Nagy volt a forgalom a Dihám torkolatánál 2026 január 10-én szombaton reggel. A kellemes téli idő sok-sok kirándulót kicsalogatott az otthon melegéből, a Bucsecs lábához. Így volt velünk is a kisbakancsosokkal, összesen 62-en jelentünk meg a találka helyen, ezen kívül három kutyus is elkísért (990 m / 9,00 h). Meglepetésszerűen a társaság zöme nagyon hamar megérkezett, így pontban indulhattunk a kitervezett útvonalon.
Mivel nagy volt a nyüzsgés, ezért gyorsan elindultunk felfele a piros sáv jelzésen a Poiana Izvoarelor felé. Aki a pakolás és gyermekfoglalkozás közepette észrevette, láthatta a napsütötte Bucsecs havas ormait, főleg a Kostila és a Molnár gerinc alsó részlete mutatta magát. Eleinte meredek kapaszkodóban volt részünk, majd kényelmes túraösvényen folytattuk utunkat. Csendesebb helyen és már jóval fennebb az indulásunk után tudtam köszönteni a csapatot. Egyre fennebb érve, sűrű köd kezdte beborítani a tájat, a Források tisztásán (Poiana Izvoarelor) található menedékház környékén álltunk meg pihenni. Természetesen ez a kijelentés a felnőttekre szól, hiszen a gyerekek nagyrésze egyből kihasználták a havas terepet és csúszkáltak a meredek erdőszéli terepen (1445 m / 11,00 – 12,00 h). A menedékház nem fogad turistákat már régóta, szerencsére ezt tudtuk, fel voltunk készülve rá. Úgyhogy a gyerekek szorakozása közepette igyekeztünk jól érezni magunkat társalgással elfogalva.
Indulunk felfele továbbra, felértünk a ködben és az enyhe de hideg szélben a gerincre. Itt igyekeztem elmagyarázni az egykori magyar-román határ pontos helyszínét. Gyorsan leereszkedtünk a kék kereszt jelzésen a Dihám menedékház udvarára, útközben gyönyörű téli tájban, fehérbe öltözött fákat csodálhattunk meg. A köd miatt sajnos a csapat nem ámulhatott-bámulhatott a Bucsecs északi részében, de annál vagányabb volt az igazi téli tájkép, hóval megrakott fákkal, amit jelen pillanatban a Természet mutatott. Megérkezünk a Dihám menedékház elé, már láttuk, hogy nehéz lesz a behatolás a nagy forgalom miatt. Kitartással aki akart bejutott és melegben elfogyaszthattuk az élelmeinket. Jónéhány gyerek nem is akart bejönni, inkább a havas terep nyújtotta a legvagányabb szorakozást (1350 m / 12,45 – 14,10 h).
Miután átmelegedtünk, megpihentünk, csoportképet is készítettünk a menedékház előtt, elindultunk vissza az autóink felé. Eleinte vissza kellett kapaszkodni néhány métert, majd egy kényelmes és széles jólismert útvonalon mentünk el a nyeregben található erősítő antennákig. Innen kék háromszög jelzésen robogtunk le szó szerint a kényelmes ösvényen, majd a legutolsó szakaszon a gyerekek popsi-tepsivel leszáguldottak az autókig, mi többiek is nagyon gyorsan lejutottunk a reggeli kiindulópontunkhoz. Egyértelműen sok gyerek repetázott a csúszásban, de gyerekszellemű felnőttek is csatlakoztak a vidám történetben. Mindenki szerencsésen visszatért a célba és boldogan vettünk búcsút egymástól, sok-sok boldogságot kívánva (990 m / 16,00 h).
Köszönöm szépen mindenkinek a részvételt, nagyon jó volt régi arcokat látni. Néhány tinédzserkori gyerekeink úgymond “kinőtték” ezt a fajta foglalkozást, de bízom benne, hogy majd egyszer visszatérnek az eredeti kerékvágásukba! A szülők maradnak kitartóan velünk és fontos eszmecseréket folytatunk a túrák során. Sokat tanulhatunk egymástól. Máskor is szeretettel várunk, gyertek bátran túrázni!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése