Jó kövér májusi hónapban sikerült egy olyan napot kifogni, amely tökéletes volt a túrázáshoz. Egyértelműen örvendünk a csapadéknak, csak kirándulás közben nem valami kellemes érzés az elázás. Nos a mai nap, 2025 május 24-én egy nagyon kellemes kirándulásban volt részünk, vagyis a Kisbakancs csapatunkkal átvándoroltunk Nagybaconból Sepsibükszádra, tehát Erdővidékről az Olt völgyébe, Sepsiszékre.
Reggel 7 órakor indultunk a hatalmas bérelt autóbuszunkkal Sepsiszentgyörgyről. 19-en foglaltunk helyet és kényelmes utazásunkat követően Nagybaconban szálltunk le a járműről. Innen indult egynapos vándorlásunk kelet irányban (510 m / 7,50 h). A köszöntő után aszfaltos úton gyalogoltunk át a szomszédos Kisbaconba, amelynek központjába megtaláltuk Benedek Elek ülőszobrát és mellette megpihentünk, reggeliztünk, csoportképet készítettünk (520 m / 8,25 – 8,50 h). Gyerekek találták ki, hogy látogassunk el a közeli vízimalomhoz, így tehát indulásunk után arra kanyarodtunk. Tiszta véletlenül ott termett a malom gondozója, aki kinyította nekünk a kaput és betekintést nyerhettünk a benti világba. A közel 200 éves építmény még a mai napon is őröl, ez lenne az egyetlen működő vízimalom egész Erdővidéken. Sőt egyik kisbakancsos családunk is folyamatosan itt őrölteti a kenyérnek való lisztet időközönként.
Megköszönve a szíves vendéglátást, továbbálltunk. Kiérve Kisbaconból, egyből a sáré volt a főszerep. Sáros úton mendegéltünk felfele a piros kereszttel jelzett útvonalon. Aztán időközönként inkább a füves utak jelentek meg, lepucolva bakancsainkról a sarat. Távolban megpillantjuk a Nagy Murgót, irányjelzőként igen megfelelő volt számunkra. Keresztülmegyünk egy tehéncsordán, majd egy esztena közelében fogvicsorgató kutyák kísérnek egy darabon. Egy megduzzadt patakon néhányan mezítláb keltünk át, de volt aki mérnöki pontossággal készített hídon úszta meg szárazon az átkelést. Utunk hol fel, hol lefele vezetett, gyönyörű tájakon. Mivel többnyire tisztásokon gyalogoltunk, ezért fantasztikus kilátásunk volt a Dél Hargita gerincére, a Persány hegységre és persze a Nagy Murgóra, amely egyre csak közeledett. Egy ereszkedőt követően érkeztünk be a Pisztrángos patak mentén Uzonkafürdőre, majd későbbiekben annak központjába, ahol a borvízforrás fakad. Itt letelepedtünk a napsütéses, füves térre, a borvizes medence mellé és megpihentünk, ebédeltünk (660 m / 13,20 – 14,15 h). Volt aki egyszerűen élvezte a napsütést, mások lábukat áztatták a medencében. Indulásunkat követően a közeli vegyesboltban dézsmáltuk meg a fagyi-, hűsítő-, sör- és csipsz készleteket.
Kék pont turistajelzést követve értünk fel a közeli Uzonka nyeregbe. Itt ismét egy esztenát kereszteztünk, de a haragos kutyákat gazdái csillapították. A nyeregből gyönyörűen látszott Bodoki-havas északi gerince, a Kőmöge csúcsával és a Torjai hágóval. Hullámzó útvonalat követtünk, hol fel, hol lefele, aztán jobbra térve, a Vápa várának emelkedőjét másztuk meg. Rövid szusszanás után beereszkedünk a vasúti sín mellé, majd derékig érő csihányban és egyébb zöld növények között közeledtünk a sepsibükszádi vasútállomáshoz. Mivel még volt időnk, a vasútállomáshoz közeli halastavak vendéglőjénél megszusszantunk egy-egy hűsítő mellett.
Csodálatos gyerekekkel és felnőttekkel, szuperjó hangulatban tettünk pontot a túra végére Sepsibükszád vasútállomásán (630 m / 16,50 h). A rövid vonatúton néhány gyerek kártyapartit rendezett, mások futkorásztak a vonat egyik feléből a másikba. Mi felnőttek elégedetten dőlhettünk hátra egy sikeres túranap után. Hála és köszönet nektek kedves túratársaim, barátaim, hogy ilyen szép napot tölthettünk együtt!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése