Rádiós-túra a Gutin hegységben, márc 16-17

Szerencsésnek érzem magam, hiszen részt tudtam venni Kertész Csaba Zoltán tagtársunk által szervezett túráján a Gutin hegységben. Túravezetőnk az idéntől rádiós túrasorozatot hírdetett egyesületünk keretén belül, a Gutin-túra volt a második ilyenfajta kirándulás. Mivel soha nem jártam ebben a térségben, izgatottan vártam az indulás pillanatát. És gondolom nemcsak én, hiszen heten indultunk két autóval Nagybánya irányába.

2019 március 16-án szombaton épp még délelőtt érkeztünk Máramaros központjába, ahonnan velünk tartott egy számunkra jóismerős barátunk. Keskeny autóúton mentünk fel Forrásligetre, ahol a tavasz még várat magára. Roppant sűrű havazóban próbáltuk leparkolni autóinkat a keskeny út szélére, a méteresnél nagyobb hótorlaszok mellett. Itt találkoztunk Magyarország bukaresti nagykövetével, ővele tehát kiegészült a csapatunk, amely kilenc főre bővült.

Csend, sűrű havazás, kövér száguldozó felhők jellemezték a forrásligeti tájat, ahonnan túránk indult (910 m / 12,50 h). Az időjósok javulást ígértek, hát reménykedtünk ezerrel, hogy ez be is fog következni. El is indultunk egy erdei utat követve, amelyen kerülve, de könnyebben közelíthettük meg aznapi célunkat, a Rozsályt. Annak ellenére, hogy több mint egy méter volt a hó vastagsága, csak térdig gázoltunk a friss hóban. Ennek természetesen külön örvendtünk. Nagybányáról jött barátunk igyekezett minden útkereszteződésben elmondani hol is járunk. Közben a szélnek köszönhetően – amelyet még annyira nem érzékeltünk az erdőben – egyre jobban kezdett kinyílni a táj a fák között. Még a tőlünk jelentős távolságra levő Kakastaréjt is felfedeztük barátunk segítségével.

Az erdei emelkedő után kiértünk a Rozsály kopár gerincére. Itt tapasztaltuk előszőr a szél egyre nagyobb erejét. Az erős szél azonban értünk dolgozott, hiszen mire a csúcsra kiértünk, egyre jobban körvonalazódott körülöttünk a táj. A Rozsály tetejéről Nagybányát pillanthattuk meg, de a Gutin kiemelkedő tömbje is kiválóan mutatkozott. Csoportképet készítettünk, röviden falatoztunk és különlegesen szeles körülmények között rádiós kapcsolatokat teremtett Éva és Csaba (1307 m / 15,10 – 16,15 h).

Visszafele jóval könnyebb dolgunk volt, hiszen nyomdokainkon haladtunk végig Forrásligetig. Lefele a kopár gerincen még sokáig gyönyörködhettünk a Gutin nagyszerű tömbjében, majd az erdőben kényelmes szélmentes séta várt ránk egészen a járműveinkig (910 m / 18,10 h).

Leautóztunk Nagybányáig, útközben azonban a kedves András barátunk borvízforrást mutatott, illetve a hölgyeknek rózsával kedveskedett. Igazi nemes tisztelet volt részéről. A városban megváltunk a délelőtt hozzánkszegődött barátainktól és Koltóra mentünk a szálláshelyünkre. Igazi baráti fogadtatásba volt részünk mindannyiunknak, finom vacsorát, tiszta szobákat bocsájtottak rendelkezésünkre. Egy nagyon jóhangulatú beszélgetés után nyugovóra tértünk.

Március 17-én vasárnap reggel 6 órakor keltünk, hiszen hosszú nap várt ránk. Odakint enyhe borús idő fogadott, de ismét javulást ígértek az időjósok, úgyhogy aggodalomra nem adtunk okot. Összeszedtük a sátorfánkat, elbúcsúztunk a tulajdonostól és autóba szálltunk. A faluból azonban ki sem mentünk mielőtt bepillantottunk a Teleki-kastély udvarán található Petőfi Sándor-Szendrey Júlia szoborhoz. Ugyanakkor megnéztük azt a helyet, ahol a híres költő verseit is költötte a somfa árnyékában. Ezek után a Gutin hágón találkoztunk és indultunk ismét az előző napi felállásban, tehát kilencen (950 m / 8,30 h).

Egy erdőben kezdtük túránkat, piros sáv jelzésen. Nagy örömünkre nyomok voltak előttünk, tehát a hótörés nem okozott gondot. Útközben azonban elég problémás volt az egyre sűrűbben kidőlt fák alatt bújkálni. Egy hatalmas tisztásra érve a kidőlt fák problémája megszűnt, de az előttünk levő nyomok is másfele vezettek. Szerencsére így is nagyon jól lehetett haladni, hiszen a nagymennyiségű hó teteje annyira megkeményedett, hogy keveset süllyedtünk bele. A tisztásról a Fekete hegyet figyelhettük meg, a rajta levő Suior sípályával.

A nagy tisztásról egy fenyőerdő sávban haladtunk a Kakastaréj felé. Megfigyeltük, hogy rengeteg fenyőnek a teteje hiányzik, az erős szél letörte azokat. Ismét egy hatalmas tisztásra értünk a Szekatura aljába. A szél kezdte eltakarítani a felhőket, olyannyira, hogy most már megpillanthattuk a Kakastaréjt. Szedtük is lábainkat, hogy mihamarabb érjünk az aljába. Egészen jól láthatóvá vált a sziklaformáció amire odaértünk (1200 m / 11,00 h). Próbáltunk is minél jobb fényképeket készíteni.

Utunk következő része egy kemény, de viszonylag rövid emelkedővel folytatódott. Felérve a platóra sűrű ködben kellett tájékozódjunk. A Gutin csúcsára egy gerinc vezetett fel, kisebb sziklák között haladva.  A köd és egy nehezebb szakasznak köszönhetően, csak öten mentünk fel a Gutin csúcsára (1443 m / 12,30 – 13,20 h). Az erős szélben most sem volt a legkellemesebb „pihenni” , de most is mint az előző nap a szél a javunkra fújt, hiszen többször volt alkalmunk szétnézni a tájban.

Csúcsfotó, kajálás és rádiós kapcsolatok teremtése után indultunk visszafele. A többi társaink már vártak ránk a Kakastaréj szomszédságában, amelyet egyre jobban sütött a Nap. Pontosan mire mentünk le a hegyről, az időjárás szemmel láthatóan kezdett javulni, de így is különleges élményben volt részünk. Nyomdokainkon mentünk vissza autóinkhoz, közben vissza-vissza pillantva az egyre távolodó Kakastaréjra (950 m / 16,00 h). A Gutin nyeregben aztán elbúcsúztunk barátainktól, hiszen öten a túra után haza is jöttünk.

Csodálatos hétvégében volt részünk. Köszönjük a túravezetőnknek e fantasztikus élményt és az egész csapatnak a vidám társaságot.

Fotók itt

Nőnap Uzonkafürdőn, márc 9

Igazi tavaszias időjárás fogadott Uzonkafürdő, 2019 március 9-én szombaton reggel. A Hável-féle tanyán gyülekeztünk mindannyian. Sajnos a vonattal érkezőknek kissé kellemetlen volt, hiszen a reggeli járat bő órát késett. Így amire a hosszabb túra elindult ők még nem lehettek jelen.

Három kirándulás között is lehetett választani. A hosszabb túra a Nagy Mezőre indult György Ignác vezetésével. Bartos Ferenc – Őrmester – a Nagy Murgó tetejére kalauzolta az érdekelteket, illetve Dukrét Lajos bácsival a Nagy Murgó körútját lehetett végigsétálni.

Kihasználva a gyerekmentes napot, a Nagy Mező túrát választottuk a feleségemmel. E kiránduláson 13-an vettünk részt. Mindvégig laza tempóban haladtunk, közben a túravezetőnk ismertetett egy-egy tisztást vagy épp erdőrész nevét. A kellemes időjárásnak köszönhetően a hó teljesen elolvadt a környéken, épp a Nagy Murgó északi oldala mutatkozott havasnak, ahogyan láttuk a szemközti oldalból felfele menet. Havas terepen is gyalogoltunk azonban, hiszen pontosan a Nagy Mező előtt fehéredett a talaj a lábunk alatt. A hóban jó nagy medvenyomokat is lehetett látni, ezáltal bizonyítva e nemes vad jelenlétét e tájon. A tisztáson megpihentünk, falatoztunk, majd a havas területek között felbukkanó száraz szigeteken hóvirágokat fényképeztünk. A szép időnek köszönhetően gyönyörűen látszott a közeli Nagy Piliske és a Dél Hargita legmagasabbja a Kakukk-hegy.

Már elmút délután 1 óra amikor elindultunk visszafele. A Pisztrángos-patak völgyébe ereszkedtünk be, ahol a túravezetőnk egy nagyon érdekes mésztufa lerakodást mutatott nekünk, amely egy felette levő borvízforrás lefolyásánál alakult ki. Elmondása szerint kb. 250 évvel ezelőtt még fürdő is volt ezen a helyen. Hát nagyon érdekes volt mindezeket látni és megtapogtani, majd lassan besétáltunk Uzonkafürdőre. Végigmentünk a településen és a központi borvízből való felfrissülés után ismét a Hável tanyára érkeztünk.

Ekkor egyesült a teljes csapat, mindhárom kirándulásról visszaérkezett mindenki. Mester Nagy Ildikó főszervező 41 személyt számolt meg a tanya udvarán. Finom tokányt és roston sült húst is lehetett fogyasztani, amely fokozottan jólesett a túrázás után. Mindenki elmesélte a saját túráját, ahol kiderült, hogy a Nagy Murgó-túra résztvevői még egy medvét is láttak útjuk során. Izgalmas kaland lehetett. Evés után az Őrmester és Lajos bácsi virágot és emléklapot adtak át a női résztvevők számára, megköszönve mindent amit értünk tesznek az életben. Ugyanakkor a rangidős Gúzs Sanyi bácsink sem maradt ki a köszöntőből, hiszen hamarosan névnapot és 88-ik születésnapot tölt. Láthatóan meghatódott, de ugyanakkor nagyon jólesett neki és megígérte, hogy igyekszik részt venni ezután is minden hasonló rendezvényen. Az eseményünket igen jókedvű mulatozás zárta, György Sándor és Zsigmond Éva kezdeményezésének köszönhetően. Nagyon köszönjük, hogy minden alkalommal maximálisan fel tudják rázni a társaságunkat.

Nagyon jólesett e társasággal együtt lenni, érződött a régi hangulat amely szokott lenni hajdanában. Jó volna ha az elkövetkezőkben legalább a tagtársaink nagyobb számban vennének részt főleg ezeken a hagyományos kirándulásokon, mert igazából eképpen tudunk összekovácsolódni. Ha nem, akkor csak egyszerű kirándulók leszünk.....szerintem ennél többre vagyunk képesek!

Fotók itt

4T - Kalibáskő, feb 9

Az Udvarhelyi EKE által rendezett teljesítménytúrán vettünk részt. A családoknak való 5 km-es útvonalat választottuk. Gyönyörű szép időben, könnyű terepen gyalogoltuk végig. Gyerekeink az útvonal másik felét jóformán gurulva-csúszva teljesítették, amely jelentősen megnövelte szintidőnket :D. Köszönjük szépen a szervezést, most is hoztátok csodálatos formátokat udvarhelyi ekések. Nagyon finom teát szürcsöltünk az ellenőrzőpontban, ahol farsangi jelmezbe öltözött "manók" vártak ránk. Nagyon ötletes és szuper volt! A túra végén a fuszulykafőzelék tette a tortára a habot! Gratulálunk még egyszer és köszönjük!

Fotók itt

Klasszikus Nagykő-havas, feb 2

2019 február 2-án túrát szerveztünk a Nagykőhavasra. 22-en jelentünk meg a Malomdomboknál, ahonnan indultunk (650 m / 9,00 h). A Brassói EKE tagjaival közösen mentünk a menedékházig, pontosan ők is e napra terveztek túrát a hegységbe. Klasszikus értelemben vett túráról volt szó, amely a hegység úgymond átvándorlását jelenti a Malomdomboktól Felső Tömösig. A résztvevők között a fiatalság is jelen volt, akik igazán új életet lehelnek bármilyen kirándulásba.

Február elejét meghazudtoló kellemes időben indultunk. Már lentről láttuk a hegység hófehér tetejét és aggódva néztük vajon mekkora havat kell törjünk odafent. Biztosak voltunk a menedékházig való kellemes sétában, hiszen gyakran járt útvonalról van szó. A családi úton mentünk fel. Az előző melegebb napok hatására a hó jelentősen megfogyatkozott idelent. Kényelmesen lehetett haladni a kitaposott széles ösvényen. A Medveszakadék kilátójánál csodálatosan látszott a Nagykő-havas teteje és a Keresztény-havas.

Egyre fennebb haladtunk annál szebb téli tájra bukkantunk. Habár a meleg hatására a hatalmas fenyők levették fehér köntösüket, a földön levő hatalmas mennyiségű hótömeg érzékeltette, hogy sokáig marad a tél e tájakon. Szerencsére a kitaposott ösvénynek köszönhetően könnyedén lépkedhettünk felfele.

A menedékház előtt csodálatos kilátásban gyönyörködhettünk főleg a Csukás irányába, amely közelsége miatt igazi hóvárként emelkedett a magasba. Mindannyian bementünk pihenni és falatozni, nem maradt el a híres menedékházas leves elfogyasztása sem (1630 m / 12,00 – 13,00 h). Jó hírek birtokába is jutottunk, hiszen megtudtuk, hogy a csúcsig sem lesz gondunk a hótöréssel, mivel már sokan jártak arrafele. Szomorúan tapasztaltuk azonban a gondnok – Attila – hiányát, aki lábtörés miatt otthon pihenget. Ezúton is mihamarabbi gyógyulást kívánunk Neki.

A menedékháztól kissé fogyatkozott létszámmal indultunk tovább, mivel voltak akik eddig szándékoztak jönni. Elbúcsúztunk tehát tőlük és szaporán szedtük lábainkat felfele. Az erdőhatár felett a hófehér tájban lépkedtünk, pontosan azon a helyen amelyet lentről fürkésztünk. Felérve a Nagykő-havas tetejére fantasztikus látvány terült elénk a szélrózsa minden irányába (1843 m / 13,45 – 14,00 h). Észak és kelet irányban a Nagyhagymástól a Hargitán keresztül a Csíki havasokig, lefele a Nemere és a Háromszéki-havasok, illetve a Csukás meg a Grohotis látszott. Délre és nyugatra a Bucsecs, Keresztény-havas, Királykő, Jézer és kelet Fogaras lábai, plusz a Persány-hegység vonulata tűnt elő. Természetesen alattunk a Barcasági- és a Háromszéki-medence nagy része is láthatóan terült el lábaink előtt. Érdemes megemlíteni a hatalmas hópárkányokat amelyek észak felé lógtak le a csúcs szomszédságából.

Csúcsfotó elkészítése után még két társunktól megváltunk, akik visszafele is a menedékház irányába akartak lemenni. Tehát 18-an folytattuk utunkat a Tamina irányába. Boldogsággal töltött el az a látvány is, amikor észrevettük egy nagy csapat felfele jövetelét a Tamina irányából. Tudtuk tehát, hogy végképp megszabadultunk a hótörés viszontagságaitól. Nagyon jó hangulatban történt az ereszkedés, voltak akik szó szerint gurultak lefele a hegyoldalon. Élvezetes volt nézni őket, gyerekkori emlékeket idézve fel. Elértük az erdőhatárt, majd egy meredek ereszkedő után a Tamina-vízesés fölött álltunk meg (1100 m / 15,45 h). Sajnos időnk nem volt a vízesés meglátogatásához, amúgy is veszélyes lett volna az olvadó jégcsapok miatt.

Ígyhát szép nyugodtan leereszkedtünk a Tömös völgyébe, majd egy rövid forgalmas aszfaltút melletti gyaloglás után a Felső tömösi vasútállomás mellett töthettük a következő félórát (750 m / 17,00 h).

Köszönöm szépen mindenkinek ezt a szép napot. Csodálatos társasággal túráztunk jó hangulatban. Örvendünk a Brassói EKE tagjainak, hogy együtt túrázhattunk az útvonal egy szakaszán. Itt is megemlíteném, hogy Palika tagtársunk ezen a napon közöttünk ünnepelte születésnapját. Kívánunk neki boldogságot, egészséget, sok szép túrát együtt.

Fotók itt