Kisbakancs-túra a Háromszéki havasokban, feb 4-5

Végre valahára megérkezett az igazi tél tájainkra. 2023 február 4-5 közötti hétvégén, kisbakancsos csapatunkkal a Háromszéki-havasok gyönyörű táján túráztunk, szórakoztunk. Szálláshelyünk egy szép komandói ház volt, amelynek kilenc szobája határozta meg a csapatunk létszámát. Emiatt szombaton reggel a falu bejáratánál 28-an gyülekeztünk, ebből 11 gyerek volt.

Szépen letakarított úton mentünk fel autóval Komandóra, ahol a megbeszélt időpontra mindenki összegyűlt. Ezen a napon a Lakócára készültünk, ennek sikere abban rejlett, hogy fel tudunk-e autóval menni az Ölyvesig. Örömmel tapasztaltam, hogy az előttünk elhaladó járműveknek köszönhetően gondok nélkül eljutottunk a kívánt helyig. Csapatunk tehát indulásra készen állt a gyaloglásra, megyénk legmagasabb csúcsa felé (1150 m / 9,30 h).

Már induláskor eldőlt, hogy nem lesz nehéz dolgunk a hóval, hiszen az előző napokon motorosszánnal feljártak az útvonalon, ennek nyomában igen kényelmesen lehetett haladni. Sűrű, kövér felhők borították az égboltot, enyhén szállingózott a hó. A Kövesorr gerincen felfele kis szél is fújdogált a kopasz területeken. Természetesen mindenki alaposan fel volt készülve a télies időjárásra, így gond nélkül túráztunk a “házi hegyünkön”. Beérve az erdőbe a felfele tartó útvonalunk felénél megálltunk néhány percre energiánkat feltölteni. Szendvicsek, különböző gyümölcsök és édességek, meleg tea igazi csodákra voltak képesek és máris jobb kedvvel folytattuk utunkat. Sietségre egyáltalán nem volt ok, nyugodtan sétáltunk felfele a kellemes emelkedőn. Közben megfigyeltük a behavazott fenyőfák tetejét, a gyerekek igyekeztek hasonlítgatni őket a fantáziájuk szerint. Elhaladtunk a menedékhely mellett, majd egy utolsó meredek szakasz következett a csúcsig. Ezen a szakaszon a Nap sugarai is előtörtek, nagyon szép megvilágításban tündökölt a környék.

Felértünk szerencsésen a csúcsra, a meteorológiai állomás mellé (1777 m / 13,30 – 14,30 h). Engedélyt kérve bementünk az állomás konyhájára, ahol mindannyian kellemes melegben megpihenhettünk, falatozhattunk kedvünkre. Mindenkinek jól esett a melegben való pihenés, teljesen rendbe hoztuk magunkat ezidő alatt. Megköszönve a fogadtatást, a ház mellé kiállva csoportképet készítettünk, majd elindultunk lefele ugyanazon az úton amelyen feljöttünk. Természetesen sokkal gyorsabban haladtunk, helyenként ahol a terepviszonyok engedték, a gyerekek popsi-tepsivel ereszkedtek le az Ölyvesig. Idejében leérkeztünk az autóinkhoz, jó túrázás, jó móka következtében (1150 m / 16,45 h).

Idelent sűrűn kezdett havazni, ami egész este kitartott. Szürkölödött mire autóinkkal bementünk Komandóra, a bérelt vendégházunkhoz. Miután mindenki berendezkedett, előkerültek a finom sütnivaló falatok, amelyeket Kovács Gábor szakszerűen el is készített. A fáskazán táplálása az én feladatom volt, két óránként raktam a félméteres bükkfákat. Nem is panaszkodott senki a benti hőmérsékletre. Evés után nagyon jó hangulatban zenés bulit csaptunk, a gyerekek eközben mindenhol birtokukba vették a házat, fel-alá futkároztak, autóztak, játszodtak. Este lehetett menni kis sétát tenni a faluban. Nagyon hangulatos volt az esti téli komandói tájban sétálgatni.

Vasárnap csípős reggelre ébredtünk. Nem is a mínusz 12 fokkal volt a baj, hanem a hideg szél amely rendesen fújt. Az esti lakmározás után megmaradt falatokat, reggel teljesen elfogyasztottuk, majd kerestünk terepet szánkózásra. Eleinte a közelben levő játszótér domboldalát foglaltuk le, de hamarosan kicsinek bizonyult a terep, ezért a sípálya közelébe mentünk. A sípályát még nem lehetett használni, de a közelében levő szánkóterepét annál inkább, ezért addig maradtunk amíg a gyerekek meg nem unták. Szánkózás után még a Katinka vendéglőben is jártunk néhányan, ahol szuperfinom babgulyással melegítettük fel magunkat. Ezzel pontot tettünk kétnapos kirándulásunk végére és elindultunk hazafelé, ahová késő délutánra szerencsésen megérkeztünk.

Fotók itt

Csaplya - Clabucet, jan 29

A mai kirándulásunk helyszínére teljes egészében vonattal utaztunk menet-jövet. Predeálról a Csaplya irányába mentünk, majd az erdőben gyönyörű fél méteres hó fogadott. A friss havat már a tegnap kitörték, nekünk nem kellett nagy munkát végeznünk. Az éjszaka hullott friss hó újabb 10 cm-t eredményezett. Különben a gyerekek mentek elől szinte végig és az ők munkájuk gyümölcsét aratták le, ami az ösvénykialakítást illeti. A sűrű erdős részen kissé hangoskodtunk, hogy véletlenül se kerüljön szemünk elé valami málnapásztor. Ezen a vadas szakaszon több nyomot kereszteztünk, inkább vaddisznó és őz nyomokat figyelhettünk meg, de egy tegnapi medvenyomot is láttunk. A Kakas sípályán mentünk fel a Clăbucet felső állomásához, ahol jólesett a melegedőben megpihenni, a közben elég zorddá alakuló időjárás miatt. Lefele már nagyon egyszerű dolgunk volt. A gyerekek popsi-tepsivel ereszkedtek be Predeálra, mi is csúszkálva nagyon gyorsan beérkeztünk a felvonó alatti meredek sípálya szélén. A gyerekek még néhány szánkópartival búcsúzkodtak a közeli domboldalon a helyszíntől.

 Fotók itt

Baróti-hegység déli gerince, jan 22

Már megszokottan tavaszias időjárás jellemezte január 22-ét, 2023-as évben. Heten indultunk bérelt mikrobusszal Sepsiszentgyörgyről Vámoshídpusztára. A helyi szállítóvállalat cégjének egyik sofőre pontosan érkezett a találkahelyre, így rövid idő alatt kényelmesen eljutottunk túránk kiindulópontjába (500 m / 8,00 h). Az Olt-folyó töltésén mendegéltünk egészen a Veczer-kő aljáig, útközben a vízparton portyázó madarakat próbáltunk fényképezgetni, több-kevesebb sikerrel. Különleges módon kormoránokat és hattyúkat figyeltünk meg. Közben a sárban kisebb macinyomokat fedeztünk fel, óvatosságra intve bennünket.

A Veczer-kő alatt elhaladva hamarosan toronyiránt felkapaszkodtunk a dombtetőre, egyben a Baróti-hegység gerincének déli pontjára. A Veczer tetején csodálatos kilátásban volt részünk inkább északra és keletre. A Kárpátkanyar hegyeinek magasabb részei kövér fellegekkel voltak beburkolózva, ezáltal jelezve, hogy bőséges havazás van jelen ezen tájakon. Székelyföld ezen déli pontján nem fenyegetett az időjárás komolyabb csapadékkal, a magas felhőplafonnak köszönhetően a Csomádig is elláttunk. A Strázsa-és Barabás-tető után egy különleges látványban volt részünk éspedig a Fogarasi-havasok legkeletibb magaslata, az Urlea tűnt ki néhány percig egy napsütéses ablakban. Fantasztikus látvány volt!

A Lenkert erdejének szélén álltunk meg ebédelni (680 m / 11,00 – 11,30 h). Ha eddig többnyire tisztáson gyalogoltunk, innen erdei utak váltották fel útvonalunkat. Nagy tócsákat, sarakat próbáltunk kikerülni, inkább a jelzett út szomszédságában gyalogoltunk. A jelzések kifogástalan állapotban vannak, nagyon jól láthatóak, igaz a hatalmas tisztásokon elkelne néhány vasból készült cölöp, amelyre turistajelzést festenek. Mivel edzett túrázókból állt össze csapatunk, nagyon jó iramban haladtunk. Ennek köszönhetően hamar elértük a Keresztény legelőt, ahol a főgerinctúránkat befejeztük. Csoportképet készítettünk egy víztározó tetején, háttérben a Görgő csúcsával (710 m / 12,45 h).

A jólismert piros pont körút szakaszán indultunk tovább városunk felé. Végigszáguldottunk a legelőn, majd egy erdős rész után a Szalamáj tisztáson találtuk magunkat, ahol juhok legelésztek a hatalmas területen. Csereerdőben folytattuk utunkat a Kéni pusztáig, egy kis kitérővél meglátogattuk a “sámánfát”, ahol Unikummal ünnepeltük túránk utolsó szakaszát. Ezen a vasárnap délután meglepően sok ember járt a környéken. Mi is könnyedén besétáltunk az Orotvány tetejére, ahonnan gyönyörűen elénk vetítődött városunk látképe. A Pacé oldalán ereszkedtünk be a gyümölcsös részbe, pontosan házunkig kísértek kedves túratársaim, barátaim (550 m / 15,10 h / 24 km).

Köszönöm a gyönyörű napot, jó társaságot és a felfrissítő kirándulást! Jó pihenést mindenkinek!

Fotók itt

Kék körút, jan 21

Ismét egy tavaszias hangulatú kirándulásban volt részünk január 21-én, Sepsiszentgyörgy környékének erdejében. Dukrét Lajos által szervezett hagyományos kék körút túrán 30-an vettünk részt, ebből közel negyede Csíkszéki EKE-tag volt. Az Örkő tetejéről gyönyörű kilátásban volt részünk az éjjel kissé behavazott Bodoki havasokról, de még a távoli Lakócát és Zernye-havast is tökéletesen lehetett fényképezni. A Bíróné-puszta után egyre jobban benőtt cserjék között gyalogoltunk sáros ösvényen, majd beereszkedtünk a Honvéd kúthoz, amelyből jelenleg nem folyik víz. Pihenő után a Tetves-kút érintésével jutottunk fel a Kölcze pusztára, útközben megtudtuk túravezetőnktől, hogy a Csiklon-patak völgyében az 50-es években szenet próbáltak bányászni, nem sok sikerrel. A tisztáson sok-sok finomságot sütöttünk, jól éreztük magunkat a verőfényes napsütésben, azután a társaság egy része besétált Alsó Szemerjára, mások visszatértek a reggeli kiindulóponthoz. Köszönjük a lehetőséget a túravezetőnek a túrán való részvételért. Friss erdei levegőtől felfrissülve érkeztünk haza, a gyerekek is kihancúrozhatták magukat a Természet játszóterén. Néhányan már holnap készülünk vissza kedvenc időtöltésünkhöz, a természetjáráshoz.

Kisbakancs-túra a "mosolygós vulkán" földjére, jan 7

Az idei év első túrája Tusnádfürdő környékére vezetett. 2023 január 7-én szombaton 34-en ugrottunk le a tusnádfürdői vasútállomásra érkező vonatból, ebből 12 gyerek volt (640 m / 7,20 h). Januári hónapot meghazudtoló időjárásban volt részünk és a hó is teljesen hiányzott szinte az egész túra alatt. A reggeli sötétséget kihasználva köszöntöttem a csapatot, majd végigvonultunk a felső sétányon közben megismertetve néhány érdekességet a szép időket megélt fürdőtelep történetéből. Mire elhagytuk a kisvárost (az ország legkisebb városa, kb 1600 lakossal) teljesen kivirradt és bátran folytattuk utunkat a piros kereszt jelzésen felfele. Az útvonal alsó szakasza rettenetes állapotban van. Fakitermeléssel tették tönkre a turistautat és az ösvényben kidőlt-bedőlt fák sincsenek eltakarítva. E kellemetlen szakasz után szerencsére a szerpentines út kényelmes ösvényét követhettük felfele a meredek oldalon. A Szent Anna-tó felé ez lenne a legnehezebb útvonal, de a 32 szerpentin nagyon megkönnyíti a turista dolgát. Csapatunkkal is meglepően jól haladtunk, végig egy tömbben voltunk, nem voltak hátramaradások. A nyereg előtt egy hosszan kidőlt fenyőfán telepedtünk le, ahol egy kis reggelizést tartottunk. Továbbállva hamarosan felértünk a Csomád nyergébe, ahol a Természet csodálatos havazással áldott meg bennünket (1220 m / 10,00 h). A kráter szélén beereszkedtünk néhány macinyom társaságában, majd a menedékház előtti tisztáson ismét sűrű hóhullás fogadott. Nagyon élveztük a helyztetet, főleg azért is, mert ezidáig a tél csak sarat hozott még a mi tájainkra is. A gyerekek szintén határtalanul örvendtek, úgy gurultak és szökdöstek a fűben, mintha méteres hó borította volna a tájat. Megérkeztünk a menedékház melletti jegyszedő házhoz, amelynek melegedőjébe kérezkedtünk be (1060 m / 10,30 – 11,40 h). Igaz a melegedőben pontosan olyan hőmérséklet volt mint kint, hiszen nem volt begyújtva. A közeli “üvegtigrisben” finom zsíroskenyeret vásároltunk, inni lehetett különböző meleg italokat: teát, forralt bort és forralt csokit. Nagyon jó hangulatban telt az idő, megpihentünk, feltöltöttük energiánkat. Még a két éves Regőt is új pelenkába bugyolálta az apukája ezidő alatt.

Megkezdtük az ereszkedést a tó irányába. Innen kissé bővült a csapatunk, hiszen csatlakozott Gajdó Éva és unokája Zéti. Kényelmes ösvény van kialakítva, fakorlátokkal ellátva. Hamar le is értünk a kápolna mellé, erre a gyerekek fejtvesztve futottak a víz felé. Mocsaras, ingoványos szakaszát választották a tó megvizsgálására. Erre pontosan a fiam Csongi alatt a vékony jégréteg beszakadt és beleesett a vízbe derékig. Szerencsére szokva van a székely termállal, nem panaszkodott. Kemény szidások következtek részemről és gyors átöltöztetés. Szerencsére a feleségem még pótbakancsot is hozott, a felső nadrágot köszönjük a Farkas családnak. Köszönjük Demeter Melindának a gyors segítséget, beavatkozást Csongi öltöztetésébe (940 m / 11,55 – 12,20 h). Egy pozitívum van ebben a dologban: nem kellett Csongi ruháit kimosni a gépben. A Természet ebbe is belesegített. Mindezek után csoportképet készítettünk és folytattuk utunkat.

Egy rövid kapaszkodó következett a fenyőerdőben a kráter széléig. Felérve a Tóbércre elszállt a haragom és ismertettem néhány különlegességet, amelyet még a tó partján szerettem volna. Na de jobb később mint soha alapon többek között a csapat megtudta miért nevezem “mosolygós vulkánnak” a hegyet. A kráter széléről kék sáv jelzésen ereszkedtünk le a lombhullató erdőben. A könnyű terepnek köszönhetően nagyon jól haladtunk. Még a Nap is kisütött helyenként, teljesen márciusi időjárást vetített elénk. Megérkeztünk a Bugyogó borvízhez, ahol oltottuk szomjunkat és meg is töltöttük palackjainkat. Továbbá a romatelep házainál jó nagy sár és kutyaugatás közepette gyalogoltunk, majd kiérve a mezőre egy búzatábla szélén bakancsaink felteltek alaposan sáros anyafölddel. A sok sarat a sepsibükszádi vasútállomás melletti csorgónál mostuk le, ahová szerencsésen megérkeztünk. Annyira ügyes volt a csapat, hogy még a délutáni vonatot is elértük (590 m / 15,00 h). Egy valamit sajnáltunk nagyon! Egy kiskutya elkísért az egész útvonalon, de nem hozhattuk fel a vonatra, hiszen a hazájából nem szerettük volna kimozdítani.

Köszönöm szépen mindannyiatoknak a részvételt és várlak máskor is túrázni! Külön gratuláció a két éves Regőnek, aki kétszer is nagyot aludt apukája hátihordozójában és nagyon jól bírta a gyűrődést!

Fotók itt

Azuga és Predeál között, dec 11

Pontosan egy meleg front elvonulása közepette érkeztünk vonattal Azugára, 2022 december 11-én vasárnap (970 m / 8,30 h). A plusz 10 fokos hőmérséklet erős széllel és némi csapadékkal társult már az indulásunk idején. A szél olyan erővel fújt, hogy az elenyésző eső is sűrű zápornak tűnt, amelyet kegyetlenül vágta az arcunkba. Ennek ellenére nagyon optimisták voltunk, hiszen az előrejelzések javulást mutattak a nap folyamán.

Elhyagytuk hamarosan a városi aszfaltot és egy rettenetes fakitermelés helyszínén kellett folytassuk utunkat. A jól kifestett sárga háromszög útvonalát követtük, pontosan azon a helyen, ahol az erőgépek letaposták az ösvényt. Mondanom sem kell, hogy sarat kellett dagasszunk a meredek úton felfele. A Görögbérc gerincére kapaszkodtunk, meredek-sáros úton. Szerencsére fennebb a turistajelzés elhagyta ezt a kellemetlen traktor útvonalat és kényelmes, igazi erdei ösvényen folytathattuk gyaloglásunkat. Az erős szél gyorsan lebbentette a kövér fellegeket, ennek hatására igazából is megjelent a napsugár a horizonton, nemcsak a képzeletünkben. Elértük a gerincet, kimentünk az erdőből és csudának csudájára, gyönyörű idő fogadott bennünket. A szél megtette dolgát, a fellegek nagy részét eltakarította, csak a Bucsecs legmagasabb csúcsai maradtak beburkolózva. Egy szép kilátóhelyen csoportképet is készítettünk, majd minden irányban ismertettem a látnivalókat. Learattuk ezáltal a kitartásunk gyümölcsét, nagyon boldogok voltunk, hogy a Természet így megajándékozott bennünket a kellemetlen időjárás- és sáros útvonal után. Innen egy kényelmes utat követtünk a Dihám menedékházig, ahol pontosan elkaptuk azt a csapatot, akik a ház előtti fenyőfasétányát díszítették fel a közelgő karácsonyi ünnepekre. A házhoz ereszkedvén újabb csodának lehettünk részesei. Éspedig egy szivárvány alakult ki a menedékház előtti térségben, amelyet előszeretettel fényképeztünk. A Nap hétágra sütött, ennek köszönhetően volt aki a pihenőnk alatt napfürdőzést választotta. Néhányan a menedékház ebédlőjében elfogyasztottunk egy finom tányér levest vagy másegyebet, majd társultunk a kint a többiekhez a napsugarak kényeztető simogatására (1350 m / 11,45 – 12,45 h).

Miután jól kiélveztük a Természet ajándékát, elindultunk Predeál felé a piros ponttal jelzett úton. A kényelmesen lefele tartó útszakaszon gyorsan haladtunk, majd kiértünk a műútra, amelyet kereszteztünk és a régi határvonal mentén folytattuk a kék keresztes ösvényen. Körülbelül 250 méteres szintkülönbséget kellett legyűrnünk rövid szakaszon a Fetifoi csúcsáig. Közben határköveket is felfedeztünk az utunk során. Mire felértünk az időjárás “elkeseredett” és esni kezdett. Ez már különösebben nem zavart bennünket, hiszen a jól bevált időjárásjelző erre is felkészített. Az erdővel borított csúcsról gyerekjáték volt beereszkedni predeáli vasútállomásra, ahol épp a vonat érkezésére pontosan megérkeztünk, megspórolva a várakozási időnket (1050 m / 15,30 h).

Köszönöm a 16 fős csapatnak a kitűnő társaságot és az együtt töltött időt!

Fotók itt

Kisbakancsos Mikulás-túra a Fenyőfarki borvíznél, dec 3

Immár harmadik alkalommal szervezünk az Erdélyi Kárpát Egyesület háromszéki osztályánál Mikulás túrát a kisbakancsos csapatunkkal. A kirándulás célja megismertetni a gyerekekkel és a felnőttekkel Szent Miklós igazi történetét. Ebben az évben, december 3-án szombaton indultunk a Mikulással találkozni, amelynek helyszíne a Fenyőfarki-borvíz volt.

Összesen 49-en gyülekeztünk a sepsibükszádi vasútállomás szomszédságában (610 m / 10,00 h). A résztvevők között 18 gyerek várta türelmetlenül a Mikulással való találkozást. A túraismertető után elindultunk az Olt völgyén felfelé. Ködös időben volt részünk, de nagyon reménykedtem a napsütésben, habár a csekély szintemelkedésünk nem igazán bíztatott erre. Hatalmas tócsákat kerülgettünk már az utunk elején. A gyerekek nagyon el voltak ragadtatva, viccelődve a Balatonhoz is hasonlítottunk egy-egy gigantikus méretű víztükröt. Pontosan az Alsó Sólyomkő aljában váltottunk irányt, majd elhagyatott bányák mellett folytattuk utunkat. Egy békésen legelő nyájat vettünk észre a távolban. A kutyák már jelezték közeledtünket, ezért csapatunkat szorosan egybealkotva haladtunk végig mellettük. Gond nélkül távozunk a helyszínről, majd gyönyörű bükköst keresztezve egy még csodálatosabb tisztásra érkeztünk. A Dobrica vadászház mellett álltunk meg pihenni, amely a Mikes család sepsibükszádi birtokának otthona (720 m / 11,20 – 11,45 h). Ottlétünk alatt körbejártuk a házat, megcsodáltuk annak nyugodt környezetét, majd picit falatoztunk az óriási faasztalnál. Közben kívánságom teljesült, hiszen a napsugarak áttörtek a fellegeken, felmelegítve még a lelkünket is.

Pihenő után továbbálltunk, átmentünk a tisztás bal felső sarkába, majd az erdőbe mélyedtünk. Egy nagyon szép fenyvesben sétáltunk, a sűrű avar mintha perzsaszőnyegen való lépkedésre emlékeztetett volna. Ember nem járt gyakran errefelé, hiszen az ösvény sok helyen bebokrosodott. Inkább az erdő lakói használják ezeket az utakat. Beérkezünk a völgybe ahol megtaláljuk az erdőkitermelő utat. Párszáz méter után máris a Fenyőfarki-borvíz mellett találjuk magunkat. A lefödés alatt rendesen berendezkedtünk, hiszen következett a finom falatok megsütése, illetve a Mikulás érkezése (730 m / 12,20 – 14,20 h). Gyorsan sikerült tüzet gyújtani a kialakított tűzhelyen. Jelentős mennyiségű fát hordtunk össze az erdőből, köszönhetően a szorgos apukáknak. Kovács Gábor a mesterszakácsokat megirigylő módon, ízlésesen készítette a finomabbnál finomabb falatokat. Természetesen mindenki igyekezett helyet foglalni a tűz mellett, melegételt készíteni. A patakon keresztülmenve finom borvizet lehetett kóstolni, jókat lehetett meríteni a fa köpüben foglalt Fenyőfarkiból. A gyerekek nagy része mindvégig a patakban játszadoztak, mintha nem is december elején lennénk. Evés után a napsütötte domboldalon megérkezett a Mikulás, mindenki nagy örömére. A Szent Miklós történetének ismertetése után minden gyerek óriási csomagot kapott, de még a felnőtteknek is jutott a nyalánkságokból. Nagy volt a vidámság, az egész vidék zengett a gyerekek ricsajától.

Az ünnepi alkalom végeztével összeszedtük csomagjainkat, mindent úgy hagyva ahogyan kaptunk. Az utánunk érkező tüzet gyújtó illető boldog lehet, hiszen jelentős mennyiségű, szépen összevágott fát hagytunk a helyszínen. Az erdőkitermelő úton ereszkedtünk lefelé, útközben gyönyörű lovakat fotóztunk, akik még közelünkbe is jöttek egy-egy kis simogatást kicsalva. A nagy széles mezőn hátrapillantva teljes pompájában látszott a Dél hargitai Nagy Piliske csúcsa. Tőle délre a Nagy Murgó azonban felhőbe burkolózott. Szerencsésen visszaérkeztünk a vasútállomás mellé, ahol autóink vártak ránk a ködös időben (610 m / 15,30 h). Egymástól elbúcsúzva vettük hazafelé az irányt.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, a jó hangulatot amit árasztottatok.Külön gratuláció a még 3 éves Farkas fábián Zoénak aki hősiesen végig teljesítette a távot! Köszönjük Hadnagy Istvánnak a Mikulás szerepet! Köszönjük a gazdag ajándékozást, ezzel is bizonyítva, hogy lelketek legmélyén ott van a Mikulás szelleme!

Fotók  itt