Egy nagyon szép, ugyanakkor nehéz útvonalat jártunk le 2025 július 19-én szombaton a Bucsecs hegységben. Én már sokszor bejártam a Légpárkányt a Kostila menedékhelytől indulva, ezért bevállaltam bemutatni ezt a szépséget túrázásban gyakorlott fiataloknak. Az időjárás előrejelzések nem mutattak tökéletesen szép időt, de az előző nap beérkezett hidegfront minimálisra csökkentette a villámlások veszélyét, ezért belevágtunk. A fiatalok több magashegyi túrán is részt vettek, köztük Csongi fiam is, tehát az akaratuknak megfelelően cselekedtünk.
Kora reggel autóztunk Bustenibe és az Alpin-turistaház (Căminul Alpin) mögött parkoltunk (900 m / 6,00 h). Piros háromszög jelzést követtük az erdőben, egy átlagos iramot diktálva. Később letértünk a jelzett útról a Kostila menedékhely felé, ahol útközben megnéztük a világ különböző hegyein elhunytak emlékplaketteit. Egyre meredekebb ösvényt követtünk. Induláskor még szépen mutatkozott a hegység, kék égbolttal, de később kövér felhők érkeztek fölénk. Nagy esőzéseket nem jeleztek előre, ebben nagyon is reménykedtünk. A Kostila menedékhelyhez nem mentünk, mivel vissza kellett volna térnünk a Légpárkány felé vezető úthoz. Inkább itt pihentünk az erdőben. Jól követhető és helyenként nagyon meredek ösvényt hagytunk magunk mögött. Keresztezve két kis sziklavölgyet, elértük a Sziklás völgyet (Vâlcelul Stâncos), amelynek szélén kimásztunk egészen a Leshelyig (La Pândă – 1900 m / 8,40 – 9,00 h). Itt falatoztunk és felkészültünk a nehezebb szakaszokra.
Sisakkal a fejünkön egy hosszú láncos sziklafalon kellett kimásznunk. A lánc csak a kimászandó szakasz harmadától volt elérhető, addig szabadon kellett kapaszkodnunk a vizes sziklákon. Pontosan itt kezdett eleredni az eső is, ami szerencsére hamar elállt. De ez elég volt síkosabbá tenni, az amúgy nyirkos sziklákat. Kellő odafigyeléssel azonban, problémák nélkül jutottunk fel a két gyergyói sziklamászó emlékplakettjéhez. Innen áttraverzálunk a Policandru sziklavölgybe, amelyben hol a közepében, hol a szélén kapaszkodtunk fel. Újabb hosszú láncos szakasz következett, de ezen jóval könnyebb volt felkapaszkodni, mint az előzőn. Szerencsére több eső nem esett és a fellegek is kezdtek felszakadozni, néha csodálatos kilátást képezve. Vastag törpefenyők között harcolva érünk fel a Légpárkány elejéhez, a pihenőhelyhez. Ismét köd borított be minket, de amíg előszereltük a felszerelésünket, arra feloszlottak a felhők és lélegzetelállító látványt nyújtott a Fehér-völgy és annak fala, illetve a Caraiman tömbje (2050 m / 10,25 h).
Mindenki hámmal és bekötővel biztosítva jutott át a párkányon, óriási élményt nyújtva a fiataloknak. A Fehér-völgy gerincére érkeztünk, mellettünk a Kostila völgye széles nyílása tátongott. Eleinte meredeken kapaszkodtunk a gerincen, közben megálltunk és megfigyeltünk néhány zergét, igaz távol tőlünk. Elérjük a Kostila övet, ahol megengedtünk magunknak egy kénylemes pihenőt a kényelmes füves terepen. Innen a Gelepeanu kéményen jutottunk fel a Kostila csúcsa mellé, befejezve útvonalunk legnehezebb szakaszát (2450 m / 12,00 h).
Napsütésben folytattuk utunkat a Kostila csúcsa alatt, kikerülve azt. A platón sétaúton jutottunk fel a Caraiman csúcsára, majd leereszkedtünk a Kereszt mellé, ahol pihentünk, ebédeltünk (2284 m / 13,00 – 13,30 h) és közben csodálhattuk az előttünk elterülő Fehér-völgy falát és gerincét, amelyen feljöttünk. Pihenésünknek pontot tett egy jó nagy felhő, jelentősen lehűtve a levegőt. Így aztán elsétáltunk a nagy kereszt tövébe, be is mentünk a talapzatában található világháborús kiállításhoz. A Caraiman övön gyalogoltunk le a Caraiman menedékházhoz (2025 m / 14,30 – 14,50 h). Mivel ismét meleg lett, lepihentünk a ház tövében, ahol elég sok turista volt. A házba nem mentünk be, mert le kell húzni a bakancsot és erre most nem volt kedvünk.
Elindultunk lefele a Kis Jepi (Jepii Mici) völgyön. E köztudottan nehezen járható turistaúton rengeteg olyan turistákkal találkoztunk, akiknek fogalmuk sem volt a magashegyi túrázásról. Sokan egyszerű sportcipőben vágtak neki a köves völgynek, természetesen elakadva olyan helyeken, amely egy tapasztalt túrázónak banális. Mi elég gyorsan tudtunk haladni lefele, igyekeztünk kikerülni azon csoportokat akik elakadtak. Nehezebb helyeken kellő odafigyelést követelt gyaloglásunk, majd az erdőben ismét felgyorsulhatott az iramunk. Egy hosszabb menetelést követően elértük Busteni városának szélét, kellemes napsütés simogatva bennünket. Farkaslaki kürtőskalácsot szereztünk be, majd az első vegyesboltban hűsítővel ünnepeltük a napot. Következett a városon keresztüli gyaloglás a sok-sok ember között, majd az autóhoz fel kellett mennünk az Alpin turistaházhoz, ahol pontot tettünk az egész túra végére (900 m / 17,50 h).
Tiszta szívből gratulálok e nemmindenapi teljesítményhez a fiataloknak. Igazi magashegyi élményekben volt részük és a végén boldogan utazhattunk haza. Köszönöm a részvételt!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése