Kék körút Sepsiszentgyörgy környékén, jan 22

2022 január 22-én szombaton 31-en gyűltünk össze a stadionnál. A hagyományos kék körút kirándulásra igyekeztünk, amely a városunk környékének erdőjében található (550 m / 9,00 h). Dukrét Lajos bácsi ezt a túrát már az egyesületünk újraalakítása óta évente megszervezi, tehát bőven van történelme az eseménynek.

A Vadász utcában kezdtük sétatúránkat, majd az Örkő nyakán keresztül, annak tetejére mentünk fel. A ködös téli időjárás nemigazán kedvezett a kilátásnak, épp csak a város északi részét véltük felfedezni, illetve a közeli Görgő csúcsát, amely egyben a Baróti-hegység legmagasabbja. Továbbálltunk és az ezeréves erdőn keresztül értük el a Biróné pusztáját, majd egy meredek ereszkedőt követően leértünk a Honvéd forráshoz. A vékonyan csordogáló kút mellett megpihentünk, falatoztunk (540 m / 10,30 h).

Pihenő után felkerekedtünk és elindultunk a Csiklon-patak völgyén. Átszeltük a patakot, majd egy kényelmes erdei ösvényen gyalogoltunk fel a szép téli tájban. A kis hóval befedett Tetves-kút szomszédságában megpihentünk, majd felsétáltunk a Kölcze pusztájára, ahol szokásos módon turistához illő módon szórakoztunk. Ez tűzgyújtásból, különböző finomságok sütögetéséből, forralt bor elkészítéséből és éneklésből állt (640 m / 12,00 – 14,30 h). Nagyon jól éreztük magunkat, örvendtünk egyszerűen a természetnek és az együttlétnek.

Hazafele begyalogoltunk a Papp-kút szomszédságában egészen a Szemerja patakának völgyébe, majd ennek partján Alsó Szemerjára értünk, vagyis városunk egy régi negyedébe, ahonnan mindenki hazatért (520 m / 15,45 h).

Köszönjük Lajos bácsinak a túravezetést, köszönjük mindenkinek a társaságot és a jókedvet, amely akár a következő túráig egy igazán jó lelkiállapotot és felfrissülést nyújt.

Fotók itt

Bucsecs: Strunga-nyereg

2022-es év első magashegyi túráját a Bucsecs hegységbe terveztük. Vagyis sokat nem terveztük, hiszen spontán alakult ki, a „ menjünk már valahova” stílusban. Ismervén a kedvezőtlen időjáráselőrejelzéseket, komolyabb vállalkozásba nem szándékoztunk fogni, ezért a biztonságos útvonalat választottuk Felső Moécsból a Strunga nyeregbe.

Január 9-én vasárnap szemerkélő esőben ugrottunk ki az autóból, Felső Moécs legvégében, ahol az aszfaltos útnak vége a Bângăleasa völgyben (1150 m / 7,30 h). A sötét fellegek miatt alig-alig akart megvirradni, ez még nyomasztóan hatott a túrázni vágyók lelkiállapotára is. Na de elindultunk kitartóan az erdőkitermelő úton felfele, amelyet hamarosan magunk mögött hagytunk és továbbá egy nagyon meredek kapaszkodót követtünk a fenyves erdőben. Bizonyos idő elteltével a felhők kezdtek szétszéledni, a csapadék elállt, így bizakodóan néztük a fehér homályban emelkedő magas sziklafalakat éspedig a Bătrâna és Colții Țapului havas oldalait. Egyre fennebb a hó vastagsága is nőtt, de a napokban jártak előttünk, ezért nyomot nem volt szükséges törni. A követendő ösvényünk is lankásabb lett, ezért jóval könnyebben haladtunk. Kiértünk az erdőből és kezdtük érezni a szél hatását. Ebből gyorsan következtettük, hogy odafent a gerincen erős széllel kell számolnunk. Magunkra vettük a megfelelő ruházatot és a Bucșa mellékgerincén másztunk felfele, a csúcs irányába. A fehér táj egyre jobban beködösödött, a szél is fokozatosan erősödött. A Bucșa csúcsára érve a szél teljes erejével vágta a havat felénk, kilátásunk 20-30 méter alá csökkent (1848 m / 10,00 h).

A hasonló időjárási viszontagságokat már többször átéltük magashegyen, ezért nem döntöttünk a visszavonulásra. Keletre fordultunk a Strunga-nyereg irányába, ahol menedékhely is található. Útvonalunk a gyephavas gerincét követte, tehnikai nehézségek nélkül. A köd ellenére nagyon jól lehetett tájékozódni, mindvégig a keleti irányt követtük. Közben még elő-előtünt egy-egy vékony kilátás, aminek szerfölött örvendtünk. A Kis Strunga előtti szakaszon meredekebb jeges havat kellett kimászni, pontosan a nyereg előtt. Innen északra fordultunk a Strunga-nyereg irányába. Hamarosan egy csapattal találkoztunk, akik a menedékhely felől jöttek, így nem aggódtunk a tájékozódás felől. Pontosan a nyereg alatt találtuk a nagyon jó állapotban levő menedékhelyet, ahová bementünk pihenni (1900 m / 11,30 – 12,30 h).

A menedékhelyen 7-14 személy fér el priccseken, ezen kívül jó néhány a földön is. Dupla ajtó védi a bejáratot, az ablakokat fából készült nyílászárók fedik. Napelemes világítás működik, ugyanakkor telefont is lehet feltölteni. Van asztal székekkel, fogas, illetve elsősegély doboz. Kitűnő állapotban levő házikó nagyon forgalmas, hiszen épp most is a rossz időben ott tartózkodásunk alatt túrasízők és turisták csapatai jöttek-mentek. Mi is elfogyasztottuk a kényelemben elemózsiánkat és kijöttünk a házból.

Az Yr norvég időjárásjelentése déltől javulást mutatott. Nos ez be is jött, boldogan szemléltük a felettünk tornyosuló hegyeket. Kimentünk a közeli Strunga nyeregbe és az egész Bucsecs nyugati oldala fantasztikus látványt nyújtott. Látván a megkeményedett havat, ezért a sziklák alatti útvonalat választottuk a lefele útnak. Habár eredetileg ugyanott terveztük a visszajövetelt, ahol felmentünk.

A megkeményedett hóban biztonságosan kereszteztük az oldalakat, habár volt egy-két völgy amelynek keresztezése némi aggodalmakat okozott. Mélyebb hóban semmiképp nem ajánlott az útvonal lejárása a fokozott lavinaveszély miatt. Gyaloglásunk közben több képet is készítettünk a Bătrâna oldaláról, illetve nagyon jól látszott az eddigi lejárt útvonalunk teljes egészében.

Lefele jövet betértünk az erdőbe, néhány patakot keresztezve, szerpentines ösvény vezetett le bennünket ismét a Bângăleasa völgybe. Mire visszatértünk az autóhoz ismét sötét felhők borították be az eget és sűrű eső áztatta az amúgy gyönyörű környéket (1150 m / 15,30 h). Hazajövetelünk előtt még betértünk a „La cabane aux images” nevű kis fotósmúzeumba, ahol megcsodáltuk a 80-90 éves fényképezőgépeket és különleges fényképeket vásároltunk. Laurent Jouault tulajdonos – akit már korábbról ismerek látogatásaim során – nem volt jelen, így becsületkasszába fizettük a vásárolt dolgokat.

Köszönöm barátaimnak, hogy együtt túrázhattunk ezen a különleges vasárnapon.

Fotók itt

Túra a vulkánok földjén, dec 11

Vonatos utazásunkat követően 18-an gyűltünk össze 2021 december 11-én szombaton, a sepsibükszádi vasútállomáson (650 m / 7,00 h). Még sötét volt, amikor elindultunk. Széles pocsolyákat igyekeztünk kerülgetni, ez jelezte, hogy lesz dolgunk a sárral a kirándulás folyamán. Átmentünk az Olt folyón és hamarosan Sepsibükszádra érkezünk ahol még csatlakozott egy helybeli hölgy, így 19 személyre bővült a csapatunk. Virradófélben levő ködös homályban kitartóan folytatjuk utunkat felfele. Ahogyan emelkedünk, a sűrű ködből kezdtünk kiérni. Megtöltjük palackjainkat az útban levő finom borvízzel és csodáljuk az alattunk elterülő tájat. Festői panorámakép vetítődött elénk, Háromszék eme vidékéről. A környező falvak ködbe borulva aludták téli álmukat, ellenben a dombságok és a távoli hegyek élvezték a felkelő Nap sugarait. Egészen a Bucsecs, Királykő és a Fogaras vonulatait is fel tudtuk fedezni a Csomád-hegység kráterének széléről.

A huzamosabb kapaszkodó után, kényelmes útszakasz következett. Igaz itt már némi havat is kellett taposnunk, de ez egyáltalán nem nehezítette az előrehaladásunkat. A Mohos déli részében sétálunk el szaporán. Egy kiadós emelkedő után a Kokojzás tetején pihenünk meg, illetve finom falatokat fogyasztunk tízóraiként (1115 m / 10,00 – 10,40 h).

Energiafeltöltés után leereszkedünk az erdővel borított tetőről, majd a Bolondos-hegy lapos csúcsára mászunk fel (1082 m / 11,40 h). Közben ismét köd borított mindent, de néha láttuk felettünk az áttörő Nap sugarait, jelezvén, hogy pontosan a köd felső határán járunk. A Bolondos hegyről való hosszú ereszkedés után, egy huzamosabb kapaszkodót követően a Közbércen pihentünk. Utunkat keresztezte a piros kereszt jelzés, amely Bálványos felől jön fel és Lázárfalva felé tart. Felujított irányjelző táblákat találunk lépten-nyomon és kitűnő minőségű turistajelzéseket. A Cecele felé tartunk és egy viszonylag új menedékhelyre bukkanunk. A Kovászna Megyei Hegyimentők által épített létesítmény jó állapotban várja az oda behúzódó turistákat. Rövid menetelés után felérünk a Cecele csúcsára, ahol napsütés és gyönyörű táj fogadott (1173 m / 13,20 – 14,00 h). A Keleti Kárpátokból a Nemere, a Háromszéki-havasok, illetve a Csukás csúcsai emelkedtek ki a felhőkből. A Déli Kárpátokból a reggeli látvány ismétlődőtt, természetesen immár magasabb helyről szemlélve.

Evés és csoportkép készítése után Lázárfalva felé vesszük utunkat. Egy picit visszafele megyünk a menedékhely irányába, majd hamarosan északra fordulunk Csíkország felé. Sűrű erdőben kezdjük az ereszkedést, egyből ismét visszatérünk a csontig hatoló nyirkos ködbe. A széles erdei utat kidőlt fák töltik meg, kellemetlen volt ezek keresztülmászása. Szerencsére ez az állapot nem tartott sokáig és akadálymentes utat tapostunk továbbra. Persze a gyaloglásunk nem volt a legkellemesebb, hiszen egyre nagyobb sarat kellett leküzdenünk hosszú kilométereken keresztül. A végére már nem is érdekelt hova lépünk, úgyis mindenhol sarat találtunk.

Begyalogoltunk Lázárfalvára és megkerestük a közelben levő Nyírfürdőt (700 m / 17,00 h). Az eddigi összes látogatott népi feredők közül, ez volt a legjobban karbantartva. Aszfaltos út vezet fel, parkolóval ellátva. A mofetta gázai hangosan bugyognak fel a mélyből. Érdekes élmény volt kipróbálni. Megkóstoltuk a borvizet, megnéztük a medencét és a lábáztatókat. Szépen kialakított területről van szó, főleg meleg időszakban ideális kikapcsolódást nyújt bárki számára.

A feredő látogatása után végigmegyünk a falunk, már sötétségben. Egy vegyes boltban hideg sörrel próbáljuk ünnepelni az eddigi sikerünket, azonban a nyirkos hidegben nehezebben fogyaszthatóvá vált. Lázárfalvától elbúcsúzva a közeli Tusnádra érkezünk, pontosan a központjában levő borvízmúzeum szomszédságába. Egyáltalán nem sietünk, több helyen is megállunk időt tölteni, mivel a vonat indulásáig temérdek időnk volt. A településen végiggyalogoltunk, majd becsatlakoztunk a Mária-út egy rövid szakaszára, a vonatállomás irányába. Egy rövid, de ismét sáros útvonalat voltunk kénytelenek taposni. Hamarosan a vasútállomás épülete elé érkeztünk, a 34 km-es túránk végére (650 m / 20,00 h). Kis énekléssel és versszavalással vetettünk véget e szuper túranapnak.

Köszönöm minden résztvevőnek, hogy együtt túrázhattunk a vulkánok földjén.

Fotók itt

Mikulásos Kisbakancs-túra Predeál környékén, dec 5

Szerintem a második világháború óta nem látott, erőteljes, vidám csapat gyűlt össze a Predeál alatti Don-kanyar vidékén. 2021 december 5-én vasárnap összesen 134-en érkeztünk az indulásunk színhelyére. A résztvevők közül 67 gyerek várta a legjobban a Mikulást, hisz e túránk lényege pontosan Szent Miklós megünneplése volt.

Pontosan 9 óra 10 perckor indultunk a gyalogtúrára a Don kanyartól. Sárga háromszöget követtünk a gyönyörű fenyőerdőben, néha kényelmes úton, néha kissé meredekebb szakaszokon. A hatalmas csapat nagyon jól mozgott, ennek köszönhetően gyorsan felértünk a Székely-tisztás szélére. Gyönyörű kilátásban volt részünk pontosan a Királykő gerincére. Az árnyékos helyen megmaradt előző napok havazásának nyomát a gyerekek kezdték nagy előszeretettel kihasználni. Itt ezen a helyen vártuk a Mikulás eljövetelét.

Összegyűltünk egy jó nagy csoportba, rengeteg szemecske kíváncsian várta, hogy mi is kerül elő a Mikulás tasakjaiból. Először ismertettük a Szent Miklós történetét, majd felolvastuk a kimondottan kisbakancsosoknak szánt, Kocsis Edit által költött verset. Előszőr aztán a kicsik, majd a nagyobbak is megkapták a Mikulás csomagjait.

Mindezekután elsétáltunk a karnyújtásnyira levő menedékházhoz, amelynek udvarán töltöttük időnket evéssel és meleg italok szürcsölgetésével.

Kényelmes úton folytattuk túránkat a Három Fenyő irányába. Szép napsütésben igazán kellemes volt a gyaloglás. A helyszínen csodálatos rálátásunk volt a Bucsecs-hegység északi részére. Pontosan előttünk magasodott a Nagy Buksoj, megcsodálhattuk a Molnár-gerinc fogait, illetve a délebbre levő Kostilát is szemlélhettük. Csoportképet készítettünk a napsütötte oldalban, majd indultunk tovább Predeál felé.

Utunk az aszfaltos út szomszédságában vezetett, elővigyázatosan kellett haladni amikor kereszteztük azt. A város északi részét keresztülvágva jutottunk vissza az erdőbe. Természetesen sokkal gyorsabban ment az ereszkedés az egyre sárosabb terepen. Főleg az útvonal utolsó szakaszát tették tönkre a nehézgépek, így kénytelenek voltunk sok helyen átgázolni a sárban. Persze a gyerekek nagyon élvezték a kalandot....hát ha ők igen, akkor mi is.

Szerencsésen érkeztünk vissza a Don kanyarban levő autóinkhoz, ahol elbúcsúztunk egymástól kellemes ünnepeket kívánva egymásnak.

Nagyon köszönöm a csapatnak, hogy együtt várhattuk a Mikulást. Köszönöm a sok segítséget a csomagok összepakolásában, elosztásában. Köszönöm Rétyi Zsuzsának a segédmikulás szerepet. Nem utolsó sorban köszönöm a hátvédmunkát Melkuhn Andrea Gizellának.

Fotók itt

Kisbakancs-túra a Szuru menedékháznál, nov 20-21

Ősz végére ismét a Fogarasi-havasokba látogattunk a kisbakancsos csapatunkkal. Ezúttal a Szuru menedékházra esett a választás, a hegység északnyugati részében. 2021 november 20-án összesen 46-an gyűltünk össze Felső Sebes falu végében, a turistairányjelző táblánál. Ebből a csapatból 20 gyerek volt. Már az indulásunk előtt egy nagyon kellemes meglepetésben volt részünk, hiszen egy teljesen ismeretlen személy épp különböző süteményeket szállított egy ünnepségről. Ezekből az édességekből megkínáltak mindannyiunkat. Nagyon jóeső érzés jószívű emberekkel találkozni.

Vastag felhőréteg borította az eget indulásunk pillanatában (470 m / 11,20 h). Piros háromszög jelzést követtük végig a menedékházig. A falu végétől nem messze egy tisztáson még szép kilátásban gyönyörködhettünk, de egyre fennebb már sűrű ködben gyalogoltunk. Eleinte egy kaptatóval értük el a Bába mellékgerincét, majd utána nagyon kényelmes útszakasz következett enyhe emelkedőkkel. Nem siettünk egyáltalán, több helyen is beiktattunk egy-egy pihenőt. Azonban egy helyben sokat nem lehetett álldogálni, mivel a sűrű ködszitálás teljesen átjárt bennünket. A házhoz közeledve megjelent az előző nap havazásának nyoma. A gyerekek már egyből felujjongtak a hóember készítésének reményében. Hosszadalmas gyaloglás után elérkeztünk a Boldogság Kövéhez. Innen pillantható meg első ízben a menedékház, amely már csak egy karnyújtásnyira van. Gondolom innen kapta a kő is a nevét, hiszen mindenki boldog amikor megpillantja a menedékházat. Érkezésünk pillanatában már vártak ránk a ház gondnokai (1450 m / 16,30 h). Az előtérben megszabadultunk minden vizes ruhaneműtől és házicipőbe bújva mentünk be a menedékházba. Az évszaknak köszönhetően hosszú este következett. A gyerekek jó néhány játékot találtak: sakkot, römit és egyébb különböző társasjátékokat. A felnőttek pedig vidám beszélgetésekbe, énekórába csatlakoztak az est folyamán. Késő este felszállt a köd és gyönyörű látvánnyal fogadott Szeben kivilágított városa.

Másnap – vasárnap november 21-én – kitisztult az ég, a Szuru csúcsát kezdték nyaldosni a Nap sugarai. Odalent a medencében leszállt a köd, felhőtenger látványában volt részünk. Reggeli után összepakoltunk, elbúcsúztunk a gazdáinktól és elindultunk lefele (1450 m / 10,20 h). Sokkal gyorsabb iramban történt a lefele való gyaloglás ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. A lehullott falevelek nagyon érdekes játékot képeztek a gyerekek számára, hiszen sokszor derékig vagy még mélyebben lehetett belegázolni. Közeledve az alacsonyabb térséghez, belegyalogoltunk ismét a ködbe. Visszatérve az autókhoz tapasztaltuk, hogy ez a felhőplafon nem fog a mai nap innen eltűnni (470 m / 13,30 h).

Habár a túrának vége volt, a kirándulónapnak még nem. Autóinkkal elutaztunk Holcmányba, ahonnan a következő faluig kisvasúttal utaztunk. Menet-jövet másfél órai élményt éltünk át, közben megfigyeltük a mozdony fel- és lecsatolását, főleg gyerekeknek különleges élmény volt. Mindezekután elbúcsúztunk egymástól és hazafele indultunk a ködös tájban.

Köszönöm szépen a csapatnak, hogy együtt lehettünk!

Fotók itt

Bodoki-havas: Jajdon-völgye, nov 7

Gyönyörű őszi napot fogtunk ki 2021 november 7-én vasárnap, a Bodoki-havas északkeleti részében. Egész nap igen kellemes meleg volt, ideális a túrázáshoz. 16-an gyűltünk össze Torjától nyugatra, a Jajdon völgyében. Egyikünk sem ismerte a lejárandó útvonalat, ezért izgalmas túranapnak néztünk elébe. Természetesen én mint szervező, igyekeztem összeszedni minél több információt az útvonalról, így bátran vágtunk neki az előttünk álló feladatnak.

Nagyjából 3 km-t autóztunk a Jajdon-völgye erdőkitermelő útján. A járművek leparkolása után köszöntöttem a résztvevőket és útnak indultunk (650 m / 8,30 h). Gyönyörűen látszott nyugat irányba a Burdé-tető, illetve a Kőmöge csúcsa. Az utóbbira most nem terveztük a felkapaszkodást. Már indulásnál egy kissé eltértünk az eredeti tervünktől, de szerencsére nem okozott gondot a kitérő. Az Élesorr tetejére másztunk ki gyönyörű bükkerdőben. Fent a tisztásról csodálatos kilátásunk volt a Bodoki-havasok északi gerincére, egyben a mi célpontunkra. Leereszkedés következett a tetőről, majd kereszteztük a Futásfalva irányába tartó erdei utat. A Szájpes-erdő mellékgerincén határozottan tartottunk a hegység főgerince felé, csodálatos bükkösben. A főgerinchez közel tisztásra értünk, ahonnan beláttuk az egész Felső Háromszéki-medencét és a környező hegyeket. A Szárhegy-mező tetején értük el a Bodoki-havas főgerincét. Itt a szép napos időben letelepedtünk ebédelni, sütögetni minden finomságot (1120 m / 11,15 – 12,30 h).

Pihenésünk alatt tökéletesen beláttunk az Olt völgyébe, illetve a Hargita-hegység déli részének csúcsait is beazonosítottuk. Könnyű útszakasz állt előttünk, hiszen a főgerincet többször is lejártuk túráink során. Kényelmes úton nagyon jó iramban haladtunk. Hamarosan a Burdé-tető magaslatán álltunk, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt kelet irányban (1195 m / 13,15 h). A Háromszéki-havasok északi része és a Nemere teljes egészében mutatta magát. A térségben sajnos erdőkitermelés folyik, vagyis inkább erdőírtás történik, hiszen az egész hegy oldaláról eltűntek a fák. Kemény ereszkedő következett a Burdé nyeregig, ahol véget ért a gerinctúránk. Pontosan a Kőmöge előtt tértünk le a Jajdon-völgy irányába, ahová készültünk vissza. Egy vékony ösvénykét véltünk felfedezni, amelyet követtünk. Hamarosan egy meredek völgyben találtuk magunkat, ahol nagyon nehézkes volt az előrehaladás a kidőlt fák és a vizes kövek miatt. Ember nem járt ezen a vidéken nagyon rég óta. Szerencsére nem tartott sokáig ez a nehezebb szakasz és egy kényelmesebb erdei útra térhettünk. Ezen már gyorsan menetelhettünk a végső célunk irányába. Az út mellett kóstolhattunk egy nagyon finom borvizet és felfedeztük a Pokol-völgy bejáratát is, ahol mofetták és borvizek találhatóak. Itt már meg is született a következő túra útvonala, amelyet a jövő évben be is szeretnénk járni. Új, hétvégi házak között róttuk le az utolsó kilométereket és szerencsésen – természetesen boldogan – értünk vissza az autóinkhoz (650 m / 15,40 h).

Köszönöm szépen a bátor csapatnak, hogy együtt felfedezhetettük a hegység eme különleges vidékét.

Fotók itt

IV. Páll Endre-emléktúra, okt 23

Borongós szombat reggelen gyűltünk össze 36-an a Rozsnyói-szoros bejáratánál. 2021 október 23-án immár negyedik éve, hogy szeretett barátunk, túratársunk – Páll Endre – emlékére szervezzük az emléktúrát, mindeddig olyan helyeken, ahol Endre előszeretettel túrázott vagy mászta az égig érő sziklafalakat.

Indulás előtt elhangzott néhány szó Endréről, majd a túraútvonalat ismertettem. Kényelmes erdőkitermelő úton érkezünk be a szorosba, ahol néhány pillanatig az ég felé tekintettünk és fürkésztük a nehéz sziklafal különböző pontját. Már néhányan pók módjára fent is voltak a falon, valamilyen teljesítendő útvonalat mászva. Kiérve a szorosból folytattuk felfele a völgyön, majd egy útelágazáshoz érünk. Balra a Felső Tömös felé vezető út található, mi jobbra fordulunk a Három Fenyő tisztása felé. Hamarosan elhagyjuk a völgyet és meredek kapaszkodót küzdtünk le a bükkös erdőben. Idővel a terep megenyhült és kényelmes túrában volt részünk, noha jóformán végig felfele meneteltünk. Kiérünk a túránk legmagasabb pontjára, egy nagy tisztásra, ahol még a Nap is kisütött. Nem győztük csodálni a Keresztényhavast a fehér szikláival és a napsütötte színes erdejével. Fantasztikus látványt nyújtott.

Végigmegyünk a Három Fenyő tisztásán, majd egy könnyű séta után a Székely tisztáson levő menedékház udvarára költöztünk be, pontosan a piknikező helyre. Közel egy órát töltöttünk a helyszínen. A pihenőnk elején még tartott a napsütés, élveztük a melegítő sugarakat. Habár nagyon forgalmas helyen fekszik a menedékház, örvendetes dolog, hogy ki van alakítva egy piknikező hely padokkal és asztalokkal, ahol elfogyaszthatjuk a saját ételünket. Piknikezés nagyon vidáman telt, még a gyerekek is feltalálták magukat, közben egy rakás csokit elfogyasztva. Lefele indulás előtt csoportképet készítettünk a menedékház udvarán, háttérben a Keresztényhavassal.

A sárga háromszöggel jelzett út lefele sokkal kényelmesebb volt. Hatalmas fenyő- és bükkfák között haladtunk lefele, immár jóval gyorsabb tempóban. Ennek köszönhetően nagyon gyorsan elértük a völgyben levő erdőkitermelő utat, hamarosan kereszteztük a reggeli ösvényünket, amelyen felfele tartottunk. Bezártuk tehát körutunkat és visszatértünk az autóinkhoz a szoroson keresztül, még egyszer szemügyre véve a sziklafalakat.

A túra végeztével sorsot húztunk a jövő évi emléktúra helyszínéről. A Zernyesti- és a Révi-szorosok közül az utóbbira esett a választás, úgyhogy egy nagyon gyönyörű helyen fogunk kirándulni.

Érdekes módon ahogyan megérkeztünk az autókhoz, senki nem sietett haza, több mint egy fél órát is beszélgettünk egymással és még egy kisebb táncparti is kerekedett, amelyet be kellene vezessünk minden túra után.

Köszönjük szépen a részvételt, az együttlétet Páll Endre barátunk emléktúráján!

Fotók itt