Tizenegyedik éve emlékezünk egy-egy túrával Kovács Pityu egykori barátunkra, túratársunkra, aki oszlopos tagja volt egyesületünknek. Nagyon sok túrát vezetett a környékünkön, inkább a magashegyekben, ahol nemcsak egyszerűen megszervezte és megmutatta nekünk a szép tájakat, hanem oktatta a természetjárással járó tudnivalókat. A Királykőn is számtalanszor jártunk vele, minden évszakban. Megtanultuk télen hogyan kell használni a jégcsákányt és hágóvasat, nyári időszakban hogyan kell kőfolyásokon, éles gerinceken járkálni. Nos, most is a Királykőn emlékeztünk meg róla, pontosabban a Cioranga Mare öv lejárása alkalmával.
25-en gyűltünk össze erre a nehéz túrára a Plaiul Foii előtti parkolóban (849 m / 7,10 h). A csapat nagyrészét csíkszeredaiak alkották – köszönet ezúton is az érdeklődésért – de voltunk Marosvásárhelyről, Gyergyószentmiklósról és Sepsiszentgyörgyről. Hűvös, de napos reggelen indultunk az aszfaltos úton, majd hamarosan a piros háromszög jelzést követtük a nagy füves tisztáson. Előttünk a Királykő, mint egy nagy fal, úgy emelkedett a magasba. Az útvonalunk mai szakaszát is be tudtuk azonosítani, főleg a bejárandó öv volt látványos. Hamarosan beértünk az erdőbe és enyhe emelkedővel érkeztünk az Orlowski forráshoz, amely épp csordogál kifele a csövön. A jelzett ösvényt itt magunk mögött hagytuk, inkább a Sárga Fal felé vettük az irányt, mivel ez jóval látványosabb és érdekesebb szakasz a túra szempontjából. Kőfolyásos ösvényen kapaszkodtunk fel a Sárga Fal árnyékában, majd egy szöktetőt jobbra mászunk ki szabadon. Ez nagyon érdekes és lélekfelemelő volt mindenki számára. Egy kis nyeregben visszatérünk a jelzett útba, ahol megpihentünk. Innen egy jó meredek szakaszt mászunk ki sziklák és fák között és máris a Reménység-menedékhely mellett állunk, ahol tízóraiztunk (1650 m / 9,50 – 10,30 h). Az árnyékban hűvös volt, de előttünk egy kis sziklára épp odasütött a Nap. Ki is használta a csapatunk nagy része a pihenő kellemesebb helyét.
Folytattuk utunkat az öv irányába, néhány sziklavölgyet keresztezve, mint például az Ablakos- és a Cioranga-kanyon sziklavölgye. Elértük az övet, amelyen hosszasan felfele kapaszkodtunk, néhol sziklás, néhol füves terepen. Közben fellegek tarkították az eget, de eső miatt egyelőre nem kellett aggódnunk. Sok szép virág szépítette az ösvényünk környékét, többek között a királykői szegfű szép számban fellelhető volt. Több helyen megpihentünk, élveztük a táj nyújtotta szépségeket. Az övet magunk után hagyva egy jobbra kanyar után, néhány sziklalépcsőt kimászva feljutottunk a Hegyes csúcsra (2150 m / 12,45 – 13,50 h). A felhők takarták a hegység nyugati oldalát, de kelet felé remek kilátásunk volt. Lepihentünk puha füves földre, közben annyira köd lett, hogy vágni lehetett volna. Ez nem tartott soká, a lenge szellő tette a dolgát és ismét élvezhettük a tájat. Nagyon sok turista volt a gerincen, nyári és hétvégi időszakban ez megszokott. Csoportkép készítése után elindultunk a gerincen észak irányban.
A hosszas pihenő után kicsit nehezen indultunk, de egy-két sziklás csúcsocska után bemelegedtünk. Több kisebb-nagyobb ereszkedőt és emelkedőt hagytunk magunk mögött, nehezebb helyeken sodrony biztosította az előrehaladást. Elérjük a Padina Popii csúcsot, ahol búcsút intünk a gerincnek és megkezdjük az ereszkedést a Zergepárkány irányába. Vastag törpefenyőerdőn megyünk keresztül, majd meredek ereszkedő következett a kőfolyáson. Szemügyre vettük a Gavan csodaforrást, amely sziklafalban kínálja hideg vizét az arrajárónak. Nagy odafigyeléssel kellett ereszkedni a kőfolyáson, hiszen nagyobb kövek is indultak el lábunk alatt. Igyekeztünk minél jobban a szélén menni, így annyira nem voltunk kitéve a kövek gurulása által okozott veszélyeknek. Azonban így is egy hölgy túratársunkat pontosan a sarkát találta el egy zuhanó kő, szerencsére a bakancsa nagyjából megvédte egy nagyon súlyos balesettől. Természetesen az ütés miatt, innen nagyon fájdalmasak voltak a lépések a továbbiak során. Az eső is eleredt, de szerencsére hamar el is állt. Lassan, de biztonságosan jöttünk le a Diána menedékhelyhez (1480 m / 17,30 h). Kis pihenő után a sárga háromszög jelzést követtük a Plaiul Foii irányába. Eleinte meredek sziklás, erdei ösvényen kellett minden lépést megfontolni, majd lennebb már könnyebben jutottunk ki az erdőből a Plaiul Foii feletti tisztásra. Innen visszapillantottunk a bejárt övre és gerincszakaszra. A napfényben csodálatosan fehér volt a hegység, káprázatos látványt nyújtott. Szerencsésen leértünk az autókhoz és itt pontot tettünk a túra végére (849 m / 19,30 h).
Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt és főleg az összetartozást amit a csapat mutatott a nehezebb helyzetekben. Kívánunk a sérültnek mihamarabbi gyógyulást és találkozzunk valamelyik túrán ismét! Máskülönben nagyon vidám és vagány embereket ismerhettem meg, köszönöm, hogy együtt túrázhattunk!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése