2026 július 4-én szombaton egy túrán vettünk részt ketten Uzonkával a Királykőn. Kívánsága szerint valami izgalmas helyet nézzünk ki, ezért esett a választás az északi gerincre. Komoly kihívást jelent még egy edzett turista számára is. Figyeltük az időjárás előrejelzést és erre a napra találtunk egy megfelelő időszakot, hogy végrehajtsuk a tervet.
Kora reggel érkeztünk a Botorog forráshoz szemerkélő esőben, vastag fellegek borították az eget (820 m / 6,30 h). A szél is rendesen fújt amikor elindultunk az útvonalon, az esőköpenyt nem kellett felvenni, mert az erdőben védve voltunk a vízcseppektől. Az előrejelzés 10 óra után mutatott javulást, úgyhogy nagyon bizakodóak voltunk. Nagyon jó iramban haladtunk fel a szerpentines úton, majd a tisztásra kiérve végigjártuk azt, közben figyeltünk a Királykő felé, amely mindig vastag felhőbe burkolózott. Kényelmes ösvényen jutottunk a menedékházhoz, közben az eső is elcsendesedett (1470 m / 8,00 – 8,30 h). A házban csak a gondnokok voltak, az ebédlőben kellemes meleg volt, ez kifejezetten jólesett a kinti esős, nyirkos idő után. Megreggeliztünk a tarsolyunkból és teával, illetve forró csokival öblítettük le ételünket.
Pihenő után elindultunk a főgerinc irányába. A fellegek a szél hatására gyorsan vonultak, de még mindig uralták az eget. Meredek kapaszkodót küzdöttünk le, majd egy kényelmes erdei útszakasz után egy kőfolyáson kellett felgyalogolni. A nyirkos idő miatt nagyon oda kellett figyelni a lépéseinkre, mert nagyon csúszott. Sűrű ködben jutottunk ki az erdőből és hamarosan elértük a Hegyes-csúcs melletti menedékhelyet, ahová beültünk (2150 m / 10,15 – 10,45 h). Kissé feltöltöttük az energiánkat, jólesett üldögélni szélcsendes helyen és kellemes melegben.
Eljött az indulás ideje a főgerincen. Még mindig sűrű köd volt, a látóhatár úgy 100 méter lehetett. Most már nagyon vártam a beígért időjárás javulást. Menetelésünk közben néha-néha a szél elvitte a fellegeket és némi kilátásban volt részünk nagyon rövid időre. Miután elhagytuk a Nagy Cimbalmok csúcsát nagy boldogság öntött el bennünket. Nagyon rövid idő alatt elszálltak a fellegek és napsütés ragyogott ránk a gerincen. A kilátás fantasztikus volt minden irányban. Most már nyugodtan folytathattuk utunkat a sziklás gerincen. A szél is megszárította a köveket, ezért jóval biztonságosabban lépkedtünk. Láttuk a célunkat a Pásztor csúcsot, ahol emberek sokasága állt. Eddig mi azonban senkivel sem találkoztunk a mai utunk során. Az útvonal többször is vezetett fel-le, könnyebb-nehezebb szakaszokat hagytunk magunk mögött. Szép virágokat és pihenő zergéket fényképeztünk egy-egy pihenő alatt. Egyre jobban közeledtünk a Királykő legmagasabb pontja felé és szerencsésen meg is érkeztünk (2238 m / 13,20 – 13,50 h). Nagyon sokan jöttek fel főleg a Grind menedékhely felől, találkoztunk is néhány kedves ismerőssel. Végre találtunk egy helyet letelepedni, pihenni, falatozni. Jólesett a napsütésben lustálkodni, de aztán indulni kellett.
Durva ererszkedő következett a Grind menedékhely felé, nagyon kellett ügyelni lépéseinkre, hogy köveket se indítsunk az alattunk levő személyekre. Lassan de biztosan jutottunk egyre lennebb, elhagytuk a sziklás terepet, itt már felgyorsulhattunk és szerencsésen megérkeztünk a pirosra festett házikóhoz (1620 m / 15,20 – 15,40 h). Megérdemelt pihenőt tartottunk a puha fűben, közben figyeltük a szemben levő Bucsecs hegységet, ahogyan egyre jobban került ki a felhőkből. Rövid pihenő után egyre kényelmesebb ösvényt követtünk lefele a Vladuska forráshoz, majd a Table nyeregbe, a fontos turistaút csomóponthoz. Innen most már megszűnt a nehezebb terep, de lábainkat szednünk kellett, hiszen elég sok kilométer választott el a Botorog forrástól, végső célunktól. Szép füves tisztáson, majd erdőben jutottunk el az erdőkitermelő úthoz. Először a Macska szoroson mentünk végig, majd a Zernyesti-szoros magas sziklafalai között gyalogoltunk. Közben meg-megálltunk, hiszen sziklamászók próbálták ügyességüket és szemügyre kellett vegyük. Miután kiértünk a szorosból márcsak egy rövid útszakasz választott el a Botorog-forrás parkolójától, ahol nagy örömmel tettünk pontot túraútvonalunk végére (820 m / 17,30 h).
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése