Bucsecs: Légpárkány, jún 30

10-en indultunk Busteniből, az Alpin menedékháztól egy turázásnak megfelelő szombat reggelen (900 m / 5,55 h). A társaság nagy részén látszott némi izgalom, hiszen egy nagyon szép útvonalat tűztünk ki célul, a Bucsecs platójának elérése a Légpárkányon- és a Fehér-völgy-gerincen keresztül. A többség számára ismeretlen volt az útvonal, ígyhát nagy lelkesedéssel vágtunk neki. A Malaiesti felé tartó piros háromszög jelzésen normális ütemben és folyamatosan mentünk felfele. Majd jelzetlen ösvényre térve, a Kostila menedékhely felé vettük utunkat. Útközben megtekintettük egy nagy sziklatömbre elhelyezett több turista emléktábláját, majd felfrissülhettünk a közeli forrás vízéből. Rögtön a Kostila-völgy előtt letértünk a menedékhely felé vezető útról és a Légpárkány felé kanyarodtunk. A menedékhely csak egy töpésre volt tőlünk, de nem volt értelme átmenni érte, úgyis csapatunk nagyon jó erőben volt. Fűvel felnőtt ösvényen kacskaringóztunk felfele, az utat jól lehetett követni. Ahogyan közeledtünk a sziklákokhoz egyre meredekebben kapaszkodtunk. Hamarosan a Sziklás-völgyben találtuk magunkat (Valcelul Stancos), amelyet a Leshelyig követtünk (La Panda). Itt nagyobb pihenőt tartottunk, reggeliztünk, hiszen az utunk nehezebb fele ezután következett (1900 m / 8,10 – 8,40 h).

A Leshelytől rögtön felfele tartottunk egy sziklás kuloár következett. A kuloár közepétől felfele láncokkal volt biztosítva, ez jól jött hiszen teljesen nedves és csúszós sziklát találtunk. A nagyon élvezetes mászás után megtekintettük a 30 évvel ezelőtt elhunyt gyergyói hegymászók emléktábláját. Az emléktáblától egy kissé kitett helyen harántoztunk egészen a Policandru-völgy széléig. Utunk ezentúl e völgyben vagy mellette haladt felfele egészen a Légpárkány bejáratáig. Kisebb szöktetőket hagytunk magunk után, majd egy hosszabb mászás következett szintén láncokkal biztosítva. Aztán egy sűrű törpefenyvesen verekedtük át magunkat és megérkeztünk a Légpárkány bejáratához (2100 m / 9,40 h). Sajnos amire ideértünk teljesen befödött a köd mindent. Az idő kellemes volt, eső sem veszélyeztetett minket, de ahonnan az egyik legszebb kilátásban kellett volna részünk legyen, a köd beborított mindent. Vártunk is jó negyedórát, hátha valamit megmutat a hegy magából. Hát nagyon kis „ablak” nyílt ki pár pillanatra előttünk ezalatt vajmi keveset megtekinthettünk a Fehér-völgy aljából.

 A pihenő után nekivágtunk a Légpárkánynak. A keskeny sziklaösvény láncokkal van biztosítva, így nem okozott problémát senkinek az áthaladás. Sőt nagyon élveztük ezt a rövid sétát, a párkányon való lépéseket. Kiérve a Fehér-völgy-gerincére ismét leültünk és vártuk, hátha megsajnál a természet és a hegy is megmutat valamit magából. Várakozásunk nem volt hiába, hiszen ha nagyon kevés pillanatra is, de a Kostila-völgyből valamennyire felszállt a köd, aztán tőlünk nem messze épp egy zergecsalád pihent és figyeltük egymást. Persze igyekeztünk amennyire lehet lefotózni őket.

Az utunkat a Fehér-völgy-gerincen folytattuk a plató irányába. Nem siettünk, időnk volt bőven, sajnos a kilátással nem volt nagy szerencsénk. Ebbe lassan mindenki belenyugodott, de hát az előrejelzések sem voltak túl biztatóak, úgyhogy meg lehettünk elégedve azzal amit láttunk. És persze felfogadtuk, hogy még eljövünk. A Kostila-övet elhagyva, a Gelepeanu-kéményen keresztül értük el a Kostila-csúcs alatti platót (2450 m / 11,30 – 12,30 h). A kellemes időre való tekintettel hosszabb pihenőt iktattunk be, ebédeléssel összekötve.

Pihenő után csoportképet készítettünk és megkezdtük vándorlásunkat a Caraiman-kereszt felé. Először kikerültük a Kostila-csúcsot, majd ráálltunk a piros kereszt jelzésre, amely a Caraiman-csúcson keresztül a kereszthez vezetett. Ezen a szakaszon már jobb kilátásban részesültünk, főleg a kereszttől megláthattuk az előbbi útvonalunk részleteit. Innen a Caraiman-övön végigmenve a hasonló nevű menedékházhoz ereszkedtünk (2025 m / 14,20 h). Utunk során többször megálltunk pár perces pihenőkre, sietségre nem volt okunk. A menedékháztól a kék kereszttel jelzett közismert Jepi-völgyön ereszkedtünk le Busteni-ig (900 m / 16,20 h).

Nagyon szuper és jókedvű társasággal jártuk  végig az egész kirándulást, köszönet érte. A sziklatúra sorozat folytatódik, úgyhogy lehet készülődni a következőre.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.609049032453456.1073741836.100000450948657&type=1&l=b2941da53c 

Bucsecs: Légpárkány-túra, jún 29

Kedves aktív túrázók!
A Háromszéki EKE szombaton (június 29) sziklatúrát szervez a Bucsecsbe, a Légpárkányra. Jól edzett, tériszonymentes turisták jelentkezhetnek. Az idei sziklatúrasorozat első állomása lesz, tehát ez lenne a legkönnyebb a nehezebbek közül.
Indulás: 4,30 órakor a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól
Felszerelés: sisak, 1 napra élelem, esőköppeny, kemény talpú bakancs. Aki szükségét érzi a biztosításnak a Légpárkányon hozzon hámot, 2 karabinert egy legalább 180-as hevedert, vagy 2-3 m kötelet.
Túraidő: 10-12 óra.
Szintkülönbség: +/- 1700 m.
Figyelem: rossz időjárás esetén a túra elmarad. Jelenleg nem túl jók az előrejelzések, de még kivárunk vele.
Megkérek minden résztvevőt, hogy jelentkezzen telefonon: 0745-058179.
Köszönettel, Laci

Babatúra a Lakócára, jún 23

Gyönyörűszép vasárnap reggelen indultunk útnak az Ölyves vadászháztól (1150 m / 10,00 h). Az igazi nyári napnak, na meg az izgalmasnak érkező kirándulásnak köszönhetően 45-en tiszteltek meg jelenlétükkel, amelyből 17 gyerek volt. Szinte megdőlt a tavalyi népességrekord a Rétyi Nyír kiránduláson, ahol 3 személlyel több jelentkezett. Mint már megszoktuk a legfiatalabbtól a legidősebb korosztályig, mindenki részt vett.

A Kövesorr gerincen haladtunk felfele a kék pont turistajelzésen. A széles út folyamatosan emelkedik, kisebb-nagyobb kapaszkodókkal. Eleinte amíg bementünk az erdőbe kissé meleg volt, majd a fák árnyékában jóval kellemesebben telt a gyaloglás. Félúton megálltunk egy hosszabb pihenőre, ahol lehetett falatozni. Innen már megpillanthattuk a Lakóca csúcsát (1450 m / 11,20 – 11,45 h).

A pihenés után friss erővel nagyon jó iramban haladtunk. A gyerekek nagyrésze virgonckodott, szaladtak fel és alá, egyesek biztosan ennek köszönhetően a túratáv többszörösét is megtették. Jókedvúen, gyerekzsivajban, beszélgetésekkel tarkítva máris Háromszék legmagasabb pontján álltunk. Itt beiktattunk egy hosszabb pihenőt, lehetett gyönyörködni a tájban, illetve a gyerekek kedvükre kiszaladhatták magukat. (1777 m / 12,45 – 14,00 h). Szépen látszott a Vráncsa-hegység vonulata, a Pintillő hegyes csúcsa, a távolban pedig egészen a Hargitát is megpillanthattuk. A Lakóca megközelíthető terepjárókkal is. Ezért is több autó megfordult az ottlétünk alatt. Az utasai csodálkoztak a gyerekeken akik gyalog feljöttek, kérdezvén hogyan bírták. Tehát ezen a túrán a gyerekek egy jó leckét adtak kirándulásból.

Visszafele indulás előtt a kötelező csoportképet készítettük és jó tempóban dübörögtünk lefele. Persze lennebb érve felfedeződött néhány bokor áfonya, amelyet előszeretettel fogyaszthattunk. Hamarosan visszaértünk az autókhoz, ahol még a kellemes hegyi patakban beleiktathatott egy-egy lábáztatást, fürdést aki akart (1150 m / 16,00 h).

Nagyon szép kirándulásban volt részünk, az időjárás végig velünk tartott, pont jó volt elmenekülni az otthoni hőség elől. Köszönettel tartozom minden Szülőnek és Gyereknek akik eljöttek, nagyon jól esik, hogy ilyen szép számban veszünk részt. Szeretettel váunk mindenkit a következő eseményen.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.605907579434268.1073741835.100000450948657&type=1&l=b4f8177565 

Családunkkal Dobrudzsában

Üdvözlünk mindenkit!

E szabadságom alkalmával, családommal úgy döntöttünk, hogy leutazunk Dobrudzsába. Több ok is van erre, az egyik az volna, hogy élnek ott régnemlátott barátaink, akiket most szeretnénk felkeresni. Bónuszként megmutatnánk Uzonkának a tengert, illetve a Duna Delta szélébe is belekóstolhatna. Egy másik ok az volna, hogy kipróbáljuk Uzonka tűrőképességét a hosszabb utakra, hiszen szeretnénk majd még ennél hosszabb útra is vállalkozni.
Autóval utazunk egy körtúra formájában. Indulás Sepsiszentgyörgyről, június 7-én délelőtt. Vagyis ma:). Bukarest érintésével Navodari-ra megyünk, ahol várnak a kedves barátaink. a háromnapos ottlét alatt szeretnénk meglátogatni a Dobrudzsa-szorost is és egy másik nap a tenger partját pásztázni.
Hétfőtől csütörtökig a Duna Delta szélére utaznánk Tulceatól kb 30 km-re, Baltenii de Sus nevezetű faluba, ahol egy szállodában van foglalva helyünk. Mivel a Duna arra több mint valószínű meg lesz dagadva, így szárazföldi aktivitásunk lesz. De meglátogatjuk Tulceán a szép múzeumot is a Duna Deltáról.
Csütörtöktől vasárnapig Isacceán szándékozunk tartózkodni, ahol szintén várnak ránk barátok. Ezalatt a Macin-hegység legmagasabb pontjára, a 467 m-es Greci (Tutuiatu)-csúcsra mennénk fel. Ez már nekem ismerős, de annyira szép, hogy meg kell mutassam a családnak is.
Vasárnap indulnánk hazafele.

Tehát a kirándulásunk alatt igyekszek rövid beszámolókkal jelentkezni, különböző helységekből. Persze már ahol lesz internet lehetőségem. így friss infókkal szolgálhatok a környékről, illetve arról is, hogyan viselkedik e hosszabb út alatt az 1 éves 8 hónapos Uzonka. Leírásom alapján lehet meríteni ötleteket kisgyerekkel való utazáshoz.

Üdv Laci

Babatúra a Lakócára - meghívó

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya által szervezett babakirándulás következő állomása – Háromszék legmagasabb csúcsa – a Lakóca lesz.

Időpont: 2013 június 23 (vasárnap).

Útvonal: Ölyves patak erdészház (1150 m) – Kövesorr gerinc – Lakóca csúcs (1777 m) és vissza.

Szintkülönbség: +/- 630 m. Túrahossz: 14 km. Nehéz kategóriájú babatúra (de jóval könnyebben járható mint a múlthavi útvonal).

Felszerelés: meleg öltözék, egy napra élelem, esőköppeny, bakancs. Kisbabával rendelkező szülők hátihordozóval, hordozókendővel hozhatják kicsinyüket. Babakocsival nem járható az út.

Találkozó a kovásznai szívkórház előtti parkolóban reggel 8,30 órakor. Onnan együtt megyünk fel az autókkal Kommandóra (15 km – jól járható erdei autóút), illetve az Ölyves erdészházig (7 km – jól járható erdőkitermelő út). Akik szeretnének jönni, de nincs autójuk, kérem időben jelentkezzenek nálam.

Hazaérkezés Sepsiszentgyörgyre 18 – 19 óra körül.

Rossz idő esetén a túra elhalasztódik.

Érdeklődni, jelentkezni a következő címen:

 gl_zsolt@yahoo.com

tel. 0745-058179 – Gáspár László Zsolt

Megjegyzés: a túra lassú ütemben zajlik le, pihenésekkel, fotózásokkal. Jöhet bárki gyerekkel vagy gyerek nélkül.

                                        

                                           Mindenkit szeretettel várunk !

Ebéd a Lakócán

Június másodikán, vasárnap, a Lakócára sétáltunk fel Lehel barátommal. Immár kezdett szokássá válni, hogy évente egyszer felmegyünk a Lakócára és ott elfogyasztjuk ebédünket. Ezután igyekezni fogok, hogy hagyományos kirándulás legyen.

Autóval a Nagy Bászka-völgyön felmentünk egészen az Ölyves erdészházig, ahonnan kezdődött a gyalogtúránk (1150 m / 8,40 h). Kék pont jelzésen haladtunk egy széles szekérúton. Különben ezt az utat használják terepjáró autókkal is, akik ezt az alkalmatosságot választják Háromszék legmagasabb csúcsának meghódítására. A Kövesorr gerincen mentünk fel, egy tehéncsorda tarkította  az amúgy is szép kilátást. E gerinc válsztja el a Hagymás patakot a Nagy Bászka völgytől. Kényelmesen és folyamatosan emelkedtünk, balra kezdett kilátszani a Háromszéki havasok egyik jellegzetes csúcsa, a Zernye-havas. Egy idő után a fenyvesben kalauzolt az utunk, kisebb tisztásokkal tarkítva. Egyikről meg is pillantottuk a mai célpontot, a Lakócát.

Egy rövid pihenő után továbbálltunk, folytattuk a kényelmes kirándulást. Pillanatokon belül el kezdett szemerkélni az eső, de láttuk, hogy nem lesz hosszú életű, így megvártuk amíg eláll, egy fa alatt. Ezek után kiértünk a piros sávval jelzett Kárpátok főgerincére (1690 m / 10,15 h), ahonnan észak felé vettük az irányt. Kisebb-nagyobb tisztások rálátást engedtek az egyre közeledő Lakócára. Mi több, minél fennebb érve, egyre jobban látszottak a távolabbi hegységek is.

Felértünk Háromszék legmagasabb csúcsára (1777 m / 11,00 h). A felhősödés ellenére szép kilátásban volt részünk. Délre egészen a Pintillőn keresztül a Csukásig lehetett ellátni. Sajnos a Bucsecs, Királykő, Fogaras felhőfüggönnyel volt borítva. Keletre a Vráncsai-hegység kiemelkedő csúcsai látszottak a Gór-havassal együtt. Keletre egész Háromszéket szemügyre lehetett venni, míg északra a Nemere, de még a Hargita is jól kivehető volt. A csúcson találkoztunk egy kézdivásárhelyi csapattal, akik terepjárókkal rótták a környéket. Lassan megebédeltünk odafent, hála Istennek ez idő alatt megkímélt az eső.

Ebéd után jobbnak találtuk gyorsan továbbállni, hiszen tisztán látszott az eső közeledte (1777 m / 12,10 h). Ugyanazon az úton ereszkedtünk vissza, amelyen feljöttünk. Hamarosan ömlött is nyakunkba az eső, de ez nem érdekelt különösképpen, hiszen ezért volt az esőköppeny. A gyors tempónak köszönhetően, hamar visszatértünk az autóhoz (1150 m / 13,20 h) és Sepsiszentgyörgyre való hazatérés alkalmával e nap második ebédjét is elfogyaszthattuk.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.596170120408014.1073741828.100000450948657&type=1&l=361bee0f3f

Extrém babatúra a Dél-Hargitai NagyPiliskén

Május 5-én, vasárnap, 35 személy gyűlt össze a tusnádfürdői vasútállomás mellett, indulásra készen. A fent említett személyek közül 16 gyerek volt. A közepesen nehéz kategóriájú túra azonban jóval nehezebbnek bizonyult, főleg az útszakasz utolsó része miatt. A Piliske vadászház – Torony-kövek jelzetlen szakasza az utóbbi két évben (amikor utoljára ott jártam) nagyon tönkrement, az akkor még járható ösvényt tönkretették az erdőkitermeléssel, ennek köszönhetően az otthagyott faágak és gaz is annyira felvette, hogy csak megrögzött-, jól betanult turisták mehetnek végig rajta. A Torony-kövek környékén található kék háromszög jelzés sincs jobb helyzetben, hatalmas kidőlt fák zárják az ösvényt, szinte lehetetlenné téve ezek átmászását. Erre a beszámoló végén még kitérek. Úgyhogy aki a közeljövőben  a Piliskére készül, inkább a völgyön felvezető út ajánlott.

Kellemes vasárnapi reggelen indultunk tehát a vasútállomástól egy kényelmes erdőkitermelő úton a Nagy Sólyomkő irányába (650 m / 9,40 h). Lezser fél órás séta után megtaláltuk a piros háromszög jelzést, amely felvezet a szikla tetejére. A nagyon meredek oldalt könnyítette a viszonlyag jó állapotú szerpentines ösvény. Hosszú kígyózó sor alakult ki az erdőben, nagyon jól haladtunk, főleg a gyerekek tele voltak energiával. Főleg elől sokszor kellett figyelmeztetni, hogy ne menjenek messzire. Sok idő nem is kellett a 200 m-es szint leküzdéséhez, hamarosan a Nagy Sólyomkő tetején állhattunk. Itt fényképezésre is sor került, majd a reggeli elfogyasztása volt a fő téma (850 m / 10,45-11,15 h).

A pihenés és energiafeltöltés után a Dél-Hargita főgerince felé vettük az irányt egy jelzetlen gerincösvényen. Meredek szakaszok tarkították utunkat, de tiszta-, jól követhető ösvény állt rendelkezésünkre. Az elől velem együtt haladó gyerekek meglepően jó formában voltak, egy-egy szakaszt ki is szaladtak. Többször elhangzott „ezt is kimásszuk”, „ezt is leküzdjük” kijelentések, ami egy vasakaratú gyerekre utal.

Minél fennebb jártunk, az emelkedők is kezdtek enyhülni, majd átalakult egy kellemes sétává. El is értük a Dél-Hargita gerincét, a kék sáv jelzést. A gerincúton északra vettük az irányt és az útmelletti forrásból vizet vettünk. Alig 10 percre innen elértük a Piliske vadászházat, amelynek mindenki szemmel láthatóan örült (1250 m / 14,00 – 15,45 h). A szépen helyrehozott, takaros, tiszta házikó mellett letelepedtünk és készítettük az ebédünket. A felnőttek a szalonna-kolbász és egyebek sütésével voltak elfoglalva, a gyerekek főleg a ház körül különböző játékokat találtak ki és azokat űzték nagy lelkendezéssel. Mintha az erdészház erre a kis időre átváltozott volna a kisiskolások intézményévé, olyan volt a hangulat. Evés után mindenki a számára legkellemesebb pihenőformát választotta, majd eljött az idő a csoportkép készítésére és az indulásra. Szinte fájt otthagyni azt a kellemes környezetet, nem volt a legjobb megszakítani a gyerekeket a játszódásukból, de indulni kellett.

A házikótól ismét jelzetlen ösvényen indultunk a Torony-kövek felé. Nagy vulkanikus köveken egyelőre felfele mentünk a mellékgerincen. Még ez lett volna a kisebb probléma. Két-három csúcs után következett az ereszkedő, de itt kezdődött a kálvária. Főleg a menetirányunk balodalán erdőkitermelések voltak. Itt kellett volna legyen az ösvényünk is, persze ezt már tönkretették. Sok kidőlt fát (biztosan gyengébb minőségüt) nem szállítottak el, ezeken nagyon nehéz volt az átkelés. A levágott ágakat is otthagyták, semmit nem pucoltak el. Ezeket a gaz felvette és keményen utat kellett törjünk magunknak. Szerencsére az irányt jól ismertem, mivel többször jártam ott, így az eltévedés veszélye nem állt fenn. Minél lennebb érve egyre meredekebbé vált az utunk. Az általam ismert ösvény nagyon elciheresedett, így követtük a gerincélt, de itt sem volt leányálom haladni. A velem elől haladó gyerekek azonban felülmúltak minden képzeletet. Semmilyen zokszó nem volt, sőt egy hatalmas kalandnak vették az egészet.

Megérkeztünk a Torony-kövek melletti kék háromszög jelzett ösvényre. Gondoltam, hogy jelzett ösvény lévén, nem lesznek ilyen problémák. Tévedtem, hiszen itt ugyanúgy szinte azokkal a gondokkal küzködtünk. Főleg az útszakasz középső és alsó szakaszán. A gyerekek azonban hősök voltak, hiszen most is ismételték az „ezt is leküzdjük”, „ezt is átmásszuk” jelszavakat és megszületett egy újabb kijelentés is „mi vagyunk a túlélők”. Mondanom sem kell, hogy megérdemelnének minden kitüntetést, ahogyan bizonyították az állóképességüket.

Végre valahára leértünk a völgybe és egyben az autópályához hasonlítható erdőkitermelő útra. Innen már besétálhattunk a közelben levő Tusnádfürdőre és annak vasútállomására (650 m / 20,15h).

Hála Istennek a túrán nem történt különösebb baj, mindenki a ciherben való küzdésének köszönhetően kisebb-nagyobb karcolásokat vihetett haza „emlékül”. Inkább a szülők mintsem a gyerekek voltak elfáradva, ez érthető is, hiszen ők voltak azok akik nagyon oda kellett figyeljenek kicsinyeikre.

Ezúton is szeretnék elnézést kérni mindenkitől e kellemetlenségekért és a közeljövőben jobban odafigyelek az útvonal előállításakor. Még most is a fülemben cseng a „MI VAGYUNK A TÚLÉLŐK !” jelszó és ez igaz is. E túrán mindenki egy-egy túlélő és hős címmel gazdagodott. 

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.566444830054458&type=1