Igazán kellemes napot töltöttünk a tanév utolsó kirándulásán, diákcsapatunkkal. Fenyveserdő és lenge szél védett bennünket a túlzott izzadástól, ezért mindvégig tökéletesen éreztük magunkat utunk során. Kilencen ugrottunk le a vonatról Tusnádfürdő vasútállomásán, 2025 június 21-én szombaton (650 m / 9,10 h). A csapat köszöntése után elindultunk a még ébredező kisvároson keresztül, amelynek lakói városnapokra készültek. Frissítőként ittunk az Apor- és Mikes borvízforrások vizeiből és betértünk az erdőbe. Piros kereszt jelzést követünk kényelmes ösvényen, habár a növények helyenként benőtték az ösvényt. Látszik, hogy kevesen használják manapság ezt a fajta megközelítést a Csomád kráterei felé. Elérjük a híres szerpentineket és boldogan vettük tudomásul, hogy az ösvényre kidőlt-bedőlt fáktól felszabadították az utat. Jópárszor már lejártam ezt az utat, soha nem számoltam a szerpentineket, de most a térképen utánanézve, összesen 24 kanyart számoltam meg, egészen a nyeregig. Lazán menegettünk felfele, szüneteket beiktatva. Néhány piruló galócát (borsgombát) is szedtünk az ösvény mellett.
Kiértünk a Nagy- és Kis Csomád közötti nyeregbe, ahonnan beereszkedtünk a Szent Anna-tó fölött épülő menedékház szomszédságába (1070 m / 12,15 – 13,15). Mivel meg akartuk látogatni a Mohost, épp megtudtuk, hogy egy óra múlva mehetünk be a vezetővel. Kiszámítottuk időnket a vonatig, majd letelepedtünk a kecskék karámja melletti padokra és megebédeltünk. A hasznos időtöltést követően bementünk a Mohosba András vezetőnkkel, aki figyelmet lekötő módon mutatta be az egész környék érdekességeit. Megtudtuk a kiszáradt fenyőfák miért jutottak ebbe az állapotba, megfigyeltük ahogyan a harmatfű rabságába került egy légy, betekintést nyertünk két kis tó környékének világába. A szakszerű magyarázat mellett kaptunk humoros mondatokat is, amely kifejezetten megmosolyogtatta csapatunkat. A bemutató végeztével kijöttünk a Mohosból, elbúcsúztunk Andrástól és szaporára kellett vegyük lépteinket, hiszen el kellett érni a vonatot Sepsibükszádon. Lementünk a Szent Anna-tó partjára, ahol villámlátogatást tettünk, ezúttal nem volt időnk letelepedni és élvezni a csendet. Kék kereszt jelzést követtünk fel a kráter széléig, majd kék sávot a falu felé Lombhullató erdőben lefele igazán gyorsan haladtunk, időt nyerve menta szedésére is. A Bugyogó-borvíz finom forrásából oltottuk szomjunkat, majd betértünk Sepsibükszádra. Az ismert rövidebb utat, most nem tudtuk követni a temető irányába, mert kaszáló területekre nem gázolhattunk be. Ezért szépen a falun kellett végigmasíroznunk, majd le az Olt partjára, jóformán végig aszfalton. Itt még egy szép kilátás nyílt az Alsó Sólyomkőre, amelyet lencsevégre kaptunk. Innen már csak egy kőhajításnyira volt a vasútállomás és percekkel a vonat érkezése előtt szerencsésen megérkeztünk (600 m / 16,50 h).
Köszönöm a mindenkinek a részvételt és reméljük a következő tanévi találkozást!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése