Kisbakancsosok Kisbaconban, aug 3

Augusztus 3-án, vasárnap egy igen meleg napnak néztünk elébe. Igaz, azt is lehetne mondani, hogy most kezdődött a nyár hiszen az előző hónap bőséges esőzésekkel „kedveskedett”. Szerencsénkre pont jól kifogtuk ezt a napot, hiszen a kirándulásunk egyik fő célja a fürdőzés volt.

Délelőtt fél 11-kor kezdtünk gyülekezni Kisbacon határában. A Nap ekkorra jó magasan hágott, ontotta is magából a meleget. Egy bő fél óra alatt mindenki megérkezett autójukkal, innen együtt gurultunk be a Benedek Elek-emlékház udvarára. 26 résztvevő volt, ebből 12 gyerek.

Egy előttünk levő csoport után léphettünk be az emlékházba. Itt Szabó Réka – Benedek Elek ükunokája fogadott. Ezután egy rendhagyó történelemóra következett mindannyiunk számára a kellemesen hűvös ház szobájában. Természetesen a legkisebb gyerekek nem értékelhették az előadást, de a nagyobbak és a szülők annál jobban. Az előadás végén megtekintettük részletesen a ház minden zeg-zugát, a híres íróasztaltól az eredeti kiadásban megjelent könyvekig, a különleges festményektől a régi bútorzatokig.

Az emlékház látogatása után a kisbaconi népi feredő felé indultunk. Útközben a falu központjában Elek apó ülőszobrájánál készítettünk néhány fényképet. Kb 2 km-re levő fürdőt Magyarhermány felé találjuk az út jobb oldalán. Az időjárás teljes egészében kedvezett az elkövetkező aktivitásnak. E népi feredő a tavaly készült el teljes mértékben kalákával, az idén is még renováltak rajta. Jelenleg Erdővidék legkeresettebb fürdőhelyiségévé vált.

Megkóstoltuk a borvizet, majd meglátogattuk Mackó bácsi feredőjét, ahová előre csak a lábunkat áztattuk. Innen átmentünk a nagy medencéhez és a nap hátralevő részét itt töltöttük. Eleinte hidegnek tűnt a víz hőmérséklete, de addig volt késő amíg először megmártóztunk. Aztán kezdődött a buli, kicsik-nagyok jól érezték magukat.

Köszönöm szépen minden családnak, hogy megtiszteltek jelenlétükkel e kiránduláson és szeretettel várunk a következőre is mindenkit.

Fotók:

 https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.805501162815489&type=1

Kisbakancs-túra Kisbaconba, aug 3

Kedves Kisbakancsosok!

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya kirándulást szervez vasárnap, augusztus 3-án Kisbaconba. Megtekintjük a Benedek Elek emlékházat, majd utána jót fürdünk a népi feredőben. Állítólag a hétvégére nagyon alkalmas időjárás lesz a fürdésre.

Szükséges kellékek: 1 napra kaja, fürdőruha. Az emlékházba a belépő felnőtteknek 6 lej, gyerekeknek 3 lej.

Találkozunk Kisbacon bejáratánál (a falu táblánál) 10,30 órakor. Hazafele mindenki a saját belátása szerint jöhet.

Autóval utazunk, jelenleg nálam van két hely. Más is szólhat ha van üres hely autójában.

Érdeklődni itt a Facebookon, vagy a 0745-058179-es telefonon (Gáspár László Zsolt).

Mindenkit szeretettel várunk!

Bucsecs: Galbenele-völgy, júl 20

Az elmúlt hétvége vasárnapján csodálatos időben volt részünk egész nap a Bucsecs-hegységben. Öten indultunk az Alpin menedékháztól (5,50 h / 900 m) a számunkra jólismert úton a Kostila menedékhely felé. Nem tartottunk gyors tempót, de igyekeztünk folyamatosan haladni felfele. Már a Nap sugaraival kényeztetthettük magunkat, amikor megérkeztünk a házikóhoz (1690 m / 7,30 – 8,15 h). Kényelmesen elfogyasztottuk reggelinket, majd beöltöztünk a felszereléseinkbe és indulhattunk tovább.

A Kostila-völgyet balra elhagyva kimásztunk belőle és átmentünk egy erdős gerincen a Galbenele-völgybe. Itt a völgy alja egyre jobban telik fel mindenféle törmelékkel, amely fentről potyog. Igyekeztünk is hamar kimászni ebből a zónából. Az erózióhoz hozzájárult néhány zerge is, akik fentről előszeretettel potyogtatták ránk a kavicsokat, amely puskagolyóként haladtak el mellettünk.

Megkezdtük az ugratók kimászását. Szerencsére az elmúlt napok esőzésének nyomai nem látszottak, vagyis a sziklák teljes mértékben szárazok voltak. Ennek nagyon örültünk. A völgy felénél levő nagy ugratót jobbról jónak láttuk kikerülni és ezzel máris a Coamei-kémény aljában találtuk magunkat. Innen az ugratók egyre egyszerűbben kimászhatóak lettek, egyik sem jelentett problémát számunkra.

Kiértünk a nyeregbe, ahonnan áttraverzáltunk a Scorusilor-völgybe (2200 m / 11,00 h). A völgyben még a hófoltok maradványai megvannak, ezekből folyik lefele a víz, így egyelőre nem lehetett a völgy alját követni. De nem keseredtünk el, hiszen az oldalban kényelmesen ki lehetett sétálni egészen a Kostila-övig. Ezen végigmentünk  a Fehér-völgy gerincéig, amelyen szándékoztunk lemenni. Útközben brassói ismerős turistacsoporttal találkoztunk. A Ferhér-völgy gerincén a Gelepeanu-kémény alatt lepihentünk és ebédeltünk (2350 m / 12,00 – 13,00 h). Meg is adtuk módját a pihenésnek, hiszen csodálatos napos időben volt részünk, a kövér fűben kényelmesen el lehetett helyezkedni.

A pihenő után indultunk lefele a gerincen. Egy kisebb szöktetőnél elővettük a kötelet és kipróbálhatták a reversinoval való ereszkedést, aki ezt még nem tette. Ezzel hamarosan a Légpárkánynál találtuk magunkat. Ennek a traverzálása sem jelentett gondot, szép fotókat készítettünk egymásról a fal oldalában. Innen egy erősebb ereszkedő következett a Policandru-völgy felső felében, de mivel láncok segítenek, itt sem adódtak problémák. A Koritár Csongor féle emlékmű utáni szöktető elhagyása jelentette a sziklautunk végét. Lebontottuk magunkról a felszereléseket és meredek erdei ösvényen gázoltunk lefele. Az erdei ösvény meredeksége egyre enyhült ahogyan egyre jobban közeledtünk Bustenihez. Szerencsésen és jókedvűen érkeztünk vissza az autóhoz (900 m / 16,30 h) és elemezzük a következő sziklatúrát, amely szintén a Bucsecsben lesz. Köszönet a lelkes túrázóknak akik megtiszteltek jelenlétükkel.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.821987807826243.1073741864.100000450948657&type=1&l=0f06779b19 

Királykő kirándulás, júl 19

Inkább családi kirándulásnak nevezhetném a mai kiruccanást, alig öten vettünk részt. Igaz ez is szép számnak számít, főleg az időjárásnak köszönhetően, na meg a családok nagyrésze valahol nyaral. Már negyedszer volt elhalasztva a rossz idő miatt a Királykő-túra, ezért most nem teketóriáztunk tovább, belementünk. Az előrejelzések nem voltak túl kecsegtetőek, de hála Istennek semmi probléma nem akadt utunk során az időjárással kapcsolatosan. Sőt visszafele utunk alatt nagyon szép és kellemes időben volt részünk.

A Botorog-forrástól indultunk tehát fél tízkor. Szemerkélt az eső, egy kissé szomorkás hangulatú időjárás jellemezte indulásunkat. Szerencsére nem volt folyamatos esőzés, így nem áztunk különösen el. Az erdőben a szerpentineken kanyarodtunk fel, majd a Zanoaga-tisztásra értünk ki. Itt a felhőátvonulásoknak élő tanúi lehettünk. Nagyon érdekes jelenség amikor az ember „orra” előtt a felhők sebesen vonulnak.

Egy kis pihenő után egy egyenes szakasz következett és hamarosan a Curmatura menedékházban pihenhettünk. Fél tizenkettőre érkeztünk. Bent kellemes idő volt és egyelőre kevés turistával. Egy magyarországi családdal is összefutottunk, majd jászvásári turisták igen szorgalmasan fotózták Uzonkát. Különben Uzonka nagy sztár lett odafent, mindenki nagyon élvezte, kedveskedtek neki, persze az ő kimondhatatlan örömére.

Kb szűk két órát töltöttünk odabent és kint a ház előtt. Az időjárás gyökeresen kezdett javulni, aminek nagyon örültünk. Visszafele ugyanazon az úton jöttünk mint felfele, csak a Zanoaga-tisztás napsütötte oldalát használtuk ki még egy hosszabb időre. Nem volt értelme sietni és hagytuk magunkat a Nappal kényeztetni.

Lefele jövet rengeteg turistával találkoztunk, akik a menedékház irányába tartottak. Mi elégedetten érkeztünk vissza az autóhoz és indulhattunk hazafele.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.796258513739754&type=1 

Kisbakancs-minitábor Egerszéken, jún 28-29

Első alkalommal került megrendezésre az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztály Kisbakancs-csoportjának kétnapos eseménye, éspedig az egerszéki minitábor az Úz-völgyében. 55 résztvevő tisztelt meg jelenlétével, amelyből 23 gyerek. A legkisebb résztvevő 8 hónapos volt. Érkeztek Háromszékről, Csíkból de még a távolabbi Kolozsvárról is. Az időjárás szerencsénkre mindvégig velünk tartott, ez lényegesen hozzájárult a rendezvény sikeres lebonyolításához.

A szervezés és előkészületek után, végre elérkezett a nagy nap, június 28-szombat. Autókkal érkezett mindenki Csíkszentmártonba, ahonnan együtt indultunk tovább az erdőkitermelő úton. A rendkívülien rossz út igenis próbára tette a sofőröket, a hatalmas gödrök kikerülése érdekében. Egy autó meg is adta magát, a benne ülőket szerencsére át lehetett költöztetni más járművekbe. Végre szerencsésen megérkeztünk Egerszékre, ahol már az erdész bácsi várt.

Következett a lepakolás, az adminisztratív munkák elvégzése, sátorhúzás - akik ezt választották az éjszakázáshoz. A szombati programba lovasszekerezés és esztenalátogatás volt beiktatva. Teljes pontossággal érkeztek meg a lovasszekerek tulajdonosai és türelmesen vártak amíg elkészülünk. 4 km-t utaztunk így az Úz-völgyén, a gyerekek nagy élvezetére. Az esztenán betekintést nyertünk a pásztorok életmódjába, majd sajtot és ordát lehetett vásárolni, ezeket kóstolgatni. A gyerekek nagyon élvezték az esztena környékét, sokan minden zegzúgba bekukkintottak, aztán úgymond játszótérré varázsolták a környéket. Bő két óra eltöltése után egy különlegesebb élménnyel gazdagodva indultunk vissza szintén a lovasszekerekkel Egerszékre.

Kora este egy kis pihenőidő is beiktatódott a programba, alkalmat adva a családok kikapcsolódására, beszélgetésekre, ismerkedésre. A vacsorát a kultúrházban fogyasztottuk el, ez egy finom házias leveses pityókatokány volt hússal, desszertnek pánkót fogyaszthattunk szederdzsemmel. A vacsorát követően a gyerekek nagy élvezettel kihasználták a kultúrház színpadát, szintén játszótérré alakítva azt. Hatalmas ricsaj volt az egész épületben, szemmel láthatóan jól érezték magukat.

Alkonyatkor meggyújtottuk a tábortüzet, ezalatt felolvastam a Csinódi Nagy Gergő „Kecsketánc” című könyvéből egy kis részletet, annak a sepsiszentgyörgyi család életéből akik a városi életet feladva felköltöztek a Csíki havasokba – a közeli Csinódba. A tábortűz melegségét kihasználva a felnőttek beszélgetésekbe elegyedtek, a gyerekek játszadoztak, vagy a legkisebbek a szülők karjaiban melegedtek.

Vasárnap reggel hűvös, de tiszta időre ébredtünk. Vastag vízharmat lepte be a területet, de örvendtünk, hogy szép idő ígérkezik és főleg jó meleg. Hiszen az eznapi programban a csinódi feredőhöz való látogatás szerepelt. Reggelizés után tartottunk egy rövid kiértékelést, majd emléklapot és Kisbakancsos-kitűzőt kaptak a gyerekek. Aztán következett a tombolahúzás, amelynek következtében három tengerimalac kapott gazdát a gyerekek között. Végül sátorbontás, bepakolás az autóba, elbúcsúztunk a házigazda erdész bácsitól, megköszönve neki és családjának a sok segítséget. Autókkal indultunk visszafele Csinód irányába a feredőhöz.

Hamarosan meg is érkeztünk a kénes vízű feredőhöz. A Nap már magasan volt az égen, ontotta magából a kellemes meleget, így nem volt nehéz kipróbálni a cserefakádas kismedencéket. Egy kis tehnikai hiba miatt sajnos a tulajdonos nem tudta teljesen felmelegíteni a vizet, ezért elnézést kért, ő is még tanulmányozza tapasztalata alapján a melegvizes fürdő működését. A gyerekek eleinte tartózkodtak a hidegebb víztől, de aztán egyre jobban kezdtek megbátorkodni és a végére jókora pancsolás alakult ki. Beindították a vízicsúszdát is, amelyet szép számban ki is próbáltunk. A sok fürdőzés, hancúrozás után volt aki húst sütött, falatozott, vagy csak egyszerűen pihengetett.

Késő délután eljött a hazaindulás ideje. Összeszedtük a dolgainkat és következett a búcsúzkodás ideje. A tengelytörő erdőkitermelő úton szerencsére mindenki szép lassan, problémamentesen leért és ezzel véget vettünk két szép napnak gyerekeink társaságában.

Megköszönöm szépen minden gyereknek és szülőnek akik eljöttek a táborba, hozzájárulva ennek sikeres lebonyolításához. Köszönöm, hogy vállalták az egyáltalán nem könnyű utat, különös próbára téve autójukat. Bebizonyosodott a résztvevők számára, hogy létezik Székelyföldön olyan rész is, ahol a nyaktörő utat követve gyönyörű tájakat csodálhatunk, rendes embereket ismerhetünk. Ilyen Csinód-Egerszék is. Szeretettel várunk más elkövetkező  Kisbakancsos kirándulásainkon, úgy a háromszéki-, mint a kolozsvári-, marosvásárhelyi-, csíkszeredai-, brassói- és elkövetkezőkben remélhetőleg kialakuló kiránduló gyerekcsoportokban.

Aki el szeretne látogatni e vidékre vegye fel a kapcsolatot Bara Gerővel, mindenben tud segíteni. Facebook „Hegylako Csinod”.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.786730884692517&type=1

Fogaras: Dragus-gerinc

Június 22-én, vasárnap kora reggel indultunk a Szombat-völgy erdőkitermelő útjának végétől (900 m / 5,40 h). A régi utat újabban meghosszabbították, most ismét erdőkitermelés folyik picit fennebb. Siralmas állapotban néz ki az egész völgy, tönkretettek mindent amit lehetett. Hogy helyrehozódik-e? Kétlem. Majd a természet megoldja, igaz idővel.

Végre megszabadultunk az erdőkitermeléstől, ráálltunk a piros háromszög jelzésre és indultunk a zubogó patak mellett. Jó iramban haladtunk, friss erőben. Kilencen voltunk összesen.  Hamarosan elértük az elágazást, amely egyik ága a Dragus erdészházhoz vezet, piros ponttal jelezve. Ezt az utat követtük az elkövetkezőkben. Eleinte kényelmes ösvényen haladtunk, majd hirtelen egy nagyon erős emelkedő következett. Igaz a szerpentinek enyhítettek a menetelésben, de akkor is emberpróbáló volt. A durva emelkedőnek azért megvolt a jó oldala is, hiszen hamar kiértünk az erdészházhoz (1620 m / 7,20 – 8,10 h). 

A házikó jó állapotban van, kényelmesen, civilizált körülmények között lehet aludni benne, természetesen saját felszereléssel. Most is találtunk ott embereket, ők inkább havasszépe-szedők voltak. Sajnos e gyönyörű virágot zsákszámra szedik egyesek, úgy látszik ez is szabad nálunkfelé.

Pihenés, evés után folytattuk utunkat immár a Dragus-gerincen. Eleinte egy nagy acsalapú-mezőt vágtunk át, majd egy kis fenyveserdő után kiértünk az alpin övezetbe. A havasszépék világába érkeztünk, egész hegyoldalak pirosak voltak e csodálatos növénytől. Ennyit sosem láttam itt a Fogarasban. Közben elhagytuk a piros ponttal jelzett turistaútat, innen jelzeteln gerincen folyattuk. Az időjárás egyre jobb lett, sőt a Nap is kisütött, gyors felhőátvonulások követték egymást. Tartottuk a gyorsabb tempót, ennek köszönhetően hamar elértük a sziklásabb gerincélt.

Itt radikálisan megváltozott a terep, hiszen az eddigi gyephavast éles gerinc és sziklák váltották fel. És ez azt jelentette, hogy kezdődik az utunk érdekesebb része. A Paraul Larg-csúcsától (2333 m) enyhén ereszkedve kezdődött kalandunk. Szinte a matematikai gerincet követtük mindenhol. A sziklák elég nyirkosak voltak, fokozott figyelemet követeltek. Egy-két kényesebb szakaszon egymásnak segítettünk és meg is érkeztünk a Racorele-nyeregbe (2298 m / 11,00 h).

Innen többnyire emelkedő következett a Galasescu Mare irányába. Persze azelőtt még két kisebb csúcsot másztunk ki mielőtt „nekiálljunk” az úticélunk kimászásához. Először egy szöktető-formát hagytunk magunk mögött, majd egy éles gerincet harántoztunk. Utána egy meredek köves oldalt másztunk ki, végül egy kis kémény választott el a Galasescu gerincétől. Még következett egy rövid és kényelmes útszakasz a Galasescu Mare-csúcsra (2470 m / 12,15 h). Csúcsfotó következett, aztán csodálhattuk a tájat. Persze az erős szél nem hagyott sokat időzni bennünket, de úgysem volt ez szándékunkban.

A csúcstól elértük a Fogaras főgerincének a jelzését, a piros sávot. Egy ereszkedő után ismét emelkedő következett a Galasescu Mic oldalában, aztán végül innen leereszkedtünk a Kisablakba, ahol egy újszerű menedékhely található. Itt álltunk meg pihenni és falatozni, hiszen az időjárás is velünk volt (2190 m / 13,10 – 14,00 h).

A menedékhely kivülről jónak néz ki, leszámítva azt a néhány szemeteszacskót amely kint hevert az épület mellett. Bent aztán csak a vaságyak maradtak meg, egyébb minden tönkre van téve. A priccseken hiányoznak a szivacsok, szét voltak szaggatva, aztán ne is beszéljünk a napelemes világításról és a mobiltelefontöltőről. Azok sincsenek már. De találtunk bent szemetet és bűzt. Úgy látszik ez kell a román turistának.

Kint fogyasztottuk el a friss levegőn ételünket, majd indultunk lefele a Kisablakból a Szombat-völgy irányába. Sárga háromszög jelzést követtünk lefele. Egy kemény hónyelv nehezítette ereszkedésünket, de szerencsére alig néhány méter után kiszállhattunk róla.  A meredek szakaszt viszonylag hamar magunk mögött hagytuk, aztán egyre több pihenőt beiktatunk, hiszen időnk volt bőven. Ismét csodálhattuk a rengeteg virágot, a hatalmas hegyeket és morajló vízeséseket.

Leértünk a Szombat-völgyi menedékházhoz, ahol szemügyre vehettük az egyre romló állapotú épületet.(1410 m / 15,45 h). Be sem mentünk, inkább kint a padon ültünk le és pihentünk. Sajna, hogy évek óta semmit sem renoválnak ezen a turistaházon, egyszer a fejükre fog duvadni. Ilyenkor eszembe jutnak az osztrák menedékházak és azok állapotai és elszomorkodok az itteniek láttán.

A háztól aztán hamarosan visszatértünk autóinkhoz és jólesett a hideg vízű hegyipatakban a lábáztatás, mosdás (900 m / 16,30 h).

Köszönettel tartozom mindenkinek, akik részt vettek a túrán, nagyon jó társaság verődött össze. Az elkövetkezőkben is találkozzunk!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.805430089482015.1073741862.100000450948657&type=1&l=9bd1c7aa87