Gyönyörű és kellemes tavaszi időben vágtunk neki az Istenszékének, 2026 május 23-ánm szombaton. Személy szerint nem voltam nagyon sokszor ezen a csodálatos helyen és ezért most két olyan völgyet is kinéztem, amely ismeretlen volt számomra. Tehát a túrát a következőképpen képzeltük el: felmenetel az Utas-patak völgyén a Medvés-tisztás irányába, majd a gerincen az Istenszékére. A lejövetelt a Hidas-patak ösvényén akartuk véghez vinni.
Nos autónkat az Utas-patak torkolatánál hagyva indultunk a vízfolyás mellett felfele (610 m / 10,20 h). Még egy Kolozs megyei számosabb csapat készülődgetett az autójuk mellett, indulásra hamarosan készen. Mi ketten követtük a patakot és a keskeny ösvénykét enyhe emelkedővel. Jólesett menni a hűvös erdőben, vízfolyás mellett, hallgatva annak csobogását. Az erdei hangok mellett azonban egy röfögést véltünk felfedezni és tőlünk nagyjából 30 méterre egy vaddisznó igyekezett négy kismalacával az oldalon felfele. Elég gyorsan haladtak és az erdő sűrűje miatt sajnos nem sikerült lefotózni. De maradtunk ezzel a szép emlékkel. Folytattuk utunkat felfele, lassan elértük a patak forrásvidékét, ahonnan jóval meredekebbé vált az ösvény. Sietségre nem volt okunk, így nyugodt iramban értünk fel az Istenszéke előtti nyeregbe (1050 m / 11,40 h).
Rövid pihenőnket követően felkerekedtünk és elindultunk a gerincen. Kék sávval jelölt út már ismerős volt számomra, amely lentről jön Dédabisztráról. Igaz már régen jártam itt, úgyhogy jól jött egy kis emlékezetfrissítés. Nem haladunk nagyon sokat az emelkedőn, egyszer egy medvét veszünk észre, amely nyugodtan sétált az is szintén úgy 30 méterre tőlünk az erdőben. A sűrű fák között nem lehetett ezt sem lefényképezni, de figyeltük, ahogyan szép lassan elcammogott. Nos a Kelemen-havasok vadonja nem hazudtolta meg magát, hiszen rövid idő alatt híres vadállatokat tekinthettünk meg.
Egyre meredekebb ösvényt követően értünk fel az Istenszéke peremére (1360 m / 12,55 h). Az Információs táblát egy rázuhanó fa eléggé megrongálta. Innen jobbra tértünk és kimentünk a keleti kilátóhoz, ahonnan csodálatos látványban volt részünk a Kelemen-havasok gerincére és a Görgényi havasokra is. A távolban halványan, de látszott a Csalhó is. Mindezeket az ott elhelyezett távcsővel megfigyelhettük. Ottlétünk alatt nagy örömünkre Marosvásárhelyi EKE tagokkal találkoztunk, akik egy fiatalokból álló csapatot kalauzoltak. Nos hamar közös témák kerültek szóba és sokmindent megtudtunk a tájról is. Jó sok időt töltöttünk itt szép kilátással, kellemes emberek között. Majd elbúcsúztunk és a forráshoz mentünk. A hideg víztől felvidulva elsétáltunk az Istenszékén található Hegyimentő kunyhóhoz, majd a nyugati kilátóig meg sem álltunk, ahol letelepedtünk falatozni (1360 m / 13,30 – 14,00 h). Falatozás közben a Maros völgyét és településeit figyeltük meg, egészen Régen városáig.
Egy kövér felhő jött fejünk fölé, de alig néhány csepp esett belőle. Mire elindultunk, már a szél ezt is elvitte, úgyhogy ismét napsütésben folytattuk utunkat. A Hidas-patak meredek ösvényén indultunk lefele. Egészen a forrásig tartott ez a nagyon meredek szakasz, utána jóval enyhébb lett a lejtőszög. Hatalmas fákat figyeltünk meg az utunk során és észrevettük azt is, hogy a hegység vízben nagyon gazdag terep. Mindenhonnan kisebb-nagyobb erecskék indultak lefele a völgybe, hogy a Bisztrát, majd később a Maros folyókat elérjék. Leértünk mi is szerencsésen a Bisztra-patak völgyébe, hamarosan egy aszfaltos utat követtünk az autónkig. Örvendtünk nagyon, hogy egy tartalmas túranapnak tehettünk pontot a végére (610 m / 17,00 h).
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése