A Nagyhagymás Székelyföld egyik fontos turisztikai célpontja. Mészkősziklái messziről mutatgatják magukat és impozáns festői tájat alkot főleg annak, aki a Csíki medence felől érkezik. Nos ezen gyönyörű tájban terveztünk eltölteni két napot télvíz idején és ahogyan szoktuk A pontból B pontba.
Vagyis nem körtúra formájában, hanem végigmenjünk egy olyan útvonalon, amely egy hosszú vonalat ír le a térképen. Tervezés után úgy döntöttem, hogy a Meggyes-patak torkolatától indulva fogunk kimenni a Fehér mezőre és eljutni az ottani menedékhelyre.
Van egy kedves barátom – Zozó – aki Balánbányáról segített feljutni a Meggyes-patak torkolatáig. Gyorsan kipakolunk az autóból és élveztük az Olt-folyó keskeny folyását. Zozótól elbúcsúzunk és miután összeszedjük csomagjainkat, elindulunk. Hamarosan az erdőkitermelő út a Vas patakot követi, ezen megyünk kényelmesen felfele. Könnyedén haladunk, problémák nélkül. Az erdőkitermelő út azonban eltér jobbra, kezdünk állatok nyomában haladni felfele. Nem nehéz az előrehaladás, ha megfelelő energiával rendelkezünk. Felérünk a Fehér-mező alsó részére, majd hamarosan a menedékhelyhez. Természetesen örvendünk a kis házikónak, de tudjuk, hogy a következő 18 órát itt kell töltenünk. Sűrű köd borította be a tájat, alig lehetett valamit látni. Mivel korai érkezésünk volt, így egész délután kipróbáltuk a hótalpainkat és szürkületig járkáltunk. Estére finom szalonnástojás rántottát készítettünk és korai lefekvés következett.
Február első napján már 6 órakor igyekeztünk kikecmeregni hálózsákjainkból. Odakint kb mínusz 13 fok lehetett, bent “kellemes” 0 fok. Igyekeztünk felmelegíteni végtagjainkat, ahogyan kijöttünk a zsákból, gyorsan teát főztünk és ittuk. Reggeli után elindultunk végig hosszasan a Fehér mezőn, ködös időben. Jól látjuk a piros sáv jelzést, aggodalomra nem volt gond. Követjük a térképet és a nyomokat, az utóbbiak picit letérítenek az útvonalról és direkt vezetett fel a csúcsra. Kissé megzavarta tájékozódásunkat, de sikeresen elértük a Nagyhagymás csúcsát 11 óra környékén. Kis izgalom után megtaláljuk útvonalunkat és a már ismert útvonalon leereszkedtünk az Egyeskő menedékházhoz. Útközben kisütött a Nap, egyből jobb érzésre buzdított bennünket. A menedékháznál sokan vagyunk, mi meghúzódtunk egy sarokban, ahol feltöltöttük energiánkat. A sziklák nagyon szépen látszottak, ezért érdemes volt fotót készíteni róla.
Ezen a napon végig használtuk a hótalpat. Jóval könnyebben haladtunk úgy felfele, mint lefele. A menedékháztól lefele kimondottan segített a hótalp, hiszen az út nagy részét vízjég borította az ösvényt. Addig használtuk a segédeszközt, míg egyre több sár kezdett megjelenni az útvonalon. Onnan a Kovácsok patakának gerincén jöttünk le Balánbányára. Az utolsó szakasz jeges részleteit érdekes módon evickéltük le és problémák nélkül érkeztünk a ránk váró autóhoz. Nagyon jólesett a hazafele út, visszaemlékezve a két nap kalandjaira.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése