Talán az idei téli időszak egyik legszebb hétvégéjét fogtuk ki 2026 január 17-18 között. Csillogott a hóval beborított táj, verőfényes napsütésben gyalogoltunk és éjszaka fantasztikus tiszta égbolt köszöntött ránk a Királykő lábánál. A Kovászna Megyei Kiválósági Központ keretében tevékenykedő diákokkal, az egyesületünkkel közösen szervezett kiránduláson vettünk részt. Ezúttal a Királykő lábánál csodaszép helyen elterülő falucskát kerestük fel éspedig Pesterát. Bázisunk a falu szélén festői környezetben található Folea turistaház volt, amely 1932 óta folyamatosan üzemel és szeretettel várja az arra látogatókat.
Már az odautazásunk kész kaland volt, hiszen tömegközlekedéssel kellett eljussunk a fent említett településre. Sepsiszentgyörgyi vasútállomáson volt a találka, szombaton reggel 7,30 órakor. Hamarosan elindultunk a reggeli fagyban gyengén fűtött vonatunkkal Brassóig. Itt átszállás következett egy másik vonatra, amellyel alig egy megállót utaztunk Bertalanig, Brassó egyik negyedéig. Nagy csomagjainkkal el kellett sétáljunk a távolsági buszmegállóba, ahová már be volt állva az Alsó Moécs felé tartó nagy autóbuszunk. Kényelmesen utaztunk a végmegállóig, közben jól meg lehetett figyelni a Bucsecs és Királykő hegységeket a jármű ablakából. Az autóbuszos utazásunkat követően taxival kellett felvonuljunk Pestera faluba. Ezeket a kisautókat már egy héttel azelőtt előzetesen lebeszéltük, így meglepetés nélkül jutottunk fel 8 autóval a helyszínre, ahová még épp dél előtt felértünk. 32 fős csapatunkkal elsétáltunk a közelben levő Folea turistaházhoz, ahol lepakoltunk, ettünk és kicsit szétnéztünk a ház táján.
Mivel túrázás szerepelt a programban, ezért nem lustálkodhattunk. Kis batyuval a hátunkon, jó kedvvel indultunk útnak a Table nevezetű nyereg irányába. A piros kereszttel jelzett utat követtük, igazi téli tájban. Vastag hótakaró fedett mindent, a fenyőfák vastag fehér “ruhát” öltöttek magukra. Eleinte egy gyönyörűszép erdőben mentünk felfele, majd egy tisztásra kiérve elénk tárult a Királykő gerince. Csodálatos látványban volt részünk, jóformán az egész gerincet végigkövethettük, épp csak a Torony-csúcs, amely a gerinc legészakibb részén található, nem látszott. Annyira tiszta volt az idő, hogy a Pásztor-csúcs közelében levő Grind-nyereg irányjelző táblája is látszott és a menedékhely is. A Joaca nyerget elhagyva, kis ereszkedőben volt részünk ismét erdős terepen a Table nyeregig. Fontos turista csomópont, hiszen nagyon sok irányban lehet eljutni, úgy a Királykő legmagasabb csúcsa felé, mint a Curmatura menedékház felé, vagy éppen a Dambovicioara barlang irányába, vagy a Zernyesti szorosba. Nos mi az utóbbi útvonalon kellett folytatnunk utunkat. Leereszkedünk egy erdőkitermelő útba, amelyet követünk jó hosszasan. Néhol térdig is ért a hó, igazi téli túrának lehettünk tanúi. Folyamatos gyaloglás után jobbra tértünk a Toanches tisztás irányába, ezúttal felfele irányban, ahol bő 200 m szintet kellett leküzdenünk. Szerencsére valaki megjárta magát előttünk és így nem kellett havat törnünk az amúgy gyéren járt útszakaszon. Csodálatos erdőben, keskeny ösvényen haladtunk lassan egyre fennebb. Mire kiértünk az erdőből arra már a Nap is lement, gyorsan közeledett a sötétség. Ez nem okozott azonban semmi gondot, hiszen előkerültek a világítóeszközök még a sötétedés előtt. Egy kis útvonalváltoztatást hajtottunk végre, inkább egy hosszabb, de kényelmesebb utat választottunk a lefele haladáshoz. Mire elindultunk, a Királykő gerincére beköszöntött az este. A hegységnek a fehér körvonalai szépen látszottak a sötét és csillagos tájban. Lámpáink fényénél nagyon vagány volt az előrehaladás, így mindenki tapasztalhatta az éjszakai túrázás érdekességét. Iramunk felgyorsult, sokat nem is pihenhettünk, mivel a sötétedéssel beállt a csípős fagy. Kikerülve az erdőből, megpillantottuk a Folea ház fényeit, ahová 19 órára meg is érkeztünk szerencsésen és boldogan.
Kiadós pihenő és átöltözést követően meleg ételt vacsoráztunk éspedig paradicsomlevest, túróspuliszkát hússal és csörögét. Jóllakottan és bemelegedve nagyon kellemes estét töltött mindenki, beszélgetéssel és társasjátékokkal.
Másnap reggel nem keltünk nagyon korán, hiszen sietségre nem volt ok. Gyönyörű reggelre ébredtünk, étvágycsinálóként néhányan kimerészkedtünk a fagyba, ami tűrhető volt. Reggeli után összepakoltunk, páran szánkóztak is a meredek domboldalon. Elbúcsúztunk a ház nénijétől, aki nagy aggodalommal követte bocijának születését. Lementünk Pestera falu temploma irányába, majd egy kerülővel a település névadó barlangjához gyalogoltunk. Letettük a nagy csomagjainkat és bementünk a barlangba, ahol néhány denevért is megfigyelhettünk. Rövid barlanglátogatásunk során sikerült többé-kevésbé összesározi magunkat, de kint a hóban le tudtuk takarítani magunkról az agyagot. Egy meredek ereszkedőt követően, mellékgerincen mentünk felfele a főúthoz immár Magura településen, majd a Botorog-forrás felé ereszkedtünk be egy nagyon érdekes és keskeny turistaúton, magángazdálkodások határában. Közben mindvégig csodálhattuk a fantasztikus tájat, főleg a Bucsecs irányába. Leértünk a Botorog forráshoz, itt a szűk völgyben nem ért a Nap sugarai, ezért hideg és huzat volt. Igyekeztünk a maradék 5 km-t minél gyorsabban legyalogolni a zernyesti vasútállomásig. Hosszadalmas út volt a városon keresztül, a járdákon is többnyire vastag jég volt, ami jelentős odafigyelést igényelt, de így is volt aki elvágódott a síkos terepen. Zernyest központjában levő nagyobb boltban meg lehetett melegedni egy pizzaszelettel vagy hotdoggal, majd új erőre kapva hamarosan a vasútállomás meleg várótermében vártuk a közeledő vonatot. Egy átszálással 19,30 órakor érkeztünk meg Sepsiszentgyörgyre és a mihamarabbi viszontlátás reményében hazatértünk a megérdemelt pihenőhelyre.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése