Kisbakancs-túra a Kozia hegységben, okt 25-26

Az idei ősz eddig csapadékos és hideg időjárása nem kedvezett főleg hétvégeken a kellemes kirándulásokhoz. Most azonban szerencsénkre az előző nap egy erős szél kifújta a Kárpátok ezen részén a fellegeket, így csodálatos és kellemes időben kirándulhattunk. A Kozia amúgy nem számít magashegységnek, hiszen még az 1700 m magasságot sem éri el, azonban meredek ösvényei nemigazán kezdő túrázóknak való, főleg a nagy szintkülönbség miatt. Ez annak tudható be, hogy nagyon lentről, nagyjából 300 m tengerszint feletti magasságból indulnak a túraútvonalak, így az 1400 m felfele való szint egy Bucsecs túrával is megegyezik. Na de tapasztalt kisbakancs csapatunknak ez már nem jelentett gondot, ezért bevállaltuk a hegység szépségeinek megismerését.

Csodaszép időben érkeztünk meg 2025 október 25-én a Kozia lábánál található Turnu kolostorhoz (340 m / 10,20 h). Nagyon sok más turista érkezett ide, főleg a déli megyékből, ezért nagy forgalomra lehetett számítani. Túraismertető után, felköszöntöttük Fekete György apukát születésnapja alkalmából és útnak indultunk. Átmentünk a kolostor udvarán és rátaláltunk a piros háromszög jelzésre, amelyet követnünk kellett. Egyből meredek kaptatóban volt részünk és ez így is ment szinte az egész útvonalon felfele. Igazán nem kellett sietnünk, hiszen egész nap állt a rendelkezésünkre a menedékházig. Az alig 8 km-es útvonalon óránként alig tettünk meg egy másfél km-t, a meredek emelkedő miatt. Sziklakiemelkedésekről egyre szebb kilátásban volt részünk ahogyan felfele haladtunk. Főleg a szélesen kanyargó Olt nyújtott különleges látványt, de a minket körülvevő lombhullató erdő is fantasztikus színekben pompázott. A menedékházhoz közeledve egy nagyon szép fenyőerdőn mentünk keresztül, ahol jóval hűvösebb levegő csapott meg. Itt az útvonal egyre könnyebbé vált, sőt az utolsó párszáz métert szintet tartva jártuk végig. Ilyen körülmények között értünk fel a menedékházhoz, amikor a Nap még magasan járt (1580 m / 16,30 h).

A menedékház melléképületében kaptunk helyet, 6-4-2 ágyas szobákban. Odabent hideg fogadott, de gyorsan hoztunk fát a fészerből, előkészíteni a tüzet miután a csúcsot megjárjuk. Lepkoltuk csomagjainkat és összegyűltünk a menedékház előtt. Egy 100 m szint emelkedőn érkeztünk fel a Ciuha Mare csúcsra, amely Kozia legmagasabbja (1668 m). A csúcsról inkább délre és nyugatra van kilátás, gyönyörűen láthattuk a Buila Vanturarita és Lotru hegységeket, de még a Páreng teteje is kiemelkedett a határban. Északra, a Fogarasi havasok felé azonban nem láthattunk az erdő miatt. A csúcson rengeteg vasszerkezet található, ahol erősítő antennák vannak felszerelve, ez rondítja a helyet. Csúcsfotó után, nagyjából egy óra alatt a menedékháztól való indulástól értünk vissza a házhoz. Innen jól meg lehetett figyelni a távoli Fogarasi havasok gerincét és ugyanakkor egy nagyon szép naplementében volt részünk. Sötétedéskor bevonultunk a menedékház éttermébe, ahol jókedvű beszélgetésbe vegyült a csapat.

Vasárnapra ködös reggelre ébredtünk. Reggelizés és összepakolás után elbúcsúztunk a szállásadóinktól és elindultunk a Stanisoara kolostor irányába (1580 m / 9,10 h). A menedékház mögötti kis csúcsot megkerülve kezdtük a meredek ereszkedést. Itt azonban jóval kényelmesebb és szerpentinesebb volt az útvonal, mint felfele jövet. Egy sziklánál két zergét is észrevettek a gyerekek, amelyet igyekeztünk lefényképezni. Itt kijöttünk a felhőplafon alá és ismét gyönyörű látványban volt részünk dél irányban, a kanyargós Olt felé. Néhány láncos részen elővigyázatosan haladtunk, hiszen a sziklák elég nyirkosak voltak. Egyre lennebb érve az ösvényünk jóval kényelmesebbé vált és ritmusunk is felgyorsult. Kiértünk egy nagy tisztásra, közvetlenül a Stanisoara kolostor fölé, ahol megpihentünk és ettünk (750 m / 12,00 – 13,00 h). Közben gyönyörködtünk a tájban, a gyönyörű színekben és a magasodó Kozia hegységben. Egy szamár ott ólálkodott közöttünk és ételért könyörgött. A gyerekek be is etették zöldség és gyümölcs maradékokkal.

Hosszan tartó pihenő után átmentünk a Stanisoara kolostor udvarán, és piros kereszt jelzést követtünk lefele. Szép színes erdőben sétáltunk lefele, egy kis barlangnál Szent György képét fedeztük fel, amelynek üvegje össze volt törve. Egy kis emelkedő következett, hogy átkerüljünk a gerinc túloldalára, aztán egy utolsó ereszkedővel érkeztünk vissza a Turnu kolostor parkolójába az autóinkhoz (340 m / 14,45 h). Mindenkit bevárva egymástól elbúcsúztunk és pontot tettünk a túra végére.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, nagyon jól éreztük magunkat és szeretettel várlak az elkövetkezőkben is!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Csókás-Veczer területen, okt 19

Jó nagy csapat verődött össze Erősd központjában, ezen a hideg októberi vasárnapon. Összesen 37-en jelentünk meg ebben a kis, eldugott falucskában, ahol alig lehetett látni helybelieket. Az elég gyengén ellátott és kellemetlen szagú boltocska forgalmá hirtelen felpezsdítettük néhány édesség vásárlásával. Miután köszöntöttem a társaságot, elindultunk a faluban hosszan lefele (500 m / 10,15 h).

Hamarosan kiérünk a faluból és az Olt mellett sétáltunk a kényelmes szekérúton. Ezen hosszabb szakasz után elhagyjuk a völgyet és szintén kényelmes emelkedőt követtünk a Baróti-hegység gerincének déli csücske felé. Mikor kiértünk a tetőre, a gyerekek nekiálltak enni, így kis pihenőt tartottunk. Utána felsétáltunk a közeli Veczer tetőre, ahol bemutattam a környék látnivalóit. A magas hegyek csúcsai felhőbe voltak burkolózva, de az alacsonyabb vidékek nagyon szépen látszottak. Sokat nem időzhettünk, mert elég hideg szél fújt, amely nemigazán tette kellemessé az ücsörgést. Kék sáv jelzésen – amely a Baróti hegység főgerincének az iránymutatója – folytattuk utunkat északnak. Érdekes gyaloglásban volt részünk, mivel egy-két dombot fel-le kellett magunk mögött hagynunk, majd egy meredekebb kapaszkodó után értkeztünk fel a Strázsa tetőre. Utána egy hasonló szakasz után máris a Barabás tető keresztje mellett pihenhettünk, ahonnan már megpillanthattuk a Bodoki-havasok gerincét és még Sepsiszentgyörgyöt is. Itt ebédszünetet tartottunk, sokan nem is ültek le, hiszen hideg idő volt (663 m / 12,45 – 13,15 h).

Ebédszünet után fel kellett kerekednünk, hiszen a szél is egyre jobban fújt. Csoportkép készítése után megkezdtük a leereszkedést Erősd felé. Kényelmes útszakaszon jövögettünk lefele, útközben nagyon hideg nyugati széllel néztünk szembe. Sok-sok galagonya volt az út mentén, amelyből lehetett lakmározni. Jónéhányan feltankoltak gombából, volt is őzláb, csiperke elég szép számban. Mielőtt beértünk volna a faluba, a felhők is kezdtek szétoszlani és a Fogarasi-havasok egy részében, majd a Jézer-Papusa hegységben lehetett gyönyörködni, ahogyan a Nap megsütötte őket. Hamarosan visszatértünk a falu szélére és egy rövid séta után máris az autóinknál álltunk (500 m / 14,00 h). Búcsúzkodás következett és mindenki elindult hazafelé e szép séta után.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt tölthettük ezt az októberi vasárnap egy részét és szeretettel várlak továbbra is kirándulni!

Fotók itt

VIII. Páll Endre emléktúra a Csukásban, okt 18

Sok éve járok túrázni, de nem emlékszem ilyen hideg októberre, mint amilyen most van ebben az évben. A Csukás ebben az időszakban a színes “arcát” kellene mutassa, hiszen most igazán sárgulnak a falevelek és pompás színekben tündökölnek az erdők. Hát az alsó régiókban ezt a szép színkavalkádot tapasztaltuk is, de a magasabb övezetben télies idő fogadott, bő fél méteres hóval. Nos erre fel is voltunk készülve, hiszen a Háromszéki medencéből nagyon jól látszott a hófödte Csukás.

Egykori drága barátunk emléktúráján hatan gyűltünk össze a Bratocsa hágón, amelyből fele-fele arányban voltak felnőttek és gyerekek (1273 m / 9,00 h). A gerinc irányába indultunk, kiértünk a nagy tisztásra, ahonnan örvendezhettünk az őszi tájképnek. Egy jókora kaptató után, sétaútvonal következett a Bratocsa gerincen hosszadalmasan. Útközben áfonyát és borókabogyót ettünk, amelyek teljes mértékben meg voltak érve. A táj néha-néha kitisztult előttünk, csodálatos látványt nyújtva nekünk. A hó a Tigáj-nyeregtől felfele jelent meg, kb 1750 m magasságban. Egyre fennebb kapaszkodva, már folyamatosan hóban haladtunk. A jelentős havazás eredményeképpen egy lavina útját kereszteztük, majd a csúcsra egy harántozás közepette jutottunk ki. A hó vastagsága bőségesen fél méter felett volt és ez a déli oldalon. Az északin bizonyára jóval több. Ilyen mennyiségű havat nem emlékszem, hogy láttam volna október közepén ebben a magasságban, több mint 30 év túrázás során.

A csúcsra folyamatosan érkeztek a turisták, főleg a menedékház irányából. Mi megpihentünk, elfogyasztottuk ételünket és vártunk a sorunkra, a csúcsfotóra (1954 m / 12,40 – 13,15 h). Miután végre ez is megtörtént, megkezdtük ereszkedésünket ugyanazon úton, amelyen feljöttünk. A gyerekek nagyon élvezték a havas tájat, jólesett az idei első “szánkózás”. Többször is nekimentek a hegyoldalnak, csakhogy egyet csússzanak lefele. A havas terep után kezdett szemerkélni az eső, de jó bőven, ami sikerült bennünket megáztatnia rendesen. Lefele való utunk sokkal gyorsabban sikerült, igaz a kilátás már nem volt hasonló a reggelihez. Egyszerűen ködben jutottunk le az autókhoz és örvendtünk, hogy felfele menet kihasználtuk a fotózáshoz való sokkal jobb időjárást. Szerencsésen érkeztünk vissza a Bratocsa hágóba, kissé elázva, de annál boldogabban (1273 m / 16,00 h).

Fotók itt

Keresztényhavas diákokkal, okt 5

Ebben a tanévben is újrakezdtük a Kovászna megyei Kiválósági Központ és az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályának közös szervezésében a túrasorozatot, ahol diákokat viszünk túrázni. Az előző napok esős, havazós időjárásnak köszönhetően kissé kevesen jelentünk meg a túrán, de annál nagyobb elszántsággal. 2025 október 5-én vasárnap a Keresztényhavasra kirándultunk, Brassó Pojanából a Vörös úton fel a csúcsra.

Hideg, borús idő fogadott Brassó Pojána, ahová vonattal és busszal jutottunk fel Sepsiszentgyörgyről (1000 m / 8,00 h). Az előző napokon kiadósan havazott ezen tájakon, a felhők alatt húzódó sípályák fehérlettek. Az előrejelzések jelentős javulást mutattak déltől, ezért bizakodóan vágtunk neki utunknak. Piros keresztet követtük felfele, már az elejétől néhány centis vizes hóban igyekeztünk felfele. Elhagytuk a Farkasok szakadékát, majd a forrást és egyre fehérebb táj fogadott. A Ruja tisztáson már jóformán télies arcát mutatta a hegység. Kimegyünk egy meredek sípályán már összefüggő hóban, sílécek nyomait is felfedeztük, tehát a sísport szerelmesei kipróbálták az első hó nyújtotta lehetőségeket. Egy utolsó kapaszkodó után kiértünk a csúcs alá, majd a sziklás szakaszt hamarosan kimászva a csúcsra érünk (1799 m / 10,30 h).

Főleg észak és nyugat irányban volt kilátásunk, alattunk a Barcasági medencét jól megfigyelhettük és a Királykő egy részét, amikor ki-kijött a felhőkből. Sokat nem tudtunk időzni, mert nagyon csípős hideg szél fújt, ezért néhány fotó és csoportkép után megkezdtük a leereszkedést. Lemegyünk a közeli menedékházhoz felmelegedni. (1605 m / 11,00 – 12,10 h). Nagyon kevesen voltak ebben a még délelőtti órában, aztán ahogy telt-múlt az idő, kezdtek gyűlni a turisták. Az időjárás is jelentős javulásba kezdett, ottlétünk alatt kitisztult és csodálatos látványban volt részünk a Bucsecs északi részére.

Elindultunk lefele a vizes hóban, néhol 25 cm is volt ennek vastagsága. Nagyon csúszott, oda kellett figyelni minden lépésre. Lennebb már könnyebb dolgunk volt, főleg a sípályán, ahol egyszerűbben és bátrabban lehetett haladni. Letértünk a Fenyő sípálya irányába, kikerülve így Brassó Pojanát, majd a Kis Pojána érintésével a régi úton a Salamonkőhöz igyekeztünk. Ezen a szakaszon elég gyors tempóban haladtunk, de szükséges is volt, hiszen nem szerettünk volna az esti vonattal hazaérkezni. Szerencsésen leértünk a Salamonkő melletti buszállomásba, ahol pontot tettünk e nagyon vagány túra végére (600 m / 14,30 h).

Köszönöm mindenkinek a részvételt és legyünk minél többen az elkövetkező kirándulásunkon!

Fotók itt