Most egy szűk körben határoztuk el, hogy vasárnap nem maradunk mégsem otthon, inkább kirándulni megyünk a Nagykőhavasra. Nem a csúcs volt a cél, de még a menedékház sem, inkább a Hétlétra szakadékot, a Sziklasort és a Jégbarlangot akartuk meglátogatni. Gyönyörű időben volt részünk 2026 szeptember 27-én, ezen útvonalon már régen jártunk, úgyhogy izgalommal vágtunk neki a napnak.
A Malomdomboktól indultunk miután leparkoltuk az autónkat az út szélén (700 m / 9,30 h). Elég sok turista követte a széles kavicsos utat a Sipoly völgyön felfele, ennek az volt a jele, hogy lesz némi forgalom a Hétlétráknál. Nyugodtan, nem sietve menegettünk a kellemes időben, többnyire árnyékos helyeken. Megérkeztünk a Hétlétra előtti házikóhoz, ahol megvásároltuk a belépőket. De még nem indultunk, inkább egyet pihentünk és falatoztunk (950 m / 10,15 – 10,45 h).
A hasadékvölgybe belépve most is ámulatba ejtett a varázsa, habár már ki tudja hányadszor jártam itt. Kényelmes létrákon és folyósókon haladtunk egyre fennebb, majd a szorosból kiérve balra fordultunk a kék háromszög jelzésen. Meredekebb kapaszkodót hagytunk magunk után, majd egy kényelmes erdei ösvényen jutottunk fel a Medveszakadék tetején található kilátóhoz. Megbámultuk az előttünk tornyosuló Nagykőhavast és az alattunk levő mély szakadékot. Rövid pihenő után továbbálltunk.
Egy nagyon rövid szakaszon a családi utat követtük, majd balra leértünk róla a piros pont jelzésen. Egy meredek ereszkedő következett egy olyan úton, ahol erdőkitermelés folyt. Esős időben nagyon csúszós lehet itt. Aztán szerencsére elhagytuk ezt a kellemetlen terepet és újból emelkedő következett. Hamarosan a Sziklasor alatt kapaszkodtunk fel a meredek emelkedőn, közben arra emlékeztem milyen kicsik voltak a fenyőfák amikor itt jártam először a kilencvenes években. Végigmentünk a Sziklasor alatt és egy ereszkedő után rátaláltunk a Jégbarlang bejáratára (1400 m / 13,10 – 13,45 h). Egy nagyon szűk sziklaszorosban másztunk fel a bejárathoz, ellentétes erők használatával könnyebben ment. Felkapaszkodtunk addig ameddig lehetett, majd egy ereszkedő következett volna a végéig, de abbahagytuk. A jég itt teljesen elolvadt, emlékezetem szerint régebb volt jég már idefent is.
Visszatértünk a barlang bejáratához és rövid pihenő után folytattuk utunkat a kék sáv jelzésen a Bolnok irányába. Innen az út nagyon izgalmas, hiszen nem sokan járják, mint a forgalmas családi utat, vagy a Hétlétrás ösvényt. Látszott is az ösvényen, hogy nem annyira van kitaposva mint másutt a hegyen. Na de félni nem volt okunk semmitől. Két turistával találkoztunk és figyelmeztettek, hogy valami morgást hallottak, úgyhogy legyünk résen. Nos ezt mi is hallottuk később és ez nem volt más mint a fantasztikus szarvasbőgés. Nagyon örvendtünk, hogy hallgathattuk. Az ösvény többször emelkedett-ereszkedett, aztán egy nagyobb ereszkedőt követően kijutottunk at erdőből a Bolnok tetejének közelében. Nagyon szép kilátásunk volt észak irányban, látszott a Háromszéki medence Sepsiszentgyörggyel, Baróti- és Bodoki hegységek, de a Hargita, Csomád és a Nemere is. Legyalogoltunk az egykori Bolnok menedékház alapjaihoz, ahol pihentünk és ettünk. Csodálatos rálátasunk volt a Bucsecsre, amelynek tetején még a meteoház is látszott (1000 m / 15,40 – 16,10 h). Innen már egy rövid 3 km gyaloglás választott el az autónktól, erdőkitermelő úton (700 m / 17,00 h). Túránk befejeződött, de a kiruccanásunkra a négyfalusi Szent Mihály napok ünnepségén tettünk pontot.
Fotók itt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése