A
Baróti hegységben egyértelműen sokszor megfordultunk az évek
során. Többnyire Sepsiszentgyörgy városunk környékét jártuk,
de egyesületünk keretén belül a főgerincet is többször
legyalogoltuk. Azonban még nemigazán keltünk át a hegységen
átlósan, vagyis kelet-nyugat irányban. Nos most eljött az
alkalom, hogy ezt megtegyük 2025 május első napján.
Málnásfürdőről indulva Szárazajtát és Köpecet érintettük,
majd Ágostonfalván tettünk pontot a túra végére.
Kora
reggel indultunk vonattal Sepsiszentgyörgyről, 14-en ugrottunk le
róla Málnásfürdőn (580 m / 5,40 h). A vasútállomás mellett
már az irányjelző táblán olvashatjuk célunkat, piros háromszög
jelzést követjük, amely nagyon jó állapotban van az utunk
során.Végigmegyünk Málnásfürdőn, röviden említést teszünk
az egykoron – 1996-ban – egyesületünk által szervezett
vándortáborról. Ekkor már ki is kanyarodtunk a faluból és egy
csendes tisztáson őzeket zavarunk fel nyugalmukból. A Zalánpatak
felé vezető, jó állapotú makadámúton meredeken menetelünk fel
a főgerincre, ahol a kék sáv turistajelzést keresztezzük (810 m
/ 6,30 h). Erre már a Nap is felkelt, gyönyörűen megvilágítva
az égboltot.
Mi
határozottan folytatjuk nyugat felé az irányt. Többnyire
tisztásokon gyalogolunk, ennek köszönhetően alkalom adódott
gyönyörködni a Hargita-hegység déli részében, a Csomádban és
a Bodoki havasokban. Jó iramban megyünk, hiszen hosszú út állt
előttünk. Épp reggeliző helyet kerestünk, amikor egy esztena
mellett haladtunk el. Több kutya rontott ránk mint ahányan mi
voltunk, de ők is tartották a tisztes távolságot fogukat
vicsorgatva. Mindenféleképpen itt nem ajánlatos egyedül túrázni,
legalább 4-5 fős csapatban legyünk. Az esztenától arrébb
letelepedtünk reggelizni, majd újból felkerekedtünk az indulásra.
Egy erdős vidéken megyünk keresztül, majd megpillantottuk a
távolban Szárazajtát. Habár távolnak tűnt, de a lefele tartó
nagy tisztáson gyorsan haladva hamar elértük a falu szélét.
Besétálunk a központjába, ahol a vegyesbolt kocsmáját rögtön
ki is nyitották nekünk. Jólesett leülni és elfogyasztani egy
hüsítőt, nagyjából 10 km gyaloglás után (620 m / 9,10 – 9,40
h).
Pihenő
után mielőtt útnak indultunk volna, csoportképet készítettünk
az emlékműnél. Kényelmes mezei úton gyalogolunk felfele. A Nap
immár jól melegített, ezért rövidújjúban is kényelmes volt
járni. A Bükkfej felé gyalogolunk enyhe emelkedővel. Közben
érdemes volt hátranézni, hiszen a Hargita déli része nagyon
szépen mutatta magát. A tető környékén végigmegyünk egy
fiatal erdőn, majd hamarosan a háromszéki hegyimentők által
épített menedékhely mellett pihentünk le ebédelni (820 m / 11,15
– 12,30 h). Evés után kifeküdtünk a napsütötte fűre és
megadtuk a módját pihenésünknek. A menedékhely jó állapotban
van, csak a priccseken levő matracok nem kellene ott legyenek,
hiszen koszosak és egyáltalán nem oda való. Ezt már tapasztaltuk
néhány háromszéki menedékhelyen.
Annyira
kipihentük magunkat, hogy kissé nehezünkre vált az elindulás.
Innen lefele út következett Köpecig. Egy csodálatos bükkös
szélén ereszkedünk, majd ismét egy nagy tisztásra érkezünk,
ahonnan látszik Köpec. Esőfelhők kezdtek gyülekezni és néhány
helyen lehetett látni a zuhatagot, szerencsénkre minket mindvégig
kikerült. A falu felé ereszkedve Varga Sándor Zsolt barátunk,
köpeci létére mesélt a gyerekkori emlékeiről, amelyet nagyonis
élveztünk. Közben gyönyörűen terült el előttünk a
Persány-hegység gerince. A faluban ismét egy kocsma udvarán
landoltunk, hogy lehűsítsük magunkat (480 m / 14,00 – 14,30 h).
Pihenő
után már egy kevéske maradt az ágostonfalvi vasútállomásig.
Először megtekintettük a híres köpeci szilt, amely 3 évszázada
rendíthetetlenül őrködi a tájat. Aztán keresztülmegyünk az
Olt folyón és egy rövid gyaloglás után megérkezünk a
vasútállomásra (480 m / 15,40 h). Itt pontot is tettünk
gyalogtúránk végére 27 km megtétele után.
Fotók itt
