Igazi nyárias idővel köszöntött bennünket az idei csillagászati nyár, Krizba szomszédságában. A Persány-hegység legmagasabb pontjára készülődtünk, egy olyan helyre, ahová mindeddig nemigazán jutottunk el. Hiszen nem bővelkedik gazdag turistaútvonal hálózattal, hegyi menedékházakkal, ezért figyelmünket eddig elkerülte ez az úgymond különleges hely. Bizony különleges, hiszen a tetejéről jó idő esetén fantasztikus kilátásban van része az arra járónak. Most kissé párás idő lévén, elmaradt a tökéletes kilátás, de a magashegységeket és nemcsak így is be tudtuk azonosítani. Kisbakancsos szemmel tökéletes útvonal választás, ha egy olyan vidékre készülünk, ahol csak mi lehetünk és a Természet.
Nos 2026 június 21-én vasárnap délelőtt mindannyian ezért találkoztunk Krizba központjában, hogy egy olyan helyre jussunk el, ahová nagyon kevesen túrát szervezni. Az előrejelzések épp megfelelő nyári időt jósoltak, ez be is következett, úgyhogy ebből a szempontból nyugodtak lehettünk. Amikor mindenki megérkezett a község központjába, még néhány kilométert autóztunk Kutastelepen keresztül egészen az erdő széléig, ahonnan gyalogútvonalunk indult (700 m / 9,45 h).
A csapat 44 személyből állt, amelyből 14 gyerek volt. Őket köszöntve és bemutatva az ismeretlent, elindultunk a túraútvonalunkon. Kényelmes és széles erdei utat követtünk közel egy kilométert, ennek már gondoltam meglesz a böjtje, hiszen 400 m szintet kellett emelkedni a csúcsig egy elég rövid távon. El is értük a Vénpatak völgyét, ahonnan nagyon meredek kaptatót kellett követnünk Szerencsére az emelkedő enyhült egy idő után, itt lehetőséget kaptunk megszusszanni és bevárni a társaságot. Érdekes és szép erdőkön mentünk keresztül, volt cserefa, bükkfa és gyertyán, ezeket jónéhány bodzabokor tette illatosabbá. Továbbá nagyon különleges módon áfonyabokrokat is találtunk, amely szokatlan ilyen alacsony magasságban. Egy nagy tisztást követően kirünk az erdővel borított csúcsra, ahol jónéhányan szívük kedvére fotókat készítettek családjaikkal, barátjaikkal. Innen visszatértünk a közeli tisztásra pihenni, falatozni és miért ne...aludni (1090 m / 12,15 – 13,00 h). Nagyon fontos volt, amikor egy jókora felhő érkezett a Nap elé, ekkor boldogak voltunk és el is szenderedtünk a kellemes időben. Természetesen a csapat nagyrésze már eleve árnyékos helyet talált magának pihenésképpen.
Elindulunk lefele a Höltövény-vár irányába, egyelőre ismert úton, majd balra térve egy erdei ösvényen megérkezünk a romokhoz. Egy elég nehéz átjutást követően megcsodáltuk az egykori tornyot, majd kiértünk egy sziklakiszögleléshez, ahonnan csodálatos rálátásunk volt a Barcasági medence irányába és az arrafele található hegyekre. Hőség tombolt a sziklabérceken, ezért sokat nem tudtunk időzni, ezért visszatértünk egy árnyékosabb helyre, ahol felolvashattam a vár történetét. Bízom a csapat érdeklődésében, mindenki meghallgatta az olvasmányt, majd elindultunk lefele ugyanazon úton amelyen feljöttünk. Hát azokat a meredek emelkedőket most ereszkedők formájában kellett megtegyük, ezt sikeresen teljesítettük a Vén pataka völgyéig problémák nélkül. Innen már egy kis séta következett vissza az autónkig, szép és kellemes erdei útvonalon, megfigyelve békákat és szarvasbogarakat, medvenyomokat amelyek diszítették gyaloglásunk útvonalát (700 m / 15,30 h).
Köszönöm kedves kisbakancsosok, hogy ennyien megtiszteltetek a túrán, várunk továbbra is különleges kalandjainkon!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése