Bucsecs: Malin- és Fehér-völgy, feb 8

Nyolcan indultunk február 8-án, szombaton reggel az Alpin menedékháztól (900 m / 6,00 h). Ketten a Csíki EKE-től is megtiszteltek jelenlétükkel. A fejlámpák fényénél a piros háromszög jelzést követtük a Kostila tisztásig. Kényelmesen haladtunk, sietségre semmi ok nem volt. Ez volt az idei tél első kirándulása amikor havat lehetett találni az erdőben, de még most is igen enyhe időjárásban volt részünk. Na de ezzel most nem foglalkoztunk, inkább a kimászandó völgy járt a fejünkben.

A tisztásra érkezvén eltehettük a fejlámpákat. Innen következett az utunk talán egyik legnehezebb része, nyomot törni a nagy vizes hóban, nagyon meredek terepen egészen a gerincig, ahonnan majd beereszkedünk egy kéményen keresztül a Malin-völgybe. Neki is álltunk a munkának, eleinte enyhébb volt a terep, majd egyre meredekebb. Szerencsére a csíki fiúkkal együtt megoldottuk a dolgot, a kb 200 m-es szintet hamar magunk mögött tudtuk. A nyeregben jólmegérdemelt pihenő következett, majd az alattunk levő kéményen (Hornul Pamantos) beereszkedtünk a Malin-völgybe. Nagy megkönnyebbülésünkre tapasztaltuk, hogy nem lesznek problémáink felfele, hiszen itt a hó állapota pontosan megfelelő volt a mi turánkhoz (1550 m / 9,20 h).

A legalsó két szöktető nem volt teljesen befedve hóval, ezért egy kicsit izgalmasabb volt kimászásuk. De a társaság már igen jól érti dolgát, úgyhogy egyáltalán nem jelentett komolyabb gondot. Továbbá többnyire meredek emelkedők sokasága következett, de nem siettünk, több pihenőt iktattunk be utunk során. Elhaladtunk a Scorusilor- és Coltilor-völgyek befolyásánál is, mi rendületlenül folytattuk utunkat felfele. A szintkülönbség lépésről-lépésre fogyott, hiszen egyes helyeken igen meredek oldalt kellett kihágni. A hó minősége nagyon megfelelt, minél fennebb érve már a bakancsaink orrát is alig tudtuk beleütni. Igaz a hágóvas segítségére még nem volt kimondottan szükség, főleg felfele irányban. Minél fennebb érve egyre szebb kilátás terült elénk, de a gerinchez közeledve éreztük a szél jelenlétét odafent. Itt még valamennyire védve voltunk. Mire kiértünk volna teljesen, a gerinc alatt beöltöztünk a szeles időjárás ellen. Aztán fent a Kostila csúcs mellett meggyőződtünk, hogy nem is olyan kimondottan erős széllel állunk szemben. Mindenki nagyon megvolt elégedve teljesítményével és egy rövid szusszanót tartottunk a Kostila csúcs alatt (2450 m / 13,35 h).

Innen nagyon szép kilátásban volt részünk mindenfelé, habár a Nap nem sütött, de a felhőplafon magasan volt. A platón dél felé vettük az irányt a piros kereszt jelzésen, amelyet egészen a Fehér-völgy bejáratáig követtük. Az egyenes terep azonban nem bizonyult leányálomnak, hiszen a szél jól megrakta hóval ezt a vidéket és valamelyest összefagyott. Aztán hol belesüppedtünk a jeges hóba, hol nem, ez egészen kellemetlen volt számunkra. De itt is a csíki fiúkkal megoldottuk a problémát, kimentünk a plató szélére ahol száraz volt, így már sokkal könnyebben haladhattunk.

Elértük a Fehér-völgy beindulását. Felvettük a hágóvasakat is, indultunk lefele teketóriázás nélkül (2350 m / 14,30 h). Mivel a gravitáció lényegesen segített, hamar faltuk a szintkülönbséget lefele. A völgy teljesen fel volt telve a felső régióban és kemény havat haraptak a hágóvasak. Tehát ideális terep fogadott bennünket. Elértük a nagy szöktetőt, ahonnan megváltozott a hó állaga. A hágóvasakat itt lehúztuk, hiszen vizes lett a hó és hatalmas talpak nőttek a hágóvasakra. A szöktetőt balra biztonságosan ki lehetett kerülni és továbbá kellemes sétában volt részünk egészen a völgy aljáig. Mindenki megérkezett az erdőszélén található tisztáshoz (La Verdeata) és nekiálltunk falatozni (1600 m / 15,45 – 16,30 h). Pihenő és csoportkép készítés után nem maradt más hátra mint visszaereszkedni Bustenibe a kényelmes erdei ösvényen, majd egy sör mellett boldogan visszaemlékezni a nap történéseiről (900 m / 17,20 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.731198666905158.1073741855.100000450948657&type=1&l=ae04afe02f

Bucsecs: Malin- és Fehér völgyek, feb 8

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya téli magashegyi túrát szervez a Bucsecs hegységbe, ahová kellő tapasztalattal rendelkező turisták jelentkezhetnek.
Időpont: 2014 február 8 - szombat
Útvonal: Busteni (900 m) - Kostila tisztás - Malin völgy - Kostila plató (2450 m) - Fehér völgy - Busteni.
Felszerelés: jégcsákány, hágóvas, megfelelő öltözék, 1 napra kaja, fejlámpa.
A túra időtartama 10 - 12 óra, szintkülönbség: +/- 1550 m
Indulás a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól 4,30 órakor.
Érdeklődni és jelentkezni a 0745-058179-es telefonon lehet.
Túravezető: Gáspár László Zsolt

Bucsecs: Fehér völgy - Légpárkány, jan 12

Január 12-én vasárnap, öten indultunk Busteniből az Alpin menedékháztól (900 m / 6,20 h). Fejlámpák fényénél szaporán lépkedtünk felfele. Az idő enyhén borús volt, de jelenleg nem takarta felhő a hegyet. A szokatlanul meleg inkább egy októberi kirándulásra emlékeztetett, a hónak se híre se hamva.

A Kostila-tisztás felé követtük egy darabon a piros háromszög jelzést, majd letértünk erről és a Fehér-völgy irányába egyre komolyabban emelkedtünk. Amire elértük a völgy beszállási pontját (La Verdeata), teljesen kivilágosodott (1500 m / 7,50 – 8,10 h). Felfele pásztázva a völgyet szemünkkel, láthattuk, hogy az időjárás kezd romlani, a felső régiókban havazott. Ezt hamarosan a saját bőrünkön is tapasztaltuk, igaz rövid időre.

Pihenő és falatozás után nekikezdtünk a Fehér-völgy kimászásához. Vékony és kemény hóréteg húzódott végig a völgy alján. Jól látszott, hogy e tájon sem havazott komolyan már nagyon rég. Könnyedén haladtunk felfele, többnyire a kiálló sziklák száraz felületét vettük igénybe és ennek köszönhetően komolyabb megerőltetés nem volt szükséges. A hóban voltak régi nyomok, amelyek sokszor lépcsőül szolgáltak felfele menetelésünkben. Az egész völgy hosszában a viszonylag komolyabb próbát a nagy szöktető kimászása jelentette. A jó fogások és lépések, illetve az útvonal helyes követése jelentősen megkönnyítette ennek leküzdését.

A nagy szöktető fölött egy picit nőtt a terep dőlésszöge és egyre inkább havas terepen is jártunk. A jégcsákány segítségét igénybe vettük, azonban a hágóvasra nem volt szükség. Ezen a szakaszon romlott az időjárás, ködbe borult a táj és gyengén havazott is. Igaz ez nem tartott sokáig és mielőtt kiértünk volna a völgyből ismét kitisztult és a Nap is kisütött. Észrevettük a platón a szél „játékát”, ezért közvetlenül a völgyből való kijutás előtt pihenőt tartottunk (2300 m / 11,00 – 11,15 h). Teázás közben egy nagy csoport zergét figyelhettünk meg, ahogyan nyugalomban legelésztek a Kostila oldalán.

Jó ötlet volt a plató alatti megállás, hiszen kilépve a sík terepre egyből éreztük a szél hatását. Nagy erővel fújt és pont szembe. Észak irányt követtük a piros kereszt jelzésen, amely az Omu-csúcs felé vezet. A roppant haragos szél kissé megnehezítette előrehaladásunkat a máskor nagyon egyszerű terepen. A szél ezt az apró jeges havat sodorta erőteljesen az arcunkba, úgyhogy jóformán amíg a Kostila-csúcs mellé értünk, addig a földet néztük menés közben. Itt aztán menetirányunk megváltozott kelet felé és a szelet már sokkal egyszerűbben tűrtük el. Megtaláltuk a Gelepeanu-kéményen való lemenetelt, ahol megkezdtük az ereszkedést (2430 m / 12,30 h).

A szél még kettőt-hármat taszított rajtunk, mintha rendesen zavart volna le a hegyről. Aztán a Gelepeanu-kéményben lemenet, jóval csökkent az ereje. A havas és meredek terepen kiálló száraz sziklák kandikáltak ki. Ezekre igyekeztünk rálépni, mivel másutt eléggé jeges is volt. A hágóvasat nem vettük elé mivel rövid ez a szakasz és továbbá a Fehér-völgy gerincen többnyire száraz sziklásterepet véltünk felfedezni. Óvatosan megérkeztünk a Kostila-övre, majd folytattuk utunkat lefele a Fehér-völgy gerincen. A vibram talpú bakancsok nagyon jól fogtak a sziklán, a Nap is kisütött és a szél sem zavart annyira. Nem siettünk egyáltalán, sok szünetet iktattunk be, csodálni a tájat és fényképezni. A Légpárkány feletti szakasz okozott némi nehézséget, egy meredek szakaszon való lemászás volt a kulcspont. Rappelszeget is véltünk felfedezni, persze kötél segítségével sokkal könnyebben ment volna. Mivel ez nem volt, így ezen a szakaszon extra adrenalin adagot „pumpáltunk” magunkba. Szerencsésen megérkeztünk a Légpárkány felső feléhez.

A párkányon végigsétáltunk, egyáltalán semmi akadályba nem ütköztünk. A párkány alsó részén levő kilátóhelynél megpihentünk és csodálhattuk teljes nagyságában a Fehér-völgy impozáns falát (2100 m / 13,30 – 13,45 h).

Ezekután megkezdtük az ereszkedést. Itt a felső régióban kemény havat is kaptunk, biztonság kedvéért hamarosan fel is húztuk hágóvasainkat. Különös gondot nem okozott az útszakasz, persze köztudott, hogy a sziklás terepen való ereszkedés több odafigyelést igényel. De a nehezebb helyeken láncok is vannak kifeszítve, ezek jelentősen megkönnyítették dolgunkat. A Leshelynél (La Panda) lekapcsoltuk hágóvasainkat, hiszen innen erdei ereszkedő következett. Egyre gyorsabban haladtunk, igaz az ösvény néhol jeges volt, erre nagyon oda kellett figyelni. Aztán hova tovább ahogyan szélesedett az ösvényünk, egyre egyszerűsödtek és fogytak a jeges szakaszok is, mindaddig amíg le nem értünk Bustenibe, ahol várt ránk a kellemes őszi időjárás (900 m / 17,10 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.715248685166823.1073741850.100000450948657&type=1&l=91b4906bfa

Bucsecs: Fehér völgy - Légpárkány, jan 12

Kedves túrázók!

Nem hittem volna valaha, hogy január közepén egy túrát kell módosítsak a hó hiánya miatt. Az eredeti programban a hágóvas és a jégcsákány kipróbálása szerepelt volna, kezdő téli túrázók számára a Bucsecs hegységbeli Fehér-völgyben. A nagyon kevés hó miatt ezt elhalasszuk március-április környékére. Helyette szintén a Fehér-völgyet keressük fel és lefele a Légpárkányon jövünk. Ez a túra azonban tapasztalt túrázóknak ajánlott. Íme az infók:

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya január 12-én, vasárnap magashegyi túrát szervez tapasztalt turisták számára a Bucsecs-hegységben. Busteniből az Alpin menedékháztól indulunk, a Fehér-völgyön megyünk fel, majd a Kostila-platót érintve a Légpárkányon jövünk vissza a kiindulási pontunkhoz.
Felszerelés: mivel jeges részek bizonyosan lesznek ezért szükséges a jégcsákány és a hágóvas. Ezen kívül fejlámpa, hegymászó sisak, meleg öltözék és egy napra kaja.
Indulás: január 12 vasárnap reggel 5 órakor a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól.
Túra időtartama: 10-11 óra.
Szintkülönbség: 1500 m fel, ugyanannyi le.
A túra nem jelzett ösvényen zajlik, ezért olyan tapasztalt turisták jelentkezhetnek akik jártak hasonló helyeken.
Érdeklődni és jelentkezni a 0745-058179-es telefonon, Facebookon, vagy email-en (gl_zsolt@yahoo.com)

Köszönettel, Laci

Királykő: Calinet- és Ablakos sziklavölgyek, jan 3

2014 január 3-án a Királykőt vettük célpontul, pontosabban a Calinet-sziklavölgyön való kimászást és az Ablakos-sziklavölgyön való beereszkedést. Négyen indultunk tehát a Plaiul Foii-tól a fejlámpák fényénél (849 m / 6,40 h). A völgyben még hűvös volt, de ahogyan haladtunk felfele, egyre jobban emelkedett a hőmérséklet is. A hónak nyoma sem volt, mintha egy kellemes őszi kiránduláson vettünk volna részt. Persze nálunk volt a teljes téli felszerelés, mivel nem kockáztathattunk a sziklavölgyekben. Gyors iramban haladtunk a Sárga Fal felé, én a műanyagbakancsokkal a lábamon alig tudtam a lépést tartani a fiúkkal. A Sárga Fal alatti kőfolyáson másztunk ki, majd egy ugrató után ismét kényelmesebb, de meredek terepre kerültünk. Hamarosan a Reménység-menedékhely mellett pihenhettünk és falatoztunk (1680 m / 8,20 – 8,45 h). Beöltöztünk a sziklamászó felszerelésbe és indultunk is tovább.

A Közép-övet követtük a Vaslétrán keresztül a Calinet-völgyig. A völgyben volt némi hó, de egyáltalán nem szükségeltetett  a hágóvasak és a jégcsákányok használata. A szöktetők tiszta szárazak voltak, csupasz kézzel simán lehetett mászni az enyhe időjárásnak köszönhetően. A legnagyobb szöktető, amely 30 m magas azt Szeró és Zsombi kötéllel kimászták a direkt útvonalon. Mi ketten Lacival jobbról kerültük szabadmászásban, de jóval kényelmesebb fogásokkal. A kisebb szöktetők nem okoztak különösebb akadályt, a haladási időnkből sem veszítettünk semmit. A főgerincre kiérve kényeztettük magunkat a Nap sugaraival, falatoztunk, pihentünk (2130 m / 11,30 – 12,30 h).

A pihenő után röviden folytattuk utunkat észak felé a gerincen, majd ismét egy sziklavölgyet vettünk célba lefele. Egy meredek ereszkedő következett, majd egy harántozás. Ezek után értük el az Ablakos-sziklavölgy felső részét. Itt az ereszkedésünk a kőfolyáson inkább a guruláshoz hasonlított. Mintha csapágygolyók lettek volna felszerelve a bakancsaink talpára. Aztán hamarosan elértük az „ablakot”, amelyen átbújtunk. Erről kapta a völgy a nevét. Öt szöktető következett lefele irányban. Az első három nem tűnt nehéznek, szabadon ereszkedtünk. Majd az utolsó két ugratón a kötél segítségét is igénybe vettük, ha már nálunk volt. Így gondok nélkül elértük ismét a Közép-övet és a közelben található Reménység menedékhelyet. Elpakoltuk a felszereléseket, pihentünk és falatoztunk (1680 m / 14,30 -  15,15 h). Innen már egy gyors ereszkedő után hamarosan visszatértünk a Plaiul Foii-hoz ahol autónk várt (849 m / 16,30 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.709905839034441.1073741849.100000450948657&type=1&l=16246e0d04 

Királykő északi gerinc, nov 24

Pontosan az Ősz utolsó őrzői és a Tél előfutárai közötti „harcnak” lehettünk tanúi vasárnap, november 24-én a Királykő északi gerincén. Bajka Lacival és Szeróval indultunk a Botorog forrástól a fejlámpák fényénél (820 m / 6,20 h). Nagyon jó iramban haladtunk a Curmatura menedékház felé, lámpáinkat a Zanoaga tisztáson már le is olthattuk. Itt kiderült hamarosan, hogy nem lesz könnyű életünk fent a gerincen, hiszen már most jól éreztette a szél a hatását, illetve a hegy is sötét és kövér fellegekbe burkolózott. Na de reméltük a legjobbakat és igyekeztünk szedni a lábunkat. Rövid időn belül megérkeztünk a Curmatura menedékházhoz (1470 m / 7,30 h), ahol csak annyi időre álltunk meg amíg Szeró vizet vett fel a ház melletti forrásból. Jóformán fel sem keltek a háziak, de mi sem akartuk zavarni senkinek az álmát. Épp a két nagy szentbernáthegyi kutya kacsintott ki a fekhelyükről, de kedvük nem volt kimászni onnan ebben a „kutyaidőben”.

Ezen a részen még esőt is kaptunk, szerencsére nem tartósat, úgyhogy nem áztunk el még az elején. A háztól kék háromszög jelzést követtünk a Hegyes-csúcs irányába. Itt is nagyon jól haladtunk, szedtük a lábunkat rendesen a meredek emelkedőn. E szakasz is nagyon ismerős számunkra, tehát jóformán nem is nézelődtünk semerre, csak az előttünk levő ösvényre. Igaz minél fennebb érve, annál jobban belemásztunk a ködbe, ezért nem is lett volna nagy értelme a nézelődésnek és az időpocsékolásnak. A Hegyes-csúcs felé mászás utolsó szakaszán elhagytuk a menedéket nyújtó völgyet és megismerkedhettünk az egyre jobban dühöngő Szél Úrral. Ette fene gondoltam, már közel vagyunk a menedékhelyhez, valahogy kibírom szélkabát nélkül. Az utolsó száz méteren aztán átfújt rendesen az egész testemen.

Végre megérkeztünk a Hegyes-csúcs alatti menedékhelyhez (2150 m / 8,45 – 9,20 h). A rohanásnak köszönhetően alig két és fél órát meneteltünk a reggeli indulástól. Ez is volt a cél különben, minél hamarabb felérni ide, lássuk mi lesz az elkövetkezőkben. A menedékhelyen épp most kelt fel a páros aki ott éjszakázott. Egész éjszaka hallgatták a szél „koncertjét”, ezért keveset aludtak. Mi nekiálltunk enni és gondolkodni hogyan tovább. Szeró már be is jelentette, hogy ő tovább nem jön ebben az időben, Bajka Lacival ketten azonban erre a variánsra nem is gondoltunk. Megegyeztünk, hogy ha nem bírjuk a menést a szélben, akkor hamarosan visszatérünk.

Elbúcsúztunk Szerótól és Bajka Lacival ketten folytattuk utunkat a Pásztor-csúcs irányába.  A szél roppant erővel fújt, igaz most már rendesen beöltöztünk, ígyhát nem zavart. Kilátásunk sem volt majdnem semmi, de látszott a menetirányunk, ami elég is volt nekünk. A gerincen jól neki lehetett dőlni a szélnek, garantáltan megbírt. Ez mindenféleképpen érdekes játék. A szél balról fújt, amikor átjöttünk néha a gerinc jobb oldalára, akkor ezt nem éreztük. Úgy is neveztük e helyeket, hogy „Hawaii-ban járunk”. A Cimbalmokat elhagyva kezdtük észrevenni, hogy szakadozik a felhőzet és hamarosan már csodálatos kilátásban lett részünk a felhők felett. Már nem is érdekelt a szél sem, igyekeztünk fotózni. Minél jobban közeledtünk a Pásztor csúcshoz, annál jobban enyhült az időjárás. A szél sem erőlködött annyira, megadta magát és a felhők minél jobban szétszéledtek.

A Pásztor-csúcson már csúcsfotóztunk és élveztük a tájat. A Grind-nyereg felé tartottunk, ahol az itt található menedékhelyen ismét falatoztunk (2200 m / 11,10  - 12,15 h). Elégedetten nyugtáztuk a mai napot, nagyon megérte, hogy eljöttünk. Szeró hiányát sajnáltuk.

Jól éreztük magunkat a menedéken, ettünk, hegyi történetekről beszélgettünk, aztán észrevettük a napsugarakat. Gyorsan kijöttünk és habár a szél ismét keményen fújt, de csodálatos napsütötte táj tárult elénk. Ez a pillanat volt a túránk fénypontja is. Jónéhány fotó készítése után indultunk lefele az alsó Grind menedék felé. Minél lenneb érve a kőgörgetegen, annál enyhébb időjárásban volt részünk. Itt már nem is siettünk, több helyen megálltunk bámulni az előttünk levő Bucsecs hegységet. Így értük el az alsó Grind menedéket, ahol időmilliomosok lévén, hosszan pihentünk, élveztük a csendet és a tájat (1620 m / 12,55 – 13,30 h).

Innen már egy jó laza futamodás volt a Zernyesti szoroson keresztül a Botorog forrásig, ahol Szeró már várt ránk (820 m / 15,10 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.688776744480684.1073741845.100000450948657&type=1&l=db4e5560e2 

Királykő: Az elrejtett menedékhelyek világa, nov 3

Kihasználva ezt a novemberi kellemes vasárnapot, elautóztunk a Királykő lábához, hogy újra felkeressem az eléggé régen látott csodálatos helyen elhelyezkedő Királylány Kastélya (Craita) és Aninata menedékhelyeket. Mint sokan tudják, e létesítmények nem a turistaösvényeken találhatók, hanem a Királykő legeldugottad és legszebb részein. Beszámolóm nem fog kitérni részletes útmutatásra, hiszen a hegység e pompás részét és ennek „gyümölcsét” úgyis azok élvezik, akik tiszta szívből keresik fel e tájat.

Vasárnap reggel indultunk a Plaiul Foii menedékháztól (849 m / 6,40 h), amely jelenleg felujítás alatt áll és az ottaniak elmondása szerint 2014 március 15-től nyit. Előttünk állt teljes egészében a csodás Királykő, már alig vártuk, hogy belépjünk a sziklavárának kapuján. Jelzetlen útvonalon követtünk egy patakot, eleinte kényelmes emelkedőben volt részünk. A völgy utolsó szakaszán kissé nehezebbre vált a terep a kőfolyások miatt. Pontosan a hegység lábánál kiszálltunk a völgyből és erdőben, meredek ösvényen felkapaszkodtunk a Királylány Kastélyhoz (1610 m / 9,20 – 10,20 h). Szándékosan több időt szenteltünk az ittlétre, sietségre nem volt okunk. A menedékhely mellett reggeliztünk, átlapoztuk a füzetbe beírt régebbi és újabb szövegeket. Átvizsgáltuk a kis házikót, rendesen mindennel felszerelve találtuk ami egy ilyen helyre szükséges. Pihenés után felvettük a hátizsákot és indultunk felfele.

Az utunk következő szakasza egy szárazvölgyben vitt fel. Előtte egy sziklaoldalon harántoztunk egészen a szárazvölgy aljáig. Az első szöktető volt a leghosszabb is egyben (15 m). Nagyon jó fogások és lépések vannak, élveztük a mászást. A továbbiakban egy kisebb és egy hosszabb szöktető kimászása után az Aninata kunyhó keresésével foglalkoztunk. Mivel régebb voltam itt, kissé bizonytalan voltam a tájékozódásban. Biztonságképpen telefonon Jártó Gáborral – a Királykő nagy ismerőjével – megerősítettem az útirányt, amit ezúton is köszönök. Így könnyedén megtaláltuk a mesebeli helyen elhelyezkedő kétszemélyes kunyhót (1710 m / 11,45 – 12,20 h). Itt is elővettük az emlékkönyvet, átlapoztuk az oldalait érdekes írásokat találva több kedves ismerőseink által. Pihentünk, elmélkedtünk, majd indultunk a Közép Öv irányába. Megkerestük az Anghelide-kanyon felső beindulását, lementem egészen a közepéig, bebizonyosodva, hogy nem nehéz a járhatósága. A szűk folyósóban jó nagy kövekben lehet kapaszkodni. Ez egy ideális következő úticél lesz lentről felfele, hiszen így érdekesebb.

Mivel az idő rohamosan telt, nem láttuk értelmét a felfele menetelnek, inkább egy jó nagyot pihentünk és visszaindultunk a felfele követett úton a Királylány Kastélyhoz. A nagyobb szöktetőket kötél segítségével leereszkedtük, úgyhogy a rappelozás tehnikáját is felfrissítettük. Ez nagyon érdekes része volt a napunknak. Visszatérve a menedékhelyez, ebédeltünk és jókorát pihentünk (1610 m / 14,50 – 15,30 h). Élveztük a hely magasztosságát. Aztán következett a visszajövetel az autóhoz, hiszen a sötétség már nagyon a nyomunkban járt (849 m / 17,15 h).

Nagyon szép kirándulásban volt részünk és várjuk a visszatérést a Királykő országba.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.676318015726557.1073741842.100000450948657&type=1&l=d759408aeb