Kisbakancs-túra az Egyeskőn, aug 26-27

2017 augusztus 26-án szombaton csodálatos szép idő köszöntött ránk a Nagyhagymás térségében. Különben ez a szép idő kitartott egész hétvégén. A Szék-pataka torkolatánál gyülekeztünk. Csíkszeredából, Kézdivásárhelyről és Sepsiszentgyörgyről voltunk. Összesen 41-en indultunk innen, amelyből 19 gyerek volt. 11 órakor hagytuk el az autóinkat, majd a piros háromszög jelzést követve haladtunk egyre fennebb. Szinte 600 m szintkülönbség állt előttünk csekély 3 km alatt, úgyhogy komoly feladat várt ránk. Eleinte könnyebb emelkedőben volt részünk egy erdőben, majd a hosszú tisztáson egyre meredekebbé vált a terep. Nagyobb pihenőt iktattunk be a tisztás felső végében, egy forrás vizét is igénybe vettük felfrissülésként. Pihenő után  felkerekedtünk a menedékház előtti utolsó szakasznak, amely nagyon meredek volt. Plusz még nehezítette előrehaladásunkat az apróköves terep, amely helyenként csúszott. Na de közös bátorítással – úgy a gyerekek mint a felnőttek részéről – leküzdtük ezt az akadályt is.

A menedékházhoz délután fél kettő előtt érkeztünk meg. Aranka néni megmutatta szállásunkat, majd egy megérdemelt pihenő következett. Ezalatt falatoztunk, aztán a gyerekek nekiálltak játszadozni. Három órakor gyülekeztünk a ház előtt, hiszen a túra második szakasza várt ránk. Immár csomag nélkül, kényelmesen indultunk útnak a Nagyhagymás csúcsa felé. Laza ütemben haladtunk, több rövidebb pihenéssel tarkítva. Szerencsére a Nap is elbújt néha a felhők mögé, úgyhogy nem volt túlzott meleg sem. Odafentről csodáltuk a tájat, elmagyaráztuk egymásnak a környező csúcsok nevét, beírtuk a nevünket a keresztnél található füzetbe. Több időt is eltöltöttünk, hiszen sietségre nem volt ok. Visszafele sokkal egyszerűbben ment az egész, a gyerekek a lejtőszöget kihasználták, engedték a gravitáció törvényét érvényesülni.

Fél hét előtt már visszaértünk a menedékházhoz, ahol hamarosan elkészült a számunkra rendelt húsos pityókatokány. Nagyon jóízűen fogyasztott mindenki belőle, repetára is maradt jócskán. Mikor minden szülő azt hitte, hogy na most estére az 1000 m felfele szintkülönbség kifárasztotta a gyereküket, az csalódott. Estére fergeteges jeleneteket mutattak be a gyerekek játszódás közben. Még a teljes sötétség sem riasztotta be a házba. Elemlámpákkal világították meg az Egyeskő szikláját, a lányok és a fiúk külön tüzet gyújtva versenyeztek, hogy melyiké a nagyobb láng. Egyik tűztől a másikva szaladva viháncoltak, gurultak lefele a dombon. Még egy békésen legelészó ló is szemtanúja volt a menedékház előtt mindezeknek, a sötétségben volt aki véletlenül neki is ment ennek a csendes állatnak. Szegény pára az izgalomtól majd egész éjjel álomba merülve horkolt. Fél tizenegyre nagyjából elcsendesült a tér, mindenki nyugovóra vonult.

Másnap reggel az Egyeskő megmászása volt a cél. Mivel sokan voltunk, így három csoporta osztottam a társaságot. Nagyjából 10 fős csoportokat vittem egyszerre, volt aki nem vállalta be a mászást. Persze ez érthető és van idő kipróbálni máskor is. Az első csoporttal hét órakor indultam, a másodikkal kilenc órakor, a harmadikkal fél tizenegykor. Mindhárom csoport nagyon ügyesnek bizonyult, a gyerekek nagyon ügyesen másznak úgy fel mint le. Nagyobb lépéseknél a szülők segítették a gyerekeket, hiszen erre szükség volt. Fent a csúcson mindenki nagyon élvezte, a szédítő mélységet nagy elővigyázatossággal szemléltük.

Miután lejárt mindhárom turnus arra szinte délidő volt. A gyerekek természetesen fáradtságot nem ismerve hancúroztak a ház előtt, mialatt a szülők összepakoltak. Aztán búcsúztunk Aranka nénitől megköszönve mindent és indultunk lefele. Ugyanúgy a Szék-patakán jöttünk le. Hát a köves ösvény az nehéznek bizonyult, de szerencsésen kiértünk a tisztás szélére, ahol kipihentük ezt a fáradalmat. Innen már egy lezser séta volt az autókig. Mivel jó meleg volt kitaláltuk, hogy egy cukrászdában érjen véget a kirándulásunk, így jóformán senkit nem kellett győzködni erre. Úgyhogy Balánbánya cukrászdáját igen megtöltöttük élettel és a fagyi-, illetve a tészta készletük rohamosan megcsappant.

Csodálatos hétvégében volt részünk, köszönöm mindenkinek a részvételt a kiránduláson. Szuper társaság vagytok!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1611202508912013&type=1 

Kisbakancs-túra a Büdös-hegyre, aug 5

„Harmadik az Isten igaza” – tartja a szólás-mondás. Ez nálunk be is igazolódott hiszen kétszer is el volt halasztva a kirándulásunk a fürdésnek alkalmatlan időjárás miatt. Most harmadik nekifutásnak július helyett augusztus 5-én szombaton sikerült megszervezni a túrát. Szerencsére kánikula jellemezte a napot, tehát ideális fürdésnek való időt fogtunk ki. Na de nemcsak fürödtünk, hanem túráztunk is.

Lassan 10 óra is lett mire mindenki összegyűlt és sikerült elindulnunk a Bálványos Resort szálloda mellől. 48-an vettünk részt, ebből 23 gyerek volt. Ahogyan bementünk az erdőbe, egyből kellemesebb-lélegezhetőbb levegőt vehettünk a tüdőnkbe. A Büdös-hegy megkerülése volt az elsődleges célunk. Felkapaszkodtunk a hegyhátra, majd egy jókora ereszkedő után megérkeztünk a Gyilkos-barlang szájához. Itt figyelmeztettük a szülőket, hogy ügyeljenek gyerekeikre, csakis kintről nézhettük a barlang száját. Rögtön a barlangtól picit lennebb a Madártemető nagy kiterjedésű gödrét néztük meg, majd a Buffogó-láp – Büdös-barlang útvonalat kereszteztük.

Innen egy sétaúton élvezhettük az erdő hatalmas bükkfáit, majd egy evésszünetet is beterveztünk. Pihenő után rövid kapaszkodóban volt részünk, majd egy keskeny ösvényen közelítettük meg első ízben a Timsós-barlangot, majd rögtön utána a Büdös-barlangot. Nagy sikere volt a gyerekek  körében. Mivel itt jól látszott a gázszint ami alá nem szabad  hajolni, így már a  nagyobbacska gyerekek is tapasztalhatták a mofettázás élményét.

Csoportkép készítése után visszamentünk a kiindulási pontunkhoz, majd lesétáltunk egy kellemes erdei ösvényen az Apor-lányok feredőjéhez. Addig is még meglátogattuk a Bálványos szálloda háziállatkertjét. A feredőnél igyekeztünk kipróbálni mindent, a szemvíztől az ivóvízig, a kismedencétől a nagyobb medencéig és persze a minijátszótér sem maradhatott ki. Mindenki kedvére szorakozhatott és mikor jóllaktak a vízből hazamehettek. Így is tettünk mi is délután 3 óra körül búcsúztunk a még ottmaradt társainktól és pontot tettünk kirándulásunk végére.

Köszönöm minden lelkes gyereknek és szülőnek, hogy együtt járhattuk be a Büdös-hegy környékét. Utóiratként a mai nap legmenőbb szava a gyerekek körében, hát mi lett volna más mint..... „büdi”.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1590234181008846&type=1

Lakóca-túra, júl 1

A közelgő Vándortábor túráját jártuk le szombaton immár második alkalommal. Ketten voltunk Kertész Csaba Zoltánnal, akivel a 4-es számú túrát rendezzük. Már kora reggel a helyszínen voltunk, Gelence község felső végében, ahonnan tervezzük az indulást a tábor alatt is. Hat órakor indultunk tehát a Kis Gelence-völgyön az erdőkitermelő úton. Jó iramban haladtunk a még hűvös reggelen. 6 km megtétele után néhány pillanatra megálltunk kifújni magunkat, hiszen ezen a helyen letérünk az erdei útról és a Zernye-havas oldalában megkezdjük a kemény kapaszkodót. Szerencsére az utóbbi napokban nem volt eső, így a meredek erdei ösvény nem volt sáros. Itt is jól bírtuk szusszal, jóformán meg sem álltunk a Zernye-csúcs alatti nyeregig. Természetesen itt hosszabb időre megálltunk, kifújtuk magunkat, Csaba még egy rádiós összeköttetést is lebonyolított.

Reggel fél 9 is elmúlt amikor továbbálltunk. Kelet felé indultunk a kék pont jelzésen, amely Zaboláról jön és a Lakóca felé tart. A Kóróbércig kevés a szintemelkedés ezért elég gyorsan tudtunk haladni. Eleinte erdőben, majd egy nagy tisztást szeltünk át. A Kóróbércnél elértük a Kárpátok főgerincjelzését, a piros sávot. A Lakóca felé vettük az irányt, dél irányba. Folyamatos emelkedőben volt részünk a hatalmas fenyvesben. Lehetett hallani ahogyan a szél mozgatja a fák tetejét, ebből következtetve, hogy a tetőn szeles időben lesz részünk. A Szélkaput elhagyva, hamarosan kikerültünk az erdőből és a Lakócáig tartó rövid szakaszt a gyephavason jártuk le. Fél 11 –re érkeztünk a Lakóca meteoállomás mellé, 17 km gyaloglás és 1200 m szint leküzdése után.

A szél nagyon erősen fújt, de mégis leültünk pihenni és falatozni. A táj elég párás volt, de a Csukásig, illetve a Nemeréig halványan de el lehetett látni. Egy óránál is többet időztünk amíg Csaba bevárta a rádiós kollégáit, akikkel majd a későbbiekben egy versenyen vettek részt. Így aztán a visszafele utat egyedül jártam le.

Már szinte delet ütött az óra amikor elbúcsúztam Csabáéktól és elindultam lefele. Ugyanazt az utat követtem mint felfele jövet. Egyedül lévén elég szaporán lépkedtem, na meg a lefele menet is sokat segített. Ennek köszönhetően alig 3 óra alatt visszaértem az autóhoz.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.1759640550727626.1073741943.100000450948657&type=1&l=b77da78c68

Kisbakancs-minitábor Székelyzsomboron

2017 június 24-én szombaton délelőtt igen kellemes idő fogadott Székelyzsombor községben. Az előrejelzések be is igazolódtak, eső nélkül megúsztuk, mi több nagyon szép volt egész hétvégén. Érkezési sorrendben mentek ki a résztvevők az állatparkba. 86-an voltunk, ebből 40 gyerek. A nagy többség sátorban aludt, így jelentős idő telt el ezzel és közben a regisztrációval. Már Karcsi bácsi – a tulajdonos – készítette az esti tokányhoz a belevalókat.

Délután egy rövid sétára indultunk a farm mögötti dombra. A vacsora előtt pont jól is fogott. Visszatérve a farmra, Karcsi bácsi bemutatta az érdeklődőknek az állatparkot. A bölénytől a vaddisznóig, az emutól az alpakáig, a szarvastól a páváig, mindenről esett egy-egy nagyon érdekes történet, tudnivaló.

Ezek után kora este elkészült a közös tokány, amelyet több részletben fogyasztott a társaság a helyszűke miatt. A finom étel mellé különböző italokat is lehetett vásárolni a háziaktól. Estére meggyúlt a tábortűz is, amely hivatalosan pontot tett a nap végére.

Másnap reggel nem volt okunk sietségre. A reggeli után következett a táborbontás, majd az elmaradhatatlan csoportképünk. Miután a helyi szalámikból és pástétomokból sikerült beszerezni a szükséges adagot, elbúcsúztunk Karcsi bácsitól. A társaság egy részétől is elbúcsúztunk, a többiekkel pedig meglátogattuk a székelyzsombori várromot. Kár érte, hogy ki van téve az enyészetnek, hiszen sok érdekes rendezvényt lehetne szervezni ezen a hangulatos helyen. A vár látogatása után eljött a búcsúzkodás ideje, majd mindenki hazatért.

Köszönet minden résztvevőnek, hogy eljöttetek, Szász Ági ötletgazdának és nem utolsó sorban Karcsi bácsinak a fogadtatásért.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.1549171198448478&type=1