Kisbakancs-túra Sirnea környékére, okt 10

Az elmúlt napok kedvezőtlen időjárása igen elbizonytalanította a kirándulás megszervezését. Alig egy nappal a túra előtt a térségben ráadásul le is havazott és sűrű köd borította a tájat. De bízva bízván a kedvenc meteorológiai előrejelzésben – na meg Rétyi Zsuzsa időjárásjavító táncában – még a hét elején meghírdettük a kirándulást. Hála mindenkinek, vasárnapra igazán szép kirándulóidő lett. A szél azonban meg-meglebbentette magát és vastag öltözékbe bújtatta a túrázókat.

Ilyen körülmények között találkoztunk Sirnea központjában 2021 október 10-én vasárnap. A kis falu vegyesboltja, temploma és iskolája előtt pontosan 128-an gyűltünk össze, ebből 52 gyerek volt. A több mint 30 autó a központ kis terén és a mellékutcákban kapott helyet. Gondolom a település néhány lakosa rég nem látott ilyen csapatot összeseregleni a helyszínen.

Miután köszöntöttem és ismertettem a csapattal az útvonalunkat, elindultunk sétatempóban Ciocanu felé. Kényelmes és keskeny aszfaltúton gyalogoltunk. Az út korszerűsítése nagyobb autós forgalmat von maga után, ezt mi is tapasztaltuk, hiszen többször félre kellett álljunk a járművek elől. Kiérve a völgyből, csodálatosan előtűnt a két magashegy – Királykő és Bucsecs – amelyek őrködnek a törcsvári hágó felett. A kellemes napsütést a gyenge, de annál hidegebb szél ellensúlyozta. Az erdei táj felvette őszi köntösét, a Nap sugarai hatására igazán szép színeket varázsolt szemeink elé a természet.

Az aszfaltos út után makadámon folytattuk menetelésünket takaros kis házak között. Nagyjából rendes gazdák lakják a vidéket, hiszen udvarukon minden a helyén látszik, rendezett életet élnek. Beereszkedtünk ismét a völgybe, pontosan a falutól délkeletre a műútra, amelyen autóval idejöttünk. Egy ott rostokoló hernyótalpas markológépre mászott fel jó néhány gyerek, mókás fotókat készítehettünk róluk. Felettünk tornyosult egy nem túl magas szikla, vagyis az Ördög-köve (Piatra Dracului), ahová néhányan már gyorsan fel is másztak.

Az utunk felénél tartottunk. Útvonalunk iránya megváltozott nyugatra, egy másik makadámutat követtünk. Egy bizonyos idő után, üres tisztásra telepedtünk le az élelmünket elfogyasztani. A gyenge hideg szél még mindig zavart bennünket, de hamarosan a napsugarak áttörtek a felhők közül és valamelyest felmelegítettek bennünket. Egy szűk órát töltöttünk itt, ezalatt a felnőttek egymással társalogtak, a gyerekek egy része focizott, mások lovat simogattak, vagy csak futkároztak az őszi tájban. Pihenő után egy dombra másztunk ki, ahonnan a túranap legszebb kilátása nyílt a környékre. Sokan családi fotót készítettek, majd közös csoportképet is sikerült összeállítani.

Ezekután még egy rövid gyaloglás következett és vissza is tértünk a központba az autóinkhoz. Mivel útvonalunk nagyon rövid és kényelmes volt, így a kirándulásunk is hamarabb véget ért a szokásosnál. Néhányan azonban nem is mentek egyenesen haza, hanem a napot kitöltötték más úticélokkal a közelben. Akik hazamentek, még a délutáni ebédet elfogyaszthatta, vagy a házimunkát elvégezhette.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt lehettünk ezen a szép vasárnapon.

Fotók itt

 

A Keresztényhavas lábánál, szept 25

Borongós, ugyanakkor kellemes reggelben volt részünk 2021 szeptember 25-én szombaton. Mindannyian a brassói nagyállomás előtt gyülekeztünk, számszerint 14-en. Kissé kellemetlenül fogadott a hír, hogy a továbbutazáshoz szükséges autóbuszunk nem közlekedik. Szerencsénkre nagyon gyorsan megoldódott a helyzet és találtunk egy mikrobuszt, amely csak minket szállított ki a Felső tömösi vasútállomásig.

A különleges charter szolgáltatás után ismét összegyűltünk a fent említett vasútállomás előtt és üdvözöltem az egybegyűlteket (700 m / 8,30 h). Az ősz eleji vándortúránk elindult tehát a piros háromszög jelzésen. Erdőkitermelő utat követtünk, majd annak végeztével egy komoly kaptató után elértük a Lovak nyergét (1040 m / 9,20 h). Meglepően hamar értük el a hegység gerincét, természetesen az elég gyors menetelésünknek köszönhetően. Még a nyereg előtt egy erdőírtás alkalmával kialakult tisztáson, szép kilátás nyílt a Nagykőhavasra és a Báj-havas északi részére. Amíg csodáltuk a tájat, a távolból szarvasbőgést hallgattunk.

A Lovak nyergéből gyorsan le is ereszkedünk a völgybe, majd egy nagyon kényelmes úton menetelünk a Rozsnyói-szoros irányába. Útközben a Nap által sütött és az egyre közeledő sziklafalakban gyönyörködtünk. A szorosban rövid időre megálltunk, fejünket az ég felé tartva nézegettük a fölénk tornyosuló magas sziklákat (800 m / 10,30 h). Reggeliben meg is kezdődött a forgalom, néhány sziklamászó csapat készen állt valamelyik útvonal leküzdésére.

A szorosból tovább aszfaltos úton gyalogoltunk Rozsnyó irányába. Ez az út néhány éve egyszerűen makadám jellegű volt, most a gomba módra szaporodó hétvégi házak és panziók miatt leaszfaltozták. Igyekeztünk is minél gyorsabban végigmenni ezen a szakaszon, hiszen az autós forgalom is megnőtt, ami kissé zavart bennünket. Cheișoara felé változtatjuk irányunkat még mindig a vadonatúj, ultramodern házak között. Gyors menetelésünk közben érdemes visszatekintenünk, hiszen csodálatosan kirajzolódott a porhóval megszórt Bucsecs-hegység északi része, illetve a Királykő gerince. Néhány fotót sikerült készíteni a napsütéses időben.

Végre elérjük az aszfaltút végét és elhagytuk a házakat. Ismét az egyre vadabb természetben gyalogolhatunk. Kinéztünk egy napos oldalt, ideje volt elővenni elemózsiánkat (820 m / 11,10 – 11,40 h). Kivágott fákra telepedtünk le enni és pihenni. Evés után folytattuk utunkat a Szaravasok tisztásán keresztül, immár kék sáv jelzésen. Balra kanyarodunk az Ördög szurdok felé, amely egyben útvonalunk legnehezebb részének bizonyult. Az erdőkitermelő út véget ért, majd egy keskeny ösvényen gyalogoltunk bele egyenesen a patakmederbe. Az egyre összeszűkült völgy mindkét oldala nagyon meredek volt, tehát nem volt más választás mint a köves mederben gyalogolni. A víz állása nagyon alacsony ebben az időszakban, így nem áztunk el. Nagyjából egy óra szükségeltetett amíg végigjártuk a szorost, kőről-kőre lépkedve és egyensúlyozva. Mire kiértünk, a bokánk rendesen bemelegedett, ezt különösképpen éreztük is.

A szorost elhagyva, a Farkasok-sípálya alját keresztezve érkeztünk be Brassó Pojanára (1000 m / 13,10 h). Röviden megpihentünk egy farönkön, majd végiggyalogoltunk a népszerű településen. Egyre több embert csalogatott ki a gyönyörű napsütés, sokan sétálgattak a járdákon, illetve pihentek a padokon. Mi végigszáguldottunk a településen és a Stechil-tisztás felé vettük az irányt. Megtöltöttük palackjainkat finom forrásvízzel és elindultunk egy kényelmes ösvényen, kék háromszög jelzésen. Eleinte egy kaptatót hagytunk magunk mögött, majd a Vizes völgybe ereszkedtünk be. A Rókapad előtt belementünk a kék sáv jelzésbe (Kék út), amely a Cenk nyeregig kalauzolt. A magas fenyőfákkal körbevett Stechil-tisztás padján megpihentünk, falatoztunk és csoportképet készítettünk (1010 m / 15,20 h).

A Cenk nyeregig könnyű dolgunk volt, hiszen nagyon kényelmes ösvényt követtünk. A nyeregből az utolsó emelkedő következett a Cenk csúcsára. Ezen a szakaszon egyre jobban nőnek a cserjék, hamarosan erdőben túrázhatunk a még egykori tisztás helyén. A csúcson rengeteg ember volt, többségük felvonóval érkezett kimondottan városi ruhában (960 m / 16,15 h). Sokat nem időztünk, készítettünk képeket a lábunknál elterülő városról és a szerpentines úton ereszkedtünk be Brassóba. Beérve a városba nem ültönk buszra, hanem szintén gyalogosan mentünk ki az állomásra, ahol autóink vártak (550 m / 17,30 h).

Vándortúránkat befejeztük tehát 33 kilométer gyaloglás után, gyönyörű tájakon, csodálatos társaságban. Köszönöm szépen, hogy együtt lehettünk ezen a napon és külön örvendek a régi túratársaimnak akik megtiszteltek jelenlétükkel.

Fotók itt

Kisbakancs-túra az elrejtett menedékhez, szept 19

2021 szeptember 19 vasárnap reggel borongós idő fogadott Brassó Pojanán. De nem aggódtunk az időjárás miatt, mivel csapadékmentes napot ígértek a meteorológusok. Szerencsére ez be is jött. 52-en gyűltünk össze a hegyi településen, ebből 24 gyerek volt. Létszámkorlátozott kirándulásként hírdettük meg, hiszen a kis menedékhely mellett nagyon kevés hely van mozgástérként.

Autóinkat egy jó (ingyenes) helyen parkoltuk le, majd el is indultunk. A Kanzel felvonó alsó állomása felé haladtunk, majd az épület sarkánál jobbra fordultunk a jelzett útra. Könnyű útszakasz állt előttünk kisebb emelkedőkkel-ereszkedőkkel. Áttraverzáltunk a Farkasok sípálya felső részén, majd bementünk az erdőbe. A lombos erdő egyre sűrűsödött, majd később fenyvesbe váltottunk, ahol igazán sötét volt, a reggeli időszak ellenére. A csapat nagyon jól haladt, minden útkereszteződésnél elől megálltunk, de nagyon keveset vártunk a sor végére.

Elérkezett a pillanat, amikor elhagyjuk a jelzett utat. Egy alig követhető ösvényt lehet felfedezni a lábunk alatt, amelyet különböző növények borítottak. Később jobban kirajzolódott az ösvény, pontosan a sziklák alatt vezetett egyenesen. Több kidőlt fát is át kellett lépnünk, majd kisebb-nagyobb köveken kellett egyensúlyoznunk. A célunk előtt egy jókora kapaszkodó volt a kőfolyásos terepen, de mindenki bátran és nagyon ügyesen hárította el maga előtt az akadályt.

Másfél óra alatt elértük a Nagy Vánga sziklafal alatti kis zöldszínű menedékhelyet. Ez volt úgymond a táborhelyünk, hiszen többféle tevékenység is zajlott a területen. A menedékhelytől kissé fennebb kialakítottunk egy standot, ahonnan bárki kipróbálhatta a sziklamászást felső biztosítással (top rope). Nagyon sok gyerek ki is próbálta a nehéz fokozatú sziklafalat, az alant várakozók tapssal gratuláltak mindenki teljesítményének. Amíg folyt ez a tevékenység, addig a menedékhelynél sültek a finomabbnál-finomabb falatok, ezek illata sokszor fellebbent hozzánk, ennek hatására a nyálunk gyorsan gyűlt össze a szánkban. Három és fél óra hosszat tartott a sziklamászás és tértünk vissza táborunkba, ahol végre ehettünk. Természetesen a gyerekek ezalatt a tűzzel játszodva töltötték idejüket.

Visszaindulásunk előtt csoportképet készítettünk a menedékhely mellet, a hatalmas fal alatt. Ugyanazon az úton mentünk vissza amelyen jöttünk. Brassó Pojána kellemes meleggel fogadott, jól is esett érezni a napsugarakat az erdőben töltött idő után.

Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt. Remélem tetszett az elrejtett menedék felkeresése, illetve e vad hely harmóniája. Köszönöm Száraz Leventének (Szeró) a traszé kiépítését, illetve Kisgyörgy Kósa Zolinak (Paduc) a segítséget a gyerekek felszerelésbe való öltöztetésénél.

Fotók itt

 

Kisbakancs-túra a Vigyázón, aug 6-8

Épp egy elvonulófélben levő viharos időjárást követően érkeztünk meg autóinkkal az 1430 méter magasságban levő Vigyázó menedékházhoz. 2021 augusztus 6 pénteket írtunk. Az otthoni kánikula után épp jólesett a hétvégi hűsölés. Főleg pénteken este még a 10 fokot sem érte el a hőmérő higanyszála.

78 személy vett részt az eseményen, ebből 38 gyerek volt. Havasrogoz felől közelítettük meg a menedékházat, az 5 km-es makadámút utolsó szakasza volt rosszabb állapotban. Estére szerencsére mindenki elfoglalta a helyét a menedékházban és a sátrak is álltak. A menedékház sátorhelye nem valami kényelmes, hiszen lejtőre kell azokat felhúzni. Nincs kialakítva egyenes terep. A ház gazdái meleg pityókalevessel vártak, ez kifejezetten jólesett a hideg és szeles időjárásban. Teljesen birtokunkba vettük a menedékházat és annak környékét, késő estig zajlottak a beszélgetések, jókedvű pillanatok.

Szombaton, augusztus 7-én reggel indult a túranapunk. A Vigyázó kisebb körútját terveztük bejárni a menedékháztól. Ez nagyjából 15 km-es gyaloglást jelentett. Kellemes reggelen indultunk a kék ponttal jelzett úton. A Fehér kövek irányába gyalogoltunk nagyon kényelmes terepen, néha egy-egy kis szintemelkedéssel. Útközben hideg vizet tölthettünk a friss és bővízű hegyi patakocskákból. Áfonyát kóstolgattunk ínyencségként. A Fehér kövek fölé érkezve ebédszünetre megálltunk pihenni. Szükséges is volt a pihenés, hiszen egy nem túl hosszú, de nagyon meredek emelkedő várt ránk.

A Vigyázó platójára egy nagyon meredek kapaszkodóval indultunk. Mindenki bátran és hűségesen teljesítette a feladatot, jóformán el sem fáradt senki. A kapaszkodó után végigmentünk egy egyenes szakaszon a gyephavason, majd a csúcs előtt egy enyhe emelkedőt kellett leküzdenünk. Az 1836 méter magas csúcson kiterültünk napozni, megérdemelt pihenőnket igénybe venni. Közben végigszemléltük a tájat, körbe kereken fantasztikus kilátásunk volt. Indulásunk előtt csoportképet készítettünk.

Utunk további része a meteoállomás mellett vezetett, majd egy kényelmes, füves ösvényen megkezdtük az ereszkedést a menedékház felé. A sípályánál azonban utunk kövessé vált, kissé megnehezedett az előrehaladásunk. Szerencsére mehettünk közben a fűben is, ahol jóval kényelmesebben haladtunk. Hamarosan a menedékház szomszédságában találtuk magunkat. A körútat 7 óra alatt jártuk le pihenőkkel együtt, tehát nagyon ügyesen mozgott mindenki.

A házhoz való érkezés után kis időt hagytunk pihenésre, majd következett a tombolahúzás, ahol egy kétszemélyes sátrat lehetett nyerni. Finta Tihamérka volt a szerencsés nyertes, ő vihette haza a jóminőségű sátrat. Különben a játék nagyon népszerű volt, maga a tombolajegyek vásárlása is igen jókedvűen zajlott.

A tombola után következett Gáspár Uzonka Gyopár által kezdeményezett könyvcserebere. Annak ellenére, hogy későre hírdettük meg az eseményt, sokan hoztak olvasnivalót és sikeresen cserélhették a gyerekek könyveiket.

A menedékházban finom zöldséglevest és húsos tokányt puliszkával fogyasztottunk. A túra után főleg a gyerekek befagyizhattak az ebédlőben található hűtőszekrényből. A felnőttek jóhangulatú beszélgetéseket folytattak egy-egy hideg sör, na meg “Piroska” társaságában. Estére táncos mulatság kerekedett minőségi zenével, ahol fergeteges hangulatban töltöttük időnket lefekvésünkig.

Vasárnap kora reggel keltünk, hiszen több látnivalót terveztünk be erre az augusztus 8-ik napjára. Összeszedtük cókmókjainkat és elbúcsúztunk a házigazdától. Autóval lejöttünk a faluba, majd félreparkoltuk azokat és egy kényelmes erdei úton elsétáltunk a sequoia fenyőkig. Két darab 30 méter magas fa árnyékában fényképezgettünk, sokan családi panorámás fotót is készítettek a több mint 100 éves fákkal. Továbbállva elautóztunk Havasrekettyére, ahol a bővízű vízesést csodálhattuk. Ezen az útszakaszon rajtunk kívül még nagyon sokan voltak, így ügyelnünk kellett, hogy együtt maradjunk.

A hűvös percek után ismét autóba ültünk és Kalotaszentkirály-Zentelke községe utaztunk, ahol várt ránk a református tiszteletes. Beültünk a csodaszép templomba és beszélt a templom-, illetve a település történetéről. Megtekintettük az 530 éves megrepedt harangot is, amely az udvaron van kiállítva. Templomlátogatás után a Püspök-panzió udvarán található tájházat mutatta be a tulajdonos, illetve kalaotaszegi hímzéseket és különféle tárgyakat meg finomságokat lehetett vásárolni. A megmaradt pénzünket a közelben levő Ádám fagyizóban költöttük el, finom fagyikat vagy jégkását lehetett vásárolni.

Csodálatos hétvégét töltöttünk együtt jókedvben. Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt és máskor is szeretettel várunk a kirándulásokra!

Fotók itt

Az Ünő-kő elvarázsló árnyékában, júl 24

Felfedező túrának neveztük a szombati kiruccanásunkat a Radnai havasokbeli Ünő kőre. Hiszen néhányan egyáltalán, de a többség is a csúcsot északi oldalról közelítette meg mindeddig. Most délről indultunk Radnaborberekről, a Vörös-patak és az egykori bánya felől érkező patak kereszteződésétől. Körtúra formájában sikerült teljesíteni a napi túraadagunkat, megkoronázva ezt az Ünő-kő megmászásával. A mozgáson kívül azonban kulturális arculata is volt a túránknak, hiszen Reményik Sándor költészetének forrásvidékén voltunk.

Kilencen gyűltünk össze a fent említett helyen, csíki-, udvarhelyi- és háromszéki EKE képviselői (730 m / 7,30 h). Találkozásunkat megelőzte az autóval való hosszú utazás, a 330 km-es táv megtétele 5 és fél óra alatt jóformán szüntelenül. Na de barátainkkal való találkozás gyorsan elfeledtette az utazás fáradalmait. Ugyanakkor a reggeli csípős hideg megmozdította vérünket, gyors indulásra késztetett.

Kényelmes makadám úton indultunk, piros háromszög jelzésen. Szaporán lépkedtünk felfele a völgyön, elhaladtunk az egykori bányaépületek mellett, ahol annak idején aranyat és ezüstöt termeltek ki a mélyből. A bánya után egyre vadabbá változott az utunk, amely egyre elhanyagoltabbá vált. Hamarosan elhagyjuk a völgy mélyét és meredeken emelkedünk az erdős hegyoldalban. Gyaloglásunkat azonban könnyítette a szerpentines út. Szaporán emelkedtünk egyre magasabbra, majd hirtelen hatalmas tisztásra érünk. Akár erdőhatár szélének is nevezhettük a helyet. Egy kutyák ugatásától hangos esztena mellett mentünk fel. A nyáj őrei csak ugattak bennünket, vicsorgó fogaikat ezúttal nem mutogatták. Egy gyönyőrű füves oldal harántozása következtében felérünk a Curățel-menedékhely mellé, a napsütötte mellékgerincre (1480 m / 9,30 – 10,00 h). Megpihentünk, betekintettünk a menedékhely szobáiba, ahol tisztaság fogadott. Az itt éjszakázni szándékozó vándornak tudnia kell, hogy még priccsek sincsenek, a földön kell aludni. De a faépület jó állapotban van, tágas férőhelyekkel.

Szépen látszott a mellékgerincünk égbe törő útvonala a csúcs felé. Egyre gyönyörűbb kilátás nyílt a hegység legmagasabb csúcsaira. Próbáltuk is felismerni őket térkép segítségével. A mellékgerinc útvonala meredeken vezetett fel, az ösvény sem volt mindenhol egyértelműen látható, de tévedésnek nem adtunk esélyt. Utolsó rododendron bokrokat fényképeztünk immár a főgerinc közelében, különben nagyon erős illatú kakukkfüvet találtunk még ezen a szakaszon. A főgerinc elérésétől már csak egy köpésre volt az Ünő-kő csúcsa. Mire felértünk egy adag köd borított be bennünket, de különösen nem zavart, hiszen pihenni és enni készültünk (2278 m / 12,30 – 13,20 h). Ottlétünket nem zavarta senki, evés közben az alattunk levő kis Lála-tó tükrében gyönyörködhettünk. Csoportkép készítése után és továbbindulásunk előtt, György Sándor barátunk kézzel írott verset hozott fel, amelyet Bedőházi Róbert olvasott fel nekünk hozzáértő módon. A csúcson tehát egy kis Reményik Sándor-féle pillanatot élhettünk át a többek között.

Energiánk feltöltése után a főgerincet követtük szinte 4 km-en keresztül a Netedu-csúcs utáni nyeregig. Enyhe emelkedőkkel és ereszkedőkkel tűzdelt szakasz, a szelíd gyephavas jellegét néha-néha megtörte egy-egy sziklás lépcső, amely fokozott figyelemre intette a csapatunkat. Útközben a felhőplafon jól felemelkedett, így ennek köszönhetően többször is gyönyörködhettünk a tájban a szélrózsa minden irányába.

A Netedu csúcsról egy jó hosszú ereszkedő következett a Vörös-patak völgye felé. Elhagytuk a főgerincet és ismét egy mellékgerincen indultunk, immár egyfolytában lefelé. Mindaddig amíg be nem értünk az erdőbe, az Ünő-kő egyre távolodó impozáns, sziklás nyugati oldalában gyönyörködtünk. Az erdőben egy meredek ereszkedő után leértünk a Vörös-patak völgyébe, ahonnan már csak sétaút választott el az autóinktól. Jókedvűen és teljes sikerrel fejeztük be gyalogtúránkat a reggeli indulási pontunknál (730 m / 17,30 h).

Gyorsan átöltöztünk és a közelben levő Suzy-panzió udvarán Reményik Sándor piciny múzeumát tekintettük meg a tulajdonos néninek köszönhetően. Az évszázados faházikóban eredeti berendezéseket, képeket néztünk, pontosan itt ahol a költő alkotott. Ajánlom mindenkinek a szálláshelyet, bátran fel lehet keresni egy arrafelé tartó út során.

Az egymástól való búcsúzás előtt bementünk Óradnára pizzát vacsorázni. Az étterem keresése felért egy komédiával, hiszen az általunk románul érdeklődött „pizzerie” szavat, mindenki „frizerie” szónak értelmezte. Így szinte a borbélyhoz jutottunk a vendéglő helyett. Vacsora közben jókat nevettünk a kialakult helyzeten.

Mindezekután elbúcsúztunk egymástól, hiszen következett a hazaindulás ideje. Túránkat 24 óra elteltével fejeztük be egy gyönyörű, sikeres és eseménydús nap után.

Köszönöm a csapat minden tagjának, hogy bevállaltátok ezt a nemmindennapi eseményt!

Fotók itt

Feredős kisbakancs-túra Bálványoson, júl 11

Július eleje...vagy mindjárt közepe, nem hazudtolta meg magát időjárás szempontjából. Úgy gyalogtúrázni, mint fürödözni ideális napnak bizonyult 2021 július 11 vasárnap. Háromszék csodálatos szegletébe utaztunk, pontosabban Bálványosra, hogy itt töltsünk egy ideális kiránduló napot.

Reggel 9 órakor pontosan mindenki megérkezett autójával a kijelölt helyszínre, vagyis a Vár-panzió szomszédságába. Összesen 70 személy gyűlt össze, ebből 25 gyerek volt. Sokat nem teketóriáztunk, hanem indultunk a fürdő utcáján egyre jobban befelé a vár dombja alá. Végigmentünk a településen, majd az erdő szélén rövid pihenőt tartottunk, ahol mindenkit bevártunk. Kemény kaptató következett az egyre elbokrosodó erdőben, de ügyes természetjáróink bátran vették a kitűzött célt. Menés közben síppal, kürttel jelezték néhányan főleg a macinak, hogy kirándulócsapat közeleg. A vár előtti nyeregben ismét összezártuk a csapatot és itt köszöntöttem mindenkit egy kis bemutatóval a túráról, illetve a nagyvadak elleni védekezésről és a velük való találkozás megelőzéséről.

Pihenő után bemengyünk a várba, vagyis annak a romjai közé. Sajnos egyre jobban benövi a különböző cserje, alig lehetett az udvarban előrehaladni. Itt letelepedtünk enni, majd kimentünk a vár legmagasabb pontjára, ahonnan csodálatos látványban volt részünk a Bodoki-havas északi részére és az alattunk elterülő Bálványosra. A gyerekek nagyon élvezték a mászkálást, volt aki kétszer-háromszor is kimászott a toronyba, természetesen a mozgás kedvéért.

Evés után visszajöttünk ugyanazon az úton Bálványosra. Délre magasan járt a Nap, épp előtt az ideje egy kis hűsülésre. Szerencsénkre nem volt nagy tömeg a Csiszár-fürdő medencéiben, ezért kedvünkre csobbanhattunk a különböző borvizes források vizeiben. Legtöbben a Csokoládé-fürdő medencéjét használták, hiszen az volt a legnagyobb és a vize is kellemes székely termál hőmérsékletű. Természetesen nem maradt ki a Timsós felmelegedett vize, a Gyöngyvér (Gyöngy és Vér) két kis medencéje, illetve a Hamvas és a Vallató medencéje sem. Az utóbbiak már eredeti székely termál hőmérsékletűek, igazán felpezsdítve vérünket, úgy a felnőtteknek mint a gyerekeknek. Hát szuper volt!

Mindenki a kedve szerint maradt a fürdésnél, néhányan hamarabb, mások későbben jöttek el. Még hazautazás előtt kielégítettük gyerekeink és ….miért ne, saját kívánságainkat a helyi kürtőskalácsosnál, vagy a Vár vendéglőben, vagy a hídon várakozó gombaárus néninél, akitől mindent felvásároltunk. Éljenek a kisbakancsosok! A néni boldogan hazamehetett Torjára.

Köszönöm szépen a bátor csapatnak, hogy együtt tölthettünk egy csodálatos napot! Máskor is szeretettel várunk a kirándulásokra!

Fotók itt

Kovács István-emléktúra, Fogarasi-havasok: Serbota - Scara, júl 4

Nehéz körülmények között sikerült végrehajtani az idei emléktúránkat, amelyet Pityu tiszteletére igyekszünk megszervezni immár 7 éve. Pityunak szíve csücske volt a Fogarasi-havasok vadvilága, ahol úgy télen mint nyáron előszeretettel és teljes szakértelemmel túrázott. Emiatt is esett a választás erre a hegységre az emléktúra lebonyolításához és még többször is vissza szeretnénk térni.

2021 július 4-én vasárnap, 14-en gyűltünk össze a Serbota völgyében található elhagyott bányánál. Araszolgatva jöttünk fel a rossz erdőkitermelő úton autóinkkal, majd leparkoltuk azokat biztonságos távban a magas sziklafalaktól. Indulás előtt röviden ismertettem Pityu életútját és a napi túratervünket (900 m / 7,00 h). Gyaloglásunk rövid szakaszon erdőkitermelő úton kezdődött, majd a szerpentines erdei ösvényen nagyon jó iramban felértünk a Negoj menedékházhoz (1550 m / 8,45 – 9,15 h).

Sötét fellegek borították a hegység magasabb régióját, az előrejelzéseket tekintve tudomásul kellett vegyük, hogy a mai napon semmilyen kilátásban nem lesz részünk. A menedékház előtti reggelizést követően elindultunk a Serbota gerincen felfele, a kék sáv jelzésen. Áfonyabokrok és törpefenyők között szerpentineztünk egyre magasabbra. Hamarosan teljesen elnyelt bennünket a köd, látótávolságunk méterekre zsugorodott. Mindvégig ügyeltünk, hogy nagyon ne szakadjon szét a társaság, ezért gyakrabban megálltunk és bevártuk társainkat utunk során. Időjárásunk egyre romlott, a sűrű köd mellett az eső is kezdett szemerkélni, ami lassan de biztosan áztatott bennünket. A csúcs előtt az egyre erősödő szél is „besegített” a csapat eláztatásában. Meredek kapaszkodó után értük el a túránk legmagasabb pontját, a Serbota csúcsot (2331 m / 11,30 h). Egyáltalán nem időzhettünk ezen a helyen, épp egy csoportkép erejéig álltunk meg.

Az itt kezdődő főgerinctúránkat nyugat irányba követtük a Scara-menedékhely felé. A gerincen nagyon erős szél fogadott, főleg amikor az ösvény a hegy északi oldalában vezetett. Nagyon oda kellett figyelnünk az előttünk levő útra a köd miatt és nem utolsó sorban társainkra, nehogy egymást elveszítsük. Mindenki megtartotta hidegvérét és nagyon ügyesen vette a csapat az akadályokat. A Scara-nyereg előtti részen a hegy déli oldalában meneteltünk, ahol megváltásképpen megszabadultunk az erős széltől. Hamarosan a nyeregben található régi menedékhelyen húztuk meg magunkat és próbáltuk feltölteni energiánkat a hátunkon cipelt elemózsiából (2150 m / 12,30 – 13,00 h). A pihenő helyrehozta lelkiállapotunkat és jobb kedvre derültünk. Úgy döntöttünk, hogy kikerüljük a betervezett Scara csúcsot és picit hamarabb elbúcsúzunk a Fogarasi-havasok főgerincétől.

Visszamentünk a nyeregbe és leereszkedtünk a katlan irányába észak felé. Két választásunk volt: lemegyünk a direkt úton a Negoj menedékházhoz, vagy a kissé kerülő úton a Scara mellékgerincén Barkács fölé. Mivel a katlan tele volt hóval, a köd miatt nem kockáztattuk a lemenetelt, ezért a kerülőt választottuk. Sárga kereszt jelzést követve mentünk le a Scara mellékgerincén, majd a Barkács fölötti gerincen be az erdőbe, kikerülvén a menedékházat (1600 m / 14,30 h). Végig alattomos esőben gyalogoltunk, de már szélmentes terepen.

Leértünk a Barkács-menedékház és a Negoj-menedékház közötti ösvénybe. Az utóbbihoz kellett eljussunk egy olyan ösvényen, ahol nagyon gyéren járnak turisták. A piros pont jelzést amúgy lehet követni, de több helyen benőtte a gaz, sokszor derékig érő növényzetben kellett utat törjünk magunknak. Természetesen ennek eredményeképp, deréktól lefele csuromvizesek voltunk, bakancsaink legalább fél kilóval többet húztak a beszívott víz miatt. De ez már kevésbé érdekelt, fontos, hogy jókedvünk nem szállt el. Visszatérve a Negoj menedékházhoz rövid pihenőt tartottunk (1550 m / 16,15 – 16,30 h).

Utunk utolsó szakaszán az eső is megkegyelmezett rajunk, igazán kellemes időben száguldottunk lefele az autóinkhoz. A túra végén a Nap is megmutatta magát, épp jól jött amikor vizes ruháintól igyekeztünk mihamarabb megszabadulni (900 m / 17,30 h). Végül egy kis emléklappal búcsúztunk egymástól, megköszönve mindenki bátor részvételét, hiszen csapatunk helytállásról tett tanúbizonyságot.

Fotók itt