Ezek az igazi hétkezdések, amikor túrázással indítjuk a hétfőt! Nem sokszor, sőt nagyon ritkán dicsekedhetünk hétfői napon szervezett túrával, főleg, hogy nem is ünnepnapról van szó. A Mikes Kelemen elméleti líceum VII.B osztályos diákjainak csapatával vágtunk bele egy igazi vándorlásba Predeál és Busteni között. Sok szép márciusi idő után, kissé borongósabbá vált az időjárás, de ez nem tántorított meg bennünket a tervünk véghezviteléhez.
2026 március 23-án kora reggel gyülekeztünk a sepsiszentgyörgyi vasútállomáson. Összesen 18-an indultunk e csodálatos napi kalandnak, izgalommal telítve. Brassóban vonatváltást követően hamarosan Predeálra érkezünk és a fiúcsapat mint kis csikók dübörögtek a vonat folyósólyán, leszállást várva. A hó lazán pilinkézett az ország legmagasabbban fekvő vasútállomásánál. Miután leugrottunk a vonatról, elmagyaráztam az útvonalat és az íratlan szabályokat amiket be kell tartani a túra során.
8 óra 30 perckor hagytuk el a vasútállomást és megkezdtük gyalogtúránkat Predeál városában. Könnyed emelkedővel hagytuk el a várost, majd a Leánykahavas felé igazán sok medvenyomot keresztezve tapostuk a havas terepet. Lazán tartunk egyre fennebb, még az egykori magyar-román határ kövét is felfedezzük, hiszen akkoriban itt húzódott Magyarország és Románia közötti államhatár. Felérve a Leánykahavas tetejére csoportképet készítünk és elindulunk lefele irányban. Kényelmes ereszkedőt követően megérkezünk a Predeál – Rozsnyó közötti műúthoz, egy igazán gyors gyaloglás után.
Fokozott figyelemmel követtük az aszfaltos utat párszáz méteren keresztül, majd balra tértünk a Dihám menedékház felé. Eleinte kényelmes erdei úton haladunk, majd egyre sárosabb ösvényen. Szerencsére viszonylag fagyos volt a talaj, ezért a sárnak csak a “krémjét” kaptuk. Egy hosszú tisztást követően, felértünk a Dihám menedékházhoz, 1350 m magasságban, ahol utunk felét el is könyvelhettük. Hétvégén hatalmas forgalomnak örvendő menedékház, most kongott az ürességtől. Az ott levő egyedüli gondnok kiszolgált minket ami maradt a hétvégéről, de így is nagyon jól esett főleg a meleg zöldségleves, tea, forró csoki. Déli óránkat töltöttük itt, felfrissültünk, megmelegedtünk, regenerálódtunk.
Indulás előtt csoportképet készítettünk, majd egy rövid emelkedő után, kényelmes utat követtünk méteres hótorlaszok mellett. Március vége van, de mégis jó nagy a hómennyiség a hegyekben, aminek kifejezetten örültünk. Kamaszkori gyerekek kihasználták teljes mértékben a havat, hócsatákat rendezve. Könnyű dolgunk volt a továbbiakban. Folyamatos ereszkedő egészen a Dihám torkolatáig, majd egy 5 km-es aszfaltos séta egészen Busteni vasútállomásáig. Több mint egy órát kellett várnunk a vonatig, ezalatt lenyugodott a csapat. A vonat érkezése előtt azonban mindenki erőre kapott és igazi ricsajjal utaztunk be Brassóba, majd haza Sepsiszentgyörgyre.
Köszönöm mindenkinek a részvételt, örvendek, hogy együtt túrázhattunk, remélem találkozunk a hegyek rejtett ösvényein!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése