Vonattal és autóbusszal utaztunk a Malomdombokhoz ahonnan összesen 29-en indultunk a Nagykőhavas irányába (600 m / 8,30 h), a Kovászna Megyei Kiválóságközpont és az Erdélyi Kárpát Egyesület keretén belül szervezett túrára. Inkább késő őszi hangulatú volt a táj, kövér felhők borították az eget, a hónak nyoma sem volt. A hőmérséklet is a pozitív tartományban tartózkodott, így mondhatni kellellemes időben gyalogoltunk. A családi úton meneteltünk felfele, sáros ösvényen. Nagyon jól haladtunk felfele, a szerpentineken egyre jobban nyertük a szintkülönbséget. A Medveszakadék felső felén található kilátóhoz is kisétáltunk, innen a gyönyörű kilátás helyett a sűrű ködöt szemlélhettük, ahogyan beborította az egész hegységet. A szürkeségben egy szép virágocskát is figyelhettünk meg, amely pompáson virágzott. Ez volt a brassói boroszlán, avagy a királyrózsa (1200 m / 10,10 – 10,30 h).
Folytattuk utunkat a menedékház irányába. Hamarosan beérünk a ködbe, de a hó is kezdett megjelenni. A menedékház alatti tisztáson már csak egymást látjuk a sűrű ködben, a házat is csak akkor vesszük észre amikor már nagyon közel voltunk hozzá. Rajtunk kívül nem volt sok turista a házban, de ahogyan bementünk, teljesen megtöltöttük a belteret. Jólesett megpihenni a nyirkos levegőben való túrázás után, a kellemes menedékház melegében (1630 m / 12,30 – 13,30 h). Nagyon jó hangulatban töltöttük időnket, reménykedve vártuk, hátha elillan a köd. Sajnos ez nem történt meg.
Elindultunk a menedékháztól a csúcs irányába. Ha odalent őszies hangulat uralkodott, idefent igazi tél mutatta az arcát. Könnyedén meneteltünk a kitaposott ösvényen, találkozva néhány turistával, akik már megjárták a hegység legmagasabb pontját. Az erdő feletti alpin övezetben nagyon oda kellett figyelnünk a tájékozódásra, hiszen a jelzés oszlopokat csak akkor vettük észre amikor már közelében voltunk. Szerencsésen felértünk a csúcsra, ahol kötelező csúcsfotóinkat készítettük (1843 m / 14,15 – 14,45 h). Ha már nem lehetett tájképet fotózni, akkor inkább egymást fotóztuk minél többet.
Jókedvvel búcsúztunk a csúcstól és indultunk lefele. A Tamina-vízesés felé vettük az irányt, piros keresztet, majd kék sávot követve. Néhányan egy régi határvésetet is megkerestek a gps segítségével, ezt sikeresen meg is találták. A meredek lejtőn nagyon érdekes volt az ereszkedés, jóformán mindenki kurjongatva csúszkált a havas lejtőn. Leértünk az erdő szélére, majd onnan egészen a Tamináig folytattuk a csúszkálást az erdőkitermelő útig, ennek erdményeképpen elég gyorsan megérkeztünk. Pontosan itt ereszkedtünk a ködhatár alá, kissé kinyílt a táj is. A Tamina fölé érkeztünk hamarosan, vagyis abba a pontba, ahonnan le kellett ereszkedni a vízeséshez. A szorosban levő létrák jelenleg jobb állapotban vannak, biztonságosan tudtunk végigmenni rajtuk. Rövid volt a vizes szakasz, de annál érdekesebb. Mindenki nagyon élvezte! (1200 m / 16,30 – 17,00 h).
Visszatértünk az erdőkitermelő útra és útvonalunk utolsó szakasza következett, éspedig lejutni a vasútállomáshoz. A hó teljesen elolvadt, már csak sáros ösvényen folytathattuk utunkat. A nagy erdőben kellemes volt a túra, balra megpillantottuk Predeált is. Sajnos a háta mögötti Bucsecs most nem mutatta büszke bérceit. Leértünk az aszfaltos műútra és a Felső tömösi vasútállomásig libasorban gyalogoltunk amíg megérkeztünk. Itt tettünk pontot a túránk végére egy nagyon vagány nap után (700 m / 17,45 h). Köszönet mindenkinek a részvételt és találkozunk a továbbiakban!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése