Pokol-völgyi Mennyországban, aug 13

Torja vonzáskörében található Jajdon- és Pokol völgyek összefolyásánál csodálatos szombati napot töltöttünk. Több mint egy évszázada létrehozott Pokol-völgyi népi feredőt, akár egy Mennyországhoz hasonló csendes és káprázatos vidéknek képzelhetjük el. 43-an vettünk részt a piknikező és játékos kirándulásunkon, ebből 21 gyerek volt. Velünk voltak a cserkészek, akik különböző érdekes játékokkal foglalták le a gyerekeket, illetve Csia Kinga biosztanárnő segítségével a kis tőzegláp állat- és növényvilág ismeretével gazdagodhattunk. Bámulhattuk és fotóztuk a jégkorszak maradványaként fennmaradó szibériai hamuvirágot, illetve megfigyeltük a körülöttünk bugyogó gázfeltöréseket. Ezen kívül borvízmedencében fürödöztünk és finom falatokat sütöttünk a kialakított tűzhelyen. A délutáni melegben darazsak csípéseit is elszenvedte vagy 4-5 személy, ezt hideg borvízzel borogattuk, illetve az általam felügyelet nélkül hagyott sült kolbászt belakmározta egy odavetődött kutyus.

Köszönettel tartozom mindenkinek, a tartalmas együttlétért. Köszönöm szépen a cserkészeknek a foglalkozást, illetve Kingának a biológiai ismeretekért.

Találkozunk friss erővel a Tamás-gerinc határvidékén, amelyet szeptember 18-ra, vasárnapra tervezünk. Addig is kiránduljatok sokat!

 Fotók itt

Kisbakancs-túra a Vargyasi szorosban - Homoródalmás felől, aug 7

Székelyföld egyik legszebb szorosába immár másodszor látogatunk el csapatunkkal. Előszőr Vargyas felől közelítettük meg a helyszínt, most Homoródalmás felől. 2022 augusztus 7-én vasárnap, 54-en gyűltünk össze Homoródalmás központjában, ebből 24 gyerek volt. A nap folyamán nagyon kellemes időben részesültünk az anyatermészettől, ezért problémák nélkül lejártuk a tervezett útvonalat.

Autóinkkal átmentünk a jó állapotú makadám úton a Vargyas völgyébe, ahonnan kimondottan gyalogtúránk indult (610 m / 10,00 h). A csapat köszöntése után, kényelmes erdei úton jutottunk fel a Kőmezőre. A kilátóponton felállított távcső nagyon népszerű volt körünkben, amellyel végigszemléltük az egész tájat. A Tatárkápolna fával körülvett árnyékos helyén telepedtünk le hosszabb időre pihenni és falatozni (750 m / 11,10 – 12,40 h). Nem volt értelme a sietségnek, időnk bőven akadt és az időjárás is kedvezett.

Pihenő és csoportkép készítése után a Farkasok ösvényén ereszkedtünk be a Kőcsűrhöz, egy eleinte enyhe, majd egyre meredekebb ösvényen. Beérve a Vargyas-patak völgyébe, az ott található forrásnál kiegészítettük innivalóinkat e finom vízzel. Elsétáltunk az Orbán Balázs-barlang bejárata alá, majd vaslépcsőn kapaszkodtunk fel a bejáratához. Amennyit lehetett körbesétáltunk a jó hűvös falak között, gyerekek nagy élvezetére (630 m / 14,00 – 14,30 h).

Utunkat tovább folytattuk a patakmederben felfele, gyönyörűen magas sziklafalak alatt. A mesterségesen kialakított sziklába felszerelt átjárók, illetve a patakon átívelő lengőhidak nagyon jó állapotban voltak. Észrevétlenül értünk ki a szorosból egy gyönyörű tisztásra, már nagyon közel az autóinkhoz. Itt levetettük ruháinkat és a patak hűs vizében csobbanhattunk, vagy egyszerűen csak lábat áztattunk. A gyerekeknek fő attrakció volt a patakos tevékenység. Eközben a velünk tartó biosztanárnőnek köszönhetően, nagyítóval figyelhettük meg a patak élővilágának egy részét, érdekes információkkal gazdagodva úgy felnőtt mint gyerek (610 m / 15,30 – 16,40 h).

Autóinkkal visszatértünk Homoródalmásra, ahol a templom tövében található kis fagyizó készletét eléggé megcsapoltuk. Itt búcsúztunk el egymástól egy gyönyörű és tartalmas nap után.

Köszönöm, hogy együtt tölthettük e kellemes vasárnapot a Vargyas-szorosban.

Fotók itt

A Maros- és Olt forrásvidékén, júl 30

A sok száraz hetek után, végre beköszöntött egy esős periódus tájainkon. A csapadékos idő azonban nem kedvez a turistáknak, de az elmúlt napon valahogy megkegyelmezett nekünk. Úgymond két eső között sikerült a kitervezett útvonalunkat bejárni Marosfő és Gyergyószentmiklós között.

2022 július 30-án szombaton 12-en gyülekeztünk a marosfői vasútállomás mellett, ahová autóinkat parkoltuk (790 m / 6,30 h). Egymás üdvözlése után elindultunk a 30 km-es útvonal lejárására. Célunk a Maros- és Olt forrásait felkeresése volt. Épp az indulásnál fel kellett kapnunk az esőköppenyeinket, de szerencsére amire kiértünk a településről, az eső elállt. Egyre fennebb haladva, gyönyörű volt az alattunk elterülő táj. A felcsíki-medence ködből kiemelkedő dombjait fedeztük fel, mint egy tengerből kiálló szigetecskék jelentek meg előttünk. Néhány esztena mellett is elhaladtunk, itt hangos kutyaugatás üdvözölte a még álmos csapatunkat. A kutyák ugatása és a huzamos emelkedő a Fekete Rez felé, hamar elűzte az álmot szemeinkből. A magas páratartalmú meleg levegő keményen izzasztott bennünket utunk során. Jó iramú, kitartó menetelés után a Fekete Rez fenyőkkel körülvett csúcsán álltunk (1538 m), majd gyorsan a közelben levő Maros forrásához, igyekeztünk, az első célpontunkhoz (1480 m / 8,15 – 8,50 h). Minden szemszögből igyekeztünk lefényképezni és természetesen a forrásvíz kóstolása sem maradt el, amelynek nagyon finom értékelést adtunk. A forrás közelében, menedékhely található és egy lefödés padokkal és asztallal. Itt megreggeliztünk. A menedékhelyen négy vaspriccs található, szükséges izolír és hálózsák az éjszakázáshoz.

Pihenő után visszamentünk a Fekete Rez csúcsára, ahol csoportképet készítettünk, majd egy jókora ereszkedő következett az alattunk levő nyeregbe. Útközben málnát és áfonyát szedegettünk, nagyon jól esett desszertként a reggeli után. 300 m szintkülönbség elvesztése után ismét egy ugyanakkora kapaszkodó következett a Sípos-kő tetejére. Nagyon meredek emelkedőt küzdöttünk le, viszonylag rövid távon, ez jelentősen megnövelte a pulzusszámainkat. A csúcs előtti tisztáson visszatekintettünk a Fekete Rez magaslatára, illetve a Nagy Hagymás vonulatában is gyönyörködhettünk. A Sípos-kő teteje egy lapos, erdővel borított vidék, kis tisztással (1567 m / 10,30 h).

Utunk további része ereszkedésben zajlott. A Kovács Péter irányába mentünk, közben jócskán belakmároztunk az erdő gyümölcseiből. A nyeregből erdei úton gyalogoltunk be Gyergyószentmiklós felső felébe, majd a központi Marcipán cukrászdájában vártuk a közben eleredő eső végét (700 m / 14,10 – 15,15 h). A Nap végre kisütött és szárazon megúszva megérkeztünk a vasútállomásra. Mivel autóink Marosfőn várakoztak ezért vonattal kellett leutaznunk. Némi késéssel befutó bukaresti gyors mozdonya épp itt romlott el, ezért várnunk kellett a csodára. A csoda meg is érkezett, aminek köszönhetően szűk két órai késéssel láthattuk viszont leparkolt autóinkat. Csapatunk mindvégig jelesre vizsgázott ezidő alatt, nem a türelmetlenkedés volt rajtunk az úr, hanem a felhőtlen jókedv.

Köszönöm e szuperkedvű csapatnak, hogy eljöttetek és végigjárhattuk e csodálatos vidéket!

Fotók itt

VIII. Kovács István-emléktúra a Retyezátban, júl 13-14

2022 július 13-14 között szerveztük nyolcadik alkalommal Pityu barátunk, kiváló hegymászó, közösségi társ emlékére a Retyezát-hegység túrát. A kilencvenes évek közepén bő hetet töltöttünk e magashegy világában Pityuval, akinek egyik kedves helye volt ez a mesebelien szép vidék. Most sok-sok év után visszalátogattunk néhány emléket felidézve.

Szerda reggel 7 órai autózást követően érkeztünk meg a Buta-menedékház alatti “La Beci” nevű helyre. A 10 km-es erdőkitermelő út utolsó fele nagyon rossz állapotban van, autóval is alig lépésben haladtunk. Öten indultunk a hegynek, a közeli menedékházhoz nagyon hamar felértünk (1580 m / 9,15 h). Csapatunk jelenleg kézdivásárhelyi és sepsiszentgyörgyi résztvevőkből állt. A menedékháznál Béla bácsit, Margit nénit és Cristi unokájukat találtuk és üdvözöltük. A háznál jelenleg munkálatok mennek végbe, melegvizes rendszert szerelnek be. Ennek ellenére fogadják a turistákat tiszta szobákban, úgy a kis főépületben, mint a melléképületekben.

Reggeli után máris túrázni indultunk, rettenetesen türelmetlenül vártuk meglátni a hegység különleges világát (1580 m / 10,10 h). A kissé fennebb található sátorozó helyen belépőt fizettünk a hegyimentőknek (10 lej / 7 napra / személyenként), elmagyaráztuk útitervünket. Bemelegítőnek jókora emelkedőt küzdtünk le, melynek végén a Kárpátok főgerincére kerültünk, a Plaiul Mic nyeregbe (1880 m / 11,00 h).

Utunkat északkelet felé folytattuk, hamarosan magunk mögött hagyva a törpefenyőket és elénk tárult a varázslatos világ, amiért jöttünk. A Retyezát-hegység központi részének minden csúcsában gyönyörködhettünk, igaz bizonyos szélvédettebb pontokról, hiszen helyenként roppant erős szél fogadott. Egy hosszadalmas emelkedő után kipipálhattuk az első magas csúcsot, amit beterveztünk. A Kusztura tetejéről körbe-kereken láttuk az alattunk elterülő tájat, illetve az útvonalunk további szakaszait (2457 m / 12,40 – 13,15 h).

A szél picit alábbhagyott a csúcsról lefelé tartó utunkban. Hamar beereszkedünk a nyeregbe, majd ismét hosszadalmas kapaszkodó következett a Papusa csúcsára. Előszőr a kis csúcs alatti harántozást követtük, majd a nagyon meredek sziklás ösvényen jutottunk fel a Papusa csúcsára (2508 m / 15,00 – 15,30 h). Innen más szögből láttuk a legmagasabb Peleaga csúcsot, illetve a Retyezát csúcsa is teljes pompájában tündökölt.

A Peleaga nyeregbe való ereszkedés és a csúcsra való kimászás alatt ismét rettenetesen erős szelet kaptunk. Nagyon megnehezítette az előrehaladásunkat, hiszen ruháinkat is már-már tépte le rólunk. Kemény kapaszkodót követően a hegység legmagasabb pontjára, a Peleága csúcsra érünk (2509 m / 16,30 – 17,00 h). Valahogy kapunk egy viszonylag szélvédett helyet, ahol megpihentünk. Alattunk a Bucura-tó hatalmas víztükre csillog.

Gerinctúránkat itt befejeztük és egyenesen leereszkedtünk a tóhoz. Néhány szót váltunk a hegyimentőkkel, majd leültünk piknikezni a Bucura-tó partjára, közben szemlélve a körülöttünk levő csúcsokat (2040 m / 18,00 – 18,30 h). Első napi túránk utolsó szakaszán beereszkedtünk a Peleaga tisztásra, majd onnan ismét jókora emelkedővel értük el a Plaiul Mic nyerget, ahol bezártuk körutunkat. Már az ismert ösvényen sötétedés előtt a menedékház előtt álltunk (1580 m / 20,45 h). Itt találkoztunk a nagybányai barátunkkal, tehát csapatunk hat személyre bővült.

Mosakodás után beülünk a menedékház kényelmes ebédlőjébe, ahol finom levest fogyasztunk (20 lej). Kifizettük a szállásunkat (80 lej), majd még egy kis társalgás után megérdemelten lepihentünk kényelmes ágyainkba.

Csütörtökön reggel korai ébredést követően hárman vállaltuk be a Jorgován-kő irányába a túrázást. Reggeli után indultunk, gyönyörű és főleg szélcsendes időben (1580 m / 6,30 h). Ismét visszakapaszkodunk a főgerincre, majd egy hosszú, de kényelmes útvonalon, gyephavason kerültünk egyre közelebb célunkhoz. A Jorgován mészkősziklatömbje egyre közelebb került, illetve a Godján-hegység masszívumát is figyeltük utunk során. A gyors menetelésnek köszönhetően a hegy alatt álltunk, majd egy kis sziklás kapaszkodó után a csúcson pihentünk (2014 m / 9,30 – 10,00 h). A szélcsendnek köszönhetően nagyon kellemesnek bizonyult pihenésünk, a napsütötte szikla tetején.

Visszafele ugyanazt az utat követtük és a menedékház környékén üdvözöjük a kipihent társainkat (13,00 h / 1580 m). Néhányat falunk, ősszepakolunk, elbúcsúztunk a menedékház személyzetétől és visszatértünk az autóhoz. Szerencsésen leérve a rettentő rossz erdei úton, még hazaindulás előtt meglátogatjuk a Lázár-völgyi vízesést, amely felfrissítően hatott egy magashegyi túra után. Hobicaurikányban elbúcsúztunk nagybányai barátunktól és megkezdtük a hosszú utat hazafelé, ahová szerencsésen megérkeztünk késő este.

Köszönöm mindenkinek, hogy együtt tölthettük e két napot a Retyezát-hegység különleges világában.

Fotók itt

IX.Kisbakancs-minitábor a Măcin hegységben, jún 18-20

Tíz éve járjuk-keljük Székelyföld és Erdély különböző vidékeit a kisbakancsosokkal. Rengeteg gyönyörű tájat fedeztünk fel, számos kultúrával találkoztunk a lerótt kilométerek során. Megszaporodott csapatunk megérett arra, hogy egyre távolabbi helyeket felkeressünk, ezért a történelmünk során első alkalommal elhagytuk a Kárpát-medencét és egyenest Dobrudzsába kalandoztunk, a Măcin-hegységbe.

2022 június 18-20 között bonyolítottuk le a túránkat 92 résztvevővel, amelyből 41 gyerek volt. Találkozási pontnak a brăilai komp átkelőhelye volt megadva, ahová mindenki pontosan megérkezett. Különböző útvonalakon lehetett jönni, akár az Ojtozi szoroson, akár a Putna-vízesés felé, akár a Bodza völgyén egy kis kitérővel a sárvulkánok felé. A komppal való átkelés nagyon érdekes volt a gyerekek és szüleik számára, főleg akik még nem éltek ilyen átkelési lehetőséggel. Késő délutánra érkeztünk Greci faluba, ahol vártak ránk a Turtle kemping tulajdonosai. Autóink leparkolása után mindenki lázasan sátorhúzásba kezdett. Látszott a felnőtteken, hogy mihamarabb legyenek túl ezen a műveleten, minél több időt hagyva az egymás közötti eszmecserékre. Késő estig voltunk talpon, nagyon jól szórakozva töltöttük el az órákat. A gyerekek nyárimozi volt szervezve a tulajdonosok által, a kicsiknek fenntartott helyen. Következett a lefekvés ideje, hiszen nagyon rövid éjszakának néztünk elébe.

Másnap reggel 5 órakor talpon voltunk. Mosakodás és túrára való előkészület után elindultunk a hegy irányába. Korai indulásnak volt szükség, mivel a vadon élő teknősöket szerettük volna megfigyelni a természetes életterükben. Az egész falunk keresztül kellett mennünk, útközben fán termő eperből csemegézhettünk. A Nap pontosan szemből sütött, elég kellemetlen volt mindaddig, amíg a hegy aljába megérkeztünk. Elkezdődött a hegyi túránk első szakasza, ahol számomra ismerős terepen tüzetesen vizsgáltuk a földet teknősök után kutatva. Egészen jelentős szakaszon nem találkoztunk velük, már-már kezdtem aggódni, amikor valaki felkiáltott. Óriási élmény volt mindazoknak akik természetes életterükben most találkoztak teknőssel. De mindenki nagyon élvezte a találkozást és azt is, hogy megtapogathatták, felemelhették. Ezek után már a gyerekek is jónéhány példányt fedeztek fel utunk során. Megelégedve folytattuk utunkat az egyre meredekebb ösvényen, pontosan a Măcin-hegység legmagasabb pontjára, a Țuțuiatu csúcsra (467 m). Itt hosszabb pihenőt engedtünk meg magunknak, közben a gyönyörű tájat szemléltük. A Duna természetes ágát követtük szemeinkkel és annak partján fekvő Brăila és Galac városokat is megtaláltuk. A röghegység szomszédos dombjaiban gyönyörködtünk, amelyek kopár részeivel emelkedtek ki ezen a csodálatos környéken. A csúcsról körút formájában kezdtük az ereszkedést. A hegység keleti oldalába kerültünk, ahol a növényzet jobban megnőtt a nedvesebb talajnak köszönhetően. Szép erdőben túráztunk, kényelmes terepen. Ez pont jól jött, hiszen a déli melegtől jelentősen megvédett helyen gyalogoltunk. A hőség igazából a falu előtt csapott meg, amikor az erdő védelméből kiértünk. Szerencsére rövid távot gyalogoltunk a tűző Nap sugarai alatt és hamarosan a Nemzeti Park látogatóközpontjának előterében hűsűltünk. A 17 kilométeres gyaloglás, a nagyon kevés alvás és a sok-sok izgalom megtette hatását és nagyon elfáradva éreztük magunkat. A látogatóközpont igazgatója azonban nem hagyott sokat pihenni és részletesen bemutatta a múzeumot. A hegység geológiai felépítésétől egészen a növényzeten és állatvilágon keresztül, a környék sokrétű népviseletéig mindent bemutatott. Nagyon megtetszett a társaságunk és mindenáron szeretne még látni bennünket, felajánlva minden segítséget, amit nyújtani tud. A lelkes igazgató úrtól való elbúcsúzás után, a központi cukrászdát rohamoztuk meg, ahol befagyiztunk, hűsítőkkel próbáltuk magunkat felélenkíteni, de még nagyon finom pizzát is meg lehetett próbálni. Összeszedtük magunkat és visszatértünk a táborba. A vacsora előtti programként a Dunában való fürdés szerepelt. Mivel időben sikerült elkészülni, ezért autóinkkal a közelben levő római kori Troesmis-vár tövében levő partra mentünk. Kissé hínáros, de nagyon kellemes vízben töltöttük a vacsora előtti időnket. Mindenki minden fáradtságot félretéve, hatalmasakat csobbantak és úsztak a Duna természetes ágában. Ez teljesen helyrehozott bennünket, minden energiánkat visszanyertük. Vacsoraidőre visszatértünk, majd evés után ismét késő estig folytatódott a szórakozás ebben a csodálatra méltó kempingben. A gyerekek ismét nyárimozival voltak kényeztetve.

Eljött a hazatérés napja. Reggelizés és sátorbontást követően mindenki valamerre elindult. A hazafele út valamelyik változatát lehetett választani, de volt aki egyszer a tengerre is lekanyarodott csobbanni, majd úgy jöttek haza.

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek ezeket a napokat, csodálatra méltó emberek vagytok! Ez erőt ad arra, hogy a továbbiakban is most már ne csak szűkebb hazánkat – Székelyföldet – látogassuk, hanem más vidékekre is elkalandozzunk.

Fotók itt

 

HEKE 130, május 27-29

 

Kellemes hétvégét töltöttünk Ikafalván, az egyesületünk megalakulásának 130 éves évfordulója alkalmából. A pénteki előkészületek után, szombaton gyalogtúráztunk az Ika várához, meglátogattuk a Szentkertet és a Csókás feredőt. Az utóbbi elég korhadó állapotban van. Visszafelé a Malomkert vendéglőben frissítettük magunkat különböző italokkal. Ugyancsak szombaton a biciklitúrázók Orbai- és Kézdiszék útvonalain karikáztak közel 100 km-t. A túrák után Kovács Zsuzsa lelkész mutatta be a település történetét és a helyi emberek szokásait. Nagyon értékes jegyzetfüzeteket lapozhattunk az 1750-es évektől kezdődően. Este, az ünnepi vacsoraként, igényesen megkészített ételeket fogyasztottunk, mialatt felolvastam az egyesületünk megalakulásának mozzanatait, illetve a Háromszéki EKE első kirándulásáról is betekintést nyertünk. Késő estig zenés buli következett, majd vasárnap délre összepakoltunk és hazajöttünk.

Köszönjük szépen mindenkinek a megtisztelő részvételeteket. Külön köszönet Kovács Gábornak az ünnepi vacsora elkészítését, György Sándornak a finom kenyerek helybeni megsütését. Köszönjük a túravezetőknek – Nagy Katalin és Jártó Gábor – a kirándulások megszervezését. Köszönjük Kovács Erzsónak, Hamar Zsófika néninek és mindenki másnak, akik nagyrészben hozzájárultak a hazaindulás előtti takarításban, igyekezni mindent úgy hagyni ahogyan kaptuk. Nem utolsó sorban köszönjük Konát Kálmán bácsinak és családjának a gyönyörű helyszín biztosítását.

Isten éltessen mindannyiatokat és Isten éltessen Háromszéki EKE!

 Fotók itt 

Kisbakancs-túra a Strunga nyeregbe, máj 22

Nagyon szép magashegyi túrának tettünk pontot a végére. A Bucsecs-hegység délnyugati részébe kirándultunk, pontosabban a Strunga nyeregbe, 2022 május 22-én vasárnap. Rendkívülien szerencsénk volt az időjárással, ennek köszönhetően gondtalanul végigjárhattuk a kitervezett útvonalat. A 10 évet meghaladó kisbakancs-történelem során, egyik legnehezebb túrájának vágtunk neki. Főleg a közel 1000 méteres szintemelkedés és ugyanannyi ereszkedés nem könnyű feladat főleg gyereklábak számára. De úgy látszik kissé alábecsültem a gyerkőcöket, hiszen nemhogy végigjárták hősiesen az utat, hanem amikor a felnőttek pihenésre telepedtek le, ezek a picikék még akkor is szaladgáltak fel-alá, sziklát másztak, játszadoztak, hóban csúszkáltak. Túra végén még a patakban gátat is építettek. Hát....minden elismerésem az övék! Szívből gratulálok!

Az 52 fős csapatunk – ebből 18 gyerek – reggel 4-5 óra között kelt fel, hogy a 7 órai találkozóra ott legyenek. Felső Moécs végében találkoztunk mindannyian, percre pontosan, késés nélkül. Nagyon fegyelmezett társaság gyűlt össze. Egy rövid bemelegítő séta után, köszöntöttem a csapatot, majd kis energiafelvétel következett. Erre szükség volt, hiszen egyből 700 méteres szintemelkedés következett a Buksa csúcsára. Főleg az alsó övezetben volt nagyon meredek a terep, egyre fennebb valamelyest enyhült. A csúcs alatti tisztáson ismét beiktattunk egy falatozásnyi pihenőt, majd az utolsó szakaszt bátran teljesítettük (1848 m / 10,30 h). Mivel a szél kezdett a magaslatokon fújdogálni, ezért előkerültek a széldzsekik.

A csúcstól ereszkedő következett, majd ismét egy kaptató a Strunga irányába. Jónéhány gyerek a havas terepet választotta, a száraz ösvénnyel ellentétben. Élvezték, hogy május vége felé van nekik lehetőségük és szerencséjük hóban játszadozni. Ezen a szakaszon gyönyörködhettünk egyik legszebb kilátásunkban. Észak-nyugatra a Királykő teljes gerince rajzolódott ki, illetve rögtön a háta mögötti Jézer-Papusa szinte teljesen havas gerince csábítgatott. Tőlünk délre egy karnyújtásnyira volt a Leaota, majd észak-keletre a Bătrâna sziklás oldalát figyelhettük, amely ugye már a Bucsecshez tartozik.

Hamarosan megérkezünk a Strunga nyeregbe, ahol egy bő órát szántunk pihenésre, evésre (1910 m / 11,45 – 12,45 h). Ahogyan már jeleztem, a felnőttek pihentek és a gyerekek futkorásztak mindenfelé, mászkáltak fel-alá, mintha eddig egy dombra sétáltunk volna fel.

Lefele indulás előtt a nyeregben csoportképet készítettünk és a Bătrâna-gerinc alatti kényelmes ösvényen jöttünk lefele. Hosszasan ereszkedtünk egészen a Guțanu elhagyatott menedékházáig, ahol egy vadiúj pad körül kifeküdtünk napozni és természetesen pihenni a meredek ereszkedő előtt.

Az útszakasz utolsó része az erdőben történt, ahol bő 300 métert kellett erőteljes ereszkedőben végigtaposnunk. Leérve a völgy aljába, a hideg hegyipatakban a gyerekek kihasználták a víz által nyújtott játéklehetőséget. Innen már egy kőhajításnyira voltak az autóink, ahová mindenki szerencsésen leért (1120 m / 16,00 h).

Nagyon köszönöm, hogy együtt túrázhattunk e gyönyörű vidéken, gratulálok még egyszer mindenkinek az elért teljesítményért! A magashegyek bebarangolása ezzel egy új lendülettel indul az elkövetkezőkben.

Fotók itt