Kisbakancs-túra a városkörnyéken, márc 23

Gyönyörűszép időben volt részünk egész nap, még mondhatom túl szép egy március végi időszakhoz képest. Nem többen és nem kevesebben, mint 63 személy tisztelt meg jelenlétével, amelyből 30 gyerek volt. A mai nap tehát megdőlt az eddigi népességrekord a kirándulásainkon.

A Büdös-kúttól indultunk délelőtt fél 11-kor és a kiránduló tömeg (...jaaaj de milyen jól hangzik!...) a Pacé oldalát támadta meg. A friss erőben levő kirándulóknak nem jelentett gondot a kissé meredek domboldal leküzdése. A dombtetőről csodás tájkép vetítődött városunkról. Egy kis pihenő és falatozás után, máris továbbálltunk és az erdőben a kényelmes ösvényt követtük. Elhagytuk az 5-ös km felé tartó letérőt, majd a Kilyéni-pusztán keresztül masíroztunk. Innen még egy rövid erdei séta következett és a Sepsiszentkirály feletti tisztáson találtuk magunkat, éspedig a Szalamájon. A tökéletes helyszín arra késztetett, hogy inkább itt töltsük el a napunk hátralevő részét, hiszen a gyerekek már alig várták, hogy kihancurozhassák magukat.

Tüzet gyújtottunk, szalonnát-kolbászt sütöttünk, pihentünk. Persze a gyerekek mindent csináltak csak nem pihentek. Mindenki megtalálta a társát a szórakozásban, úgyhogy senki sem unatkozott egy percig sem. Három órán keresztül lehetett fotbalozni, bújócskást játszani, de még a legeslegkisebbek is tökéletesen elfoglalták magukat. Ezekután sikerült csoportképet is készíteni és indultunk vissza. Visszafele már hamarabb közlekedtünk, észre sem vettük és ismét a Pacén voltunk. Következett a búcsúzkodás és a mihamarabbi viszontlátás reményében, hazamentünk.

Köszönöm szépen  ennek az óriási társaságnak, hogy részt vettetek a kiránduláson és szeretettel várunk máskor is!

Fotók:

 https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.732891153409824&type=1

Kisbakancs-túra: Büdöskút - Benedek mező

Kedves Kisbakancsosok!

Eljött az ideje, hogy szervezzük meg az idei év első kirándulását. Húzzunk tehát kis- és nagybakancsot, szóljatok barátoknak, ismerősöknek és irány az erdő!

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya kirándulást szervez a Kisbakancs-túracsoporttal a városkörnyéki erdőben.
Időpont: 2014 március 23 - vasárnap
Útvonal: Büdöskút - Pacé - Kilyéni puszta - Benedek mező és vissza.
Felszerelés: meleg öltözék, esőköppeny, egy napra kaja. Szalonnasütés is lesz, tehát hozzatok sütnivalót!
Egyébb tudnivalók:
- indulás a Büdöskúttól 10 órakor
- visszaérkezés 16-17 óra környékén
- túrahossz: 12 km
- szintkülönbség: +/- 250 m
- kisbabás szülők legkényelmesebben kendőben vagy hátihordozóban hozhatják kicsinyüket. Az út terepbabakocsival (nagykerekű) is járható, azonban a szülő vegye figyelembe a Pacén való kitaszítást.
- rossz idő esetén a kirándulást elhalasszuk
- érdeklődni itt a Facebookon, vagy a 0745-058179-es telefonon (Gaspar Laszlo Zsolt)

Mindenkit szeretettel várunk!

Bucsecs: Malin- és Fehér-völgy, feb 8

Nyolcan indultunk február 8-án, szombaton reggel az Alpin menedékháztól (900 m / 6,00 h). Ketten a Csíki EKE-től is megtiszteltek jelenlétükkel. A fejlámpák fényénél a piros háromszög jelzést követtük a Kostila tisztásig. Kényelmesen haladtunk, sietségre semmi ok nem volt. Ez volt az idei tél első kirándulása amikor havat lehetett találni az erdőben, de még most is igen enyhe időjárásban volt részünk. Na de ezzel most nem foglalkoztunk, inkább a kimászandó völgy járt a fejünkben.

A tisztásra érkezvén eltehettük a fejlámpákat. Innen következett az utunk talán egyik legnehezebb része, nyomot törni a nagy vizes hóban, nagyon meredek terepen egészen a gerincig, ahonnan majd beereszkedünk egy kéményen keresztül a Malin-völgybe. Neki is álltunk a munkának, eleinte enyhébb volt a terep, majd egyre meredekebb. Szerencsére a csíki fiúkkal együtt megoldottuk a dolgot, a kb 200 m-es szintet hamar magunk mögött tudtuk. A nyeregben jólmegérdemelt pihenő következett, majd az alattunk levő kéményen (Hornul Pamantos) beereszkedtünk a Malin-völgybe. Nagy megkönnyebbülésünkre tapasztaltuk, hogy nem lesznek problémáink felfele, hiszen itt a hó állapota pontosan megfelelő volt a mi turánkhoz (1550 m / 9,20 h).

A legalsó két szöktető nem volt teljesen befedve hóval, ezért egy kicsit izgalmasabb volt kimászásuk. De a társaság már igen jól érti dolgát, úgyhogy egyáltalán nem jelentett komolyabb gondot. Továbbá többnyire meredek emelkedők sokasága következett, de nem siettünk, több pihenőt iktattunk be utunk során. Elhaladtunk a Scorusilor- és Coltilor-völgyek befolyásánál is, mi rendületlenül folytattuk utunkat felfele. A szintkülönbség lépésről-lépésre fogyott, hiszen egyes helyeken igen meredek oldalt kellett kihágni. A hó minősége nagyon megfelelt, minél fennebb érve már a bakancsaink orrát is alig tudtuk beleütni. Igaz a hágóvas segítségére még nem volt kimondottan szükség, főleg felfele irányban. Minél fennebb érve egyre szebb kilátás terült elénk, de a gerinchez közeledve éreztük a szél jelenlétét odafent. Itt még valamennyire védve voltunk. Mire kiértünk volna teljesen, a gerinc alatt beöltöztünk a szeles időjárás ellen. Aztán fent a Kostila csúcs mellett meggyőződtünk, hogy nem is olyan kimondottan erős széllel állunk szemben. Mindenki nagyon megvolt elégedve teljesítményével és egy rövid szusszanót tartottunk a Kostila csúcs alatt (2450 m / 13,35 h).

Innen nagyon szép kilátásban volt részünk mindenfelé, habár a Nap nem sütött, de a felhőplafon magasan volt. A platón dél felé vettük az irányt a piros kereszt jelzésen, amelyet egészen a Fehér-völgy bejáratáig követtük. Az egyenes terep azonban nem bizonyult leányálomnak, hiszen a szél jól megrakta hóval ezt a vidéket és valamelyest összefagyott. Aztán hol belesüppedtünk a jeges hóba, hol nem, ez egészen kellemetlen volt számunkra. De itt is a csíki fiúkkal megoldottuk a problémát, kimentünk a plató szélére ahol száraz volt, így már sokkal könnyebben haladhattunk.

Elértük a Fehér-völgy beindulását. Felvettük a hágóvasakat is, indultunk lefele teketóriázás nélkül (2350 m / 14,30 h). Mivel a gravitáció lényegesen segített, hamar faltuk a szintkülönbséget lefele. A völgy teljesen fel volt telve a felső régióban és kemény havat haraptak a hágóvasak. Tehát ideális terep fogadott bennünket. Elértük a nagy szöktetőt, ahonnan megváltozott a hó állaga. A hágóvasakat itt lehúztuk, hiszen vizes lett a hó és hatalmas talpak nőttek a hágóvasakra. A szöktetőt balra biztonságosan ki lehetett kerülni és továbbá kellemes sétában volt részünk egészen a völgy aljáig. Mindenki megérkezett az erdőszélén található tisztáshoz (La Verdeata) és nekiálltunk falatozni (1600 m / 15,45 – 16,30 h). Pihenő és csoportkép készítés után nem maradt más hátra mint visszaereszkedni Bustenibe a kényelmes erdei ösvényen, majd egy sör mellett boldogan visszaemlékezni a nap történéseiről (900 m / 17,20 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.731198666905158.1073741855.100000450948657&type=1&l=ae04afe02f

Bucsecs: Malin- és Fehér völgyek, feb 8

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya téli magashegyi túrát szervez a Bucsecs hegységbe, ahová kellő tapasztalattal rendelkező turisták jelentkezhetnek.
Időpont: 2014 február 8 - szombat
Útvonal: Busteni (900 m) - Kostila tisztás - Malin völgy - Kostila plató (2450 m) - Fehér völgy - Busteni.
Felszerelés: jégcsákány, hágóvas, megfelelő öltözék, 1 napra kaja, fejlámpa.
A túra időtartama 10 - 12 óra, szintkülönbség: +/- 1550 m
Indulás a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól 4,30 órakor.
Érdeklődni és jelentkezni a 0745-058179-es telefonon lehet.
Túravezető: Gáspár László Zsolt

Bucsecs: Fehér völgy - Légpárkány, jan 12

Január 12-én vasárnap, öten indultunk Busteniből az Alpin menedékháztól (900 m / 6,20 h). Fejlámpák fényénél szaporán lépkedtünk felfele. Az idő enyhén borús volt, de jelenleg nem takarta felhő a hegyet. A szokatlanul meleg inkább egy októberi kirándulásra emlékeztetett, a hónak se híre se hamva.

A Kostila-tisztás felé követtük egy darabon a piros háromszög jelzést, majd letértünk erről és a Fehér-völgy irányába egyre komolyabban emelkedtünk. Amire elértük a völgy beszállási pontját (La Verdeata), teljesen kivilágosodott (1500 m / 7,50 – 8,10 h). Felfele pásztázva a völgyet szemünkkel, láthattuk, hogy az időjárás kezd romlani, a felső régiókban havazott. Ezt hamarosan a saját bőrünkön is tapasztaltuk, igaz rövid időre.

Pihenő és falatozás után nekikezdtünk a Fehér-völgy kimászásához. Vékony és kemény hóréteg húzódott végig a völgy alján. Jól látszott, hogy e tájon sem havazott komolyan már nagyon rég. Könnyedén haladtunk felfele, többnyire a kiálló sziklák száraz felületét vettük igénybe és ennek köszönhetően komolyabb megerőltetés nem volt szükséges. A hóban voltak régi nyomok, amelyek sokszor lépcsőül szolgáltak felfele menetelésünkben. Az egész völgy hosszában a viszonylag komolyabb próbát a nagy szöktető kimászása jelentette. A jó fogások és lépések, illetve az útvonal helyes követése jelentősen megkönnyítette ennek leküzdését.

A nagy szöktető fölött egy picit nőtt a terep dőlésszöge és egyre inkább havas terepen is jártunk. A jégcsákány segítségét igénybe vettük, azonban a hágóvasra nem volt szükség. Ezen a szakaszon romlott az időjárás, ködbe borult a táj és gyengén havazott is. Igaz ez nem tartott sokáig és mielőtt kiértünk volna a völgyből ismét kitisztult és a Nap is kisütött. Észrevettük a platón a szél „játékát”, ezért közvetlenül a völgyből való kijutás előtt pihenőt tartottunk (2300 m / 11,00 – 11,15 h). Teázás közben egy nagy csoport zergét figyelhettünk meg, ahogyan nyugalomban legelésztek a Kostila oldalán.

Jó ötlet volt a plató alatti megállás, hiszen kilépve a sík terepre egyből éreztük a szél hatását. Nagy erővel fújt és pont szembe. Észak irányt követtük a piros kereszt jelzésen, amely az Omu-csúcs felé vezet. A roppant haragos szél kissé megnehezítette előrehaladásunkat a máskor nagyon egyszerű terepen. A szél ezt az apró jeges havat sodorta erőteljesen az arcunkba, úgyhogy jóformán amíg a Kostila-csúcs mellé értünk, addig a földet néztük menés közben. Itt aztán menetirányunk megváltozott kelet felé és a szelet már sokkal egyszerűbben tűrtük el. Megtaláltuk a Gelepeanu-kéményen való lemenetelt, ahol megkezdtük az ereszkedést (2430 m / 12,30 h).

A szél még kettőt-hármat taszított rajtunk, mintha rendesen zavart volna le a hegyről. Aztán a Gelepeanu-kéményben lemenet, jóval csökkent az ereje. A havas és meredek terepen kiálló száraz sziklák kandikáltak ki. Ezekre igyekeztünk rálépni, mivel másutt eléggé jeges is volt. A hágóvasat nem vettük elé mivel rövid ez a szakasz és továbbá a Fehér-völgy gerincen többnyire száraz sziklásterepet véltünk felfedezni. Óvatosan megérkeztünk a Kostila-övre, majd folytattuk utunkat lefele a Fehér-völgy gerincen. A vibram talpú bakancsok nagyon jól fogtak a sziklán, a Nap is kisütött és a szél sem zavart annyira. Nem siettünk egyáltalán, sok szünetet iktattunk be, csodálni a tájat és fényképezni. A Légpárkány feletti szakasz okozott némi nehézséget, egy meredek szakaszon való lemászás volt a kulcspont. Rappelszeget is véltünk felfedezni, persze kötél segítségével sokkal könnyebben ment volna. Mivel ez nem volt, így ezen a szakaszon extra adrenalin adagot „pumpáltunk” magunkba. Szerencsésen megérkeztünk a Légpárkány felső feléhez.

A párkányon végigsétáltunk, egyáltalán semmi akadályba nem ütköztünk. A párkány alsó részén levő kilátóhelynél megpihentünk és csodálhattuk teljes nagyságában a Fehér-völgy impozáns falát (2100 m / 13,30 – 13,45 h).

Ezekután megkezdtük az ereszkedést. Itt a felső régióban kemény havat is kaptunk, biztonság kedvéért hamarosan fel is húztuk hágóvasainkat. Különös gondot nem okozott az útszakasz, persze köztudott, hogy a sziklás terepen való ereszkedés több odafigyelést igényel. De a nehezebb helyeken láncok is vannak kifeszítve, ezek jelentősen megkönnyítették dolgunkat. A Leshelynél (La Panda) lekapcsoltuk hágóvasainkat, hiszen innen erdei ereszkedő következett. Egyre gyorsabban haladtunk, igaz az ösvény néhol jeges volt, erre nagyon oda kellett figyelni. Aztán hova tovább ahogyan szélesedett az ösvényünk, egyre egyszerűsödtek és fogytak a jeges szakaszok is, mindaddig amíg le nem értünk Bustenibe, ahol várt ránk a kellemes őszi időjárás (900 m / 17,10 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.715248685166823.1073741850.100000450948657&type=1&l=91b4906bfa

Bucsecs: Fehér völgy - Légpárkány, jan 12

Kedves túrázók!

Nem hittem volna valaha, hogy január közepén egy túrát kell módosítsak a hó hiánya miatt. Az eredeti programban a hágóvas és a jégcsákány kipróbálása szerepelt volna, kezdő téli túrázók számára a Bucsecs hegységbeli Fehér-völgyben. A nagyon kevés hó miatt ezt elhalasszuk március-április környékére. Helyette szintén a Fehér-völgyet keressük fel és lefele a Légpárkányon jövünk. Ez a túra azonban tapasztalt túrázóknak ajánlott. Íme az infók:

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya január 12-én, vasárnap magashegyi túrát szervez tapasztalt turisták számára a Bucsecs-hegységben. Busteniből az Alpin menedékháztól indulunk, a Fehér-völgyön megyünk fel, majd a Kostila-platót érintve a Légpárkányon jövünk vissza a kiindulási pontunkhoz.
Felszerelés: mivel jeges részek bizonyosan lesznek ezért szükséges a jégcsákány és a hágóvas. Ezen kívül fejlámpa, hegymászó sisak, meleg öltözék és egy napra kaja.
Indulás: január 12 vasárnap reggel 5 órakor a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól.
Túra időtartama: 10-11 óra.
Szintkülönbség: 1500 m fel, ugyanannyi le.
A túra nem jelzett ösvényen zajlik, ezért olyan tapasztalt turisták jelentkezhetnek akik jártak hasonló helyeken.
Érdeklődni és jelentkezni a 0745-058179-es telefonon, Facebookon, vagy email-en (gl_zsolt@yahoo.com)

Köszönettel, Laci

Királykő: Calinet- és Ablakos sziklavölgyek, jan 3

2014 január 3-án a Királykőt vettük célpontul, pontosabban a Calinet-sziklavölgyön való kimászást és az Ablakos-sziklavölgyön való beereszkedést. Négyen indultunk tehát a Plaiul Foii-tól a fejlámpák fényénél (849 m / 6,40 h). A völgyben még hűvös volt, de ahogyan haladtunk felfele, egyre jobban emelkedett a hőmérséklet is. A hónak nyoma sem volt, mintha egy kellemes őszi kiránduláson vettünk volna részt. Persze nálunk volt a teljes téli felszerelés, mivel nem kockáztathattunk a sziklavölgyekben. Gyors iramban haladtunk a Sárga Fal felé, én a műanyagbakancsokkal a lábamon alig tudtam a lépést tartani a fiúkkal. A Sárga Fal alatti kőfolyáson másztunk ki, majd egy ugrató után ismét kényelmesebb, de meredek terepre kerültünk. Hamarosan a Reménység-menedékhely mellett pihenhettünk és falatoztunk (1680 m / 8,20 – 8,45 h). Beöltöztünk a sziklamászó felszerelésbe és indultunk is tovább.

A Közép-övet követtük a Vaslétrán keresztül a Calinet-völgyig. A völgyben volt némi hó, de egyáltalán nem szükségeltetett  a hágóvasak és a jégcsákányok használata. A szöktetők tiszta szárazak voltak, csupasz kézzel simán lehetett mászni az enyhe időjárásnak köszönhetően. A legnagyobb szöktető, amely 30 m magas azt Szeró és Zsombi kötéllel kimászták a direkt útvonalon. Mi ketten Lacival jobbról kerültük szabadmászásban, de jóval kényelmesebb fogásokkal. A kisebb szöktetők nem okoztak különösebb akadályt, a haladási időnkből sem veszítettünk semmit. A főgerincre kiérve kényeztettük magunkat a Nap sugaraival, falatoztunk, pihentünk (2130 m / 11,30 – 12,30 h).

A pihenő után röviden folytattuk utunkat észak felé a gerincen, majd ismét egy sziklavölgyet vettünk célba lefele. Egy meredek ereszkedő következett, majd egy harántozás. Ezek után értük el az Ablakos-sziklavölgy felső részét. Itt az ereszkedésünk a kőfolyáson inkább a guruláshoz hasonlított. Mintha csapágygolyók lettek volna felszerelve a bakancsaink talpára. Aztán hamarosan elértük az „ablakot”, amelyen átbújtunk. Erről kapta a völgy a nevét. Öt szöktető következett lefele irányban. Az első három nem tűnt nehéznek, szabadon ereszkedtünk. Majd az utolsó két ugratón a kötél segítségét is igénybe vettük, ha már nálunk volt. Így gondok nélkül elértük ismét a Közép-övet és a közelben található Reménység menedékhelyet. Elpakoltuk a felszereléseket, pihentünk és falatoztunk (1680 m / 14,30 -  15,15 h). Innen már egy gyors ereszkedő után hamarosan visszatértünk a Plaiul Foii-hoz ahol autónk várt (849 m / 16,30 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.709905839034441.1073741849.100000450948657&type=1&l=16246e0d04