Vargyas-szoros diákokkal, jún 26-28

A Kovászna Megyei Kiválóságközpont diákjaival, az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya keretén belül, évadzáróként háromnapos táborozást szerveztünk a Vargyasi-szoros természetvédelmi területen 2026 június 26-28 közötti hétvégén.

Pénteken délelőtt bérelt autóbusszal indultunk Sepsiszentgyörgy központjából a Vargyasi-szoros irányába, ahová pontban délben meg is érkeztünk. Meleg időben volt részünk amikor a sátrak felhúzása következett. Délutáni programként az Orbán Balázs barlangot kerestük fel, miután előzetesen egyeztettünk a szentegyházi hegyimentők tagjával, aki elkísért bennünket és bemutatta e csodálatos földalatti világot. A barlangban felfedeztük Csala sírját, a Függőkőt, a barlangászok asztalát és a medvetemetőt. Egészen a Kutyaszorító (Kutyalika) helyig jutottunk el, innen visszamentünk a felszíni világunkba. Nagyon jól éreztük magunkat a kinti meleg után kissé lehűteni magunkat a 8 fokban. Visszatértünk a táborhelyre és egyenes irány a patak kellemes vize volt, ahol jókat lehetett fürödni. Vacsora után késő este őrség következett egészen reggelig, de jóformán a fiatalok mindannyian csoportban végezték a szolgálatot, így sok idő nem maradt alvásra.

Szombaton nem kellett korán kelni, hiszen kirándulás volt tervünkben. Kora délelőtt indultunk a sátortáborból végig a Vargyasi szoroson. Elsősorban felmentünk a Tatárlikhoz, majd hosszan a szoroson eljutottunk a Vörös sziklákhoz, ahol hosszasan megpihentünk. A fiatalság nagy része ki is használta a helyzetet, hiszen a mély patakban jó nagyokat lehetett csobbanni. Mi néhányan megfigyeltünk egy szitakötő kibújását a lárvájából, amelyet bő másfél órát vett igénybe. Fantasztikus élményünk volt ez a ritka jelenség és nagy elégtétellel töltött el. Hamarosan kiértünk a szorosból, majd a homoródalmási bejáratnál álltunk meg egy árnyékos helyen hűsítőre. Innen felgyalogoltunk a Kőmezőre, a menedékhely mellett kút van ásva, ahonnan finom vizet ihat a szomjas turista. A nagy melegre való tekintettel nem mentünk fel a Nagy Mál tetejére, hanem a kilátót követően a Farkasok ösvényén jutottunk vissza a táborhelyre. Nem következett semmi lazulás, hiszen a fiatalok közös erővel finom pityókatokányt készítettek, amelyet vacsorára fogyasztottunk el. Ismét hajnalba nyúló beszélgetések következtek az egyre jobban világító Hold fényének mellett.

Vasárnap kora reggel volt az ébresztő, hiszen a Vándorsólyom vasalt utat akartuk lejárni. A hegyimentő közbenjárásával megkaptuk a szükséges felszereléseket és a jótanácsokat és máris indulhattunk. Négy sorozatban tudtuk bejárni az útvonalat, ezért minden csapatnak más órában volt a beindulási ideje. Az első két csapat még viszonylag kellemes időben mászkálhatott, azonban az utolsó kettő igen nagy forróságban izzadhatott végig a falon. Természetesen mindenki élvezte, ez volt a tábor egyik fénypontja. A hazainduláshoz hívott autóbusz időben ott volt, mi azonban egy órát késtünk amíg mindent összeszedtünk. Tisztán hagyva ottlétünk helyét indultunk vissza Sepsiszentgyörgyre.

Köszönet Hegyi Lajos hegyimentőnek a sok-sok segítséget, a kedves parkőrnek aki jóízű tanácsokkal is ellátott medveügyben, a buszsofőröknek akik kényelmes szállítottak ki a helyszínre és vissza. Itt elnézést kértünk az órai késésért, amit készségesen meg is értett a sofőr úr.

Külön köszönet minden diáknak, hogy velünk tartottak a tanév során szervezett kirándulásokon. Mi nagyon jól éreztük magunkat veletek és bízunk benne, hogy bizonyos fokú ismeretekkel gazdagodtatok a kalandjaink során!

Kellemes nyarat mindenkinek!

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Höltövény várához, jún 21

Igazi nyárias idővel köszöntött bennünket az idei csillagászati nyár, Krizba szomszédságában. A Persány-hegység legmagasabb pontjára készülődtünk, egy olyan helyre, ahová mindeddig nemigazán jutottunk el. Hiszen nem bővelkedik gazdag turistaútvonal hálózattal, hegyi menedékházakkal, ezért figyelmünket eddig elkerülte ez az úgymond különleges hely. Bizony különleges, hiszen a tetejéről jó idő esetén fantasztikus kilátásban van része az arra járónak. Most kissé párás idő lévén, elmaradt a tökéletes kilátás, de a magashegységeket és nemcsak így is be tudtuk azonosítani. Kisbakancsos szemmel tökéletes útvonal választás, ha egy olyan vidékre készülünk, ahol csak mi lehetünk és a Természet.

Nos 2026 június 21-én vasárnap délelőtt mindannyian ezért találkoztunk Krizba központjában, hogy egy olyan helyre jussunk el, ahová nagyon kevesen túrát szervezni. Az előrejelzések épp megfelelő nyári időt jósoltak, ez be is következett, úgyhogy ebből a szempontból nyugodtak lehettünk. Amikor mindenki megérkezett a község központjába, még néhány kilométert autóztunk Kutastelepen keresztül egészen az erdő széléig, ahonnan gyalogútvonalunk indult (700 m / 9,45 h).

A csapat 44 személyből állt, amelyből 14 gyerek volt. Őket köszöntve és bemutatva az ismeretlent, elindultunk a túraútvonalunkon. Kényelmes és széles erdei utat követtünk közel egy kilométert, ennek már gondoltam meglesz a böjtje, hiszen 400 m szintet kellett emelkedni a csúcsig egy elég rövid távon. El is értük a Vénpatak völgyét, ahonnan nagyon meredek kaptatót kellett követnünk Szerencsére az emelkedő enyhült egy idő után, itt lehetőséget kaptunk megszusszanni és bevárni a társaságot. Érdekes és szép erdőkön mentünk keresztül, volt cserefa, bükkfa és gyertyán, ezeket jónéhány bodzabokor tette illatosabbá. Továbbá nagyon különleges módon áfonyabokrokat is találtunk, amely szokatlan ilyen alacsony magasságban. Egy nagy tisztást követően kirünk az erdővel borított csúcsra, ahol jónéhányan szívük kedvére fotókat készítettek családjaikkal, barátjaikkal. Innen visszatértünk a közeli tisztásra pihenni, falatozni és miért ne...aludni (1090 m / 12,15 – 13,00 h). Nagyon fontos volt, amikor egy jókora felhő érkezett a Nap elé, ekkor boldogak voltunk és el is szenderedtünk a kellemes időben. Természetesen a csapat nagyrésze már eleve árnyékos helyet talált magának pihenésképpen.

Elindulunk lefele a Höltövény-vár irányába, egyelőre ismert úton, majd balra térve egy erdei ösvényen megérkezünk a romokhoz. Egy elég nehéz átjutást követően megcsodáltuk az egykori tornyot, majd kiértünk egy sziklakiszögleléshez, ahonnan csodálatos rálátásunk volt a Barcasági medence irányába és az arrafele található hegyekre. Hőség tombolt a sziklabérceken, ezért sokat nem tudtunk időzni, ezért visszatértünk egy árnyékosabb helyre, ahol felolvashattam a vár történetét. Bízom a csapat érdeklődésében, mindenki meghallgatta az olvasmányt, majd elindultunk lefele ugyanazon úton amelyen feljöttünk. Hát azokat a meredek emelkedőket most ereszkedők formájában kellett megtegyük, ezt sikeresen teljesítettük a Vén pataka völgyéig problémák nélkül. Innen már egy kis séta következett vissza az autónkig, szép és kellemes erdei útvonalon, megfigyelve békákat és szarvasbogarakat, medvenyomokat amelyek diszítették gyaloglásunk útvonalát (700 m / 15,30 h).

Köszönöm kedves kisbakancsosok, hogy ennyien megtiszteltetek a túrán, várunk továbbra is különleges kalandjainkon!

Fotók itt

Báj-havas északi részén diákokkal, jún 13

A nem megfelelő időjárás miatt elhalasztott kirándulást, 2026 június 13-án szombaton sikerült megtartani nagyon szép időben a Kovászna Megyei Kiválóságközpont diákjaival. Habár néha jókora fellegek tarkították az eget, ez inkább a fotózáshoz szebb körülményeket teremtett. Összesen 26-an érkeztünk vonattal a predeáli vasútállomásra, majd taxikkal utaztunk a Csaplya-negyed szélébe, ahonnan gyalogútvonalunk indult (1150 m / 8,40 h). Miután köszöntöttük a társaságot, ránéztünk a Keresztény- és Nagykő havasokra, majd elindultunk. Első fázisban a jólismert és gyakran járt útvonalon meneteltünk fel az egykori Susai menedékházhoz, ahol most egy újabbfajta vendéglői épület van, azonban vendégeket mostanában nem vár, hiszen láthatóan elhagyatott állapotban található. A Bucsecs irányába való kilátást a magasra nőtt fenyőfák eltakarják, de közöttük még azonosíthattunk néhány völgyet és csúcsot. Megálltunk pihenni és falatozni, de sokat nem időztünk, mert még messze volt a túra vége és a szél is hidegen fújdogált (1420 m / 9,40 – 10,10 h). A Susai elnevezés valószínüleg az ott gyakran jelenlevő mezei csorbóka növénytől ered, tehát magyarul akár Csorbóka tisztásnak is hívhatnánk.

Továbbálltunk és egy kényelmes ereszkedőt követően az Azuga-patak völgyébe jutottunk le. Ezen a szakaszon nagyon sok szarvasnyomot láttunk, a medve is jelen van rendesen ezen az ember által gyéren járt erdőségekben. Az Azuga patakot ezen nap folyamán összesen hatszor ugrottuk át, vagy kényelmesen átsétáltunk fölötte a hídon. Elhagyva a patakot egy hosszan tartó emelkedőt követtünk a Retevoiu oldalában. Egyre fennebb érve, többet és többet láttunk a Bucsecs-hegység keleti oldalából, majd délre a Német-havas és Báj-havas központi részét vettük figyelmünkbe. Két szarvastehén ugrott át előttünk az ösvényen, ezt csak a csapat első résztvevői láthatták. Tócsákban rengeteg ebihalat találtunk, de alpesi gőtét is szemügyre vettünk. Immár kényelmes ösvényen folytattuk tovább, míg megérkeztünk a Vörös tóhoz, egy nagyon szép és hangulatos helyen található gyöngyszemhez. A fenyőfákkal körülvett tavacska a fény hatására most zöld színben pompázott, ennek partján kissé lepihentünk (1500 m / 12,50 – 13,10 h).

Egy meredek ereszkedő következett és ismét az Azuga patakot ugrottuk át, ezentúl ennek forrásvidékén. Itt sajnos erdőkitermelő munka megy végbe, emiatt elég nagy sarat kellett kerülgetnünk, sikerült is jól összemocskolni bakancsainkat. Továbbá erdőkitermelő utat is követtünk felfele egy jó darabon, szerencsére a turistajelzés kitért ebből és ismét szép erdei ösvényen találtuk magunkat. Két patakvölyget is kereszteztünk egy meredek oldalon, majd kiérünk egy jókora tisztásra. Mivel az óra állása eléggé előrehaladott volt, úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a főgerinc felé tartó szakaszt és lefele tartunk. Mivel vonathoz voltunk kötve, ezért esélyünk sem lett volna az utolsót elérni. Így egy jó nagyot pihentünk, falatoztunk, csoportképet készítettünk (1500 m / 14,10 – 15,00 h). Felfedeztük a tájat is, láttuk a Hargitát, Nemerét, Háromszéki havasokat és települések közül Sepsiszentgyörgyöt is.

Elindultunk lefele egy meredek lejtőn, odalent ismét átugorva az Azuga patakot és ezt követtük 3 km-en át egy kényelmes erdei úton lefele. Aztán elhagyjuk a völgyet végérvényesen és egy hosszabb emelkedőben volt részünk a fenyvesben. Megközelítettük a Susai környékét, de most nem mentünk fel az építményekhez, hanem lent kikerültük kényelmes úton. Hamarosan bezártuk körutunkat és már egy kevés maradt a túránkból a Csaplya-negyed széléig, amelyet gond nélkül, kissé elfáradva gyalogoltuk le (1150 m / 18,30 h).

Köszönjük mindenkinek a részvételt, nagyon vagány társasággal túráztunk együtt!

Fotók itt

Kiskirálykő diákokkal, jún 1

A Kovászna Megyei Kiválóságközpont diákjaival és az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályával közösen túrát szerveztünk a Kiskirálykőre 2026 június elsején. A túra már korábbi időpontra volt igazítva, de a rossz időjárás miatt, a gyereknapi dátumra halasztódott. Most sem volt verőfényes napsütésünk, már reggel felhők borították az eget. Délutánra egy kis eső is megáztatott bennünket pontosan a sziklás terepen, de hamarosan elállt és gond nélkül fejeztük be túranapunkat.

Vonattal utaztunk a zernyesti vasútállomásra, brassói átszálással. Innen öt taxival és egy magánautóval jutottunk fel mind a 24-en a Botorog forráshoz, ahonnan gyalogtúránk indult (820 m / 9,40 h). Az útvonal rövidnek mutatkozott, de jelentős szintkülönbséget kellett leküzdeni, úgy fel mint le. Szerpentines ösvényen jutottunk fel a Zanoaga tisztásra, ahonnan gyönyörűen látszott a Királykő teljes gerince. A felhőplafon magasan volt, ezért ez nem bizonyult zavarótényezőnek. Végigmentünk a gyönyörű tisztáson, majd egy fenyőerdős ösvényt követően megérkeztünk a Curmatura menedékházhoz (1470 m / 11,40 – 12,30 h). A kellemes időjárást kihasználva, a kinti padokon ültünk le pihenni és elfogyasztani az elemózsiánkat. Bőséges időtöltést közben, aki akarta, megnézhette belülről is a nagyon jó állapotban levő menedékházat.

Pihenő után felkerekedtünk és meg sem álltunk a felettünk levő Hasadék nyeregig, ahonnan megpillantottuk a Kiskirálykő sziklás oldalát. Egy-kettőre fel is érünk a sziklák alá, kezdődött a mászkálós rész, amit nagyon élveztünk. Az izgalmat azonban fokozta az egyre jobban eleredő eső, szerencsére nem tartott soká. Azonban ez elég volt, hogy a mészkősziklák nagyon csúszósak legyenek, ezért fokozott figyelemmel haladtunk. Két kényesebb szakaszt hagytunk magunk után, amelyek drótkötéllel voltak biztosítva. Majd törpefenyők között jutottunk fel a Kiskirálykő csúcsára, ahol kicsit megpihentünk a petyergő esőben és édességet majszoltunk (1816 m / 13,50 – 14,10 h). A Királykő gerince teljességében felhőkbe volt burkolózva, de néha a szél elfújt egy adaggal belőle és mintha egy ablakon tekintettünk volna a hegység gerincének részletére. Sokat nem időzhettünk itt az eső miatt, inkább továbbálltunk és a lennebb álló keresztekhez mentünk, amire az eső is elállt. Itt csoportképet készítettünk és elindultunk lefele.

Nagyon meredek ereszkedő következett egészen a Zanoaga tisztásig, bő 400 méter szintet kellett a csúszós köves erdei talajon figyelemmel haladni. Szerencsésen leértünk a tisztásra, majd muszáj volt megpihenni e fárasztó szakasz után. Eső után szépen látszott a Bucsecs és előttünk a Zernyesti-szoros sziklái látszottak a mélyben. Továbbálltunk és körtúránkat bezártuk a tisztáson levő csorgó mellett, majd ugyanazon a szerpentines ösvényen ereszkedtünk le a Botorog forráshoz, amelyen feljöttünk (820 m / 16,30 h). Taxikkal, vonattal és vonatpótló busszal utaztunk haza Sepsiszentgyörgyre, pontot téve egy kalandokkal teli túrázásra és utazásra. Köszönjük szépen mindenkinek a részvételt!

Fotók itt