Kisbakancs-túra a Nagy Mezőre, ápr 26

Az előző napok esős időszaka sem nyomta rá bélyegét a szombaton megszervezett kirándulásunkra, hiszen az uzonkafürdői borvíznél pontosan 30-an gyűltünk össze. Történelmünkben ez volt az első alkalom, hogy több gyerek volt mint felnőtt, azaz 16-14 arányban.

Az utóbbi esős időszakot egy gyönyörűszép szombati nap követte, napsütésben, kellemes melegben indulhattunk délelőtt (700 m / 10,45 h). Kék háromszög jelzést követtünk egy hosszú tisztáson keresztül, majd erdei ösvény következett. Eleinte enyhe emelkedők tarkították utunkat, majd az erdőben fokozatosan egyre meredekebbé vált. Elértük a Dél Hargita főgerincét, innen a kék sávot követtük tovább északra. Egy erdőirtás szélén haladtunk, az egyre sárosabb útszakaszon sűrűn lehetett látni medve- és vaddisznó nyomokat. A Nagy Piliske csúcsa impozánsan mutatkozott előttünk, illetve a Tusnádi-szoros és a Nagy Csomád tömbje is szépen látszott.

Több pihenőt iktattunk be utunk során, a kellemes idő több megállásra is kényszerített bennünket. Az elkövetkezőkben meredek emelkedők és laposabb útszakaszok váltogatták egymást, ezalatt minden meredek után pihenőt tartottunk. Mire elérkeztünk a Pisztrángos patakon feljövő út kereszteződéséhez, már mindenki várta a szalonnasütés pillanatát. Érthető is volt, hiszen jól elmúlt már a délidő. Az útkereszteződéstől alig pár perc alatt elértük a Nagy Mező szélét, kerestünk egy ideális helyet számunkra és nekiláttunk a fa beszerzéséhez és tűzgyújtáshoz. Egy ideális délután következett mindenki számára (1050 m / 14,15 – 16,45 h).

Az evést követően a gyerekek nekiláttak a közelünkben levő öreg fát játszótérré varázsolni. Volt tornászmutatvány-bemutató, lipinkázás, fára mászás. Annyira jól érezte magát mindenki, hogy a visszafele indulás pillanatát elhalasztottuk későbbre. Persze először minden szülő beleegyezését kértük. Aztán mielőtt tényleg elérkezett az indulás ideje egy csoportképet is készítettünk.

A visszafele út sokkal gyorsabb volt mint felfele. A lejtő mindenkit a gyors menetelésre csábított, a gyerekek persze nagyon élvezték az útközbeni hancúrozást. A Pisztrángos-patak útkereszteződésnél azonban egy család véletlenül nem velünk tartott, hanem a kék kereszt jelzésen ment le. Szerencsére telefonon tudtunk értekezni, így nem adódtak ebből fakadó problémák. Még előttünk megérkeztek Uzonkafürdőre. Mi ugyanazt az utat követtük visszafele is mint felfele. Uzonka is egyer kevesebbet ült a nyakamban, nagyon ragaszkodott a gyalogláshoz, ami számomra örvendetes dolog. Jókedvűen érkeztünk vissza a délelőtti kiindulási pontunkhoz és elbúcsúztunk mindenkitől (700 m / 18,45 h).

Köszönettel tartozok mindenkinek, hogy eljöttek a kirándulásra, várunk szeretettel az elkövetkezőkben is. Szuper gyerekek és szuper szülők vagytok!

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.750681278297478&type=1 

Kisbakancs-túra Uzonkafürdőre

Kedves Kisbakancsosok!

Eltelt a Húsvét is. Remélhetőleg mindenki jól belakmározott kalácsból és egyébb édességekből, itt az ideje, hogy szalonnát és hagymát tegyünk tarsolyunkba és irány Uzonkafürdő.

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya kirándulást szervez a Kisbakancs-csoporttal Uzonkafürdőre és környékére. 
Időpont: 2014 április 26 - szombat 
Útvonal: Uzonkafürdő - Nagy mező és vissza.
Felszerelés: meleg öltözék, esőköppeny, egy napra kaja. Szalonnasütés is lesz, lehet hozni a sütnivalót!
 
Egyébb tudnivalók:
- utazás személygépkocsikkal. Akinek nincs autója, de szeretne jönni, azt megkérem idejében jelezze.
- találkozás az uzonkafürdői borvíznél 10 órakor (autóval a borvízforrásig lehet menni a főúton).
- visszaérkezés 16-17 óra környékén
- túrahossz: 10 - 12 km
- szintkülönbség: +/- 200 m
- kisbabás szülők legkényelmesebben kendőben vagy hátihordozóban hozhatják kicsinyüket. Az út terepbabakocsival (nagykerekű) is járható, habár több mint valószínű lesznek sáros szakaszok.
- rossz idő esetén a kirándulást elhalasszuk (szombatra jók a kilátások jelenleg)
- mivel az indulási pontnál (borvízforrás) nincs Orange térerő (szerintem más mobiljel sincs), így értesítem a résztvevőket, hogy legkésőbb 10,30-kor elindulunk.
- érdeklődni a Facebookon, vagy a 0745-058179-es telefonon (Gáspár László Zsolt)

Mindenkit szeretettel várunk!

Grossvenediger, apr 6-7

Április 6-án vasárnap délelőtt, 20 órai autóút után érkeztünk meg a hegység lábához. Hinterbichl nevű kistelepülést elhagyva, autónkat egy parkolóban hagytuk (1484 m / 10,00 h). Előbányásztuk a begyúrt öt hátizsákot, átöltöztünk hegyicuccba, reggeliztünk és indultunk is neki  a hegynek. A csapat tagjai: Kántor Tibor a Doki - Marosvásárhelyről, Adrian Taus – Brassóból, Mezei Csongor, Kopacz Zsuzsa és én Sepsiszentgyörgyről. Az időjárás eléggé elszomorító volt, nagy szürke fellegek tanyáztak  a hegyek felett, de tudtuk, hogy ez meg fog változni, hiszen több mint egy hete követtük az időjárásjelentést és jót jósoltak. Másképpen nem utaztunk volna 1600 km-t csak azért, hogy forduljunk vissza.

A parkolóban meglepően sok turista volt, zöme Ausztriából és Olaszországból, de Magyarországról is. Vasárnap lévén lefele jöttek a hegyről, de voltak akik most indultak, ahogyan mi is tettük. Egy dologra lettünk figyelmesek: mindenki túrasível volt, csak mi nem. Ebben a tavaszi időszakban a Grossvenediger nagyon népszerű a túrasízők körében. Mivel egy lankásabb háromezres, a sízők egyszerűen felsétálnak a csúcsra, majd leereszkednek minimális erőkifejtéssel. A gyalogos turista jól meg kell dolgozzon a vizes hóban, tehát jóval nehezebb. Úgy látszik senkinek sem volt kedve gyalogoljon rajtunk kívül a vizes hóban csak nekünk. Ki is kiáltottak bennünket csodabogaraknak, egy adott pillanatban mi erdélyiek sztároknak éreztük magunkat, hiszen sokan alaposan megjegyeztek.

Az indulás egy erdőkitermelő úton történt a Johannishütte irányába. Hamarosan megjelent a hó is, de korai lett volna törődni vele. Inkább az a rengeteg síző elől kellett kitérjünk, ahogyan ereszkedtek szembe velünk. Az út kényelmesen vezetett felfele, apró szemű eső hullott csendesen, ami aztán hála Istennek hamarosan elállt. A felhők sebesen vándoroltak odafent, időjárásváltozást igérvén. Két oldalt magas hegyek emelkedtek fölénk, csúcsaik a felhőkkel játszadoztak. Egy adott pillanatban jókora lavinának lehettünk tanúi, amely pontosan a túloldalról indult a magasabb régiókból és egészen a völgy aljáig zúdult. Rögtön a turistaösvény előtt állt meg, ahol ezelőtt még 20 perccel még ott voltunk. Sokkal nyugtatóbb és élvezetes volt innen nézni a robajt, mintha azt az alsó ösvényből tettük volna. E szép és érdekes látvány után folytattuk utunkat a menedékház irányába. Végig kényelmes úton haladtunk, semmi meredek szakasz nem állt utunkba.

Megérkeztünk a Johannis menedékházhoz (2121 m / 13,00 – 14,00 h). Lepakoltuk súlyos csomagjainkat, kicsit körülnéztünk a ház környékén. Mindenki bent ült a házban, senkinek nem volt kedve úgy látszik kint pihengetnie a ködös de szélcsendes időben. Falatoztunk, pihengettünk aztán ismét felkerekedtünk a mai célpontunk felé a Defregger menedékház irányába. Eleinte szorgalommal kerestük a száraz helyeket, kerülvén a havat. Aztán minél fennebb érve, egyre többet tapostuk a vizes havat. Az útunk egy mellékgerincen vezetett felfele, kisebb-nagyobb emelkedőkkel tarkítva. Kizárólag sínyomok voltak előttünk, még véletlenül sem járt senki gyalog, ígyhát nekünk kellett kitörnünk az utat. E szakasz kitörésének oroszlánrészét Tibor barátunk vállalta, amely egyáltalán nem volt könnyű munka. Az emelkedő felénél kezdett változni jó irányba az időjárásunk. Körös-körülöttünk kezdték a magas csúcsok megmutatni magukat. Ettől a ponttól hova tovább egyre jobb kilátásban lett részünk. Ámultunk-bámultunk, fényképezgettünk, egyáltalán nem siettünk a menedékház felé. De időnk is volt bőven. A mellékgerinc után egy katlan szélére értünk, ahonnan megpillantottuk a szálláshelyünket. Lassú tempóban mendegéltünk, az utazás fáradalmai is kezdett kiütni rajtunk, csomagjaink is egyre nehezebbek lettek.  Na de nem hagytuk magunkat és csábított a házikó is.

Végre megérkeztünk a Defregger menedékház elé (2968 m / 18,00 h). A ház ebben az időszakban zárva van, csak a téli szállást lehet igénybe venni. A szobában 10 ember fér el kényelmesen szivacsos ágyban. Ezen kívül van fáskályha, asztal meg székek, edények és evőeszközök. Számunkra ez volt az ideális hely és külön örvendtünk, hogy rajtunk kívül nincs senki. Közben az ég szinte teljesen kitisztult, megcsodálhattuk a környék hegyeit a naplemente fényeiben. A Venediger felhősapkát viselt. Jó keményen megvacsoráztunk és ágyba bújtunk. Ringatás nem kellett senkinek, úgy aludtunk mint a tej.

Április 7, hétfő reggel 5 óra. Felkelés, reggelizés, beöltözés és indulás a Venediger felé. Az idő csodálatos volt, minden ragyogóan tiszta, nagyon boldogok voltunk. Nem hiába követtük több napon át az időjárásjelentést. És nagyon jól döntöttünk. Indultunk tehát a Defregger menedékháztól a Venediger irányába (2968 m / 6,30 h). Egy kis gerincen mentünk egészen a gleccserre való beszállásig. Itt két csapatra oszoltunk. Ketten Adival mentünk elől egyik kötéllel, a másik kötélen követtek társaink. A gleccser első szakasza egy enyhén emelkedő traverz. A hóba bokáig süppedtünk, a kellemetlen inkább az volt, hogy teljesen minden kiszámíthatatlanul történt. Na de egyáltalán nem voltunk elkeseredve, csodás hegyek vettek körül, remek időjárásban. A traverz után egy meredekebb emelkedő vezetett ki a 3434 m magas nyeregbe, ahonnan egy utolsó merdekebb emelkedő választott el a csúcstól. A Nap már jól fent járt az égen, de szerencsére még a havat nem olvasztotta meg annyira. A hó is egyre mélyebb volt, így az utolsó szakaszon átadtam Adinak a hótörést. Kiértünk egy keskenyebb gerincrészre és megpillantottuk az előttünk levő csúcskeresztet. Innen már egy könnyű séta következett a csúcsig és gratulálhattunk egymásnak (3662 m / 10,00 – 10,40 h).

Csodálatos körpanoráma tárult elénk, rengeteg háromezres csúcsot figyelhettünk meg. Köztük a Grossglocknert, amely Ausztria legmagasabbja. De láttuk a dél-tiroli Marmoládát, Tofánát, Cristallót és szinte az egész Dolomitokat. Hatalmas távolságra lehetett látni, a csúcsok zömét persze nem ismertem. Na de itt már ki lehetett nézni a következő célpontokat. Még egy nagyon fontos esemény közepette voltunk a csúcson, hiszen Zsuzsa itt ünnepelte a szülinapját. Rengeteg csúcsfotót készítettünk, majd miután kiélveztük magunkat indultunk visszafelé.

A túrasízők hada nagy számban mentek a csúcs felé, mi már lefele tartottunk. Nem is tudom, hogyan fért el mindenki odafent a sílécekkel együtt, de minket ez már nem érdekelt. Mindenkinek jóízűeket köszöntünk, azok nagyon élveztek bennünket. Visszafele jóval könnyebben jöttünk, habár a Nap hatására a hó jól megpuhult. És annyira meleg volt, hogy rövidújjuba is lehetett volna járni. Na de lefele segített a gravitáció és persze az előbbi csúcsélmény. Jó kedvvel érkeztünk vissza a Defregger házhoz, ahol nyárias időjárás honolt (2968 m / 12,45 – 14,00 h).

Összepakoltunk, ettünk és indultunk lefele. Óriási meleg volt, a hó becsületesen verte vissza a napfényt. Lefele menet azonban jóval gyorsabban haladtunk és persze már az utat is ismertük. Problémák nélkül hamarosan a Johannis menedékház előtt álltunk, aminek teraszára minden túrasíző ki volt ülve (2121 m / 15,30 – 16,45 h). Persze itt is felismertek, hogy mi vagyunk a gyalogos turisták. Csatlakoztunk a pihenők sorába, mi is kiültünk és nagyon jól ellazíthattuk izmainkat egy órán keresztül. Amikor a Nap kezdett a hegyek mögé bújni, indultunk lefele az autóhoz. Az utolsó szakaszt minél gyorsabban tettük meg, szabaduljunk mihamarabb zsákjainktól. Az autónál átöltöztünk, faltunk és következett a 20 órás út hazafele (1484 m / 18,00 h).

Köszönettel tartozom a barátaimnak akik elegett tettek felhívásomnak és eljöttek e túrára. Lesz még folytatás és reméljük minél több hegyet bejárunk az Alpokban együtt.

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.761575407200817.1073741857.100000450948657&type=1&l=d110c35b24 

Kisbakancs-túra a városkörnyéken, márc 23

Gyönyörűszép időben volt részünk egész nap, még mondhatom túl szép egy március végi időszakhoz képest. Nem többen és nem kevesebben, mint 63 személy tisztelt meg jelenlétével, amelyből 30 gyerek volt. A mai nap tehát megdőlt az eddigi népességrekord a kirándulásainkon.

A Büdös-kúttól indultunk délelőtt fél 11-kor és a kiránduló tömeg (...jaaaj de milyen jól hangzik!...) a Pacé oldalát támadta meg. A friss erőben levő kirándulóknak nem jelentett gondot a kissé meredek domboldal leküzdése. A dombtetőről csodás tájkép vetítődött városunkról. Egy kis pihenő és falatozás után, máris továbbálltunk és az erdőben a kényelmes ösvényt követtük. Elhagytuk az 5-ös km felé tartó letérőt, majd a Kilyéni-pusztán keresztül masíroztunk. Innen még egy rövid erdei séta következett és a Sepsiszentkirály feletti tisztáson találtuk magunkat, éspedig a Szalamájon. A tökéletes helyszín arra késztetett, hogy inkább itt töltsük el a napunk hátralevő részét, hiszen a gyerekek már alig várták, hogy kihancurozhassák magukat.

Tüzet gyújtottunk, szalonnát-kolbászt sütöttünk, pihentünk. Persze a gyerekek mindent csináltak csak nem pihentek. Mindenki megtalálta a társát a szórakozásban, úgyhogy senki sem unatkozott egy percig sem. Három órán keresztül lehetett fotbalozni, bújócskást játszani, de még a legeslegkisebbek is tökéletesen elfoglalták magukat. Ezekután sikerült csoportképet is készíteni és indultunk vissza. Visszafele már hamarabb közlekedtünk, észre sem vettük és ismét a Pacén voltunk. Következett a búcsúzkodás és a mihamarabbi viszontlátás reményében, hazamentünk.

Köszönöm szépen  ennek az óriási társaságnak, hogy részt vettetek a kiránduláson és szeretettel várunk máskor is!

Fotók:

 https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.732891153409824&type=1

Kisbakancs-túra: Büdöskút - Benedek mező

Kedves Kisbakancsosok!

Eljött az ideje, hogy szervezzük meg az idei év első kirándulását. Húzzunk tehát kis- és nagybakancsot, szóljatok barátoknak, ismerősöknek és irány az erdő!

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya kirándulást szervez a Kisbakancs-túracsoporttal a városkörnyéki erdőben.
Időpont: 2014 március 23 - vasárnap
Útvonal: Büdöskút - Pacé - Kilyéni puszta - Benedek mező és vissza.
Felszerelés: meleg öltözék, esőköppeny, egy napra kaja. Szalonnasütés is lesz, tehát hozzatok sütnivalót!
Egyébb tudnivalók:
- indulás a Büdöskúttól 10 órakor
- visszaérkezés 16-17 óra környékén
- túrahossz: 12 km
- szintkülönbség: +/- 250 m
- kisbabás szülők legkényelmesebben kendőben vagy hátihordozóban hozhatják kicsinyüket. Az út terepbabakocsival (nagykerekű) is járható, azonban a szülő vegye figyelembe a Pacén való kitaszítást.
- rossz idő esetén a kirándulást elhalasszuk
- érdeklődni itt a Facebookon, vagy a 0745-058179-es telefonon (Gaspar Laszlo Zsolt)

Mindenkit szeretettel várunk!

Bucsecs: Malin- és Fehér-völgy, feb 8

Nyolcan indultunk február 8-án, szombaton reggel az Alpin menedékháztól (900 m / 6,00 h). Ketten a Csíki EKE-től is megtiszteltek jelenlétükkel. A fejlámpák fényénél a piros háromszög jelzést követtük a Kostila tisztásig. Kényelmesen haladtunk, sietségre semmi ok nem volt. Ez volt az idei tél első kirándulása amikor havat lehetett találni az erdőben, de még most is igen enyhe időjárásban volt részünk. Na de ezzel most nem foglalkoztunk, inkább a kimászandó völgy járt a fejünkben.

A tisztásra érkezvén eltehettük a fejlámpákat. Innen következett az utunk talán egyik legnehezebb része, nyomot törni a nagy vizes hóban, nagyon meredek terepen egészen a gerincig, ahonnan majd beereszkedünk egy kéményen keresztül a Malin-völgybe. Neki is álltunk a munkának, eleinte enyhébb volt a terep, majd egyre meredekebb. Szerencsére a csíki fiúkkal együtt megoldottuk a dolgot, a kb 200 m-es szintet hamar magunk mögött tudtuk. A nyeregben jólmegérdemelt pihenő következett, majd az alattunk levő kéményen (Hornul Pamantos) beereszkedtünk a Malin-völgybe. Nagy megkönnyebbülésünkre tapasztaltuk, hogy nem lesznek problémáink felfele, hiszen itt a hó állapota pontosan megfelelő volt a mi turánkhoz (1550 m / 9,20 h).

A legalsó két szöktető nem volt teljesen befedve hóval, ezért egy kicsit izgalmasabb volt kimászásuk. De a társaság már igen jól érti dolgát, úgyhogy egyáltalán nem jelentett komolyabb gondot. Továbbá többnyire meredek emelkedők sokasága következett, de nem siettünk, több pihenőt iktattunk be utunk során. Elhaladtunk a Scorusilor- és Coltilor-völgyek befolyásánál is, mi rendületlenül folytattuk utunkat felfele. A szintkülönbség lépésről-lépésre fogyott, hiszen egyes helyeken igen meredek oldalt kellett kihágni. A hó minősége nagyon megfelelt, minél fennebb érve már a bakancsaink orrát is alig tudtuk beleütni. Igaz a hágóvas segítségére még nem volt kimondottan szükség, főleg felfele irányban. Minél fennebb érve egyre szebb kilátás terült elénk, de a gerinchez közeledve éreztük a szél jelenlétét odafent. Itt még valamennyire védve voltunk. Mire kiértünk volna teljesen, a gerinc alatt beöltöztünk a szeles időjárás ellen. Aztán fent a Kostila csúcs mellett meggyőződtünk, hogy nem is olyan kimondottan erős széllel állunk szemben. Mindenki nagyon megvolt elégedve teljesítményével és egy rövid szusszanót tartottunk a Kostila csúcs alatt (2450 m / 13,35 h).

Innen nagyon szép kilátásban volt részünk mindenfelé, habár a Nap nem sütött, de a felhőplafon magasan volt. A platón dél felé vettük az irányt a piros kereszt jelzésen, amelyet egészen a Fehér-völgy bejáratáig követtük. Az egyenes terep azonban nem bizonyult leányálomnak, hiszen a szél jól megrakta hóval ezt a vidéket és valamelyest összefagyott. Aztán hol belesüppedtünk a jeges hóba, hol nem, ez egészen kellemetlen volt számunkra. De itt is a csíki fiúkkal megoldottuk a problémát, kimentünk a plató szélére ahol száraz volt, így már sokkal könnyebben haladhattunk.

Elértük a Fehér-völgy beindulását. Felvettük a hágóvasakat is, indultunk lefele teketóriázás nélkül (2350 m / 14,30 h). Mivel a gravitáció lényegesen segített, hamar faltuk a szintkülönbséget lefele. A völgy teljesen fel volt telve a felső régióban és kemény havat haraptak a hágóvasak. Tehát ideális terep fogadott bennünket. Elértük a nagy szöktetőt, ahonnan megváltozott a hó állaga. A hágóvasakat itt lehúztuk, hiszen vizes lett a hó és hatalmas talpak nőttek a hágóvasakra. A szöktetőt balra biztonságosan ki lehetett kerülni és továbbá kellemes sétában volt részünk egészen a völgy aljáig. Mindenki megérkezett az erdőszélén található tisztáshoz (La Verdeata) és nekiálltunk falatozni (1600 m / 15,45 – 16,30 h). Pihenő és csoportkép készítés után nem maradt más hátra mint visszaereszkedni Bustenibe a kényelmes erdei ösvényen, majd egy sör mellett boldogan visszaemlékezni a nap történéseiről (900 m / 17,20 h).

Fotók:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.731198666905158.1073741855.100000450948657&type=1&l=ae04afe02f

Bucsecs: Malin- és Fehér völgyek, feb 8

Az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztálya téli magashegyi túrát szervez a Bucsecs hegységbe, ahová kellő tapasztalattal rendelkező turisták jelentkezhetnek.
Időpont: 2014 február 8 - szombat
Útvonal: Busteni (900 m) - Kostila tisztás - Malin völgy - Kostila plató (2450 m) - Fehér völgy - Busteni.
Felszerelés: jégcsákány, hágóvas, megfelelő öltözék, 1 napra kaja, fejlámpa.
A túra időtartama 10 - 12 óra, szintkülönbség: +/- 1550 m
Indulás a sepsiszentgyörgyi MOL benzinkúttól 4,30 órakor.
Érdeklődni és jelentkezni a 0745-058179-es telefonon lehet.
Túravezető: Gáspár László Zsolt