Babatúra a Cenkre, aug 18

Gyönyörű szép vasárnap reggel gyülekeztünk a Cenk alatti sétányon. Az ideális idő ellenére alig hatan gyűltünk össze, igaz később még hárman csatlakoztak, így összesen kilencen vettünk részt e kiruccanáson. Na de azért a kis létszám miatt sem keseredtünk el, örvendtünk, hogy ott lehetünk és kirándulhatunk végre.

Negyed tíz magasságában indultunk el a sétányon, ráálltunk a sárga háromszög jelzésre és azt követtük. Eleinte nagyon kényelmes ösvényen haladtunk, majd az utunk egyik legérdekesebb szakasza következett: a Gábonyi lépcsők. Meredeken másztunk felfele, közben nagyon éles kanyarokat hagytunk hátunk mögött. Nagyon élménydús és érdekes útszakasz volt, ahogyan Szilárd kisfiú is értékélte. A lépcsők után pihenő következett egy árnyékos padnál, majd innen a Cenk nyúlványát követtük egészen a csúcsig. Addig is egy tisztáson végigbámulhattuk Brassó déli részét, illetve jól látszott a Csukástól egészen a Keresztényhavasig a Kárpátkanyar.

Kényelmes sétával másfél óra alatt értük el a Cenk tetejét. Itt a kis Szilárd megtekintette a felvonó működését az indulástól kezdve, majd felmentünk a hajdnai Árpád szobor talapzatához. Megcsodálhattuk madártávlatból Brassót, igyekeztünk a fontosabb-ismertebb épületeket beazonosítani. Majd lementünk a Cenk várának helyére, itt a kihelyezett térkép szerint nagyjából elképzeltük hogyan is nézhetett ki régen az erődítmény. Aztán visszamentünk a csúcsra és falatoztunk, csoportképet készítettünk.

Visszafele a nyeregből a szerpentines ösvényt követtük, amely piros háromszöggel jelzett. Az egész útszakasz legérdekesebb pillanatai azok voltak amikor a felvonó alatt haladtunk el. Minden alkalommal megvártuk amíg jött a „busz” és a fejünk fölött kis távolságra elsuhant. Ezt a gyerekek nagyon élvezték, de valljuk be, mi felnőttek is. Észre sem vettük, máris a reggeli indulási pontunkhoz érkeztünk délután fél kettőkor. Jót ittunk a kiépített forrásvízből, aztán jött a búcsúzkodás. A Nagy család azonban még maradt, hogy felfedezze a város nevezetességeit.

Köszönjük szépen a társaságot a résztvevőknek és örvendünk, hogy együtt kikapcsolódhattunk e brassói kiránduláson.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.618079528224321&type=1 

Jepi szárazvölgy, aug 11

Augusztus 11-én, vasárnap reggel Busteni felé autóztunk. A Babele felé vezető felvonó irányába mentünk, majd autóinkkal egészen az erdő széléig döcögtünk. Legalább megspóroltuk az egész napos parkolási díjat. 10-en indultunk az Üvöltő-völgy (Urlatoarea) irányába, kellemes meleg időben (1000 m / 9,00 h). Célunk a Jepi szárazvölgyének a kimászása volt, illetve a Nagy Boglyára (Claia Mare) való felmenetel. A Nagy Boglya különleges látványt nyújt a Busteniből szemlélődőnek. Nem is a magassága a fontos (1863 m), hiszen jóval eltörpül a Kostila és Karajman hegytömbök mellett, ellenben nem vezet rá semmilyen jelzett ösvény, emiatt különleges és izgalmas a megmászása.

Alig hagytuk el az Üvöltő vízesés felé letérő ösvényt, máris a szárazvölgyünk aljába találtuk magunkat. Az alsó szakaszon egyáltalán nem lehet a völgy medrében menni, a felnőtt gaz és a számtalan kidőlt fa miatt. Egy vékony ösvény azonban okosan kikerül mindenféle hasonló akadályt és ahogyan jobban sziklásodik a völgy, bele is vezet bennünket. Innen következik az utunk érdekesebb szakasza. Eleinte bemelegítésnek kisebb-nagyobb köveket másztunk ki. Ezeket még nem nevezném ugratónak. Aztán minél fennebb haladva komolyodott a helyzet és rendesen belekóstolhattunk a mászkálás fortélyaiba. Már itt a kezdésnél találkoztunk a völgy legnagyobb szöktetőjével, amely 25 m magas. Jobbról ki lehet kerülni egy földes-füves-sziklás terepen. De voltak akik direkt kimászták. Jó tudni a szöktetőről, hogy kényelmes fogásokkal rendelkezik és ha még kötélbiztosítást is használunk, akkor izgalom nélkül kimászható.

Ezentúl több ugrató került utunkba, de kimászásuk nem okoztak problémát, jól kihasználtuk a sziklamászás különböző tehnikáit. Aztán hamarosan következett a völgy legnehezebb akadálya, egy nem túl magas, de tehnikás szöktető. Először is egy szikla alatt bújtunk át, majd e lyukon keresztül érdekes módon egy rövidebb kéménymászással az ugrató közepére értünk. Innen jött a java, hiszen a kulcsrész a szöktető felső felén található enyhén visszahajlós szikladarab. Szerencsésen túljutottunk egymást segítve ennek kimászásában.

A völgyünk felső fele nem okozott gondokat. Habár legyűrtünk egy jópár szöktetőt, ezeknek kimászása csupa élvezet volt. A Raducu övre kiérve egy megérdemelt pihenőt tartottunk. Két turatársunk egy „reuma-ellenes kúrában” is részt vett, mivel véletlenül felbolygattak egy darázsfészket, így aztán csípésekből kaptak eleget. Ennek ellenére semmilyen panasz nem volt, sőt nagyon jó hangulatban telt a pihenőnk (1850 m / 13,20 – 14,10 h).

Mivel az időjárás megfelelőnek tűnt elindultunk a Nagy Boglyára. Csomagok nélkül indultunk el egy jól követhető ösvényen. Az útszakasz első fele volt a legnehezebb, hiszen törpefenyők között kellett bújkálnunk többnyire. Aztán egyre élvezetesebbé vált a keskeny ösvény, hatalmas hasadékok fölött jártunk. Egy kis nyeregből másztunk ki a csúcsra (1863 m), sziklás terepen. Csoportképet készítettünk, majd még bámultuk az alattunk elterülő tájat. Közben az időjárás kezdett megváltozni, láttuk, hogy a szomszédos hegyekben kiadósan esik, így gyorsan visszamentünk a csomagjainkhoz (1850 m / 15,00 h).

Folytattuk utunkat a Raducu-öv jól kitaposott ösvényén az Üvöltő-völgy irányába. Jól is haladtunk e darabon, átszeltük a Kincses-völgy (Valea Comorilor) mindkét szakaszát, majd az Üvöltő völgyet kereszteztük. Itt ereszkednünk kellett volna, de sajnos nem ezt tettük, hanem folytattuk a szintgörbén az utunkat. Az irány jó volt, csak a jól járható ösvény helyett egy zergecsapáson küzdöttük át magunkat. A végén még az eső is jól eleredt, pontosan egy sűrű törpefenyves közepében, ahol az esőköppenyeinket sem tudtuk felvenni. Jól elázva értünk ki a jelzett ösvénybe, az eső esett szakadatlanul.

Lefele a kék háromszög jelzést követtük. Az eső nem állt el, végigkísért Busteniig, villámlásokkal és dörgésekkel fűszerezve. Persze ekkor már egyáltalán nem zavart, biztonságos helyen jártunk és esőköppenyeink is védtek. Az Üvöltő-vízesés látogatását kihagytuk a szakadó eső miatt, de senki nem bánta. Szerencsésen megérkeztünk Bustenibe és a megszokott helyünket választottuk búcsúzásképpen. Nem is hittem volna milyen jól esik a fejünk fölé szerelt elekromos rezsó melegítő sugárzása, nyár derekán.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.631079413583751.1073741838.100000450948657&type=1&l=c95ba50ed5 

Babatúra a Cenkre, aug 18

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya által szervezett babakirándulás következő állomása – Brassó egyik ékessége – a Cenk lesz.

 
Időpont: 2013 augusztus 18 (vasárnap).

Útvonal: Brassó (Cenk sétány) – Gábonyi lépcsők – Cenk tető – szerpentines út – Brassó (Cenk sétány).

Szintkülönbség: +/- 450 m. Túrahossz: 7 – 8 km. Közepes nehézségű túra.

Felszerelés: egy napra élelem, esőköppeny, bakancs. Kisbabával rendelkező szülők hátihordozóval, hordozókendővel hozhatják kicsinyüket. Babakocsival a Gábonyi lépcsők nem járhatóak.

Találkozó Brassóban a Cenk alatti sétányon (Aleea Tiberiu Brediceanu) 9 órakor. A Star áruháztól 1-2 perc autóval. Aki nem ismeri Brassót, tájékozódjon a Google Maps-en.Visszatérés Brassóba 14-15 óra körül. Lehet jönni vonattal, illetve mikrobusszal is.

A vonattal érkezőknek:

- Sepsiszentgyörgy (7,59 h) – Brassó (8,40 h). – az állomástól taxival érdemes jönni, kb 10-12 lej.

Mikrobusszal érkezőknek:

- Sepsiszentgyörgy (8,00 h – Lidótól) – Brassó (8,40 h) – az állomástól szintén taxival.

Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:

 gl_zsolt@yahoo.com

tel. 0745-058179 – Gáspár László Zsolt

Megjegyzés: a túra lassú ütemben zajlik le, pihenésekkel, fotózásokkal. Jöhet bárki gyerekkel vagy gyerek nélkül. Aki nem akar korán hazamenni, kellemes délutánt tölthet a Cenk sétányán található felújított úszódában. Érdeklődni az árakról a következő címen lehet: http://agrement-brasov.ro/index.html

                                       

                                           Mindenkit szeretettel várunk !

Jepi-szárazvölgy, aug 11

Kedves aktív túrázók! 

A Háromszéki EKE vasárnap (augusztus 11) az idei sziklatúrasorozat harmadik túráját szervezi a Bucsecsbe, a Busteni – Jepi szárazvölgye – Raducu öv – Üvöltő vízesés – Busteni útvonalon. Lehetőség szerint kimászunk a Nagy Boglya-csúcsra (Claia Mare) is.

Jól edzett, tériszonymentes turisták jelentkezhetnek.

Indulás: 7,30 órakor a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól

Felszerelés: sisak, hám, 2 karabiner, 1 napra élelem, esőköppeny, kemény talpú bakancs.
Túraidő: 9 – 10  óra.
Szintkülönbség: +/- 900 m. 

Megkérek minden résztvevőt, hogy jelentkezzen telefonon: 0745-058179.

Köszönettel, Laci

Bucsecs: Halott-völgy, júl 27

Kellemes nyári időben, kilencen indultunk a Kalinderu sípályától (900 m / 6,00 h). Embermagasságú fűben haladtunk a meredek emelkedőn felfele egészen a sífelvonó felső állomásáig. Egy szusszanás erejével visszapillantottunk a Báj-havas már napsütötte gerincére és azzal mentünk is be az erdőbe, a régi vadászösvény után kutatva. A sok csapás közül elég nehéznek bizonyult felfedezni az igazit, ezért eleinte igen meredek terepet másztunk ki. Szerencsére azonban az irány jó volt. Aztán fennebb érve megtaláltuk a rendes ösvényt, ezt használták a régi időkben is, amikor még nem volt turistajelzés a szomszédos Jepi-völgyben. Hamarosan kiértünk a Tarlelor-tisztásra, amikor a Nap már jó magasan járt (1650 m / 8,00 h).

Folyamatosan mendegéltünk, kisebb szusszanókat iktattunk be. A régi ösvény nagyon be van nőve a fűvel, főleg a tisztáson kellett nagyon odafigyelni ennek az irányára. A tisztás után egy nyeregbe értünk, ahonnan megkezdtük két szakaszban a Spumoasa-völgybe való beereszkedést. Az első egy rövid ereszkedő volt és az Inspumat-völgyet kereszteztük, a másikban jóval nagyobb szintet veszítettünk (kb 100 m), a Spumoasa-völgy aljáig. Egy nagyon ingatag kőfolyáson történt az ereszkedés, nagyon oda kellett figyelni a lépésekre és a kövekre, hogy ne induljanak el lábaink alól. Itt elhagytuk a Jepi-völgy felé tartó vadászösvényt és megkezdtük a mászást az Ablakos-öv  (Portita) irányába. Első fázisban a sziklavölgyben mentünk, majd kitértünk jobbra és rövidítést alkalmaztunk egy roppant meredek füves terepen, amely sokak számára „gyilkosnak” bizonyult. E meredek füves terep végén találtuk az Ablakos-övet (Braul Portitei), ahol tartottunk egy megérdemelt pihenőt. Szerencsénkre az időjárás velünk tartott és igazi pihenésre való alkalmakat nyújtott.

Az övön sétáltunk az alig 20 percre található sziklaablakig. Innen csodálatos kilátásban volt részünk az alattunk kígyózó Prahova-völgyre és annak településeire, illetve a Báj-havasra. Itt leültünk feltölteni az energiánkat, elfogyasztani alamizsnánk egy részét (1950 m / 10,50 – 11,30 h).

Evés után folytattuk utunkat az övön, egy traverzálás következett a törpefenyőben. Szerencsére most mintha jobban lehetett volna követni az ösvényt mint korábban amikor itt jártam, ennek köszönhetően hamarabb és könnyebben hagytuk magunk után ezt a szakaszt. A Zangur-völgy felső traverzálása után a mi sziklavölgyünk következett. A Halott-völgy (Valcelul Mortului) a hegység egyik jellegzetes sziklavölgye, érdekesebbnél érdekesebb szöktetőkkel (1B) és a Caraiman szárazvölgyébe „ömlik” bele. Mivel az övön közelítettük meg a völgyet, így megspóroltuk az alsó szakaszt. Tehát a Halott-völgy közepétől felfele tartó szakaszát másztuk ki.

Előkerültek a sisakok, hámok és indultunk is neki. Az első szöktető jobb oldalát céloztuk magy egy rövid traverz következtében hagytuk magunk után. A szöktetők között ingatag köveket találtunk, itt ügyelni kellett a magunk alatt levő társainkra. A kötélbiztosítás is jónak bizonyult és igénybe vehette aki szükségét érezte. Következett két kisebb szöktető, amelyeket direkt módon másztunk ki. Mivel észak-keleti beállítottságú a völgy, így a napsugarak nem kényeztethetik. Az ugratók zöme nyirkos, ezért a bakancstalpak csúsznak. Az előrehaladás nagyobb figyelmet követelt. A negyedik legmagasabb szöktetőt mi kikerültük, de a társaság egyik fele direkt módon mászta ki. A kikerülés egy balra tartó párkányon történt meg, utána egy éles gerinc következett. Majd visszatértünk egy nagyon keskeny párkányon a völgybe. Továbbá egy beszorult szikla alatt kellett másznunk és még két kisebb szöktetőt magunk mögött hagynunk. Ezzel ki is értünk az Ablakos-gerincre (Creasta Portitei). Az elmaradhatatlan csoportkép után a gerincen másztunk ki a Caraiman-keresztig. A jó időjárásnak köszönhetően rengeteg turista fordult meg itt, mondjuk számítottunk is erre. Leültünk pihenni, ebédelni (2285 m / 14,45 – 15,15 h).

Evés után a már jólismert Caraiman Nagy Övén ereszkedtünk le a menedékházhoz, onnan pedig kényelmes ritmusban a Jepi-völgyön közelítettük meg Busteni városát (900 m / 18,20 h). Hideg sörök társaságában, jókedvűen tettünk pontot a nap végére és elmélkedtünk az eljövendő útvonalakról.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.623247847700241.1073741837.100000450948657&type=1&l=f6e47bbaa8

Babakirándulás Felső Csernátonba, júl 21

Hat felnőttből és három gyerekből állt a júliusi babakirándulás résztvevők száma, amely a Felső Csernáton szomszédságába volt megrendezve. E júliusi vasárnapra két feredő meglátogatása és kipróbálása volt a cél, illetve az Ika-vár megtekintése. Reggeliben igen hűvösnek indult a nap, már-már gondoltuk, hogy nem lesz fürdeni alkalmas idő.

10 órakor gyűltünk össze Alsó Csernátonban, majd kiskocsikkal felmentünk a 7 km-re található Malom feredő- és a fölötte található Ika-vár szomszédságába. Itt a kialakított parkolóban hagytuk az autókat és gyalogosan sétáltunk el a Csókás feredőig. A 2-3 km-es útszakaszt is megtehettük volna autóval, de nem akartunk mozgáshányban szenvedni és persze kissé meg kellett mozgassuk az izmainkat is. A tavaly felújított Csókás feredő víze édes-kénes vagyis székelyesen jó büdös, illetve nagyon hideg. Tapasztaltam is, hiszen a vérkeringésem hirtelen felgyorsult a belemártózás közben. Nagyon szép, árnyékos helyen terül el, közelében pihenőhely is ki van alakítva. Miután kipróbáltuk e jó gyógyvizet, visszasétáltunk az indulási pontunkhoz, vagyis a Malom feredőhöz. Ezt a szintén tavaly felújított nagyméretű medencét egy édesforrásvíz táplálja és hetente cserélik a vizét. Mire odaértünk az időjárás is egyre kegyesebb lett a fürdőzőkhöz, vagyis kellemesen felmelegedett. Egy csoport helybeli gyerekcsapat csobbantak nagyokat a nagy vízben, a felnőttek csak sopánkodtak, hogy mennyire hideg a víz. Hát nem volt igazuk, hiszen ahogyan bementünk a vízbe, máris elmúlt a hideg érzés. A medence környéke is ki van bővítve asztalokkal, padokkal, tűzhellyel és egy kis játszótérrel.

A fürdés után kimásztunk a medence fölötti  kis dombra egy kényelmes ösvényen. Itt találtuk az Ika-várat. A kis torony még felujítás alatt áll, de így is szép látványban volt részünk.

Ezek után mi hazatértünk, de volt aki maradt még fürödni és volt lehetőségük meglátogatni egy épp akkor működő vízimalmot.

Egy nagyon szép vidéket volt alkalmunk megismerni, mi még szeretnénk e tájra visszatérni és ajánlom mindenkinek, hogy családjával töltsön egy szép napot az Ika-vár árnyékában. Nem bánja meg.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.602148386484102&type=1 

Bucsecs sziklatúra: Portita öv - Halottak völgye

Kedves aktív túrázók! 

A Háromszéki EKE szombaton (július 27) az idei sziklatúrasorozat második túráját szervezi a Bucsecsbe, a Busteni – Kalinderu sípálya – régi vadászösvény – Portita öv – Halottak völgye – Caraiman kereszt – Jepi völgy – Busteni útvonalon.

Jól edzett, tériszonymentes turisták jelentkezhetnek.

Indulás: 4,30 órakor a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól

Felszerelés: sisak, hám, 2 karabiner, 1 napra élelem, esőköppeny, kemény talpú bakancs.
Túraidő: 10-12 óra.
Szintkülönbség: +/- 1500 m. 

Megkérek minden résztvevőt, hogy jelentkezzen telefonon: 0745-058179.

Köszönettel, Laci