Kora reggel autóztunk Gyergyószentmiklósra, 2026 július 18-án szombaton. Utunk során megfigyeltük a ködös hajnalhasadást amely jellemezte főleg a csíki és gyergyói medencéket. A vasútállomás szomszédságában gyülekeztünk és percre pontosan megérkeztek a taxik is, akikkel két alkalommal sikerült feljutnunk a Kovácspéter nyergébe, ahol hétágra sütött a Nap. Gyönyörű és kellemes időben köszöntöttem a 31 fős társaságot, amelynek 10 gyerek is része volt. Célunk között az Olt és Maros folyók forrásvidékeinek bejárása, vizeinek megkóstolása szerepelt. El is indultunk tehát nyugodt iramban, sietségre egyáltalán nem volt okunk (1243 m / 8,15 h).
Alig meneteltünk pár száz métert, máris az Olt forrásából kóstolhattuk a finom vizet. Megtöltöttük a kulacsainkat, hogy legyen elég a következő alkalomig, amíg megtaláljuk a Maros vizét. Csoportképet készítettünk, emlékeztettem mindenkit, hogy amikor Sepsiszentgyörgyön bámuljuk a folyó vizét, gondoljunk a forrására is. Búcsút intettünk e csodálatos helytől, hagytuk, hogy csendesen csordogáljon 615 km-en keresztül, amíg a Dunába ömlik. Megkezdtük folytonos emelkedőnket a Sípos-kő oldalában. Az út nem volt megerőltető, gyaloglásunkat lassította a rengeteg áfonya, amelyekért sok helyen még lehajolni sem kellett, úgy tömtük magunkba. Gombafélékből sem volt hiány, az előző napok esős időszakjai nagyon kedveztek és rengeteg ismerős és meghatározni való gombafajtával találkoztunk. Kilátásban is volt részünk főleg a Nagyhagymásra, de látszott a Vit-havas és a Csalhó is. Hamarosan felértünk a Sípos-kő tetejére, ahol letelepedtünk reggelizni és megpihenni (1567 m / 10,15 – 11,00 h).
Egy jókora ereszkedő következett a Lok nyeregig, többnyire köves ösvényen, helyenként meredek terepen. Amikor alkalom adódott ismét kilátásunk volt a Nagyhagymásra, de most már a Naskalat gerincét is szemügyre vehettük. A nyeregbe való leereszkedéskor árnyékban megpihentünk és következett egy ugyanakkora emelkedő immár a Fekete Rez tetejéig. Ez egy picit nehezebbnek bizonyult mint a Sípos-kő megmászása, de lassan és kitartóan sikerült feljutni a tetejére. Itt nem időztünk sokat, inkább a közelben levő forrásvízhez igyekeztünk, hiszen fontosabb volt számunkra. Közben felhők gyülekeztek fölöttünk, dörgések is hallatszottak a távolban, tehát esőre számíthattunk. Egy rövid séta után megérkeztünk a forrás közelében levő menedékhelyhez, majd hamarosan már a Maros vizét kóstolhattuk. Csoportkép elkészítése után visszamentünk a menedékhelyhez pihenni és enni, hagyva a Maros vizét, hogy vigye hírnevünket 789 km-en keresztül, a Dunába való ömléséig (1500 m / 13,20 – 14,30 h).
Pihenés közben felolvastam a két folyóról szóló legendát, talán a kissé szomorú olvasmány hatására elkezdett cseperegni az eső is. Látszott, hogy nem lesz hosszas időtartamú az eső, de így is mindenki bevonult a lefödés alá, ezáltal alkalom adódott egy-egy jó beszélgetésre. Hamarosan elállt a csepergés és elindultunk vissza a Fekete Rez tetejére, majd onnan egy jókora ereszkedő következett Marosfőig. Útközben itt is sikerült sok-sok gombát találni, illetve csodáltuk az előttünk levő tájat, a lábunk alatt elterülő Felcsíki medencével. Jobbról a Hargita és a Görgényi-havasok nyúlványait vettük szemügyre, balra pedig a Csíki-havasok hosszú gerincét követhettük egészen le a Csomádig. Úgy osztottuk be az időnket, hogy a vasútállomáson ne kelljen sokat állingálni. Szerencsésen megérkeztünk a marosfői vasútállomásra egy nagyon vagány túranap után (890 m / 16,35 h). Innen vonattal döcögtünk vissza Gyergyószentmiklósra, ahol autóink vártak.
Köszönöm mindannyiatoknak ezt a szép napot, továbbra is várlak túrázni!
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése