Az idei ősz eddig csapadékos és hideg időjárása nem kedvezett főleg hétvégeken a kellemes kirándulásokhoz. Most azonban szerencsénkre az előző nap egy erős szél kifújta a Kárpátok ezen részén a fellegeket, így csodálatos és kellemes időben kirándulhattunk. A Kozia amúgy nem számít magashegységnek, hiszen még az 1700 m magasságot sem éri el, azonban meredek ösvényei nemigazán kezdő túrázóknak való, főleg a nagy szintkülönbség miatt. Ez annak tudható be, hogy nagyon lentről, nagyjából 300 m tengerszint feletti magasságból indulnak a túraútvonalak, így az 1400 m felfele való szint egy Bucsecs túrával is megegyezik. Na de tapasztalt kisbakancs csapatunknak ez már nem jelentett gondot, ezért bevállaltuk a hegység szépségeinek megismerését.
Csodaszép időben érkeztünk meg 2025 október 25-én a Kozia lábánál található Turnu kolostorhoz (340 m / 10,20 h). Nagyon sok más turista érkezett ide, főleg a déli megyékből, ezért nagy forgalomra lehetett számítani. Túraismertető után, felköszöntöttük Fekete György apukát születésnapja alkalmából és útnak indultunk. Átmentünk a kolostor udvarán és rátaláltunk a piros háromszög jelzésre, amelyet követnünk kellett. Egyből meredek kaptatóban volt részünk és ez így is ment szinte az egész útvonalon felfele. Igazán nem kellett sietnünk, hiszen egész nap állt a rendelkezésünkre a menedékházig. Az alig 8 km-es útvonalon óránként alig tettünk meg egy másfél km-t, a meredek emelkedő miatt. Sziklakiemelkedésekről egyre szebb kilátásban volt részünk ahogyan felfele haladtunk. Főleg a szélesen kanyargó Olt nyújtott különleges látványt, de a minket körülvevő lombhullató erdő is fantasztikus színekben pompázott. A menedékházhoz közeledve egy nagyon szép fenyőerdőn mentünk keresztül, ahol jóval hűvösebb levegő csapott meg. Itt az útvonal egyre könnyebbé vált, sőt az utolsó párszáz métert szintet tartva jártuk végig. Ilyen körülmények között értünk fel a menedékházhoz, amikor a Nap még magasan járt (1580 m / 16,30 h).
A menedékház melléképületében kaptunk helyet, 6-4-2 ágyas szobákban. Odabent hideg fogadott, de gyorsan hoztunk fát a fészerből, előkészíteni a tüzet miután a csúcsot megjárjuk. Lepkoltuk csomagjainkat és összegyűltünk a menedékház előtt. Egy 100 m szint emelkedőn érkeztünk fel a Ciuha Mare csúcsra, amely Kozia legmagasabbja (1668 m). A csúcsról inkább délre és nyugatra van kilátás, gyönyörűen láthattuk a Buila Vanturarita és Lotru hegységeket, de még a Páreng teteje is kiemelkedett a határban. Északra, a Fogarasi havasok felé azonban nem láthattunk az erdő miatt. A csúcson rengeteg vasszerkezet található, ahol erősítő antennák vannak felszerelve, ez rondítja a helyet. Csúcsfotó után, nagyjából egy óra alatt a menedékháztól való indulástól értünk vissza a házhoz. Innen jól meg lehetett figyelni a távoli Fogarasi havasok gerincét és ugyanakkor egy nagyon szép naplementében volt részünk. Sötétedéskor bevonultunk a menedékház éttermébe, ahol jókedvű beszélgetésbe vegyült a csapat.
Vasárnapra ködös reggelre ébredtünk. Reggelizés és összepakolás után elbúcsúztunk a szállásadóinktól és elindultunk a Stanisoara kolostor irányába (1580 m / 9,10 h). A menedékház mögötti kis csúcsot megkerülve kezdtük a meredek ereszkedést. Itt azonban jóval kényelmesebb és szerpentinesebb volt az útvonal, mint felfele jövet. Egy sziklánál két zergét is észrevettek a gyerekek, amelyet igyekeztünk lefényképezni. Itt kijöttünk a felhőplafon alá és ismét gyönyörű látványban volt részünk dél irányban, a kanyargós Olt felé. Néhány láncos részen elővigyázatosan haladtunk, hiszen a sziklák elég nyirkosak voltak. Egyre lennebb érve az ösvényünk jóval kényelmesebbé vált és ritmusunk is felgyorsult. Kiértünk egy nagy tisztásra, közvetlenül a Stanisoara kolostor fölé, ahol megpihentünk és ettünk (750 m / 12,00 – 13,00 h). Közben gyönyörködtünk a tájban, a gyönyörű színekben és a magasodó Kozia hegységben. Egy szamár ott ólálkodott közöttünk és ételért könyörgött. A gyerekek be is etették zöldség és gyümölcs maradékokkal.
Hosszan tartó pihenő után átmentünk a Stanisoara kolostor udvarán, és piros kereszt jelzést követtünk lefele. Szép színes erdőben sétáltunk lefele, egy kis barlangnál Szent György képét fedeztük fel, amelynek üvegje össze volt törve. Egy kis emelkedő következett, hogy átkerüljünk a gerinc túloldalára, aztán egy utolsó ereszkedővel érkeztünk vissza a Turnu kolostor parkolójába az autóinkhoz (340 m / 14,45 h). Mindenkit bevárva egymástól elbúcsúztunk és pontot tettünk a túra végére.
Köszönöm mindenkinek a részvételt, nagyon jól éreztük magunkat és szeretettel várlak az elkövetkezőkben is!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése