Háromszék legmagasabb csúcsára készülődtünk, ezúttal a Székely Mikó Kollégium diákjaival, a Kiválósági Központ keretén belül szervezett kirándulásra. Vártuk a túrát, mivel a hegyek jelentős mennyiségű hóval rendelkeztek, ugyanakkor az előző napi kiadós havazás, igazi téli tájképpé varázsolta a tájat. Borús, ködös idő lévén nem készíthettünk remek panorámaképeket a csúcsról, de a téli táj ezt sikeresen kárpótolta.
Autókkal és mikrobusszal indultunk még pirkadatkor Sepsiszentgyörgy központjából Komandóig. Orbaiszék mezőségét vékony hóréteg borította, már a járművekből megfigyeltünk rókát és vadnyulat, amelyek vágtattak a síkságon. A kovásznai Siklótól felfele már az út is havas volt, Komandón télnek megfelelő havat találtunk. Innen a település iskolabuszával és a saját autóinkkal tovább gurultunk az Ölyvesig, a letakarított, de havas erdőkitermelő úton.
Egy rövid készülődés és a túra bemutatása után elindultunk a kék pont jelzésen (1150 m / 9,00 h). Közismert, hogy ez a túraútvonal télen igen népszerű a motorosszánosok körében, tehát hótöréssel nem kellett számolnunk. Szép lassan haladtunk felfele a Kövesorr gerincen, vastag ködfelhőben, ahol csak egymást láttuk. Az erdőbe érve mintha egy kicsit emelkedtek volna a felhők, most már szemünknek kedvesebb látkép alakult ki, nemcsak a nagy fehérséget érzékeltük, hanem a zöld fenyőerdő által nyújtott látványt élveztük. Több helyen rövid pihenőket tartottunk, nyugodtan haladtunk felfele, kisebb-nagyobb emelkedőket magunk mögött hagyva. Egy adott pillanatban tisztás szélére értünk, de most nem figyelhettük meg a Zernye-havast, amely északra helyezkedett el. A Kárpátok főgerincére felérve, pihenés közben utat engedtünk a motorosszánosoknak, majd követtük a Lakóca irányába. A menedékhely mellett haladtunk el, majd egy rövid, de meredek kapaszkodó után értünk fel a Háromszéki-havasok legmagasabb csúcsára, a Lakócára (1777 m / 12,30 – 13,20 h). Hideg szél fogadott és köd. Kilátásról szó sem lehetett, ezért nem volt kint értelme időzni. Bekérezkedtünk a meteoházba, amelynek ebédlőjébe mindannyian befértünk. A benti kellemes időben való pihenés és falatozás igen nagy értékkel bírt, a kinti cudar idővel ellentétben. Nagyon jó hangulatban telt az együttlét, még a meteorológussal is el lehetett beszélgetni.
Pihenés után összeszedtük magunkat, kimentünk a télbe, de már mintha jobban bírtuk volna hideget. Csoportfotó után megkezdtük az ereszkedést, ugyanazon úton, mint felfele jövet. A meredek szakaszt egyértelműen jobban kihasználták akiknek valami csúszóalkalmatosságuk volt. De mindenkinek kész élvezet volt a lejövetel, immár az erőtartalékaink feltöltése után. Lefele sem siettünk, de természetesen gyorsabban haladtunk. Az utolsó szakaszon való nagy tisztáson valamennyire felemelkedett a felhőplafon és megfigyelhettük a körülöttünk levő hegyeket. Ezt néhányan meg is jegyezték, hogy ezen a ponton reggel semmit nem láttunk, most pedig kinyílt a táj. Szerencsésen érkeztünk vissza az Ölyveshez, ahol autóink voltak (1250 m / 15,40 h). Innen két fordulóval mindenkit leszállítottunk Komandóra, ahol várt a mikrobusz.
Köszönjük a túrán való részvételt, jó volt együtt lenni e csodálatos téli időben. Folytatjuk!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése