Kisbakancs-túra a Szent Anna tóhoz, aug 30

Gyönyörűszép nyárvégi reggel köszöntött ránk augusztus 30-án, szombaton a tusnádfürdői vasútállomáson. A Kisbakancs-túrák történelmében ez volt az első alkalom, hogy vonattal utaztunk. 23-an vettünk részt a kiránduláson, amelyből 8-an gyerekek. A legfiatalabb az 1éves 3 hónapos Bence is megtisztelt jelenlétével.

Az idei nyár nagyon „szűkmarkú” volt az olyan szép reggelekkel, mint amilyen most volt. Egy rövid ismertető után 8 órakor indultunk is Tusnádfürdőn keresztül a Szent Anna-tó irányába. Először a szépen felújított sétányt követtük a borvízforrásig. Itt mindenki a szíve szerint tankolhatott, majd folyattuk utunkat a szintén felújított piros kereszt jelzésen, immár az erdőben. Egy meredek szakasz következtében a szerpentineket követtük egészen a Nagy Csomád nyeregig. Kényelmes tempóban, de folytonosan haladtunk felfele, így nagyon hamar hátunk mögött hagytuk a legnagyobb emelkedőt. A nyeregben hosszabb pihenőt tartottunk, ahol az otthonról hozott élelem mellett, friss málnából is lehetett csemegézni. A pihenő után egy kellemes ereszkedőben volt részünk a Szent Anna menedékház környékéig. Az erdőből kiérve szemünkkel végigpásztáztuk a tájat, hiszen a Nemeréig is el lehetett látni. A menedékház környékén nem időztünk sokat, annál jobban vonzott tó partja. Lefele menet megálltunk a kilátónál, szemügyre venni a tavat madártávlatból. Aztán hamarosan elértünk a kirándulásunk fő célpontjához a Szent Anna tóhoz. És még csak alig múlt el 11 óra.

Itt délután fél kettőig szabad program volt, aki akarta körbesétálta a tavat, vagy csak egyszerűen lazsált a tóparton és fürdőzött a nem túl hideg vízben. A gyerekek iszapból építettek, vagy csak egyszerűen a vizet „kóstolgatták”. De meg lehetett figyelni néhány halacskát is, amelyek kimerészkedtek a parthoz közel.

A kellemes időben észrevétlenül eltelt a több mint két óra szórakozás. Szedtük a sátorfánkat és indultunk Sepsibükszád felé. A tópartról eleinte a kék kereszt jelzést követtük felfele amíg elértük a kráter szélét. Ott a tisztáson egy csoportképet készítettünk, majd a kék sávot követve lefele vettük az irányt. Hamarosan kiértünk az erdő szélére és kényelmesebbé vált a terepünk. Volt aki ezalatt egy zacskó gombával lett gazdagabb. A falu határában található Bugyogó borvíznél egy hosszabb pihenőt tartottunk, mialatt mindenki megkóstolhatta és vihetett haza belőle. A faluból egy rövidítésen mentünk ki a főútra és meg sem álltunk a Sepsibükszádi vasútállomásig, ahová a vonatunk megérkezése előtt fél órával megjelentünk.

Nagyon szép kirándulásban volt részünk, köszönettel minden résztvevőnek, úgy gyereknek mint felnőttnek, hogy együtt tölthettük e csodálatos szombati napot.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.818516851513920&type=1 

Kisbakancsos kirándulás a Szent Anna-tóhoz, aug 30

Kedves Kisbakancsosok!

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya kirándulást szervez a Kisbakancs-csoporttal a Szent Anna tóhoz.

Időpont: 2014 augusztus 30 - szombat

Útvonal: Tusnádfürdő – szerpentines út – Nagy Csomád-nyereg – Szent Anna-tó – Sepsibükszád.

Felszerelés: esőköppeny, egy napra kaja, fürdőruha.

Egyébb tudnivalók:

- utazás vonattal: reggel 7,00 órakor a sepsiszentgyörgyi vasútállomásról.

- visszaérkezés 17,45 órakor ugyanoda.

- túrahossz: 18 – 20 km (nehéz kategoriájú kirándulás)

- szintkülönbség: +/- 700 m

- kisbabás szülők legkényelmesebben kendőben vagy hátihordozóban hozhatják kicsinyüket. Az út babakocsival nem járható.

- rossz idő esetén a kirándulást elhalasszuk

- érdeklődni itt a Facebookon, vagy a 0745-058179-es telefonon (Gáspár László Zsolt)

Mindenkit szeretettel várunk!

A Hochalmspitze, aug 11

Avagy Hochalpenspitze, ahogyan Dr. Zsigmondy Emil – a XIX.század végének híres hegymászója – korában hívták. A Magas Tauern, Ankogel-csoportjának a legmagasabb csúcsa a maga 3360 méterével.

Ausztriai családi kirándulásunk alkalmával, - ahogyan tavaly - ebben az évben is kitűztem magam előtt egy hegycsúcsot, amelyet meg szeretnék mászni. Az idén mivel a karintiai régió- és ezen belül Bad Kleinkirchheim üdülőtelep volt a fő hadiszállásunk, ezért esett a választás a fent említett hegycsúcsra.

Augusztus 11-én hétfőn reggel elég későn indultam. Az időjárásjelentések az előző nap nem kecsegtettek sok jóval, ezért megvártam a reggelt és kitekintettem az ablakon. Az égbolt viszonylag tiszta volt, néhány felhőfoszlány takarta a kilátást. Déltől azonban esőt jeleztek. Én testileg-lelkileg felkészülve elhatároztam, hogy elindulok.

7,30-kor ültem az autóba és hagytam el Bad Kleinkirchheim üdülővárost. A Millstatt-i tó északi részén haladtam, majd Gmünd városka után a Malta-völgyet követtem. Ezek után a Grössgraben-völgyön szerpentineztem fel egészen a gyűjtőtó gátjának aljáig. Innen indultam tehát gyalog, hogy megpróbáljam a Hochalmspitze megmászását.

Fülledt melegben gyors léptekkel indulok felfele (1670 m / 8,40 h). Mérgelődök is egy szempontból, hiszen nem szokásom az ilyen kései indulás. Már a csúcs közelében kellett volna lennem ilyenkor. Az idő szép volt, sütött a Nap, de érződött a magas páratartalom a levegőben, tudtam, hogy nem fog ez így maradni. A Giessener menedékház felé vezető két-három szerpentin után szerencsére észrevettem, hogy van turistajelzéssel ellátott rövidebb, de meredekebb ösvény is. Ezt követtem tehát, néhányszor keresztülvágva az erdei utat, amely hosszú szerpentineken vezet fel. Alaposan bemelegedve érkeztem meg a Giessener menedékházhoz, ahol gyors szóváltás után a gondnokkal léptem is tovább (2215 m / 9,45 h).

A csúcs megmutatta magát, elérhető távolságra volt tőlem. A menedékháztól felfele menet azonban egyre jobban kezdett ködösödni, a rossz idő közeledett. Jóformán csak az előttem levő kövekre festett jelzéseket láttam, egyebet semmit. Időközönként volt egy-egy „ablak” amikor nagyjából láthattam merre járok, de csak ennyi. Ilyenkor igyekeztem fotózni is. Az út nem volt nehéz, hatalmas köveken ugráltam egyikről a másikra. Elég hosszadalmasan vezettek a turistajelzések a völgyön felfele, de a gyors menetelésnek köszönhetően hamar elértem a gleccser aljából induló meredek kapaszkodót. Itt találkoztam két turistával, akik lefele jöttek, figyelmeztettek, hogy 1-2 órán belül esni fog az eső. Erről tudomásom volt és felfogadtam, ha rosszabbodik a helyzet, akkor visszafordulok.

Megpillanthattam a meredek szakaszt amely előttem állt. Kb 100 m szint kimászást igényelt a meredek havas terepen, illetve még ugyanannyit sziklán, ahol vasalt út volt kiépítve. A havas emelkedőn a jégcsákány segítségével hamar felmásztam. Itt a hó és a szikla találkozásánál megint találkoztam két emberrel akik lefele óvatosan ereszkedtek. Láthattam, hogy hágóvas nélkül veszélyes lenne az ereszkedés. Folytattam a mászást most már a vasalt út mentén a sziklás terepen. Nem éreztem szükségét, hogy feltegyem a hámot és a biztosítóeszközt, az út nem tűnt nehéznek. Így is volt, hamarosan a „Kővé vált emberek” nevű sziklacsoport mellett álltam a gerincen (Steinerne Mannln – 3153 m / 12,00 h).

Sajnos csak a hatalmas sziklaalakzatot láttam egyebet semmit. Miután jól kifújtam magam, indultam jobbra a gerincen a csúcs felé. Ismét hatalmas sziklákon kellett ugrándozni, de ezt nagyon élveztem. A terep most már hova tovább egyre lankásabb lett. Nagyon gyorsan haladtam, versenyfutás volt az időjárás ellen. A gerinc elég hosszúnak tűnt, főleg nem is láthattam hol a csúcs. Az irányban azért biztos voltam, az eltévedés veszélye nem fenyegetett ködben sem. Aztán hamarosan egy keskeny gerincrészlet után megpillantottam a csúcskeresztet. A szél itt nagyon fújt, sokat nem is akartam időzni (3360 m / 12,50 h). Kb 20-30 másodperc erejéig a felhők is elszálltak, így lehetőségem akadt a gyors fotózásra. Nem is kellett nekem több, megköszöntem az Istennek, hogy ha rövid időre is, de a csúcsról letekinthettem.

Az erős szél aztán nem engedett, hogy időzzek odafent, de nem is volt szándékomban. Indultam is vissza a hatalmas köveken a nyereg felé, majd következett a sziklás ereszkedő. A havas terepen a jégcsákány és hágóvas segítségével nem kellett annyira óvatóskodnom, mint az előttem levők. Aztán leérve a völgybe, csak a lépéseimre kellett figyeljek komolyabban a hatalmas köveken ugrándozva. A felhők valamelyest felszálltak, így lehetőségem volt szétnézni a környéken. Visszatértem a Giessener menedékházhoz, ahol egy jó pohár borvizet és egy pihenőt engedtem meg magamnak (2215 m / 14,30 – 15,00 h). Innen már csak egy nagyon gyors ereszkedő választott el a tó mellett várakozó autóig (1670 m / 15,45 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.839442326080791.1073741867.100000450948657&type=1&l=f3f7fbc748

Kisbakancsosok Kisbaconban, aug 3

Augusztus 3-án, vasárnap egy igen meleg napnak néztünk elébe. Igaz, azt is lehetne mondani, hogy most kezdődött a nyár hiszen az előző hónap bőséges esőzésekkel „kedveskedett”. Szerencsénkre pont jól kifogtuk ezt a napot, hiszen a kirándulásunk egyik fő célja a fürdőzés volt.

Délelőtt fél 11-kor kezdtünk gyülekezni Kisbacon határában. A Nap ekkorra jó magasan hágott, ontotta is magából a meleget. Egy bő fél óra alatt mindenki megérkezett autójukkal, innen együtt gurultunk be a Benedek Elek-emlékház udvarára. 26 résztvevő volt, ebből 12 gyerek.

Egy előttünk levő csoport után léphettünk be az emlékházba. Itt Szabó Réka – Benedek Elek ükunokája fogadott. Ezután egy rendhagyó történelemóra következett mindannyiunk számára a kellemesen hűvös ház szobájában. Természetesen a legkisebb gyerekek nem értékelhették az előadást, de a nagyobbak és a szülők annál jobban. Az előadás végén megtekintettük részletesen a ház minden zeg-zugát, a híres íróasztaltól az eredeti kiadásban megjelent könyvekig, a különleges festményektől a régi bútorzatokig.

Az emlékház látogatása után a kisbaconi népi feredő felé indultunk. Útközben a falu központjában Elek apó ülőszobrájánál készítettünk néhány fényképet. Kb 2 km-re levő fürdőt Magyarhermány felé találjuk az út jobb oldalán. Az időjárás teljes egészében kedvezett az elkövetkező aktivitásnak. E népi feredő a tavaly készült el teljes mértékben kalákával, az idén is még renováltak rajta. Jelenleg Erdővidék legkeresettebb fürdőhelyiségévé vált.

Megkóstoltuk a borvizet, majd meglátogattuk Mackó bácsi feredőjét, ahová előre csak a lábunkat áztattuk. Innen átmentünk a nagy medencéhez és a nap hátralevő részét itt töltöttük. Eleinte hidegnek tűnt a víz hőmérséklete, de addig volt késő amíg először megmártóztunk. Aztán kezdődött a buli, kicsik-nagyok jól érezték magukat.

Köszönöm szépen minden családnak, hogy megtiszteltek jelenlétükkel e kiránduláson és szeretettel várunk a következőre is mindenkit.

Fotók:

 https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.805501162815489&type=1

Kisbakancs-túra Kisbaconba, aug 3

Kedves Kisbakancsosok!

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya kirándulást szervez vasárnap, augusztus 3-án Kisbaconba. Megtekintjük a Benedek Elek emlékházat, majd utána jót fürdünk a népi feredőben. Állítólag a hétvégére nagyon alkalmas időjárás lesz a fürdésre.

Szükséges kellékek: 1 napra kaja, fürdőruha. Az emlékházba a belépő felnőtteknek 6 lej, gyerekeknek 3 lej.

Találkozunk Kisbacon bejáratánál (a falu táblánál) 10,30 órakor. Hazafele mindenki a saját belátása szerint jöhet.

Autóval utazunk, jelenleg nálam van két hely. Más is szólhat ha van üres hely autójában.

Érdeklődni itt a Facebookon, vagy a 0745-058179-es telefonon (Gáspár László Zsolt).

Mindenkit szeretettel várunk!

Bucsecs: Galbenele-völgy, júl 20

Az elmúlt hétvége vasárnapján csodálatos időben volt részünk egész nap a Bucsecs-hegységben. Öten indultunk az Alpin menedékháztól (5,50 h / 900 m) a számunkra jólismert úton a Kostila menedékhely felé. Nem tartottunk gyors tempót, de igyekeztünk folyamatosan haladni felfele. Már a Nap sugaraival kényeztetthettük magunkat, amikor megérkeztünk a házikóhoz (1690 m / 7,30 – 8,15 h). Kényelmesen elfogyasztottuk reggelinket, majd beöltöztünk a felszereléseinkbe és indulhattunk tovább.

A Kostila-völgyet balra elhagyva kimásztunk belőle és átmentünk egy erdős gerincen a Galbenele-völgybe. Itt a völgy alja egyre jobban telik fel mindenféle törmelékkel, amely fentről potyog. Igyekeztünk is hamar kimászni ebből a zónából. Az erózióhoz hozzájárult néhány zerge is, akik fentről előszeretettel potyogtatták ránk a kavicsokat, amely puskagolyóként haladtak el mellettünk.

Megkezdtük az ugratók kimászását. Szerencsére az elmúlt napok esőzésének nyomai nem látszottak, vagyis a sziklák teljes mértékben szárazok voltak. Ennek nagyon örültünk. A völgy felénél levő nagy ugratót jobbról jónak láttuk kikerülni és ezzel máris a Coamei-kémény aljában találtuk magunkat. Innen az ugratók egyre egyszerűbben kimászhatóak lettek, egyik sem jelentett problémát számunkra.

Kiértünk a nyeregbe, ahonnan áttraverzáltunk a Scorusilor-völgybe (2200 m / 11,00 h). A völgyben még a hófoltok maradványai megvannak, ezekből folyik lefele a víz, így egyelőre nem lehetett a völgy alját követni. De nem keseredtünk el, hiszen az oldalban kényelmesen ki lehetett sétálni egészen a Kostila-övig. Ezen végigmentünk  a Fehér-völgy gerincéig, amelyen szándékoztunk lemenni. Útközben brassói ismerős turistacsoporttal találkoztunk. A Ferhér-völgy gerincén a Gelepeanu-kémény alatt lepihentünk és ebédeltünk (2350 m / 12,00 – 13,00 h). Meg is adtuk módját a pihenésnek, hiszen csodálatos napos időben volt részünk, a kövér fűben kényelmesen el lehetett helyezkedni.

A pihenő után indultunk lefele a gerincen. Egy kisebb szöktetőnél elővettük a kötelet és kipróbálhatták a reversinoval való ereszkedést, aki ezt még nem tette. Ezzel hamarosan a Légpárkánynál találtuk magunkat. Ennek a traverzálása sem jelentett gondot, szép fotókat készítettünk egymásról a fal oldalában. Innen egy erősebb ereszkedő következett a Policandru-völgy felső felében, de mivel láncok segítenek, itt sem adódtak problémák. A Koritár Csongor féle emlékmű utáni szöktető elhagyása jelentette a sziklautunk végét. Lebontottuk magunkról a felszereléseket és meredek erdei ösvényen gázoltunk lefele. Az erdei ösvény meredeksége egyre enyhült ahogyan egyre jobban közeledtünk Bustenihez. Szerencsésen és jókedvűen érkeztünk vissza az autóhoz (900 m / 16,30 h) és elemezzük a következő sziklatúrát, amely szintén a Bucsecsben lesz. Köszönet a lelkes túrázóknak akik megtiszteltek jelenlétükkel.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.821987807826243.1073741864.100000450948657&type=1&l=0f06779b19