Ezelőtt másfél évvel egy teljesítménytúra alkalmával jártam először e szép, erdős vidéken. Azonban akkor az ősz esős, ködös arcát mutatta, így nemigazán tudtam szemügyre venni a tájat. Akkor határoztam el, hogy vissza kell térjek erre a vidékre és ezt most tudtuk megvalósítani 2026 április 10-13 között. Most szép tavaszi időt kaptunk, kilátás minden irányban és virágok zömét fotóztuk.
Egész napos autós utazásunkat követően megérkeztünk Szokolya vasútállomása melletti Lokó tanyára. Kedves személyek vártak itt, eligazítottak mindenben, majd bepakolhattuk csomagjainkat és elhelyezkedtünk. Összesen 11-en vettünk részt, vagyis 7 felnőtt és 4 gyerek. Kevés szálláshely miatt sajnos nem jelentkezhetett nagyobb csapat. Estére befőtöttünk a házakba és a kinti tűzön is elkészítettük az ennivalónkat. Nyugovóra tértünk, mert másnap reggel korán kezdődött a kaland.
Másnap reggel 6 órakor madárcsicsergésre és gyönyörű szép időre keltünk. Két vonattal jutottunk el Kismarosra, ahol egy látványpékséget is felkerestünk reggelizés céljából. Majd erdei vasúton jutottunk fel Királyrétre, ahonnan gyalogtúránk indult. A kellemes és érdekes vonatozások után, jólesett elindulni a 25 km-es útvonalra. Jó ideig aszfaltos utat követtünk, majd erdei ösvényt. Kényelmes úton haladtunk, enyhe emelkedőket hagytunk magunk mögött. Felérkeztünk a 938 m magas Csóványosra, amely egyben a Börzsöny hegység legmagasabb pontja. Az erdő mélyén egy 22 m magas kilátót építettek, amelyre csigalépcső vezetett fel. Odafentről csodaszép a kilátás a Dunakanyarra, tiszta időben azt mondják, hogy még a Magas Tátra is látszik. Most kissé párás volt a levegő, de így is körbe-körbe messze elláthattunk.
A Csóványosról elgyalogoltunk a Nagy Hideg-hegyi turistaházig, amelynek teraszán rövid pihenőt tartottunk. Tisztaság és kellemes légkör jellemezte a házat, öröm volt betérni, ha még ilyen rövid időre is. Hosszan tartó ereszkedőt követően visszatértünk Királyrétre, ahol 20 km után volt erőnk kipróbálni a hajtánypályát is. Hát ez nagy élmény volt mindenki számára aki kipróbálta. Az utolsó 5 km-t jól bemelegedve gyalogoltuk le és boldogan érkeztünk meg a szálláshelyünkre. Következett a vacsora és lefekvés.
Vasárnap reggel ismét 6 órakor keltünk, újból madárcsicsergésre. Két vonattal ezúttal Szobra utaztunk, ahol egy vegyesboltban vásároltunk reggelinek valót. A Bezina völgyi erdei vasúttal a Nagyirtás pusztáig mentünk gyönyörű erdőben, szerpentines utakat leküzdve. A megállótól indult gyalogtúránk, amelyet 22 km-esre terveztük. Folyamatos emelkedővel értük el a Sas-hegy tetejét, ahonnan kilátásunk volt a Dunakanyar környékére. Aztán a Sóhegyre kapaszkodtunk fel, amely kissé hasonlított a mi Veczer tetőnkre, főleg ilyenkor amikor a virágok pompáztak. Innen egészen Márianosztráig ereszkedtünk, ahol a pálos rendi templomot látogattuk meg. Pihenés után felkapaszkodtunk a rövid de meredek Kálvária tetejére. Átgyalogoltunk Kóspallagra, ahol fagyival lehetett ünnepelni az eddigi fáradalmakat. Börzsönyliget érintésével Kismarosra érkeztünk, ahonnan két vonattal érkeztünk vissza a szállásunkra.
Véget ért tehát a kétnapos gyalogtúra kalandunk, ahol gyönyörű tájakat ismertünk meg. Hétfőn egy újboli egésznapos utazással érkeztünk haza szerencsésen. Köszönöm mindenkinek a részvételt!
Fotók itt
