....lelkileg, mivel fizikailag az már megvan. Sepsiszentgyörgyön gyülekeztünk kora reggel és fiús csapattal vágtunk neki az egynapos kalandnak.
Autós utazásunkat követően hamar megérkezünk a Kotla alatti városka szélébe. A “kotla” szláv eredetű szó, üstöt jelent. Ha távolról szemléljük a hegyet, úgy néz ki mintha egy felfordított üstöt “dobtak” volna a Barcasági medence közepére. Kiszállunk az autóinkból, erős szél fogad a város szélén (600 m / 8,15 h). Kövér fellegek masíroznak gyorsan a szél hatására, közben szó szerint hóvihar közepén találjuk magunkat. Végigmegyünk egy majálisozó részen, ahol tűzhelyek és pihenőhelyek vannak kialakítva, majd a Három forrás völgyében emelkedünk egyre fennebb. Egyelőre kényelmes az emelkedő, de nemsokára egyre meredekebbé válik. A Fehér kőszikla alatt már jelentős kapaszkodásba kezdünk, amelyet egy harántozás követ. Keskeny ösvényen megyünk egészen a Fehér kőszikla tetejéig, ahol szétnézünk. Keresztényhavas, Nagykőhavas, Bucsecs hegységeinek csak az alsó régióját látjuk, csúcsait vastag felhők borítják. A szél a hegység ezen oldalán megkímélt, de sejtettük mi lesz a gerincen. Ismét egy jókora kapaszkodó után, rögtön a csúcs alatt egy barlanghoz hasonló sziklaodúban pihentünk, majd kimentünk a legmagasabb pontra (1294 m / 11,00 h). Itt már rögtön szelesebbé vált az idő, sokat nem “koptattuk” a hegy csúcsát. Csoportkép után elindultunk lefele.
Egyértelműen gyorsabban haladtunk, habár felfele sem volt panasz. Most már igazán éreztük a hidegfront hatását, annak ellenére, hogy erdőben voltunk, a szél teljes erejével ért bennünket. A hőérzet mínusz 10 fok körül volt, a melegre előbújt számos virág, fagyosan meredtek a talaj fölött. Kilátóhelyeken azonban időt töltöttünk, hiszen a Királykő északi része már kezdte megmutatni magát, de a Jézer-Papusa havas oldalait is felfedezhettük. A felhőplafon alatt rendkívülien tiszta volt a látóhatár.
Keskeny és köves gerincen megyünk át a Fekete-vár romjaihoz, ahol egy tábla segítségével belemerülhettünk a környék történelmébe. A fiúk közben egy sziklafalat próbálnak kimászni, több-kevesebb sikerrel. Innen egy kényelmes ösvényen lemegyünk a Sulica tisztásra, amelynek szélén medvehagymák milliói virítanak, zöldellnek a héthatárban. Életemben második alkalommal fagyott rá kezem ugyanitt a medvehagyma szedése közben. Nem tudom a fiúk hogyan csinálták, hiszen jókora jókedv alakult ki mialatt szedték a fokhagymaízű növényt. Szerencsére a fenti szélnek köszönhetően, napsugarak törtek be a medvehagyma lelőhelyre, így sikerült feltankolni a csodanövényből.
Miután elvégeztük kötelező foglalkozásunkat, elindultunk lefelé, immár kényelmes útszakaszon. Néhányszor visszanéztünk a Kotlára, felidéztük a felfele való menet pillanatait. Észrevétlenül és néha napsütéses időben érkezünk a város felé. Útközben erdőkitermeléses szakaszon haladunk keresztül, szerencsére nincs sár, ezért könnyedén sétálunk immár a város széléig. Az utolsó tisztáson megfigyelhetjük a központot az evangélikus templommal, majd aszfaltos úton térünk vissza autóinkhoz, ahol hamarosan majálisoznak a helybéliek (600 m / 15,50 h).
Telejes szívből gratulálok mindenkinek a teljesítményért, hiszen egy nemmindenapi túrát nehéz időjárási viszonyok között jártuk le. Kitartásért és állóképességért itt a maximumot teljesítettétek! Köszönöm mindenkinek a részvételt!
Fotók itt